2007-08-01

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Amint előző műsorunkban beszámoltunk róla, megtartották Sárospatakon az országos református ifjúsági találkozót. Mivel rendkívül érdekes előadások hangzottak el, hallgatóink számára rövidítve közzéteszünk most néhányat. Először Horsai Edét hallják.

Rövid színpadi jelenet az előadás előtt:
-Mindennek vége, pedig én mindent megpróbáltam. Még a testvéremtől is kértem kölcsön, a keresztapámtól is. Annak a zsugori vén alaknak lenne pénze, de nem ad. És most a banknál is próbálkoztam. Azt ígérték, hogy segíteni fognak, és most mégsem segít senki. Mindenféle papírokat adtak csak, és különféle adatokat kértek tőlem, azt sem tudtam, hogy miről beszélnek. És azt is mondták, hogy már túl öreg vagyok. Nem tehetek róla, hogy szeretem a gyerekeket. Azt is mondták, hogy nem ér semmit a lakásunk és az autónk. 20 milliót kell visszafizetni, nem is tudom, hogy most mihez kezdjek. Érdemes így élni egyáltalán? -Drágám, drágám! Nálad a kés? Ezt kerestük! Gyere, vágd fel Petike születésnapi tortáját! -Petike? Születésnap?

Horsai Ede: Mennyi kérdést kapott ez a szerencsétlen ember?! Válaszolnia kellene rájuk, de hát ki kérdezi ezeket tőle és milyen jogon? Nekünk is voltak kérdéseink tegnap, nem is kevés. Ha mindenki elmondta volna minden kérdését, és csoportosítottuk volna őket, majd szelektáltunk volna, higgyétek el, hogy a végén összesen két kérdés maradt volna. Hol van az Isten, és mit akar? Hol vagyok én, és mit akarok?

Ne féljetek a kérdésektől! Biztosan tudjátok, hogy milyen az, amikor a kisgyermek állandóan kérdez. Ennél kiborítóbb nem létezik, mert bármit mondasz, mindenre kérdéssel felel. De ha az ember a kérdésekről leszokik, ha már nem kérdez, hanem csak befogad, "konzum-idióta" lesz belőle. Sokan erre akarnak nevelni bennünket: "Ne kérdezz! Ne nézz a dolgok mögé! Fogadj el mindent úgy, ahogy van!" Az ember kérdőjel, kérdései vannak, és válaszra vár. Úgy is mondhatnánk, hogy hiánylény az ember, válaszra szorul. A válaszkeresésből született meg az, amit mi tudománynak, kultúrának nevezünk. Tudjátok, hogy mi a furcsa? Mögöttünk van pár ezer év, sok okos ember, rengeteg könyv és tudás, de nézzétek meg, hogy az igazi nagy kérdéseinkre nincs mindenki számára elfogadható válaszunk! Ki az Isten? Mi az élet? Mi az ember?

Nekünk tehát kérdéseink vannak, mert emberek vagyunk. Istennek viszont vannak válaszai. Tudjátok, ez nem úgy van, hogy kérdezek valamit az Istentől, és majd Ő eldönti, hogy válaszol-e vagy sem. Ezek a válaszok már jóval korábban készen voltak, mint ahogy mi megszülettünk. Ezek a válaszok adottak, a kérdés csak az, hogy feltesszük-e a kérdést, hogy megkaphassuk a választ. Csak nyitottságra van szükség. Kérdezni kell ahhoz, hogy meghalljuk, észrevegyük, hogy mit üzen az, aki az egész világot kitalálta, megteremtette. Micsoda bolondság vagy őrültség, hogy ha egyszer beszélhetünk a Teremtő Istennel, nem kérdezzük meg, hogy miért. Olyan ez, mint amikor egy házban élsz, ahol nem érted, hogy mi hogy működik, és bár a tervező és a kivitelező ott áll melletted, mégis inkább egymással agyaltok arról, hogy vajon mi hogy működhet ahelyett, hogy megkérdeznéd azt, aki tudja.

