2011-03-02

Áldás békesség, szeretettel köszöntjük hallgatóinkat! Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
A nehézségek között lehet igazán meglátni a csodákat. Erre életemből is számos példát tudnék felsorolni, amikor nem volt pénz, vagy beteg voltam, mindig felderült az Égből egy fénysugár. Ilyenkor az ember pontosan tudja, ezt csak Isten tehette. Ez jutott eszembe, amikor Kovács Jozefát hallgattam, aki önmagáról és munkájáról beszél. Nehéz és hányattatott fiatalkora után megtalálta a helyét, és segít azoknak, akik nehézségbe jutnak, a kolozsvári Diakónia Keresztyén Alapítvány munkatársaként. A beszélgetés abból az alkalomból készült, hogy ez az év az önkéntesség éve, így egy önkéntes konferencián találkoztunk vele, aki a kolozsvári önkéntesek felelőse.

Kovács Jozefa: A szüleim ötvenhatos elítéltek voltak. Fiatalon kerültek börtönbe. Édesanyám egy hónapos állapotos volt akkor velem. Én a börtönben születtem, majd árvaházba kerültem. Amikor Édesanyám szabadult, akkor hozott el onnan. A megfelelni akarás bennem volt kicsi koromtól fogva, nagyon akartam, hogy szeressenek. A magam félszeg módján akartam és feltételeztem, hogy ha megfelelek, ha kitalálom az emberek gondolatát, akkor majd jó lesz.
Hosszú időn keresztül laboránsként dolgoztam egy gyárban. Férjhez mentem, gyermekem született és el is váltam. A válás után gyorsan kellett lakást vásárolni és eléggé meggondolatlanul, olyan negyedbe kerültem, amit a város nyomortanyájának lehet nevezni. Gyerekkoromban hallottam erről a helyről, de akkor nem foglalkoztam vele, hogy hová kerülök. Rengeteg dolgot kellett emiatt átélnünk, amit máskülönben nem kellett volna. Nagyon sok szerencsétlen család él a mai napig ott. Eleinte nagyon nehezen viseltem a sok razziát és az igazoltatásokat. Akkor már szerettem volna valamilyen közösséghez csatlakozni, de nem volt hova. Nagyon nehéz volt az az egy év. Aztán átköltöztünk egy olyan negyedbe, ahol gyerekeskedtem, így kapcsolódtam a kerekdombi gyülekezethez. Egy picit féltem attól, hogy mit fognak szólni hozzám a gyülekezetben, vagy mit akarnak tőlem. Nem akartak semmit, csak hagyták, hogy ott legyek. Nem hagytak egy pillanatra sem félreállni. Az ember nagyon könnyen keres kibúvókat, hogy szóltak hozzám vagy nem szóltak, ezért nem megyek. Ők nem engedték ezt. Hívtak a kórusba is a gyermekemmel. Szükségem volt a közösségre és folyamatosan tapasztaltam a csodákat. Amikor még nem tartoztam a közösséghez, csak a vágy volt bennem, hogy közéjük menjek, akkor folyamatosan imádkoztam, ha éppen nem tudtam mást mondani, akkor a Miatyánkot mormoltam, mert úgy éreztem, hogy attól megnyugszom és utána ráállhatok a problémára és akkor meg tudom oldani.
Az egész életem csodákkal volt teli. Már az csoda, hogy az Édesanyám kihordott és később utánam jött és magához vett. Csoda volt az is, amikor egyszer kórházban voltam a beteg gyermekemmel és egy hosszú éjszaka után, reggelre jobban lett. Erre nem találtak magyarázatot. Mintha burokban lettünk volna ott. Csoda az is, hogy a Diakónián lehetek. Meghirdettek egy állást, ami nagyon tetszett nekem, de úgy éreztem, hogy nincs esélyem az odakerülésre. De egyszercsak fölhívtak és mondták, hogy enyém az állás. Nagyon elcsodálkoztam rajta. Nem volt véletlen, hogy belecsöppentem a pénz világába és az sem, hogy most itt lehetek. Itt a helyem. Most már nem könyveléssel foglalkozom. Egy nagyon jól működő, keresztény, emberszerető csapatnak vagyok a tagja. A csapat tagjai fiatalabbak tőlem, de a szolgálatban eltűnik a korkülönbség. A mottónk: "együtt az életért".
Édesapám az egyik kolozsvári gyülekezet presbitere volt, s bennem ez úgy maradt meg, hogy presbiternek lenni, az valami nagyon nagy státus. Amikor a kerekdombi gyülekezetbe kerültem a fiatalok keresték meg a segédlelkészt azzal a kéréssel, hogy kérdezzék meg, szeretnék-e presbiter lenni? Nem tudtam hirtelen válaszolni. Én? Hogyan? Saját magam kellett átformáljam, hogy igen, én is elvállalhatom.
Egyszer egy enyhe konfliktust kellett megoldani két önkéntes között. Nem mondtak ki mindent, de rájöttünk egy-két dologra és szerettük volna, ha maguktól mondják el, de nem állhattam oda azzal a kéréssel, hogy akkor mondd el, hogy mi a baj, hogy feloldjuk a konfliktust. Ekkor eszembe jutott egy kisfilm, amit az interneten láttam. Ebben a filmben valaki fölszáll a metróra és elkezd kacagni. A metróban nagyon szomorú, maguknak való, senkire nem figyelő emberek vannak. Eleinte furán nézik ezt a kacagó embert, de végül nem tudják megállni, hogy ne nevessenek vele együtt. Az egész kocsi kacag és a fölszállók furán nézik, de aztán ők is csatlakoznak. Ezt alkalmaztuk mi is, ami oldotta akkor a helyzetet, erre nem számítottak, hogy ezzel kezdjük és leomlottak a falak. Utána már lehetett normálisan kommunikálni. Büszke vagyok rá, hogy meg tudtuk oldani.

