2010-06-30

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Ki ne emlékezne arra az általános iskolás leckére, hogy az ige cselekvést, történést, létezést fejez ki. Persze nem igazán értettem akkoriban, mit is jelent ez a meghatározás, de azért megtanultam. Azóta viszont gyakran gondolok vissza rá, amikor a Bibliában az Igéről van szó: kezdetben volt az Ige; az Ige testté lett – ezt olvassunk például János evangéliumában. Az ige tehát valóban cselekvést, történés fejez ki, bibliai értelemben is. De mit is jelent ez egész pontosan? Nemrég jelent meg egy Szótörténések című tanulmánykötet, ami többek között erre a kérdésre próbál válaszolni. A kötet szerzőjével, Fabiny Tiborral Vörös Virág beszélgetett.

Fabiny Tibor: Tanárember vagyok. Bölcsészkart végeztem és már harmincadik éve bölcsészkaron tanítok angol irodalmat. Már felnőttfejjel, egyetemi tanársegédként végeztem el az evangélikus hittudományi egyetem levelező tagozatát a nyolcvanas években. Miután végeztem több évig nem mertem szószékre állni, mert úgy éreztem, hogy az egy nagyon felelős dolog, de aztán három-négy év után egyre gyakrabban vállaltam igehirdetői szolgálatot és úgy érzem, hogy valójában az Ige éles formában a szószéken történik. A lelkész közvetíti, sőt meg is jeleníti Isten Igéjét. Tehát az ige hirdetése is szótörténés. Mikor az Ige fölhangzik és hirdetik, és az emberek azt befogadják, az valójában szóesemény, szótörténés. S emögött a szótörténés mögött is Istentörténés van. A szótörténés kifejezés arról szól, hogy a bibliai Ige megcselekszi azt, amit kimond. Gondoljunk Ésaiás könyvének híres passzusára, hogy az én szóm, nem jön ki számból üresen, hanem megcselekszi azt, amit akar. Minden egyes szó történik, és a szótörténés kapcsán az emberi létezés kérdései válnak világossá. Ebben szerepe van Luther hermeneutikájának. Luther hermeneutikája, a Biblia értelmezése révén vált reformátorrá. Számára tényleg esemény, történés Isten Igéje. Luther azt mondja, hogy a teológia Isten beszédével foglalkozik. Ha tanulmányozzuk a Szentírást, azt látjuk, hogy Isten elrejtőzködő Isten. Az Ő dicsősége rejtve van a kereszt gyalázatában. Ez azt jelenti, hogy Istent sokszor a szenvedésben lehet megismerni. Ma olyan sokszor találkozunk emberi szenvedéssel, természeti katasztrófával, akkor azt mondhatjuk, hogy nem csak szótörténések, hanem Istentörténések vannak. A könyvem arra próbál rámutatni, hogy a szótörténések mögött Istentörténések vannak. Fontos, hogy milyen közegben hirdetjük az Igét. Én például eleinte itt a Károli Gáspár Református Egyetemen tartottam áhítatot. Fel kellett mérnem, hogy kiknek szól az igehirdetés. Hallgatóknak, kollégáknak. Ez egész más közeg, mint a templomban, szószéken hirdetni az Igét. Volt olyan fórum, ahol politikusoknak hirdettem. 1998 és 2002 között, az akkori kormány és a miniszterelnök tanácsadója szervezett egy ökumenikus csoportot, amelyben volt két római katolikus és két református lelkész. Nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy bár nem vagyok felavatott, felszentelt lelkész mégis én lehettem az evangélikus lelkészük négy éven keresztül. Hét-nyolc alkalommal én is tartottam igehirdetést. Az első igehirdetés "A történelem keresztény olvasata" című igehirdetés volt, amikor egy fiatal miniszterelnök vette át a kormányzást. Akkor a Magnificat-ról szóltam, ami egy gyönyörű költemény, és Isten erejéről szól, úgy véltem, hogy politikusoknak ez rendkívül aktuális. Ráadásul, Luther írt egy kommentárt a Magnificat-ról és azt egy nagyon fiatal fejedelemnek ajánlotta, úgy gondoltam, hogy ez az ajánlás is aktuális az akkori fiatal miniszterelnöknek. Elmondhatom, hogy elkérték többször is leírt igehirdetésemet. Ez nem siker, hanem áldás. Nem a mi érdemünk, ha a szó talál és történik, az az Isten érdeme és csak neki jár dicséret. Akkor hat egy igehirdetés, ha utána valaki csendben marad, akkor van ereje egy igehirdetésnek, ha valaki utána nem azt mondja, hogy ez nagyon jó volt, vagy csapnivaló volt, hanem benne dolgozik Isten Igéje, benne történik a szó. Akkor jó egy igehirdetés, ha az intim-szférában dolgozik az Isten Igéje. Miért imádkozik a hívő ember, amikor a Szentírást olvassa? Azért, hogy Isten Szentlelke világosítsa meg számára az Igét. Tehát a megértés nem egyedül történik. A Szentlélek által történő érintettség segít a megértéshez. A megértés csak a hit által történik. Luther egészen odáig meg, hogy nem az ember ért meg, hanem a bennünk lévő Szentlélek ért meg. Nem én értelmezem a Bibliát, hanem a Biblia értelmez engem.
Vörös Virág: Olyan mintha a Biblia lenne a cselekvő. Ahogy a könyve is mondja, hogy az Ige a cselekvő és én egy passzív szereplő vagyok ebben a történetben.