Egy régi rabbi mondás szerint minden dolgot készen teremtett az Isten, de az embert reménységre teremtette.

Ének

Jelenet a Magyary-féle színtársulat Jónás című darabjából:

Jónás: Nálad jobban senki nem tudja, hogy a legjobban a szobám négy fala között érzem jól magam, és hogy rettegek az emberektől. Igen, rettegek tőlük, mert kiszámíthatatlan szeszéllyel élnek, ösztöneiktől vezérelve, és ők sem értettek meg soha engem. Akkor miért pont én? Őket kellett volna a cet hasába vetni. Én az egész életemet annak szentelem, hogy Téged keresselek, ők pedig olyan mocsokban élnek, hogy az egekig csap fel. Tudom, hogy hiába futok, bárhova lépek, Te ott vagy, és figyelmeztetsz, ha nem jó irányba haladok. Kérlek, ments ki ebből a mélységből, hozz ki ebből a pokolból! Ígérem, elmegyek abba a nagyvárosba. – Na, milyen volt odalent? – Üdvözlöm kapitány úr, el sem mondhatom, hogy mennyire örülök. – Most már hisz nekem? Megteszi azt, amit már sokkal korábban meg kellett volna tennie? – Igen, mindent megteszek. – Ahhoz képest, hogy maga ilyen olvasott, okos ember, igen nehéz a felfogása.

Magyary Ágnes: Én azt tartom fontosnak, hogy gondolatokat ébresszünk fel emberekben. Mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogy mire van a leginkább szüksége. Megkapja majd a válaszokat Istentől a kérdező ember. Ha úgy keressük a válaszokat, hogy már megvannak a saját válaszaink, akkor azokat szeretnénk megkapni Istentől, de azok nem mindig jönnek. Sok emberrel van ez így.

Vörös Virág: Lehetséges, hogy az irodalomnak és a művészetnek reményt adó szerepe van?

Magyary Ágnes: Abban kell reménykednünk, hogy Isten sokkal okosabb, mint mi, és sokkal jobban tudja, hogy mire van szükségünk. Ezek megnyugtató gondolatok. Én sem terveztem, hogy színtársulatom lesz. Ha valaki négy évvel ezelőtt megkérdezte volna, hogy fogok-e valaha színházzal foglalkozni, meglepetten elutasítottam volna. Így kezdődött. A Csillagpont egy nagy dózis. Aki eljön, nagy adagot kap gondolatokból, élményekből, és még sorolhatnám, mi mindenből.

Szalai András: A Da Vinci kód titkaiban Dan Brown egyfajta alternatív történelmet kínál. "A múltban a tudást tekintélyek adták tovább, most pedig mi (mármint mi, egyszerű civilek) keressük és fedezzük fel magunknak." Egy másik gondolat tőle: "A történelmet az írott történelem kezdete óta a győztesek, tehát a hódító és fennmaradó társadalmak és hitrendszerek írják." Az a kérdés tehát, hogy mennyire hiteles a történelem történelmileg. Ha a történelmi feljegyzésekben nem lehet bízni, mert győztesek és elfogult emberek írták, akkor 2000 év után mihez nyúl az ember? A regény tétje az, amit meg is fogalmaz, hogy szinte semmi sem biztos abból, amit atyáink Krisztusról megfogalmaztak. A keresztyén Európa, az egyház történelme, létjogosultsága kérdőjeleződik meg ebben a regényben.

