2010-07-21

Tarnai Edit
Gerő Péter
a 433-as cserkészcsapat kiscserkészei
Irsay-Nagy Dénes

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. A nyár a gyerekek számára a táborozások ideje. Akik a legjobban értenek talán a táborozáshoz, azok a cserkészek. Az elmúlt két héten hihetetlen méretű, 1700 fős tábor volt a Bakonyban, Homokbödögén, az ún. Budai kerületi nagy tábor. Nyílt napot is tartottak, ahol a szülők megnézhették hogyan is élnek csemetéik cserkész módra. Ezen a napon Vörös Virág is belekukkantott a tábor életébe Gerő Péter parancsnok segítségével. Hallhatják majd Irsay- Nagy Dénest, aki a budai református gyülekezet csapatát vezette 15 éven át. De először Tarnai Edit öregcserkészt hallhatják.

Tarnai Edit: Én csak farkaskölyök voltam.
Vörös Virág: Farkaskölyök? Az micsoda?
Tarnai Edit: Utána lehetett valaki kiscserkész. Az én cserkészetem tulajdonképpen az illegalitásban történt. Az egyenruha viselése nem volt lehetséges, de a szellemiségnek a megőrzése az igen. Többször alakult újra a cserkészet. Az 1956-os forradalom után szintén kezdett újjáalakulni, de akkor csak egy picit sikerült. Akkor nagyon jó kis közösségek voltak. Ezek a bázisközösségek búvópatakszerűen bújtak meg a társadalomban. Vidéki városokban, Pesten, mindenütt rendkívül élő volt ez a mozgalom, de nagyon titkos. Ha egy ilyen közösségben volt tíz ember, az nem tudta, hogy a másik tíz hol van. Középiskolás koromban a "Fekete hollók" nevű közösségbe jártam. Nekem ez akkor a lételemem volt. Itt mindig a minőségnek kellett érvényesülni. A cserkészség soha nem akart olyan tömegmozgalom lenni, amely a létszám szerint nagy, hanem lélekben próbálta úgy alakítani a gyerekek jellembeli fejlődését, hogy a személyiségük legyen pozitív. Volt olyan csoport, amit furulyásoknak hívtak. A leglehetetlenebbnek tűnő címeken jöttünk össze, de találkoztunk. Nagyon óvatosnak gondoltuk magunkat. Amikor jöttek a fiúk a kabátot nem az előszobában tették le, hogy ha valaki véletlenül becsönget, akkor ne legyen feltűnő. Egyszer el is kezdődött a megbeszélésünk, amikor egyszercsak csöngettek. Édesanyámmal mentünk ajtót nyitni. Ott állt két férfi és az egyik rögtön betette a lábát. Nem tudom már, hogy milyen indokot mondtak, hogy miért szeretnének beszélni velünk és beléptek. S úgy látszik, hogy még mindig több kabát maradt a fogason, mert az egyikük rákérdezett, hogy mi ez a sok kabát? Ekkor az Édesanyám nagyon meglepett engem. Soha nem hallottam őt valótlant mondani, de akkor életében először és utoljára, nem mondott igazat. Azt mondta: a kislányom eljegyzése van. Egyetemista voltam akkor és benn volt a szobában egy csomó egyetemista fiú. Én beszaladtam és mondtam: "Fiúk, itt az ávó, vőlegényt kérek!" Az egyik két évvel fölöttem járó bölcsész fiú fölállt és mondta, hogy "jó". Akkor én mondtam, hogy "egy igazi vőlegénytől jegygyűrűt kérek". Kaptunk kölcsön jegygyűrűt. Így mentünk ki Lacival, mint jegyespár, mert az volt a két férfi kérése, hogy mutassa be a kislány a vőlegényt. Csodálkoztak és az egyikük meg is jegyezte, hogy "az előbb nem láttam a kezén azt a jegygyűrűt". Ezalatt az idő alatt, amíg mi kint "tereferéltünk", a fiúk eltüntettek minden jegyzetet az asztalról, kártyák és ital került oda. Úgy nézett ki az egész, mint egy kártyázó társaság. Végülis elmentek.
Számtalan kis közösség működött, amelyekre természetesen lecsaptak. Sok megpróbáltatáson, meghurcoltatáson mentek keresztül az akkori fiatal cserkészvezetők.