Fabiny Tibor: Így van! A végső cselekvő mindig Isten. A szótörténések mögött mindig Istentörténések vannak. Az ember értelmező lény, értelmezi önmagát, a környezetét, a történelmet, a szent szövegeket. Az is igaz, hogy minden értelmező a maga történetiségéből belevisz a szövegbe. Minden embernek van valami előmegértése, előítélete. Amit nem kell feltétlenül kikapcsolni, hanem pozitívan kell beépíteni. Azért tudok bármit is megérteni, mert mielőtt megérteném a dolgot, van valamilyen képem arról a dologról. A magam történetisége. Természetesen nem szabad a szerzői szándékot teljesen elhanyagolni. A szerző, amikor egy műfajt választott, a bibliai szerző, amikor prófétai iratot írt, vagy Pál apostol, amikor levelet írt, a műfajban is benne van, bele van kódolva a szerzői szándék. Az igazi megértés, amikor egybemosódnak a horizontok a szövegen keresztül. Az olvasó és a szerző horizontja.
Vörös Virág: Amit én megértettem, azt fogja megérteni a másik ember is? Hiszen ő egy másik ember, másik történetiséggel.
Fabiny Tibor: 2008 őszén volt a Károli Gáspár Tudomány Egyetemen egy sorozat, ahova mai értelmiségieket hívtunk meg. Az egyik előadónk, Dér Katalin mondotta, nagyon szellemesen: "Mindannyiunknak saját útja van az Istenhez, de a keresztyén gyülekezetben egy és ugyanazon credo-t mondjuk." A megértés folyamata különbözik, mert mindnyájan különbözőek vagyunk, de a megértés lényege, hogy mi végső soron az evangélium, miért van szükség örömhírre, miért van Istennek törvénye, miért hirdeti az egyház az evangéliumot? Ezt a központi üzenetet, ezt mindenkinek meg kell értenie.

Zene

Fekete Ágnes: Itt a szünidő, és nem mindegy a Gyerekek mit szívnak magukba ezekben a hónapokban. A református egyházközségek szinte mindenütt szerveznek táborokat önkéntes vezetők, tanárok, anyukák, apukák bevonásával azért, hogy értelmes dolgokat halljanak a gyerekek, hogy közelebb kerüljenek Istenhez, és hogy a szülőket is tehermentesítsék. Ezekben a táborokban játékos módon beszélnek Istenről. Most két ilyen táborba látogatunk el. Először a budapesti Salétrom utcai gyülekezet napközis táborában lévő gyerekek mesélnek az élményeikről.
Vörös Virág: Elmondjátok nekem, hogy mi a feladat? Mit kell most csinálni?
Fiú: Voltunk az Operaházban és meg kellett jegyezni, hogy melyik hangszer hol van!
Fiú: Valahol itt volt a zongora.