Dinnyés József énekel:
Somlyó Zoltán
Hajnali imádság

A szűk Könyök uccán hazamegyek,
most hajnali három óra.
Istenem, vezess a jóra!

Békevirágok e szürke kövek
és béke e hajnali ég.
Istenem, szeretsz-e még?

Züllenem, hullanom rendeltetett
és lehull, aki arravaló.
Légy velem, Mindenható!

Hajnali percek szemeznek alá
s a harang a szívükbe sikolt.
Istenem, sok bánatom volt!

Keresztények űztek, csúfoltak zsidók.
És a nők se szereztek nekem semmi jót.
Eldobtak, mint az odvas diót.

Húsz évvel szerettem, húsz évvel vakon,
ma sápadt és zord halovány alakom:
Istenem, a szívedben lakom.

Nincs éjjelem, nincs és nappalom sincs,
csak e hajnali ég, csak e kék…
Istenem, szeretsz-e,
Istenem, vezetsz-e,
Istenem, megversz-e még?

Fekete Ágnes: A legtöbb önkéntes munka talán az oktatási intézményekben zajlik. Ennek ellenére nem tudják megmenteni az iskolákat. Az elmúlt években számos iskolát vontak össze, illetve zártak be – így járt három éve a fülöpházi Deák Ferenc Általános Iskola. Ez év őszén új névvel és új fenntartóval nyitja meg majd kapuit az iskola: a Méntelek-Hetényegyházi Református Egyházközség által finanszírozott Herpay László Református Általános Iskola várja majd a diákokat. Mitől is lesz református az iskola? Erről Balogh József fülöpházi polgármesterrel és Császár Cirill iskolaigazgatóval Bagdán Zsuzsanna beszélgetett.
Bagdán Zsuzsanna: A Polgármesterrel sétálunk át a művelődési háztól az iskolához.
Balogh József: Ez az iskola 1902-ben épült és később bővítettük. Három évvel ezelőtt építettük meg az új ebédlőt, ahova most tartunk. Gyönyörű szép épület. Három éve zárták be az iskolát, sajnos akkor megszűnt az oktatás itt Fülöpházán. Most azt tervezzük, hogy 2011 szeptemberében újra megnyitjuk. Amikor felső tagozatos voltam, akkor ebben a nagyteremben tanítottak engem. Körülbelül itt volt a harmadik pad, ahol annakidején ültem. Itt volt akkor egy szép öntöttvas kályha, aminek általában én voltam a fűtője, mert úgy tudtam megrakni a kályhát, hogy nem füstölt. A fűtő óra alatt is kimehetett szénért. Tanítói lakás volt a mostani tanterem. Ez a folyosó. Ott tartották a lelkészek a hittanórát. A tornapadon ültünk. Most átmegyünk az új épületbe. Ez egy másik tanterem. Olyan szép a környezet odakint. Csodálatos nagy udvara van az iskolának.
Bagdán Zsuzsanna: Milyen részben fogja vállalni a Fülöpházi Önkormányzat az iskola fenntartását?
Balogh József: Mi adjuk ezt a csodálatos épületet és a Hetényegyháza-Méntelek Református Társegyházközség lesz az iskola fenntartója. Azt gondoljuk, hogy az egyházaknak járó kiegészítő normatíva és a gyereklétszám elegendő lesz ahhoz, hogy közösen tudjuk működtetni az iskolát. Ebben a rohanó világban gondolni kell a lelkekre is. A fiatalokat nemcsak írni, olvasni, számolni kell megtanítani, hanem nevelni is kell. Ezt egy református fenntartású iskola csodálatosan tudja megtenni.
Császár Cirill: Ez az iskola láthatólag üzemképes állapotban van.