Például Kölley Gyurka bácsi, aki Gulágot-szenvedett cserkészpap volt. 1919-ben született és a Magyar Cserkész Szövetség kiscserkészeivel foglalkozott, vezető tiszt volt. Egy mondvacsinált ügyben letartóztatták, hogy részt vett volna valami szovjetellenes tevékenységben. Szó nem volt ilyesmiről, mégis nyolc évre elítélték és a Gulágra vitték. Ott nagy éhezés volt, s amikor a magatehetetlenné váltak a rabok földobták őket, egy teherautóra. Egy ilyenre került föl Gyurka bá is, akit aztán egy raborvos megmentett, mint kispapot. 1953. után jöhetett haza. 1956-ban szentelte pappá Shvoy püspök úr és dunabogdányi káplánként folytatta lelkipásztori munkáját, de nem hagyott föl az illegális cserkészmunkával sem. Jóval később, amikor újjáalakult a Magyar Cserkészszövetség, a Bem rakparton voltunk és Gyurka bá odajött és nézte azt a fajta képzést, amit akkor mi próbáltunk adni a fiataloknak. Látszott a tekintetében, megérezte, hogy ez a kiképző nem igaz cserkész. Ebben élni kell huzamosabb ideig, ahogy a Jóisten nekem megadta, hogy az egész életemet ebben tudtam élni. Ez csodálatos ajándék volt.
Vörös Virág: Mitől igaz egy cserkész?
Tarnai Edit: Egy cserkész attól igaz, hogy az élet minden váratlan szituációjában úgy reagál, hogy Istenhez és a hazához hű marad, akkor is, ha ebből hátránya lesz. Az embereket nem a szavaik, hanem a tetteik határozzák meg. Tehát, ha ő meglát egy elesett, szegény, idős embert és nem siet a segítségére, akkor ez az ember nem cserkész, még akkor sem, ha cserkészegyenruha van rajta.
Vörös Virág: Ön hogy próbált igaz cserkész lenni?
Tarnai Edit: Ez nem mindig sikerült. Minden cselekedetem nem volt tündöklő és ragyogó, de úgy próbáltam, hogy például karrierért nem léptem. Az életem zömében középiskolai tanárként dolgoztam. Akármennyire is igyekeztem engem mindig odébb tettek, mint tanárt, a világnézetem miatt. De mindegyik iskolából olyan jellemzést kaptam, hogy szakmai munkája kifogástalan. S mai is így érzem, hogy nincs kétféle élet, ha valahova elkötelezem magam, akkor aszerint kell élni. Én úgy igyekeztem mindig, hogy az ifjúsággal tudjak foglalkozni, abban a szellemben, amiben én felnőttem. Tehát a katakombák által kapott szellemiségben. Amikor lehetőség nyílt arra, hogy újjáalakuljon a cserkészszövetség, a gyökér a múltban keletkezett, a Múzeum Kávéházban ültek össze öregcserkészek és beszélgettek az újraalakulásról. Január 23-án megalapítottuk a Magyar Cserkészszövetséget. Elfogadtuk az alapszabályt és ezzel az előkészülettel vált lehetővé, hogy a Budapesti Bíróságon 1-es sorszámmal jegyezzék be a Magyar Cserkészszövetséget. Mi voltunk az első bejegyzett szövetség. Ez, nagy dolog! A következő nagy lépés az volt, hogy február 11-én megtartottuk az első szabályos, hivatalos közgyűlést. Óriási tömeg volt, nagy lelkesedés, forró hangulat, felejthetetlen ünnep volt ez a számunkra. S ekkor jött a lényeg 1989 őszén, óriási szervezőmunkát végeztünk mindannyian, akik voltunk, jártuk az országot, emberekkel ismerkedtünk meg, barátságokat kötöttünk. Ezt nem lehet elmondani, hogy az újjáalakult cserkészszövetségen ezek az idős emberek, vették ki a fogadalmat, de olyan helyen is, ahol nem is volt cserkészet. Vidám, daloló fiatal gyerekek, akik szerettek táborozni, játszani, együtt lenni, összetartozni, egyszóval csodálatos volt!
Vörös Virág: Mindenhol próbálták újra beindítani a cserkészetet?
Tarnai Edit: Mindenütt, az egész országban és sikerült is. Most például, amikor mi itt ülünk az unalmas lakásban fiatal emberek tartják a KNT-t, a Kerületi Nagy Tábort.