Hogy mit használt fel Dan Brown, annak utána lehetett járni. Az egyik Az abbé titka (Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln), a másik pedig A templomosok titka című könyv. Ezek már tartalmaznak egyfajta összeesküvés-elméletet, egy alternatív történelmet a feminista Jézusról, a keresztyénség igazi formáinak őrizőiről, a templomosokról. Miből táplálkozik az egész könyv gondolatvilága? Az egyik forrás a gnosztikus evangéliumok: Mária Magdolna és Fülöp evangéliumára hivatkozik a szerző maga. Ezekre alapozza azt a feltevését, hogy Jézus Krisztus és Mária Magdolna házasok voltak, és hogy Jézus az egyház vezetésével Mária Magdolnát bízta meg, de végül a férfiak átvették a hatalmat, Mária Magdolnát kiírták az evangéliumokból, pedig ő lett volna az első pápa. A másik forrása Dan Brownnak a középkori legendák voltak. Ezek szerint Mária Magdolna a mai Franciaország területére menekült el a "macsó" apostolok elől, és Franciaországban szülte volna meg a gyermekét Jézustól. Leszármazottai pedig beolvadtak a Meroving dinasztiába. Ezek szerint a régi francia királyok igazából Jézus és Mária vonalából származtak.

A harmadik forrás: 325-ben a niceai zsinaton Konstantinus megváltoztatta Jézus státuszát, és így halandó emberből, egy egyszerű prófétából Isten lett, aki fel is tudott támadni, és ő az, aki átíratta a Bibliát, és azóta más van a Bibliában, mint amit előtte olvastak az emberek. Mindezeket a regény tényként közli. Még egy fontos tényezője van a forrásanyagnak, egy titkos dosszié, amit valaki a század közepén a francia Nemzeti Könyvtár aktái közé behelyezett, ami igazából egy gépelt névlistát tartalmaz Sion-rendjének tagjairól. Sion-rendjének nagymesterei a mai napig közöttünk élnek, feladatuk a templomos rend feladataihoz hasonló. A nevek között olvashatjuk Leonardo Da Vinci és Newton nevét is, akiknek a feladata az volt, hogy a jézusi vérvonalat, a Merovingok vérvonalát őrizzék. Ők őrzik a dokumentumokat és Mária Magdolna sírját is.

Felolvasnék pár állítást a könyvből azoknak, akik még nem olvasták. Dokumentumok ezrei léteztek Jézus életéről, több mint 80 evangéliumot vettek számításba az Újszövetség megszerkesztésekor, a Holt-tengeri tekercsek mutatják be igazán Jézus Krisztus alakját. Ezek nem igaz állítások. Nem léteztek több ezer számra dokumentumok Jézus életéről, és a név szerint ismert evangéliumok száma is 20 alatt van, még kevesebb olyan van, amiből fennmaradtak töredékek. A Holt tengeri tekercsekben semmilyen újszövetségi téma nem vetődött fel, valószínűleg Jézus előtti időszakban keletkeztek.

Mária Magdolnáról szeretnék még pár szót ejteni. A Bibliában 7 Máriát találunk, ezek közül az egyik Magdalai Mária. Ő maga 11-szer szerepel az evangéliumokban. A legfontosabb ezek közül, hogy ő volt az, aki a Feltámadottal először találkozott. Elég sokat tudunk róla ahhoz képest, amit másokról tudunk. Gondoljunk például Fülöpre vagy más apostolokra, akikről a nevükön kívül semmi mást nem tudunk. Arra szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy ha a Lukács 7. fejezetének a végét elolvassátok, akkor találtok egy jelenetet egy exprostituáltról, aki Jézus lábát kenettel megkente. Az ezután következő fejezetben van szó először Magdalai Máriáról. Nincs szó arról, hogy ugyanaz a két személy lenne a két Mária, de Magdalai Máriáról még azt is olvassuk, hogy Jézus sírjához is vitt kenőcsöt. 591-ben Nagy Szent Gergely pápa az egyik prédikációjában összekötötte őket. Addig senkinek nem jutott ez eszébe, de ő összekötötte őket, mégpedig nem azzal a szándékkal, hogy befeketítse Máriát, hanem azt hangsúlyozta, hogy mekkora Isten kegyelme, hogy még egy exprostituálton is megmutatja. Dan Brown úgy állítja be, hogy az egyház csinált prostituáltat Máriából, méghozzá rossz szándékkal. Az egész könyvben, ha van egy igaz mondat, akkor az az, hogy Mária Magdolna nem volt prostituált, nem azonosítható azzal a bűnös asszonnyal, aki megkente Jézus lábát. Egy picit még a niceai zsinatról és Konstantinusról. Nem ő tette birodalmi vallássá a keresztyénséget, hanem jó 70 évvel később Theodosius. Dan Brown azt írta, hogy egy szavazaton múlott az, hogy Jézusból Istent csináltak. Pont az ellenkezője igaz: ketten szavaztak Arius mellett a végén, a többieket meggyőzte zsinat.