Bagdán Zsuzsanna: A tantestület is összeállt már?
Császár Cirill: Igen. Több is a jelentkező, mint amennyire szükségünk van. A feladat vonzza az embereket. Hála Istennek nagyon sok olyan kollégát ismerek, aki szeret alkotni. Ebben a környezetben hihetetlen lehetőségek kínálkoznak. Kicsik lesznek az osztálylétszámok, tehát nem lesz az, mint például egy nyolcszáz fős iskolában, ahol legföljebb arcról ismerjük a gyerekeket. Olyan hagyományokat lehet visszalopni az iskolai oktatásba, amiket már rég elfelejtettünk. Ilyen például a politechnikaoktatás, amibe beletartozik a nagymamák mestersége, a lekvárfőzéstől kezdve a régi parasztételek újragondolásáig. Ezen a környéken rengeteg külföldi állampolgár telepedett le, akik a mai korszerű tanyákat építették. Hollandok, skandinávok, dánok, németek. Őket arra kértük, hogy a nyelvoktatásban segítsenek, olyan kommunikációs órákban vegyenek részt, amikor csak ők lesznek jelen és csak a gyerekek. Így, akik itt nyelvet fognak tanulni, azok a közvetlen kommunikációt is megtanulják. Tőlünk három-négy kilométerre helyezkedik el a Kiskunsági Nemzeti Park, olyan kiváló pedagógus szakemberei vannak, hogy bűn volna nem beépíteni ebbe a programba. Ha nyolc-tíz olyan kolléga dolgozik együtt, akikben mindben feszül valami ambíció, az hihetetlen dolgokra képes.
Bagdán Zsuzsanna: Mit szeretne alkotni ebben az iskolában, igazgatóként?
Császár Cirill: Egy jó közösséget. Én olyan iskolát tudnék elképzelni az unokáimnak, hogy ha bemennek az iskolába, akkor fülig érjen a szájuk, mosolyogjanak. Félévente legalább egyszer hármasban félórára vagy többre üljön le a pedagógus, a szülő és a gyermek, hogy beszéljék meg a dolgokat és egyezzenek ki abban, hogy ki mit tesz annak érdekében, hogy a másik félév jól sikerüljön. Valahogy így képzelem el.

Dinnyés József énekel:
Szép Ernő
Imádság
Ki űlsz az égben a vihar felett,
Én istenem hallgass meg engemet.

Hozzád megy szívem és ajkam dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.

A népekkel, ha haragod vagyon,
A magyarra ne haragudj nagyon.

Ne haragudj rá, bűnét ne keresd,
Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd.

Szeresd, vigyázz rá Istenem, atyám,
El ne vesszen a sötét éjszakán.

Mert itt a népek nem tudják, mit ér,
Hogy olyan jó, mint a falat kenyér,

Hogy nem szokott senkit se bántani,
Lassú dallal szeretne szántani.

Édes istenem, te tudod magad,
A bárány nála nem ártatlanabb.

Te tudod ezt a fajtát, mily becses,
Milyen takaros, mily kellemetes.

Te látod életét minden tanyán,
Te hallod hogy beszél: édes anyám.

Te tudod a barna kenyér ízét,
Te tudod a Tisza szőke vizét.

Te tudod, hogy itt milyen szívesen
Hempereg a csikó a füvesen.

Tudod a nyáj kolompját ha megyen,
Édes szőllőnket tudod a hegyen.

S keserű könnyeink tudod, Uram,
Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan,

S hogy víg esztendőt várunk mindenér
S hisszük, hogy lesz még szőllő, lágy kenyér.

