2010-12-22

Áldás békesség! Szeretettel köszöntük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Advent utolsó napjaiban talán különösen nehéz a bevásárlásokból kilátni, és Jézus születésnapjára készülni a sok nyüzsgés helyett és mellett. Most egy olyan kezdeményezésről számolunk be, amelyik éppen arra törekszik, hogy a lelkünket készítsük karácsonyra és ne a tárgyainkat szaporítsuk. Koczúr Tibor és Mária kezdeményezésére Vácon minden héten adventi imádságok voltak egy bevásárló udvar közepén elhelyezkedő pincében. Minden keresztyén felekezetből jöttek emberek, hogy imádkozzanak ebben az Adullám barlang nevezetű helyiségben. Egy ilyen adventi este után ők maguk mesélték el a barlang történetét.

Koczúr Mária: A munkám során találkoztam egy elítélttel, aki a váci börtönből szabadult. És elkezdtünk vele imádkozni. Egyszer a postára mentem, és ott találkoztunk felismertük egymást és beszélgettünk. Akkor mondtam, hogy mit szólnál, ha most imádkoznánk. Ő azt mondta, hogy jó! Többször próbáltam már barátainkkal imaközösséget indítani, de nem voltak rá vevők. Ezért meg is lepődtem, hogy ő azonnal igent mondott. És akkor, ott beültünk az autóba és imádkoztunk. Folyamatosan munkát kerestünk neki, de nem tudtunk semmit sem keríteni, mert nem vették fel az előélete miatt. A munkánk révén vagyunk kapcsolatban a váci börtönnel. S ott az egyik vezetőnek elmondtam, hogy szeretnénk valahol egy büfét vagy kávézót nyitni, akkor ott mutattak egy nagyon szörnyű helyet, amire azt mondtuk, hogy mi nem ilyenre gondoltunk. Ezután is folyamatosan imádkoztunk.
Fekete Ágnes: Ott a börtönből akartak lekanyarítani egy részt?
Koczúr Mária: Igen, a börtönben levő raktárhelyiségek közül. Amikor letelt a gyesem, akkor eldöntöttük, hogy a vállalkozásunkból nyitunk egy irodát itt Vácon és ott találkozgattunk. Egyszer egy barátom megkeresett, hogy segítsek nekik valami hitel ügyben. Sajnos olyan rosszul állt a cég, hogy nem tudtunk a pénzintézeteknél hitelt szerezni. Azt mondta, hogy utolsó lehetőségként eladja egy ingatlanát. Mondtam, hogy előbb én hadd nézzem meg! S ő ezt mutatta meg.
Fekete Ágnes: Ezt a barlangot?
Koczúr Mária: Megláttam ezt a boltívet itt és azt mondtam: nekünk ez kell! Nem alkuszunk, mert Ábrahám sem alkudott. Ez két és fél évvel ezelőtt volt. Azonban, amikorra minden lebonyolódott a vásárlás körül, jött a válság és nem volt pénzünk erre. Egy év múlva felhívott az Amerikában élő tulaj, hogy ő úgy gondolta, én komoly vevő voltam. Majd elkezdtünk újra tárgyalni. Aztán részletfizetésben állapodtunk meg. Másfél évvel ezelőtt át sem gondoltam, hogy ez mekkora felelősség. Amikor ez a második lehetőség jött a gyülekezetünkben vasárnap elhangzott egy mondat: "merj kockáztatni Isten ügyéért!" Úgy éreztem, hogy ez nagy segítség a jó döntéshez. Azért igent mondtam.