Gerő Péter: Itt vagyunk, most Homokbödögén. Itt vagyunk kint az erdőszélén. A tíz altábor úgy van felosztva, hogy minden csapatnak meglegyen a saját szabad tere. Volt egy nagy közös hadijáték. Számháborúként nevezték az úttörők, de annakidején a cserkészek hadijátéknak nevezték és igyekszünk ezt a nevet visszavezetni, mert valójában nemcsak számokkal a fejünkön rohangálunk, hanem nagyon komoly egyéb is történik.

A cserkészeknél az a szokás, hogy egy történetre fűzik fel az adott tábort. A mostani tábor az 1800-as évek Európáját eleveníti meg. A mi altáborunk, a porosz altábor. Például a tábor második éjszakáján Vilmos császárnak (akkor még király) az esküvője volt és meghívtuk a többi altábort is. Itt a táborban rendeztük meg Vilmos esküvőjét, a magunk módján játszottuk el. Mi kértük a nászajándékot, ahogy mostanában szokás. A császár egy balettelőadást kívánt látni és a többieknek négy órájuk volt rá, hogy "összedobjanak" egy balettelőadást. Kértünk egy kocsit az araboktól és ők meg is csinálták. Amikor felvonulunk a központi alakuló térre, akkor visszük magunkkal az altábori zászlónkat. Igyekszünk poroszosan. Van külön keretmese ruhánk, egy egyenruha ing, ami nem a cserkészruha. A császárnak is megvan a maga öltözete, nagy bajusza, ahogy Vilmos kinézett.

Lesznek portyák is. Holnap este a sportnap után veszik a zsákjukat és mennek ki. A nagyobbak sátor és minden egyéb nélkül, a kisebbek vihetnek magukkal egy ponyvát. Ők sem sátrat visznek, hanem műanyag ponyvákat, amiket fölkötnek és befekszenek alá. A nagyobbak tizenkét évtől fölfele, a cserkészkorosztály már sátrak nélkül megy. Egyfajta életrevalóság is lehet a célja ennek, hogy szokják meg a nomádabb körülményeket, nehézségeket. Ilyenkor könnyen veszik ezeket az akadályokat. Ilyenkor általában egy raj alszik együtt a ponyva alatt a kisebbeknél, az körülbelül harminc ember. Ez nagyon jó hangulatot tud teremteni. Este tüzet raknak, megsütik a maguk szalonnáját és másnap úgy jönnek vissza túrával, hogy estére itt vannak. Az őrsvezetőik vannak velük, akik olyan tizenhat évesek lehetnek. Nyolc és tizennyolc év közöttieknek vannak ebben az altáborban. Tegnap délelőtt külön foglalkozás volt a fiúknak és a lányoknak, úgynevezett fiú-lány napot tartottunk. Voltak beszélgetések korosztályonként az őket érintő problémákról. Sokszor nem mernek otthon olyan nyíltan beszélni a gyerekek. Tegnap este azzal a tizenkét cserkésszel, akik ma fogadalmat fognak tenni a csapatunkból. Elmentünk külön a csapatvezető, az őrsvezetőikkel. Egy napot külön töltöttek egyesével, majd kettesével az erdőben, este pedig volt egy közös tábortüzük, ahol minden vezető készült valami kis idézettel, hogy miért lesz valaki cserkész? Mi értelme van annak, hogy mi cserkészek vagyunk? Kicsit több, mint tíz éve vezetem ezt a csapatot, és lehet látni, ahogy felnőnek ezek a gyerekek. Lehet látni, hogy kiből mi lesz, ilyenkor azt mondom, hogy van értelme ezt csinálni, még ha sokszor úgy érezzük, hogy az árral szemben úszunk.
Vörös Virág: Mert úgy érzitek?
Gerő Péter: Ez a mai világ nem erre van berendezkedve. A cserkészet által sugallt eszmék és gondolatok nem divatosak a mai világban. Ha nem is mindenkinél, de a gyerekek jórészénél sikerül elültetni ennek a magját, akkor már érdemes volt csinálni.
Sípszó