Fiú: Erkel Ferenc tábor és Erkel Ferenc volt az Operában és ő szerezte a Himnusz zenéjét.
Vörös Virág: Ezt honnan tudjátok? Itt a táborban hallottátok?
Fiú: Igen. Volt naplóírás is, meg mindenféle ilyenek.
Vörös Virág: Milyen naplóírás? Mit kellett írni?
Fiú: Jutka néni mondott valamit és azt le kellett írni.
Fiú: …hogy mit csináltunk azon a napon.
Fiú: Voltunk a Himnusz szobornál is.

Fiú: Ez egy nagy szobor, aminek ilyen feje van és háromszög alakú glóriája.
Fiú: És akkor van két kéz, ami ezt csinálja és magyar szalaggal össze van kötve. Az az összetartozást mutatja. Mind a kettő magyar, de valamiért harcolt és akkor, hogy béküljenek ki, mert mind a kettő ugyanabba a nemzetbe tartozik.
Vörös Virág: Hol láttátok ezt a szobrot?
Fiú: Budakeszin. Erkel Ferenc nyaralóháza mellett.

Fiú: Voltunk valamilyen tájházban és ott énekeltünk és imádkoztunk.
Fiú: Tegnap mindenben a mi csapatunk volt a legjobb.
Vörös Virág: Tényleg?
Fiú: Mi vagyunk a bordal csapat. Tizenkilenc pont volt. Nem csak tizenhat.
Fiúk: Tizenkilenc!
Fiú: Tényleg tizenkilenc!
Vörös Virág: Annyit gyűjtöttetek egész nap?
Fiúk: Igen.
Vörös Virág: Egy csapatban vagytok mindannyian?
Fiúk: Igen.
Vörös Virág: Ki választotta ezt a nevet?
Fiú: Aki most éppen rajzol?
Vörös Virág: Miért épp a bordalt választottad csapatnévnek?
Fiú: Mert ez egy jó dal.
Vörös Virág: Azt tudod, hogy melyik operában van?
Fiú: A Bánk bán-ban.
Vörös Virág: És hallottad már?
Fiú: Igen. Az iskolában tanultuk.
Vörös Virág: Tetszett?
Fiú: Igen, azért választottam ezt.
Fiú: Azért is lett bordal csapat, mert hétfőn jött egy énektanár és levetítette a Bánk bán-t.
Fiú: Itt volt az a tanár, és megnéztük vele részletekben majdnem az egész Bánk bán-t. Énekeltünk is néhányat: A keserű bordalt és a Hazám, hazám-at.
Takács Zsuzsa: Vannak olyan gyerekeink, akik már idejárnak családostul; vannak, akik idejárnak, de még nem családostul; és vannak, akik még nem járnak ide. Ezt a három szintet próbáljuk misszió céljából egységre hozni. Ez a tizennegyedik gyerektáborunk. Idén kétszáz éve született Erkel Ferenc és ezt választottuk témának. Mindig egy téma köré építjük föl a gyerekprogramokat. Nem csak a tábort, hanem a gyereknapot, kirándulást vagy bármi mást. Most Erkel életét dolgozzuk föl, napközis tábor lévén minden nap mást veszünk. Hétfőn a nemzeti operák születése volt a témánk, ahol megbeszéltük Erkel fiatalkorát. Mivel nem csak a nemzeti operákat teremtette meg, hanem a magyar népi hangszereket, a cimbalmot és a citerát is beemelte a szimfonikus zenébe és az operába. Ezért elmentünk a zeneiskolába egy cimbalom bemutatóra. Meghallgattuk és ki is próbáltuk a cimbalmot. Közben feladatlapot oldottak meg a gyerekek. Mindig dolgoznak valamit a napi témával kapcsolatosan és ezt nagy élvezettel teszik. Erkel nyomát is kellett keresni. Eldugtunk sok E betűt a gyülekezetben. Itt a hivatalban is és meg kellett keresni a gyerekeknek. De ez csak egy plusz dolog volt. Ezekhez a témákhoz minden nap áhítat is kapcsolódik. A Bibliából olyan történeteket választottunk, amik segítenek a napi téma jobb megértésében. A füzetbe nem csak a kulcsszavainkat írjuk be, hanem ott van mellette az énekünk, egy kép a bibliai történetről és ide fogjuk beragasztani az aranymondást is.
Vörös Virág: Aranymondást? Az mi?
Takács Zsuzsa: Az aranymondás a napi bibliai történethez kapcsolódó bibliai mondat, aminek ugyanaz a lényege, az értelme és a témája, mint ami a napnak a kulcsszava. A napló az egész napunkat mutatja, leírjuk képekkel, részletesen, hogy hol voltunk, mit tanultunk, mindent, ami a napunkhoz kapcsolódik. Ezt minden nap így csináljuk, hogy legyen egy emlék.
Vörös Virág: Milyen korú gyerekek vannak itt?
Takács Zsuzsa: Ötévestől tizenhét évesig. Csoportokban dolgoznak, minden csoportban vegyes korosztályú gyerekek vannak és egymást segítik. Számtalan olyan feladat van, amit a kicsik másképpen tudnak megoldani, a kicsik lerajzolják, a nagyok leírják. Nem nagyon kell hirdetni ezt a tábort, mert a gyerekek egymás között híresztelik, a gyülekezeti tagok ismerőseiket, a gyerekek osztálytársaikat hívják, és nagyon örülnek neki. A gyülekezeti gyerekeknek hirdetjük elsősorban, de ha más is jön, akkor örülünk neki is. Ha a gyerekek által jut el valaki Istenhez az csak jó. Ennek a tábornak ez is a célja. A téma, Erkel Ferenc élete, csak egy keret. Mindig innen indulunk a gyülekezetből és ide érkezünk vissza. Minden Istenre mutat, és mindig Róla beszélünk. Nagyon sokfelé voltunk már az országban és gyakran utalunk vissza valami régebbi dologra. És emlékeznek a gyerekek a több évvel ezelőtti dolgokra, hogy hol voltunk és mit csináltunk. Ez nagyon jó érzés. Az is ugyanúgy jó érzés, amikor valaki iskolai hittanra jár, és onnan kerül a gyülekezetbe majd évek múlva is idejár a szüleivel együtt. Csak azért, mert a gyermek egyszer eljött egy táborba vagy egy gyereknapra és itt jól érezte magát. Nem egy ilyen van, többen is így kerültek a gyülekezetbe és ez nagyon jó! Hát ezért vannak ezek a gyermekprogramok!