Fekete Ágnes: Az első imádkozásokban még nem vettél részt?
Koczúr Tibor: Még nem, mert akkor én még nem közeledtem az Istenhez, magamnak való életet éltem. Azt tudni kell, hogy a most hatéves gyermekünk egy ajándék az életünk megváltozására, mert elmondhatom, hogy mi, a válás szélén álltunk az életem miatt. Akkor én színből kezdtem el járni az Isten útján, hogy majd én megmutatom, hogy nagy hívőként visszaszerzem a feleségemet. A színből járást egy hónapig bírtam, és a színből átváltozott szívbe. Akkor még nagyon magamban éltem ezt a hívő életet. Nagy rohanásban éltünk, külön utakon jártunk és fizikailag sem tudtunk együtt imádkozni. Titokban zajlott egy ideig a hitéletem. Több mint egy éve csatlakoztam aktív tagként ehhez a csapathoz. A céggel vásároltuk meg ezt a barlangot. A cégünk két tagból áll, mi ebben élünk. Segítem a feleségemet, ahogy csak tudom.
Fekete Ágnes: Ez a barlang egy olyan tér, a boltívével és a köveivel, hogy szakralitást sugároz. Valami szent sugallata van. Tehát arra vásároltátok meg, hogy ez kijöjjön belőle? Egyházi célra?
Koczúr Tibor: Keresztény kávézóként szeretnénk üzemeltetni, ahol nem szesz és dohányforgalmazás folyik, hanem üdítő és kávé lenne. Úgy szeretnénk megoldani, hogy ide bárki, bármikor betérhessen. Látszódik, hogy az ifjúság nagy szeretettel fogadja ezt a helyet és már kiszemelték a gyakorlásaikhoz. Előadóesteket, meghívott vendégeket szeretnénk és azt mondtuk, hogy minden olyan célra odaadjuk a közösségnek, ami belefér a keresztyénség szellemiségébe.
Fekete Ágnes: Ez a második év, amikor megrendezitek az adventi estéket. Bárki jöhet. Itt Krisztusról van szó.
Koczúr Mária: Ez úgy indult, hogy barátaink barátai jöttek. Az üzleti világban az ember a partnereinek valami ajándékot visz. S mi egyszerűen úgy döntöttünk, hogy ez az ajándék, a Krisztussal való találkozás. Ez az egyetlen út a jövőre, a munkánkban. Volt, hogy nyolcvanan voltunk egy alkalmon és nagyon jól fogadták.
Fekete Ágnes: Kifejezetten üzleti meghívás volt a legelején?
Koczúr Tibor: A partnereknek szólt.
Koczúr Mária: Sokan vágyakoznak arra, hogy valami történjen az életükben.
Fekete Ágnes: Akkor is ugyanez volt? Éneklés, Biblia…
Koczúr Mária: Ugyanez volt a menete. Amikor már egy picit bővült az imakörünk és öten voltunk, azt gondoltuk, hogy kell egy nevet adnunk a csoportnak. Ilyen ötleteink voltak, hogy "Mély gondolatok kávézó", "Felebarátaink"… Aztán leültem a konyhában Igét olvasni és akkor az aznapi Ige az volt, hogy Dávid az Adullám barlangjába menekült Saul elől. Ez az! Az Adullám magyar megfelelője, menedékhely. Sokféleképpen gondolkodunk.

Fekete Ágnes: Több gyülekezetből is járnak ide?
Koczúr Mária: Igen, hisz mindannyian Istenre vagyunk utalva.
Fekete Ágnes: A bejáratra ki van írva, hogy Adullám barlangja. A zöld kapu mellett az emberek el is mehetnének, mert nem feltűnő, csak az, hogy benn egy gyertya ég. Annyira szép felhívás, hogy Isten hozott, és a szép gyertya.
Koczúr Tibor: Tavaly volt olyan ember, aki ezért jött csak be, mert kíváncsi volt rá, hogy miért ég itt gyertya? Mi van itt? Van olyan ember, aki az alkalmak miatt jött hozzánk és maradt nálunk a mai napig.
Fekete Ágnes: Mármint az Adullám Baráti Körben. Ha jól értem ez, egy közös lelki készülődés a karácsonyra. Hogy legyenek olyan alkalmak, amik kizárólag a lélekben való készülődésről szólnak.
Koczúr Mária: Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatunk, hogy "Figyelj! Találkozz Krisztussal!" Onnantól kezdve nem nekem kell győzködni. Mi tudjuk a saját életünkből. Krisztus nélkül éltünk és ott minden hullott szét.
Fekete Ágnes: Az a terv, hogy ha lesz egy kávézó, az majd visszahozza az árát?
Koczúr Tibor: A tavalyi beharangozóban benne is volt, hogy azt gondoljuk, ez a hely – világi szemmel nézve – veszteséggel fog működni. Financiálisan nem fogja vélhetőleg kitermelni a költségeit. De nem ez a célunk! Elesett emberekkel vagyunk körülvéve, akik anyagilag nem tudnak támogatni. De volt egy ilyen félelmük, hogy nekik anyagilag be kell szállni. El kellett oszlatnunk ezeket a félelmeket, hogy a fenntartás a mi dolgunk lesz, nekik meg a lelki élet megtöltésében kell segédkezni. Nem őket fogjuk terhelni.
Koczúr Mária: Annyi szegény ember vesz körül bennünket, akiket eddig is próbáltunk támogatni és lehetőségeket biztosítani. Reménységünk szerint fel fogjuk újítani. Mindenképpen alapítványban gondolkodunk, hogy lesz majd egy alapítvány, aki működteti. Ezért nincs persely sem kitéve. Majd kell, hogy gyűjtögessünk, de nem erre, hanem azoknak az imatársainknak, akik napi kenyérproblémával küzdenek.