Vörös Virág: Ezt ti eszkábáltátok?
Kiscserkészek: Igen, de még nincs teljesen kész! Kicsit rozoga még itt.
Kiscserkész: Ez a kuka, de szétszakadt és a tisztaságiak még nem tették vissza.
Vörös Virág: Vannak "tisztaságiak"?
Kiscserkész: Mindennap be van osztva, hogy ki a konyhás, tisztasági, vizes, táborgyújtó …
Mindenki kapott a sátorrendre pluszpontot, aki a sátra mögé épített padot, asztalt.
Vörös Virág: Fiúk! Látom, hogy rajtatok narancssárga kendő van. A cserkésznek nem zöldszínű a kendője?
Kiscserkészek: Igen, de mi kiscserkészek vagyunk.
Vörös Virág: Mi az a kiscserkész? Miben más, mint a nagycserkész?
Kiscserkészek: Például abban, hogy nem vezet őrsöt. És így tiszteleg, nem pedig így.
Vörös Virág: Hány ujjal?
Kiscserkészek: Kettő a kiscserkész és három a nagy.
Vörös Virág: Fölmutatod a két ujjadat, ha kiscserkész vagy?
Kiscserkész: Ha meg nagycserkész, akkor a három ujjamat.
Vörös Virág: Hogy köszönnek a cserkészek?
Kiscserkészek: Légy résen! és Jó munkát!
Vörös Virág: Azt meséld el nekem, hogy hogyan néz ki a cserkészegyenruha, amiben most vagy?
Kiscserkész: Itt a cserkészliliom. Itt a Hungária jelvény. Még sok jelvény hiányzik.

Cserkészvezető: Egyenruha! Gombokat begombolni! Ingeket betűrni! Nyakkendőket bekötni! Gubacsokat föl!
Sípszó.
Cserkészvezető: Csapat vigyázz!
Cserkészvezető: Ezúton szeretném köszönteni a szülőket, akik eljöttek a 2010-es ígéret és fogadalomtételünkre. Valamint a legifjabbakat, akik most erre az egy napra lejöttek a táborunkba. Egy csatakiáltással üdvözöljük a Tücsök őrsöt, akik a legkisebbek és még nem éjszakáznak velünk.
Cserkészek: Négy-harminc-három!
Cserkészvezető: Csapat vigyázz!