Ének:
Én kicsike vagyok,
Nagyot nem szólhatok.
Mégis az Istennek
Dicséretet mondok.

Gyönge vessző vagyok,
Mindenfelé hajlok.
Szüleim kertjében
Most nyílni akarok.

Nem anyától lettem.
Rózsafán termettem.
Piros pünkösd napján,
Hajnalban születtem.

A rákosligeti református kézműves tábort a Gyerekek és Zimányi Noémi lelkész együtt mutatták be.
Zimányi Noémi: Itt vagyunk az udvaron. Ezen a részen vannak a lányok. Koronát készítenek. Lenn pedig a hittanteremben a fiúk kincsesládát.

Vörös Virág: Kincsesládát? És miért kincsesládát?
Zimányi Noémi: Azért, mert ezen a héten Salamon király történetét vesszük. Így olyan tárgyakat készítünk, amik kapcsolódnak az életéhez. Egy gazdag embernek kell valahol tárolni a kincseit. Emiatt a fiúk egy régi faládát, lecsiszoltak, befestettek és most éppen a széleire készítenek dekorációt.
Vörös Virág: Lesz is benne kincs?
Zimányi Noémi: Majd valamit fogunk belerejteni a gyerekeknek.
Vörös Virág: Itt mi zajlik? Itt agyagállatokat látok. Vagy ez papírból készült?
Zimányi Noémi: Ez papírmasé. Állítólag ez egy nagyon ősi technika. Ezzel akartunk eredetileg tálakat készíteni, de mivel megmutattam a gyerekeknek, amiket régebben készítettem, ez megtetszett nekik és ők is mindenféle állatkákat készítettek, amik hátul száradnak az asztalon. A lányok koronát készítenek, Sába királynőjére gondolva. Tegnap ékszereket és papírlovakat készítettünk. Salamonnak tizenkétezer lovasa volt, ezért mozgólábú papírlovakat csináltunk. Sába királynője illatos dolgokat is ajándékozott Salamonnak, ezért fürdőgolyót készítettünk. Azt nagyon élvezték a gyerekek.