Szeretném felhívni a figyelmet néhány kiadványra. A vicces az, hogy a Da Vinci kódra nem is az egyház reagált először, hanem egy DVD cég, amely kiadott egy keresztyén anyagot, ismert magyar szinkronhangokat alkalmazva, jó fordításban a Da Vinci kód titkairól. A Da Vinci blöff című könyv két katolikus író műve. Az egyikük újságíró, a másik középkor-történész. A protestáns angolszász kritika nem mond többet, jobbat, mindent összefoglaltak, ami kell. Ezt is a Goldbook adta ki, ami mindent kiad, ami szenzáció. Ezek a művek komoly keresztyén kritikát fogalmaznak meg. Lehet utánajárni, gondolkodni a tényeken.

Európa kultúrájában ne egy félművelt amerikait válasszunk meg turistavezetőnek! Köszönöm szépen a figyelmet!

Kovács Kálmán: Az a címe a beszélgetésünknek, hogy mennyi esélyünk van, hogy túléljük a kiotói egyezményt. Nem tudom, hogy mennyi esélyünk van, csak azt tudom, hogy 10000 évvel ezelőtt is volt jelentős éghajlatváltozás. Az embernek semmi esélye nem volt arra, hogy bármilyen módon beavatkozzon az akkori éghajlatváltozásba. Először az emberiség történelmében van arra esély, hogy reagáljunk. Szerintem sokkal komolyabb a helyzet, mint amennyire ezt ma még komolyan vesszük. Nem annyira közismert, hogy körülbelül 2 Celsius fok hőmérsékletnövekedés a fajok 10 %-t pusztítja el. Négy foknál a fajok 60 %-a pusztulna el. Erről fog szólni a 21. század politikája. A 20. század politikája a technikáról és a technika fejlődéséről szólt, a 21. század pedig a korlátozott forrásokról. A vízről és élettérről, amelyek korlátozott mértékben állnak rendelkezésre. Ez nagyon kemény politika.

Ha ránézünk erre a térképre, amit még nagyon sokszor fognak mutatni, egyre többször, akkor azt láthatjuk, hogy várhatóan hol a legerősebb a klímaváltozás hatása, hol várható többlet-víz, viharok, árvizek. A fekete tömeg azt mutatja, hogy hol várható nagyobb számú, becslések szerint 200 millió és 2 milliárd közötti népcsoportvándorlás. Ilyen mélységekben kell erről őszintén beszélni, és nem szabad azon a szinten megmaradni, hogy a környezettudatosság arról szól, hogy gyűjtsünk szelektíven hulladékot.

Szabó Gergely: A Biblia szellemiségéből ered az, hogy nem csak az embertársainkat, hanem a teremtett környezetet is felebaráti szeretettel kell szeretni.