Fekete Ágnes: Az adventi időszakban nagyon sok vásár volt különféle egyházközösségekben és iskolákban. Egy ilyenre ellátogattunk Fótra, az ökumenikus iskolába. Jekliné Pintér Zsuzsanna igazgató, Hollai Gábor és Törökné Viczián Judit mesélnek munkájukról. Közben az iskola diákjai énekelnek.

Jekliné Pintér Zsuzsanna: Rajta van az iskola neve, a másik oldalon pedig az igehely a Józsué 1:9. "Légy bátor és erős!"
Fekete Ágnes: Ez az iskola Igéje?
Jekliné Pintér Zsuzsanna: Ebben az évben ez. Minden évben találunk egy jelmondatot és a huszadik évben ezt választottuk. Próbálunk a hagyományok útján járni, de mégis megújulni. Minden eseményen hozzájuthatnak a gyerekek, a pedagógusok, a vendégek egy-egy ilyen lapocskához.
Fekete Ágnes: Kint ki volt írva, hogy húsz éve Krisztus hajójában.
Jekliné Pintér Zsuzsanna: Ez egy üzenet. Amikor 1991-ben alapították az iskolát a fóti keresztény gyülekezetek, katolikus, református, evangélikus és a baptista, közös jelképet kerestek, ami jelképezi az összetartást, hogy együtt evezünk Krisztus hajójában. Nyolcadik osztályt nem is akartak indítani, hogy a pályaválasztás, a továbbtanulás előtt, ne kelljen más iskolákból gyerekeket toborozni. Egy tanulónak és egy szülőnek a kezdeményezése volt, hogy egy huszonhárom fős osztályt összetoboroztak. Így beindulhatott az első nyolcadik osztály. Nagyon érdekes, hogy ebből a nyolcadik osztályból az egyik tanuló, azóta már kollégánk. Így együtt vagyunk Krisztus hajójában. Ez az értékrend összeköt minket. Mindig ott volt a kegyelem, ami az iskolát kísérte és ez az, ami fenntart minket.
Fekete Ágnes: Ez az adventi vásár is remek példája az összefogásnak és olyan jó a hangulata.
Jekliné Pintér Zsuzsanna: Igen és több rendezvény is van. Meg kell említenem, hogy a szülők részvétele nagyon erős a mi iskolánkban. Például a református baba-mama klub képviselői énekeltek, akiknek a nagyobb gyermekei idejárnak az iskolánkba. Nagyon jó, hogy ilyen szülői gárdánk van!

Buzgó szívvel ünnepeljünk,
Mert betelt a szép remény:
Krisztus Jézus földre szállott
Karácsony szent ünnepén.

Halld, mint szól az angyalének,
Zengik mind az égi lények
Hála zengjen Istennek,
Béke minden embernek.
Fekete Ágnes: Mindenki mondja, hogy egyre nehezebb a gyerekekkel.
Jekliné Pintér Zsuzsanna: A pedagógus lét lényege, hogy nem az arat, aki vetett. Mi csak vetünk. Tényleg egyre nehezebb. Ha visszagondolunk a mi időnkre, akkor látjuk, hogy mások voltak a lehetőségek, a fegyelmezés. Most más lehetőségek nyílnak. Például a diákokkal annyira személyes a kapcsolat, hogy szinte családias. Szerintem kevés olyan iskola van, ahol a diákoknak szabad bejárása van a tanáriba. Nincs meg az a soklépés távolság tanár és diák között, hanem bátran fordulnak hozzánk.
Fekete Ágnes: Ebből nem adódik probléma?
Jekliné Pintér Zsuzsanna: Nekem az a tapasztalatom, hogy nem élnek vele vissza. Bármelyik gyerek fölhívhat, hogy valamire szüksége van, vagy éppen késésben van, és nem érne be időben az iskolába, hozzam be autóval. Ez megoldható.
Fekete Ágnes: Ehhez nyilván hozzájárul az, hogy ez egy kislétszámú iskola.
Jekliné Pintér Zsuzsanna: Az iskola tanulóinak létszáma jelenleg négyszázharmincöt. Ez megoszlik, mert négy tagozatunk van.
Fekete Ágnes: Ez a vásár most mindenkinek szól?
Jekliné Pintér Zsuzsanna: Most mindenki itt van.
Fekete Ágnes: Itt saját készítésű dolgok vannak?
Jekliné Pintér Zsuzsanna: Az a lényeg, hogy ne a vásári jelleget erősítsük, hanem azt az értékrendet, hogy természetes anyagokkal dolgozzanak, és különböző ötletekkel készülődjenek a vásárra.
Fekete Ágnes: Milyen díjakat osztottak ki?
Jekliné Pintér Zsuzsanna: Volt olyan, hogy a legkreatívabb asztal, vagy a legünnepibb, legmesésebb vagy a legédesebb…