Vörös Virág: Elmeséled nekem, hogy mit csináltál? Mi ez a szép a kezedben?
Borka: Korona.
Vörös Virág: Mi van rajta? Miket raktál rá?
Borka: Gyöngyöket, gombokat, csillogós papírokat és tollat.

Vörös Virág: Azt meséld el, hogy az micsoda ott?
Zimányi Noémi: A nevének a kezdőbetűje. Megtanultuk, hogy milyen betűkkel írtak Salamonék. Mindenki olyan koronát készít, amin a neve kezdőbetűje van héber betűvel.
Vörös Virág: Téged hogy hívnak?
Borka: Borka
Vörös Virág: Akkor ez itt egy B betű?
Borka: Igen.
Zimányi Noémi: Ez egy bét.

Vörös Virág: Sziasztok! Itt készülnek a koronák?
Lány: Elvileg magunk vágjuk ki. De én balkezes vagyok és itt nincs balkezes olló, ezért Anyukám vágja ki.
Vörös Virág: Mert itt van Anyukád is?
Lány: Igen.
Vörös Virág: Mit csinál ő itt?
Lány: Segít a kézműves foglalkozásokban.
Vörös Virág: Hány néni van itt, aki segít nektek a játszásban?
Lány: Három. Ági néni, Noémi néni és Emese néni.
Lány: Ági néni az én anyukám, Emese néni meg Virág anyukája.
Vörös Virág: Mióta tart a tábor?
Gyerekek: Hétfőtől.
Vörös Virág: Mindennap csináltok valami kézműves dolgot? Mit szoktatok még csinálni?
Gyerekek: Játszunk, meg bibliaóra is lesz.
Lány: Áhítat, és megtanulunk imádkozni. Imádkozunk minden reggel, ebéd előtt és ebéd után.
Vörös Virág: Milyenek szoktak lenni a bibliaórák?
Gyerekek: Jók!
Vörös Virág: Mit szoktatok csinálni?
Lány: Mindig vannak kérdések, hogy te mit csinálnál annak a személynek a helyében.
Vörös Virág: Mi volt például ma?
Lány: Ma még nem volt, mert ebéd után van.
Vörös Virág: Akkor mi volt tegnap?
Lány: Az úgy volt, hogy voltak mondatok és ki kellett találni, hogy melyik szóra utal az a mondat.
Vörös Virág: A Bibliából? Vagy honnét?
Lány: Értelmező kéziszótárból.
Vörös Virág: Tudsz mondani egy szót például, amit tegnap kellett kitalálni?
Gyerek: Tiszta
Vörös Virág: Ez mire utalt?
Gyerek: Azt nem tudom!
Vörös Virág: Mi volt még?
Gyerekek: Számháború.
Lány: Kettő menetet játszottunk. Az egyikben a kékek nyertek, a másik pedig döntetlen lett.
Vörös Virág: Meddig tart ez a tábor?
Lány: A héten.
Vörös Virág: Hogy érzitek magatokat?
Gyerekek: Nagyon jól!
Lány: Nagyon jól érzem magam. És ha lenne három hét, én akkor jönnék.
Vörös Virág: Olyan sokszor?
Lány: Igen!
Lány: Mindig van valami új. Valami izgalmas játék.
Zimányi Noémi: Gyülekezeti tagok vállalták, hogy itt vannak délelőtt, délután. Mosogatnak a konyhán, terítenek. A segítők is szülők, de tanárok mind a ketten és gyülekezeti tagok.
Vörös Virág: Tehát gyülekezeti összefogás által jöhetett létre ez a tábor?
Zimányi Noémi: Igen. De van egy anyuka, aki sok gyereket hívott és a gyerekek egy része jár ugyan templomba, de nem pont ebbe a templomba. Vannak olyanok is, akik egyáltalán nem járnak templomba. A tábor elején kap minden gyerek egy mappát, amibe beleteheti azokat az imádságokat, amiket leírok nekik. Az énekeket is lefénymásoljuk, hogy megtanulhassák.
Vörös Virág: Nagyon jó, hogy ilyen tágas a kert.
Zimányi Noémi: Itt vagyunk a templom bejáratánál. Ezek a bokrok jól elválasztják az egyes részeket. Hátul van egy játszótér, egy játszóvár, egy hinta. Ott tudnak szaladgálni. Itt dolgozunk és a hittanteremben is lehetünk. Ebéd után van egy kis pihenő, amikor bemegyünk a templomba. A baba-mama klub szivacsát leterítjük, és ott mesélés van, beszélgetés, a kicsik meg pihennek. A legfiatalabb három és fél éves. Épp most szaladt el itt. Az ovisok, alsósok pihennek.
Ez az első ilyen kézműves, napközis hittantáborunk. Öt éve tartunk német, napközis hittantábort, ami a jövő héten lesz. Összesen olyan harmincöt gyerek fordul meg a héten. Alapvetően bárki jöhet. Többségében gyülekezeti gyerekek jönnek, de volt olyan is, hogy a buszmegállóban olvasták a hirdetőtábláról. A tábor végén, péntek délután, az utolsó félórára meghívjuk a szülőket és tartunk egy rövid bemutatót, összeszedjük a gyerekek által alkotott tárgyakat és azokból készítünk kiállítást és utána egy kis sütizést tervezünk.
Vörös Virág: Mi a célja ennek a tábornak? Gondolom, missziós jellege is van!
Zimányi Noémi: A tehermentesítés is az egyik célunk. A dolgozó szülők nem szívesen hagyják otthon a kisebb gyerekeket. A cél az, hogy örömet leljünk az alkotásban. Örömet leljünk a játékban és abban, hogy itt vagyunk Istennel együtt és énekelünk. A cél, az öröm.