Kiscserkész: A kiscserkész mindig uralkodik önmagán.
Kiscserkész: A kiscserkész vezetőire hallgat.
Cserkészvezető: Ígérettétel következik. Kiscserkészek!
Cserkészvezető: Ígérem,
Kiscserkészek: Ígérem,
Cserkészvezető: hogy Isten segítségével
Kiscserkészek: hogy Isten segítségével
Cserkészvezető: a jóra törekszem.
Kiscserkészek: a jóra törekszem.
Cserkészvezető: Ismerem a kiscserkész törvényt,
Kiscserkészek: Ismerem a kiscserkész törvényt,
Cserkészvezető: és azt megtartom.
Kiscserkészek: és azt megtartom.
Vörös Virág: Most lettél kiscserkész?
Kiscserkész: Igen.
Vörös Virág: Mi van ezen a lapon, amit kaptál?
Kiscserkész: A kiscserkész törvény meg az eskü.
Vörös Virág: Mit szeretsz a cserkészetben a legjobban?
Kiscserkész: A táborozást, meg a sátorban alvást.
Vörös Virág: Az izgalmas?
Kiscserkész: Igen.
Irsay-Nagy Dénes: Az egyik legkedvesebb elismerést, Szabó István püspökúrtól kaptunk, aki a fia cserkésztáborból való hazaérkezése után egy héttel vasárnap az istentisztelet után azt mondta: Dénes, most látom igazán, hogy mire jó a cserkészet. A fiam mióta hazajött a táborból, minden reggel beágyazott maga után, majd a konyhában elmosogatta az ottmaradt edényeket. Ez csak egy hétig tartott, de ez a hét számára megmagyarázta, hogy mit jelent a cserkészet. A cserkészet több, mint egy egyszerű ifjúsági tábor vagy egy egyházi ifi. Össze van gyúrva vallásból, természetjárásból, táborozásból és egy jó nagy adag önkéntességből. A világon huszonöt millió cserkész van. Az a tudat, hogy te egy olyan közösségnek vagy tagja, ahol huszonötmillióan gondolkodnak ugyanúgy, az önmagában komoly erőt ad. Tudom, hogy bárhova vet a sors a nagyvilágban, ha valami gondom van, meg tudom keresni a legközelebbi cserkészcsapatot és hozzájuk bizalommal fordulhatok. Ugyanígy szoktak néha hozzánk is fordulni. Az elmúlt hetek árvízi védekezésében nagyon sok cserkész vett részt. Én például tartalékos katonaként Felsőzsolcán homokzsákoltam. Amikor előző nap egy cserkészrendezvényen elmeséltem, hogy másnap megyek Felsőzsolcára, ahány üres hely volt az autóban, annyi cserkész jelentkezett, hogy ők is jönnek velünk. Magyarország demográfiai helyzetéből adódóan sokkal több katolikus van, mint református. Sajnos az is az igazsághoz tartozik, hogy 1989-ben, még meg sem száradt a tinta a cserkészszövetség alapító okiratán, a katolikus egyház püspöki körlevélben elrendelte, hogy azonnal meg kell kezdeni a cserkészmunkát minden plébánián. Minden lehetőséget meg kell adni nekik, hogy fejlődjenek és minden támogatást meg kell adni nekik. Egy év múlva a református egyház még mindig nem alakított ki saját álláspontot, hogy, szabad-e a református egyházközségekben cserkészcsapatot alapítani? Életem első két évét egy katolikus fenntartású cserkészcsapatban töltöttem, mivel Budahegyvidéken még nem indult be a cserkészet. Nem járult hozzá a püspök, hogy cserkészmunka legyen itt. Ez az egész szellemiség, hogy egymásra nemcsak felebarátként, hanem testvérként tekintünk ez elképzelhetetlen az istenhit, az isteni kegyelem nélkül. Egy nyugalmazott angol tábornok alapította a cserkészetet.

BP a beceneve, így ismeri minden cserkész. A búrháború során Robert Baden-Powell angol tábornok, amikor nem volt elég katonája, kisebb segélyfeladatokat gyerekeknek adott. Az ostrom során meglepve tapasztalta, hogy néha megbízhatóbban hajtották végre azokat, mint a felnőtt emberek. Innen indult a cserkészpedagógia alapgondolata, hogy ha egy gyerekre felelősséget bízok, akkor azt ő ugyanúgy fogja elvégezni, mint egy felnőtt. Amikor hazatért a búrháborúból BP nemzeti hős volt. Írt egy könyvet a háborús tapasztalatairól, melyet a brit hadsereg kiadott ez volt az Aids to Scouting, magyarul "segédlet csekészéshez". Ez egy katonai kiképző könyvnek indult, de meglepve tapasztalta, hogy a gyerekek körében lett népszerű. Elkezdett kísérletezni BP. Egy kísérleti cserkésztábort szervezett 1907-ben a francia-brit csatorna egyik szigetére Brownsea szigetére, ami nemcsak azért volt forradalmi, mert hogy gyerekeket vitt sátorozni, de minden társadalmi rétegből vitte őket. A közvélemény felháborodott, hogy egy egyszerű portás gyerek és egy lord csemete egy sátorban aludjon és közös bográcsból egye a vacsorát, amit maguk főztek. Ez a kísérleti tábor volt az első cserkésztábor és innen ered a cserkészet eszméje és gondolata.