Fekete Ágnes: Te mit csináltál?
Diák: Csináltam karácsonyfadíszeket és mécseseket.
Fekete Ágnes: A karácsonyfadíszeket hogy csináltad?
Diák: Papírból kivágtunk egy hosszú csíkot, feltekertük és összeragasztottuk.
Fekete Ágnes: Veszik a dolgokat?
Diák: Igen.
Fekete Ágnes: Van itt egy óriási csillag. Ez micsoda?
Diák: Az osztály minden tagjának a monogramja van rajta mézeskalácsból.
Diák: Ezt a csokis muffin alapot csináltuk, meg a hóembereket.
Fekete Ágnes: Ez miből van?
Diák: Marcipános golyó kókuszreszelékkel beszórva. Ez a másik meg vajkaramella.
Fekete Ágnes: Milyen díjat kaptatok?
Diák: A legötletgazdagabbak.
Fekete Ágnes: Mit kínáltok?
Diákok: Mindenfélét. Sajátkészítésű telefontartót, nyakláncot, képet, csengőcskét, angyalt…
Fekete Ágnes: Ezt kicsinálta?
Diákok: Egy lány az osztályból.
Fekete Ágnes: Melyik osztályba jártok?
Diákok: Ötödik dé.

Fekete Ágnes: Milyen díjat kaptatok?
Diákok: A leghasználhatóbb tárgyak.
Fekete Ágnes: Miért?
Diákok: Mert ezeket mindenfélére tudjuk használni.
Nyílik az égablak,
hópihe, hócsillag
hull ide, hull oda
táncolva száll.
Törökné Viczián Judit: Rábeszélt az igazgató, hogy jöjjek technikát tanítani. Én mondtam, hogy nem tudom azt a tárgyat, nem is az a szakom. Erre ő megkérdezte, hogy mit tudok? Mondtam, hogy én otthon voltam, főzni,varrni, kötni, horgolni tudok. Erre azt mondta, akkor taníts háztartásismeretet! Azóta azt tanítok a lányoknak. Így lett fiú és lány technika. A lányok kézimunkát, háztartásismeretet tanulnak. A fiúk pedig a nekik megfelelő famunkát, papírmunkát.
Fekete Ágnes: Az én gyerekeim nem tanulnak ilyet.
Törökné Viczián Judit: Igazából ez nagyon jó, mert a gyerekek sajnos otthon nem tanulnak meg ilyen dolgokat. Egy-egy osztályból legfeljebb két-három gyerek van, aki már sokmindent tud. A többséget azonban a mama kiküldi a konyhából, mert egyedül gyorsabban és rendezettebben tudja elvégezni a feladatait. Évvégén levizsgáztattam őket. Úgy tanultak meg főzni az órákon, hogy az szeretetet és örömöt jelent a számukra. Az volta célom, hogy érezzék meg, ez egy nagyon nagy fegyver és öröm a nők kezében, hogy egy családot elláthatnak és főzhetnek nekik.
Fekete Ágnes: Hogy vizsgáztatja le őket?
Törökné Viczián Judit: Húznak egy receptet. Ha valaki egy receptről meg tud főzni egy ételt, akkor az tud főzni. Utána már csak fantázia, kreativitás és bátorság kérdése, hogy mit csinál.
Fekete Ágnes: Milyen ételekre gondoljunk?
Törökné Viczián Judit: Például van egy olyan joghurtos kevert tészta, amihez egy joghurtos pohárral mérhet ki mindent. Gyümölcsösnek, túrósnak is megcsinálhatja. És ez mindig sikerül.
Fekete Ágnes: Láttam, hogy receptes naptárt is készítettek.
Törökné Viczián Judit: Van egy főzőszakkör és egy kreatívszakkör. Itt megfőztük az ételeket, a kreatívcsoport lefényképezte, szerkesztette, nyomtatta és így készült ez a kiadvány.