Kovács Kálmán: Redukálni kell. Vissza kell fogni az európai gazdaságban is, és az itthoniban is, akár tetszik, akár nem. A versenyképesség rovására is vissza kell fogni a szén-dioxid kibocsátását, és általában az üvegházhatású gázok kibocsátását. Legalább ne rontsuk tovább ezt az éghajlatváltozást, tehát csökkentsük azt a hatást, amihez sajnos mi magunk is hozzájárultunk. Hogyan fejlődhetnek majd azok az országok, amelyeknek azt mondjuk, hogy szénerőművet ne építsenek. Akkor mit? Sokkal drágábbat! És akkor ők hogyan fognak fejlődni? Az a probléma és a kellemetlen igazság lényege, hogy a legnagyobb változások és a legkellemetlenebb hatások természetesen nem a fejlett országokban vannak, hanem a fejlődés előtt álló országokban. Ezért van nekünk nagy felelősségünk. Vajon felismerik-e a fejlett országok, hogy az elmúlt évtizedek fejlődéséért cserébe – életszínvonaluknak akár a visszafogásával együtt járóan – a 3. világ számára új technológiákkal lehetővé tehetik, hogy ők is fejlődjenek.

Szabó Gergely: Nem úgy kell elképzelni, hogy vannak itt gonosz gyárak, akik ontják magukból a szemetet, hanem mi magunk, a mindennapi tevékenységünk során járulunk hozzá az energiaháztartás felborulásához. Amikor felkapcsoljuk a világítást, vagy amikor egyik helyről a másikra utazunk, vagy megvásárolunk valamit, ez mind energiát igényel.

Kovács Kálmán: Rá kell ébredni arra, hogy a klímaváltozásért cserébe nagyon sok mindent kell tennünk. Ha ezt nem sikerül a politikának a fejekben elrendeznie, akkor nehéz lesz az emberekkel megértetni, hogy miért kell másik technológiát alkalmazni. Nem lesz könnyű megértetni, ha nem fogadjuk el ezeket a változásokat. Azért a népek, különösen a vándorló népek alkalmazkodtak már bizonyos klímaváltozáshoz. Az Egyiptomból való kivonulás egyik kiindulópontja az éhínség volt. És mivel ott megváltozott az éghajlat, ezért van benne a mózesi törvényekben, hogy a disznóhússal hogyan kell bánni, mert ott megjelenik benne a betegség. Ezek a dolgok azért évezredek óta ott vannak, de most a társadalom egészével el kell fogadtatni egy változást. Ez nem könnyű, mert ötvenszer fellázadnak vele szemben.

Ének

Szerényi Béla: Ezek a dalok a saját korukban kortárs daloknak számítottak. Addig működik jól az ember zenéje, amíg a maga korában születik és a maga korában a helyén van. Ehhez nyitottnak, műveltnek és értelmesnek kell lenni. Ehhez kell valaki, aki odafigyel, és összeszedi a környezetének a hatásait, kell egy befogadó közeg is, a közönség, a társadalom, ami ezt értően befogadja és megrostálja. Ez egészen odáig jól működött, amíg hagyományos, viszonylag kicsi közösségek éltek mindenütt a világon. A kicsi faluközösségek nagyon jól tudták szabályozni ezt a dolgot. Abban a percben, hogy ez felbomlik, elveszti a kontrollját, és olyan zsákutcákba lehet befutni, ami a minősíthetetlen és híg, ötperces dolgok felé viszi el az életünk mindennapjait. Azon is elgondolkodunk, hogy ha a reformáció korában születhettek tömegével kortárs dallamok, amelyeknek megalapozott előzményei voltak, és születhettek olyan elképesztő szövegek, amelyek örökérvényű dolgokkal foglalkoznak, akkor ezeket meg kell szólaltatni a mai világ magas színvonalú formanyelvén. Kell belőlük egy olyan zenei szövetet csinálni, amely a mai világnak talán érthető.

Nagy János: Az együttesben egyikünk sem tud jó szöveget írni, középszerű szöveggel pedig nem lehet mit mondani. Egy Balassi vershez képest kell mondanunk valamit?