Ének: Gyertek gyerekek, énekeljetek
Teremtőnknek, Istenünknek
Szép dicséretet!

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a hét református eseményeit, híreinket!

Az elmúlt hétvégén rendezték meg a Református Egyházi Napok Dunántúl, azaz a REND fesztivált Pápán, többezer érdeklődő részvételével. A következő ilyen találkozónak Székesfehérvár fog otthont adni 2012-ben.

A budapesti II. kerület emlékéremmel tüntette ki a most nyugdíjba vonuló Cseri Kálmán, pasaréti lelkipásztort.

A Közös Pont Misszió is jelen lesz a június 30. és július 3. között Sopronban rendezett Volt Fesztiválon. A Misszió keresztyén fiatalokból álló munkatársai várják azokat, akik beszélgetni szeretnének a fesztivál és a világ dolgairól illetve Istenről és a Bibliáról.
( http://www.oki-iroda.hu/kozospont/ )

A Debrecen-Nagytemplomi Református Gyülekezet ifjúságának ÉDEN nevű zenekara Tokajban lép fel június 30-án, ma este fél hétkor a Kossuth téren vagy rossz idő esetén a templomban.

Nyáron is folytatódik a gyerekek tanítása különböző hittantáborokban és napközis gyermekheteken. Többek között ezen a héten Budapest-Zugló, Kocs, Okány és Pánd gyermekei részére tartanak táborokat.

A Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom középiskolásoknak rendez tábort július 5. és 11. között.

Az "Áldott orvos" című vándorkiállítás az élő Ige szerinti reménységet mutatja be a szenvedés és a fájdalmak idején. A kiállítás jelenleg a debreceni Kenézy Gyula kórházban tekinthető meg.