Fekete Ágnes: Ezt tényleg a gyerekek csinálták?
Hollai Gábor: Folyamatosan együtt csináltuk. Fontos, hogy mi tegyük rá a pecsétet, de nagyon aktív ez a csoport. Szinte mindent meg tudnak csinálni, kezdve a fotózástól a színek kitalálásáig. Mindent meg kellett tervezni, hogy mi az a méret, mi az a példányszám, ami kifizethető és eladható. Láttuk, hogy kicsi lesz, de kétezer forint feletti áron nem tudunk eladni semmit. Velük úgy lehet bánni, formálni őket, hogy magukat megpróbálhassák. Ebben jó tükörnek lenni, a holtpontokon biztatni őket. Ez az ő világuk, az ő nyelvezetük. Tavasszal csinálnak egy egészhetes rendezvényt, kiállítással. Ez egy kreatív világ. Az iskola egyik szögletét alakítják át.
Fekete Ágnes: Megjenik ebben valami egyházi jelleg?
Törökné Viczián Judit: Tavaly a kiállítás témája a találkozás volt. Ott nem csak az emberrel való találkozás, hanem az Istennel való találkozás megjelenítése is benne volt.
Fekete Ágnes: Hogyan?
Hollai Gábor: Háromdimenziós kiállításnak kereszteltem el. A kiállításra való felkészülés kezdetén elmegyünk egy táborba a gyerekekkel, ahol még nyers ötletek vannak, amiket össze kell gyúrni, hogy ne essen szét a kiállítás. Volt egy nehéz éjszaka, amikor azt éreztem, hogy jó ötletek vannak, de nem találtam összetartóerőt. S akkor egyszercsak megszületett ez az ötlet, hogy háromdimenzó. Találkozhat az ember önmagával. Ez nagyon fontos! enélkül nem működik semmi, ha nem nézünk önmagunkkal szembe. Találkozhat a másik emberrel, közösségekkel, személyes egyéni találkozások. És van a harmadik fokozat, ahol találkozhatunk Istennel is. Ez nagyon világosan kirajzolódott benne és onnantól kezdve szárnyalt a dolog.
Fekete Ágnes: Ez egy fotókiállítás lett?
Hollai Gábor: Nem, ez egy kreatív installáció. Van az épületnek egy lépcsőházi tere, ahol ez a vásár is van. Ez akkor átalakult mindenféle kis kuckóvá, zuggá. Tükör volt benne, ahol láthattuk önmagunkat. A tükrön filctollal kérdések voltak felírva, a háttérben ott volt a tömeginstalláció. Volt egy olyan rész, amiben magára ismerhetett az ember, közben mégis homogénséget mutatott.
Fekete Ágnes: Láttam fönn fotópályázatot is.
Hollai Gábor: Az egy apró esemény ehhezképest. Van minden évben egy nemzetjáró kirándulás az iskolával. Egy hétig elmennek a gyerekek barangolni a határontúli magyarsághoz. Egy héten keresztül élményben is gazdagodnak és egy csomó történelmi, földrajzi és egyéb szakmabeli dolgokban is jártasak lesznek. A gyerekeknek a telefonján is van fényképezési lehetőség. Ezt is jó kihasználni, hogy motiválva legyenek. Ha ezért jutalmat kaphat, akkor meghallgatja a szavainkat, a jobb komponálásról, témaválasztásról, arról, hogy mire ügyeljen…
Fekete Ágnes: Minden évben van egy hetes kirándulás. Mindenkinek vagy csak egy osztálynak?
Hollai Gábor: Minden gimnazistának, sőt minden felsőtagozatosnak van egy határon belüli országjáró kirándulás. A gimnazistáknak meg a nemzetjáró.
Fekete Ágnes: Milyen kategóriák vannak a pályázaton?
Hollai Gábor: Például a "találd ki, mi ez?" Lefényképezik valaminek a részletét és ki kell találni, hogy mi az. De volt kreatív csoportkép is.
Fekete Ágnes: Az alapítás óta itt van az iskolában. Van még ilyen tanár?
Törökné Viczián Judit: Három van még, csak közben gyesen is voltak.
Fekete Ágnes: Milyen volt ez a húsz év.
Törökné Viczián Judit: Velem nem történhetett volna jobb dolog, mint hogy idejöttem tanítani. Nekem nagyon pozitív volt és nagyon nagy élmény a semmiből csinálni egy iskolát. Olyan jól indult és nagyon nagy töltekezés volt.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
A Magyar Rádió, élő adásban istentiszteletet közvetít karácsony első napján a Budapest Békásmegyeri református templomból.
Egy lelkes vizsolyi egyesület azt a célt tűzte ki, hogy újból működő képessé teszi azt a nyomdát, amelyben 420 éve kinyomtatták az első magyar nyelvű, teljes Bibliát. Sok segítséget kaptak már tervük megvalósításához, de a betűkészlet még hiányzik. Ezért kérik a gyülekezeteket, iskolákat és mindenkit, aki segíteni tud, hogy "fogadjanak örökbe" egy-egy betűt!
A Magyar Református Szeretetszolgálat az árvízkárosult családoknak 15 millió forint értékű konyhabútort adományozott a múlt héten. Az adományt Csomós József püspök és Pál Sándor kuratóriumi elnök adta át.
A Megváltó születésnapja közeledtével, "A szülés valódi természete" címmel vándorkiállítás nyílt Budapesten a Képviselői Irodaház aulájában, a Széchenyi rakpart 19-21. szám alatt.