Oh keljetek a magyart védeni,
Ti Istennek fényes cselédei:

Uradnak mondd el forró, drága Nap,
Hogy kedveled te délibábodat.

Dicsérjed a Balatont, tiszta Hold,
Hogy szebb tükröd a földön sohse volt.

Csillagok, értünk könyörögjetek,
Kis házak ablakába reszketeg

Szerteszét este mennyi mécs ragyog…
Könyörögjetek értünk, csillagok!

Fekete Ágnes: Éppen tíz éve, 2001-ben mosta el a Tisza-menti falvakat az árvíz, többek között Tákost is. Az árvízben a falu legtöbb háza lakhatatlanná vált. A helyi református templom, a kazettás mennyezetéről híres mezítlábas Notre-Dame, egy kisebb magaslaton van, ezért nem dőlt össze, csak megrongálódott. A templom gondnoka, Baráth Menyhértné, Erzsike néni mutatta be a templom csodálatos motívumait Bagdán Zsuzsannának, és emlékezett vissza a tíz évvel ezelőtti eseményekre illetve mesél az ünnepről.

Baráth Menyhértné: Szeretettel köszöntöm kedves vendégeinket a tákosi mezítlábas Notre-Dame-ban. Ezt a mezítlábas jelzőt nem mi ragasztottuk a templomra, de örököltük az ősöktől, de kegyetlen ráillik a tákosi templomra. 1766-ban épült a kicsike templom, majd bővült napkelet fele, bővült napnyugat fele, de mindig ugyanabból az építőanyagból építették, amiből eredetileg. Az erdőből az emberek vesszőt szedtek, sövényt fontak. Beáztatták az agyagos földet, amit megszórtak jól törekkel, pelyvával és ezt a beáztatott, törekes, agyagos földet mezítláb taposták az emberek. Na, innen eredhetett a mezítlábas jelző az 1700-as években. A mezítláb taposott sárból, vályogtéglát vetettek. Amikor az megszáradt, házakat építettek belőle. A templom az favázas. Az oszlopokat belevésték a favázba és vastag tölgyfaszegekkel összeszerkesztették. Az egész templom, a harangtorony, a cinterem, tölgyfaszegekkel van összeszerkesztve. És két oldalról ezzel a beáztatott, törekes, mezítláb taposott sárral tapasztották. Ez a paticsfal. A paticsfal miatt a tákosi templom Európában egyedülálló. A kazettákat Erdélyből származó asztalosok készítették. A szószék nem csak Európában egyedüli, hanem a világon is. Ugyanis a szószék kősziklára építtetett, azaz egy elhasznált malomkőre. Ésaiás próféta 58. részének az első versét olvashatjuk rajta: "Kiálts teljes torokkal, meg ne szűnjél, mint trombita emeld fel a te szódat és mondd meg az én népemnek az ő bűneiket" Az ülésrend a templomban a református rend szerint való, a férfiak a napkeleti részben ülnek, a nők a napnyugatiban. A templom műemlék, de nem múzeum. Élő gyülekezet tartozik hozzá. Saját lelkészünk van, aki itt él köztünk a községben. Hetefejércsén szolgál a tákosi gyülekezeten kívül. Ennek a templomnak van egy ikertestvére Kárpátalján, Csetfalván. Ott már akkor palotákat építettek kőből. A templom is fűből épült. De ami az ikreknél gyakran egybe szokott esni, úgy esett a 2001-es árvíz, tíz esztendeje, március 6-án. Ez az árvíz megrongálta mind a két református templomot. Csetfalvát és Tákost is. A Magyar Villamos Művek hozattatták rendbe. Nem maradt el a csetfalvi rendbehozatala sem a tákosi után. Ehhez pedig a holland református gyülekezetek tetemes összeget gyűjtöttek, szeretettel Kárpátaljára hozva a csetfalvi templom rendbehozatalára ajánlva.