A kiadója felajánlotta BP-nek, hogy indít egy Scouting (Cserkészet) című folyóiratot, amit kiad, mint gyerekmagazint, ha BP vállalja, hogy minden héten ír bele legalább egy cikket. Ez a folyóirat teremtette meg az angliai cserkészszövetség gombamódra szaporodó csapatait. Egyre több lánycsapat is alakult, ami a viktoriánus Angliában felháborító volt, hogy lányok sátrazni menjenek. Nem sokkal később a nagybecskereki piarista gimnázium értesítőjében leközölték a Scouting for Boys fordítását. Ez indította el a magyar cserkészetet. A Nagybecskereki Cserkész-ezred volt az első hivatalos cserkészalakulat Magyarországon.

Vörös Virág: Vajon mi az az igény, amire BP így rátapintott?
Irsay-Nagy Dénes: A gyerekek igénye, hogy komolyan vegyék őket. BP lelkiismerete szerint a legjobbal töltötte meg a gyerekek igényeit. Saját tapasztalataiból merített. Így lett ebből vallás, becsület és természet.
Vörös Virág: A te személyes istenhited, hogy fonódik össze a cserkészettel?
Irsay-Nagy Dénes: A Jóisten minden embernek szán valami célt az életben. Én érzem és tudom, az én feladatom az volt, hogy ezt a cserkészcsapatot vezessem tizenöt éven át. Nagyon komoly munka volt, nagyon sok áldozattal és energiával járt, de úgy érzem, hogy volt értelme annak, amit csináltam. Ilyesmit nem lehet hit nélkül. 1996-ban, két hete ömlő esőben táboroztunk. Az eredeti táborhelyünket el kellett hagynunk, mert elöntötte a víz. Az új táborhelyen nem volt rendelve élelmiszer. ’96-ban előre meg kellett rendelni a kenyeret, hogy legyen. Volt olyan nap, hogy tíz perccel a boltzárás előtt, bőrigázva bandukoltunk Pápa városában és próbáltunk összeszedni 40-50 kiló kenyeret, ami nagyon nehéz feladat volt. De találtunk olyan boltot, ahol volt még húsz kiló kenyér és azt várták, hogy mi lesz ezzel a sok kenyérrel? Ekkor mi betoppantunk és elvittük a kenyeret. Ezek a kis apró győzelmek mutatják, hogy valaki már gondoskodott arról, hogy legyen kenyerünk.
Ének

Fekete Ágnes: Tarnai Editet, Irsay-Nagy Dénest, Gerő Péter, és a 433-as cserkészcsapat kiscserkészeit hallhatták a homokbödögei kerületi nagytáborból.

Most a következő hét református eseményei következnek:

A vonalas telefonon keresztül végzett lelkigondozás mellett, most már a világhálón keresztül is segíteni szeretne a Magyarországi Református Missziói Központ. Augusztus 1-jétől, egyelőre hétvégenként, péntek-szombat-vasárnap, 21.00-től 01.00 óráig várják a csetelőket és telefonálókat. A szolgálat segíteni szeretne a lelki válságban, reményvesztettségben lévő embereknek.

Az árvíz levonulása után is szükség van a bajbajutott családok támogatására. Ezért a Magyar Református Szeretetszolgálat "Támogasson egy árvízkárosult családot!" elnevezésű programjával lehetőséget akar adni, hogy segítők és rászorulók egymásra találhassanak és személyes kapcsolat alakulhasson ki közöttük.