Magyar Virtuózok Kamarazenekar december 25-én és 27-én tart hangversenyt Budapesten, a Belvárosi Szent Mihály Templomban.
Számos gyülekezetben lesz karácsonyi gyermekműsor a napokban. Többek között ma 18 órakor Soroksár-Újtelepen, 24-én, pénteken délután 2 órakor nagyon sok templomban, többek között Budapesten a Csillaghegyi templomban és Szegeden a Honvéd téren.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát a Római levél 12. fejezetéből!

"Az alázatosakhoz szabjátok magatokat! Ne legyetek bölcsek timagatokban!" (Róma 12:16.)
Mindig megdöbbent a karácsonyi történetnek az a ki nem mondott üzenete, amit a sorok között olvashatunk csupán, hogy a jászolhoz először a pásztorok mentek el, annak a kornak a legszegényebbjei, majd a bölcsek vagy királyok, annak a kornak a leggazdagabbjai. Méghozzá ebben a sorrendben. A bölcsek az alázatosakhoz szabták magukat, mintha előre olvasták volna Pál apostol mondatát, és szépen beálltak a sorba, ugyanúgy letérdeltek a betlehemi csoda előtt.
A bölcsek mindenképpen látni szerették volna a Messiást. Ezt a három bölcset a hagyomány Menyhártnak, Gáspárnak és Boldizsárnak nevezte. Azt gondolták, három tájegység, három embertípus képviseletében az egész teremtett világ hódolt ott a jászol előtt.
Valahogy mindig azt érezték az emberek, hogy itt valami jelképes hódolatról van szó. Többről, minthogy éppen néhány mágus odavetődött Betlehembe. Azt fejezte ki ez a néhány bölcs, hogy Jézust csak együtt lehet imádni. Krisztus imádata mindig egy nagy, jelképes közösségben történik.
Lehet, hogy karácsonykor egyedül leszünk. Akkor imánkban hívjuk oda szeretteinket, akár az egész világot. Több világrész jelen volt a jászolnál anélkül, hogy testileg ez megvalósulhatott volna. Ez a három bölcs odavitt minket is Jézushoz egykor, és mi is odavihetünk ma másokat a szeretet forrásához.
Az is fontos, hogy ez a három különböző, imádatát kifejező ember, bölcs volt. Mások mágusoknak mondták őket. Egy biztos, az akkori átlagembernél sokkal többet tudtak. Bölcsességüket azonban nem a maguk gyarapítására használták, hanem arra, hogy hármójuk tudása összeadódva Jézus imádatához vezessen.
Voltaképpen nincs is bölcsesség önmagában. Aki magában ücsörög, és nem fordul a másik felé, aki nem akarja megosztani azt, amit megértett és nem teszi mellé a másikét, az nem bölcs.
Három vagy talán több alázatos ember indult útnak, akik együtt akartak bölcsek lenni, egymást kiegészítve.
Ha mi is készek vagyunk arra, hogy ezen az úton elinduljunk, ne a magunk bölcsességét fényezzük, finomítsuk, hanem összeadva azt, amink van, eljutunk majd oda, hogy a betlehemi csillag beragyogja az életüket. A bölcseknek megmutatta Isten az igaz ösvényt, mert együtt voltak bölcsek. Mert az alázat útját választották. Ezzel áldjon meg minket is a Mindenható, hogy képesek legyünk arra, hogy meglássuk Jézust. Ámen