Bagdán Zsuzsanna: Most gyönyörű a falu. Sok idő kellett az újjáépítéshez?
Baráth Menyhértné: A 2001-es árvíz után Tákoson hét hónap alatt, százhatvanhat ház épült újjá. Addig is szép volt Tákos, de most gyönyörű. Tájba illő házakat építettek, a tömblakások helyett. Az akkori emberek egyként fogtak össze, hogy felépítsék. Hét hónap alatt százhatvanhat ház épült fel és karácsony szentestéjén az utolsó hat család is beköltözhetett az új lakásba. Ez a kis templom pedig megtelt jókedvű, adakozó emberekkel, szorgalmas munkáskezekkel. 2001. karácsonyán ugyanúgy, mint most, amikor szépen süt a nap, pont tizenkét órakor a fény ezen a rézsúton a turulmadárt világította meg. E döngölt agyag padlózat felett az egész magyar nép szeretetét itt éreztük a falak közt határon belüliét és határon túliét. Ki merte volna gondolni, hogy az utolsó ember is beköltözhet karácsony szent ünnepén, Jézus születése ünnepére.
Bagdán Zsuzsanna: Megünneplik ezt a tizedik évfordulót?
Baráth Menyhértné: Úgy hallom, hogy igen. Illik is. De nagyon zsúfolt a program az Uniós elnökség miatt, ezért valószínűleg augusztus 20-án lesz az ünnepség. Így hallottam, fél füllel. Mindenekelőtt a Mindenható Istennek illik megköszönni. Úrvacsoraosztás lesz böjt első vasárnapján és akkor egybehozzuk a megemlékezést az úrvacsorás istentisztelettel.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

1887 óta tartják a világ sok országában az asszonyok által kezdeményezett világimanapot március első péntekjén. Az idén a Chilében élő nők állították össze a nap liturgiáját. Hazánkban több helyen is megtartják március 4-én, ezt az imanapot. Többek között Budapesten a Csillaghegyi gyülekezetben, ahol Chile történelmével, zenéjével és ételeivel is megismerkedhetnek a résztvevők 17 órától. Debrecenben is 17 órakor kezdődik a rendezvény a Miklós u. 3. szám alatt.

Egy kutatócsoport jött létre, amely a XX. század egyházi üldözéseit szeretné alaposan feltárni. Nevük: "Fehér Hollók" munkacsoport. Céljuk a múlt századi egyházüldözés emlékhelyeinek összegyűjtése és közzététele, melyben számítanak mindenki segítségére. Levélcímük: [email protected].

Hálaadó istentiszteletet tart megalakulásának ötödik évfordulóján, március 6-án, vasárnap 10 órakor a Debrecen-Füredi úti Gyülekezet.

Az 50-es, 60-as években a budai gyülekezetben konfirmáltakat várják március 6-án, vasárnap 10 órára úrvacsorás istentiszteletre, majd utána a gyülekezettörténeti kiállításra, Budapesten a Szilágyi Dezső tér 3-ban.

A presbiterválasztásra készíti fel a gyülekezetek gondnokait a több részletben tartott konferencia. A következő csoport március 7. és 9. között találkozik Balatonfüreden a Siloám Missziói Otthonban.

Dr. Pálhegyi Ferenc előadássorozatának következő alkalma március 7-én, hétfőn 18 órakor lesz, Budapesten a Ráday Kollégium Dísztermében. Az előadás címe: Felemás igában élünk

Ferences tapasztalatok az ökumenéről és a vallásközi kapcsolatokról címmel tart előadást Várnai Jakab a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság soron következő összejövetelén, március 7-én, hétfőn 18 órakor, Budapesten a Ferenciek tere 7-8. szám alatt.

A Kárpát-medencei Református Egyetemi Gyülekezetek Tavaszi Találkozójára március 4. és 6. között kerül sor Veszprémben. A találkozó címe: "3 az 1-ben" ([email protected])

Ezen a héten a budapesti egyetemeken tart az Egykérdés Fesztivál, ahol a fiatalokat többek között mátrixbeszélgetések, stop-est, önismereti kiállítás, 4 érzék színház, valamint különböző előadások és koncertek várják.

A Református Fiatalok Szövetsége rendes évi közgyűlésével egybekötve ifjúsági csendesnapot rendez március 5-én, szombaton reggel fél 10-től este fél nyolcig, Budapesten, a XIX. kerületi Templom tér 19. szám alatt.

A IV. Református Jótékonysági Farsangi Batyus Bálját rendezi meg március 5-én 19 órai kezdettel a Karcsai Református Egyházközség a Nagy Géza Művelődési Központban.