A Verespatak című kiállítás július 2-ig tekinthető meg délutánonként 2 és 6 óra között a Miskolc-belvárosi református templomban.

Nyári önkéntes programot hirdet a Magyar Református Szeretetszolgálat, melynek keretében segíteni lehet egyházi intézményekben beteg és fogyatékos személyek gondozásában, konyhai vagy kerti munkákban. A szolgálati lehetőségekről adásunk után érdeklődhetnek.

Országos Református Ifjúsági vezetőképzés indul szeptembertől Budapesten. A tíz alkalommal tartó képzésre olyan 18. évüket betöltött fiatalok jelentkezését várják, akik hivatást éreznek a gyülekezeti ifjúsági misszióban való részvételre.
(További információ: [email protected] )

Fekete Ágnes:

Hallgassuk meg Isten szavát Lukács evangéliuma 18. részéből.

Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat. De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba. (Lukács 18:15-17.)

Én is anyukaként végigéltem egy gyerektábort az elmúlt héten. Nagyon jó érzés az, hogy a gyerekeinkért tehetünk valamit, ami nem csak a gondolataikat, nemcsak a testüket, nem csak a kézügyességüket, hanem mindezeket egyszerre segíti. Végre egy olyan hely volt ez a tábor, ahol nem szétszakítottan a gyerek okosítása vagy ügyesítése volt a cél, hanem az, hogy ember legyen úgy, ahogy van, a maga teljességében. És a gyerekek, ha valamire nagyon nyitottak, éppen ez az emberség, és teljesség.
Jézus gyerekként hív minket magához, más út nincs is hozzá. Persze az ember manapság megkérdezi magától néhány gyereket látva: ilyeneké az Isten országa? Amikor csaló és mellébeszélő és színészkedő gyerekeket látunk, vajon erre gondolt Jézus? Ne adjunk elhamarkodott választ. Csak mi gondoljuk azt, hogy van ideális gyerek, és hogy Jézus egy ilyen elképzelt eszményt állított elénk. Nem, Jézus az embert szerette. Azt az embert, aki valóságos, és nem egy elképzelt tökéletesség szerinti. Itt is pontosan ezek miatt a gondolatok miatt kergetik el a tanítványok a szülőket, akik Jézushoz vitték kicsinyeiket. Ti nem tartoztok bele a képbe, nem vagytok elég komolyak, menjetek, ne zavarjátok a képet. Jézus a tanítványokat éppen erre akarta tanítani., hogy nincsen tökéletes helyzet, nem azoké az Isten országa, akik magukat ilyen eszményi képhez hasonlítják, vagy netán abba bele is helyezik, hanem éppen azoké, akiket elküldenek, akik kilógnak, akik elsodródnak, akik nem kellenek. Ha megfigyeljük, akkor ezt a mondatot, hogy engedjétek hozzám a gyerekeket – nem is a szülőknek, a gyerekeknek szól, hanem a 12 tanítványnak. Magához hívta őket, és nekik mondta, mintegy tanmeseként felhasználva a történteket.
Ebben a gyerektáborban, ahol voltam ezt imádkozta egyik anyuka: Uram, a gyerekeink olyanok, mint egy szivacs, mindent befogadnak úgy, ahogy kapják tőlünk, add Uram, hogy olyat tudjunk nekik adni, ami jó, hogy így teljék meg a szívük veled! Nagyon megragadott ez az ima, mert a lényeget ragadta meg. Nem az a kérdés, hogy milyen okosakat mondunk, meg milyen elvek szerint nevelünk, hanem, hogy mi az, ami a lényünkből árad, mert azt veszik át, mint szivacsot a gyerekek. Ha szeretet, ha elfogadás, ha színészkedés, ha élvhajhászás, akkor azt. Azért ilyeneké az Isten országa, mert az Isten dolgait is csak szivacs módján lehet befogadni, megérzem, megértem Isten szeretetét, és egyszerűen felszívja a létem, tele lesz vele az életem. Adja Isten, hogy ilyen módon gyermeki lélekkel éljünk meg Isten szeretetét. Ámen