Szerényi Béla: A világon párját ritkítja az a népdalmennyiség, amellyel a magyarság rendelkezik, és a töredékét nem ismerjük. Ebben hibás egyébként a táncház-mozgalom is. Olyan szinten "zanzásodott" az a dallamanyag, amit ott nap mint nap játszanak? Nézzétek meg, hogy hogyan változnak abban a divatirányzatok! Ma már ott tartunk, hogy a "moldvai-dizsi" megy, mert abban már mozogni sem kell, lépni sem kell, és a melódiák is beszűkültek már. Nekünk nem kellene ugyanebben az irányban továbbmennünk. Ha azt mondjuk, hogy hihetetlen értékekkel rendelkezünk, össze is van gyűjtve, és nem használjuk, akkor buták vagyunk.

Az embernek van anyanyelve és van zenei anyanyelve. Ma a magyarságnak nincsen zenei anyanyelve, ezért mindannyian fél-analfabéták vagyunk. Tessék ezeket nagyon komolyan venni, mert a mai világban ezt csak tudatosan tanulhatjuk meg, ugyanis szinte már nincs honnan megtanulni! Mindenkinek össze kell szedegetnie, és az értékeket ki kell halásznia magának. A feladatunk az, hogy a jövőnek átadjuk.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Jakab levelének 3. részéből:
"Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból ont-e keserű és édes vizet?"

Nem olyan régen vásárlás kapcsán éltük meg, hogy több helyen és módon is át akartak bennünket verni, illetve sikerült is, és egyedül maradtunk a félrevezető szavak erdejében. Az ember, Jakab mondata ellenére, sokszor azt tapasztalja, hogy édeskés víz folyik egy-egy szájból, aztán hirtelen megkeseredik. Pedig valójában tudjuk, hogy igazán keserű volt az a szó kezdettől fogva, csak jól leplezték.

Hogyan mutatjuk meg magunkat egymásnak? Az ember egy-egy képmozaikot tár a másik elé. Sokszor belelátjuk a másikba azt, amit a világról gondolunk. Ha jónak szeretnénk látni, akkor széppé varázsoljuk a másikat is, ha rossznak, akkor sötétté festjük egymást. Belső, sötét árnyképünket vetítjük a másikra. Önmagunkat tesszük valóságosabbá az igazmondással, ha merjük kinyitni magunkat, ha engedjük magunkból azt a vizet, ami bennünk van.

Érdekes, hogy ez a világ mennyire kergeti, hajszolja az őszinteséget. Van valami ösztönös csodálat bennünk az őszinteség iránt. De valójában nem az igazság érdekli az embert, amikor a pletykalapokat bújja. Amikor az őszinteséget, talán mondhatom így, a pucérra vetkőzést szeretik, akkor sokszor a legigazságtalanabbak az emberek szókimondásukban. Érdekes módon így az igazságot használják fegyverül az igazság ellenében. Nagyon fondorlatosan hazudik az, aki az őszinteség látszata alatt rombol le igazságot. Mintha édes víz folyna a keserű forrásból, amikor valaki őszintén hazudik, pedig önpusztító dolog a hazugság. Nem ezt-azt, hanem saját magát, a létet pusztítja. Nem rossz válaszok születnek a kérdésekre, hanem eltűnnek a kérdések. Már nincs semmi, már nem tudjuk, hogy mit miért teszünk. Pénzt keresek, de csak a pénzért magáért. Eszem, de csak az élvezetért. Minden magába fordul vissza, és céltalanná válik.

Jézus visszavezet a tiszta forráshoz. Először is folyjék ki belőled az, aki vagy! Másodszor, engedd, hogy Isten megáldja az életedet, és a keserűt édessé formálja! Sokszor azt hisszük, hogy nekünk katonáknak kell lennünk, akik ott állnak a várfalon, és küzdenek a Lélek tisztaságáért. Valójában a víz önmagában tiszta, csak hagyni kell, hogy kitisztuljon. Isten áldása nem harcosokat, hanem alázatot kíván.

Adja Isten, hogy képesek legyünk átengedni magunkon a kegyelmet, mint ahogy a forrás csövén átfolyik az éltető víz!
Ámen