"Hogyan látod az érintéseket?" címmel hirdet pályázatot a Csillagpont Ifjúsági Találkozó kreatív csapata református videósoknak, filmeseknek valamint grafikusoknak. A pályaművek beküldési határideje: április 20. ([email protected])

Harmincharmadszor rendezik meg Drezdában a Kirchentag elnevezésű német protestáns egyházi napokat, amelyre más országokból is várnak résztvevőket. Jelentkezési határidő: március 6. ([email protected])

Thomas Dahl hamburgi orgonista ad koncertet március 6-án, vasárnap 18 órakor, Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban, majd másnap, 7-én, egyházzenei kurzus tart a nagyváros egyházzenei életének szervezéséről a Rózsavölgyi köz 3. szám alatt.

Deli Eszter és Votin Dóra Küszöb című kiállítása március 4-én, pénteken 18 órakor nyílik Budapesten a Ráday Képesházban, a Ráday utca 25. szám alatt.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg Isten szavát Pál apostol Korintusi első levelének 13. fejezetéből!

"A szeretet türelmes" (I. Kor 13:4.)

A szeretet himnuszát szinte mindenki ismeri. Jó érzés elmerengeni azon, milyen nagy erő is a szeretet. Pedig igazán nem tudjuk meghatározni, mi is a szeretet. Ha azt mondjuk – valami jó érzelem, akkor abba a csapdába esünk, hogy adott esetben nem szabunk határt például egy gyereknek a szeretet nevében, pedig éppen arra volna szüksége. Ha viszont túlságosan az értelmi, akaratbeli oldalát hangsúlyozzuk, akkor igazolunk egy tanárt, aki például pusztán a gyerekek érdekében, jó nevelésükért akár megalázza őket, ha rosszat tesznek.
Csak tapogatózhatunk. De induljunk el egy másik irányból. Az élet két pólusa, a tevékenység és a tétlenség, az aktivitás és a passzivitás, aki befogad, és aki megérkezik. A szeretet talán az, amelyik e kettő között megtalálja az egyensúlyt. Tehát az élet két nagy pólusát a szeretet hozza egyensúlyba.
A cselekvés-nem cselekvés kettőssége nagyon jól érzékelhető a szeretet himnuszában. Hiszen, ha a szeretet szót elvesszük a szövegből, és elképzelünk egy embert, aki hosszútűrő, soha nem irigy, nem lobban haragra, mindent elfedez, és így tovább, akkor nem feltétlen a szeretet jut az eszünkbe. Inkább egy nagyon visszafogott, az emberi lét tulajdonságait már-már nélkülöző robotra gondolhatnánk. Vagy valakire, aki fekszik egy ágyban, és már nem képes semmire, csak csendesen mosolyog, és mindenre bólogat. De ott van egy-két szó, ami ennek az éremnek a másik oldalát mutatja: például, hogy együtt örül az igazsággal. A szerető ember tehát az, aki képes nem cselekedni, amikor csendben kell lenni, de képes szólni és tenni, amikor erre van szükség. A szerető ember az, aki elfogadja a rossz körülményeket, képes beletörődni azokba, ugyanakkor képes ezekben pozitívan, örömmel és jól tenni, tehát aktívvá válni. Ismert az ősi ima: "Uram, add, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni! Megváltoztassam a megváltoztathatót! És adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni!" Az élet e nagy kettősségének az egyensúlyát kellene megtalálnunk, és akkor a szeretet titkára is eljutunk.
A legtöbb türelmetlenségnek az az oka, hogy az egyik fél már menne, tenne valamit, a másik még vár. Ahogy vasárnap ott álltam a sütő előtt, és vártam, hogy kivehessem a süteményt, mert vendégségbe mentünk, de csak nem lett kész időre. Persze felemeltem a hangomat, igyekeztem mindenkit rendre utasítani, pedig a sütőre voltam mérges. Vagy amikor indulnánk a templomba, és 10 előtt 5 perccel, amikor már amúgy is késésben vagyunk, valakinek hirtelen eszébe jut valami, visszamegy a házba, én majdnem fölrobbanok. Persze a magam elvárásai miatt, azért, mert a magam által felállított lécet leverem. Mennék, átugornám a rudat, de nem tehetem, mert mások visszahúznak. Ha ilyenkor képesek lennénk nem a magunk gyártotta elvárásoknak megfelelni, hanem a tettek helyett a visszahúzódást választani, akkor megtalálnánk az egyensúlyt, ami a szeretet.
Ezt az egyensúlyt talán egy életen át keressük. Adja Isten, hogy egyre közelebb kerüljünk hozzá! Ámen