Páratlan hetet szerveznek az egyedülálló keresztény fiatalok részére Vajtán a Zichy kastélyban július 26. és 31. között. A résztvevők Fűtő Róbert előadásait hallgathatják meg.

Családi délutánra várják az érdeklődőket Soroksár-Újtelepen a leendő templom területén július 25-én, vasárnap délután 4 órakor.

A Királyhágómelléki Egyházkerület Nőszövetségének XI. konferenciáját július 24 -én tartják a Nagybánya-Óvárosi református templomban.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát az első Korinthusi levél 2. részéből.

"Mert a Lélek mindent megvizsgál, még az Isten mélységeit is." (I.Kor 2:10b)
Az emberek sokszor azt érzik, hogy a lelkész beszél-beszél, de amit mond, annak nem feltétlen van köze az életéhez. Amit most mondok, az énrám és mindannyiunkra vonatkozik. Mert magam is úgy vagyok, hogy szaladgálok ide-oda, de ritkán adódik lehetőség, hogy leüljek és megkérdezzem magamtól: Ennek az egésznek mi az értelme? Mintha egy kifordított kabát lenne a világ körülöttünk, a mélységek elrejtve, a felszín, mindaz, ami nem az élet lényege fecseg, mint a Dunán a kosz. Azt hisszük, minden elfér egy életben. Elfér a pénz, elfér a boldogság, elfér a hit is. Pedig úgy tűnik, hogy egyfajta bolyongásra van csak időnk. Én magam is megdöbbenek saját dolgaimon, hogy mennyire kevés energiát szentelek annak, amiért érdemes élni. Pilinszky János gondolata cseng a fülemben: A tékozló fiú horizontális vándorlásra indult, az Atya vertikális vándorlásban várta őt otthon.
Nem lehetséges egyszerre tékozlónak is, meg gyűjtögetőnek is lenni. Egyszerre isteni dimenziókban egyre mélyebbre jutni, de horizontálisan, a földi utakat is mind bejárni. Mivel ma a mélység nem jelent kihívást, nem érezzük vándorlásnak azt, amikor az Isten titkait kutatja lelkünk, így aztán fel sem tűnik, mennyire tékozlók lettünk. Mi lenne, ha pontosan olyan izgalmas tétje lenne Isten mélységei megértésének, mint egy-egy gazdasági döntésnek, vagy egy kirándulásnak? Mi lenne, ha kifordítanánk a kabátot? Hiszen valójában a szív mélysége az élet központja. Valójában azok a titkok tartanak minket, amik a lelkünk mélyén vannak rejtve. Azért félünk talán ezektől a titkoktól, mert beleremegünk, ha meglátjuk őket a maguk valóságában. Vannak dolgok, amikről jobb nem beszélni, amiket jobb nem feszegetni. Lapozzunk, ahogyan mondják némelyek, amikor a beszélgetés kezd kínossá válni. Mitévők legyünk hát? A legnehezebb és legfélelmesebb dolgát kellene megtudnunk életünknek, és nem merünk belenézni. Éppen magunkról, éppen a lelkünkről van szó. Ahogyan Perseus csak úgy tekinthetett a medúza képébe, hogy tükörként használta pajzsát, mi is vegyünk a kezünkbe Isten szavát. Ne hagyjunk fel félelmeink miatt azzal, hogy a lélek mélységeit megvizsgáljuk, hiszen különben a felszíni fecsegésben maradunk csupán. Igenis fordítsuk vissza a kabátot. Ezt azonban ne bolond módon tegyük. Lelkünk terhe tényleg nagyobb súly annál, hogy magunkban elviseljük. De Isten szavába kapaszkodva, az ő tükrében pontos képet kapunk arról a mélységről, ami bennünk is él, és amit emberi erővel meg nem ragadhatunk. Adja Isten, hogy az atyai házban maradva egyre mélyebbre vándorolhassunk.
Ámen

Similar Posts