2011-06-01

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Manapság divatos szó az, hogy ezoterikus. A titokzatos, szellemi mélységekre vonatkozó tudást és irodalmat értjük ezen. A keresztyén hagyomány inkább a misztika szót használja valami hasonló módon elnyert ismeret kifejezésére. Nemrég konferenciát tartottak a Károli egyetemen a misztikáról. Érdekes tapasztalat volt, hogy bár féltek attól, hogy ezoterikus irányba elkalandoznak majd a hozzászólók, ez mégsem történt meg. A résztvevők szerint az utóbbi idők egyik legjobb bölcseleti konferenciája volt. Két szervezővel beszélgettünk erről a kérdésről azért is, mert nagyon sok zavarodottság van az emberekben azzal kapcsolatosan, mi is az az ezotéria, és miért bírálják annyira a keresztény gondolkodók. Először dr. Vassányi Miklóst, a bölcsészkar dékán-helyettesét kérdeztem.

Dr. Vassányi Miklós: Ezotéria vagy ezoterika szótövének jelentése: a belsőbbeknek szánt tanítás. Eszóteroi, a tanítványok belső köre, a belsőbbek, szemben az exóteroi-jal, a külsőbbekkel, akik – Pál apostol szavával élve -, még lágy eledelt kapnak. A tanítványok belső köre ezzel szemben már kemény eledelt kap. Az ilyen típusú ismeretek, a beavatottság utáni vágy, a mélyebb vagy magasabb megértés vágya nyilvánul meg az ezoterikus divatban, amit végső soron az mozgat, hogy nem lehet elhinni azt, hogy a világ csak úgy van.
Fekete Ágnes: A naiv racionalizmussal szemben született meg ez a nagy vágy. Nem?
Dr. Vassányi Miklós: Igen, de ugyanakkor, amikor követendő a tudományos rendszeresség és módszeresség. A modern természettudomány tartalmilag választja le magát a teológiai alapról. Gondolok itt a darwinizmusra, a hawkingizmusra, miszerint a világ és az ember csak úgy, magától, véletlenül vagy spontán keletkezett. Ezek olyan szimplifikációk, amiket az ember ösztönösen képtelen elfogadni és keresi a mélyebb vagy magasabb értelmet. Ezt sem szabad azonban tudománytalanul tenni! A misztika segíthet ennek a magasabb vagy mélyebb értelemnek a megtalálásában. Értjük azt, hogy miből táplálkozik az ezoterika, de nem jó irányba halad. Ez is egy felszínes alternatíva csupán, a leegyszerűsítő természettudomány mellett. A természettudományok története azt mutatja, hogy mindazok a tanok, amelyeket két évezredig megkérdőjelezhetetlennek hittek, egy adott pillanatban hamisnak bizonyultak. Ilyen volt például a geocentrikus és heliocentrikus világképek vitája. A tudomány csúcsát jelentette a geocentrikus világkép Ptolemaiosznál, hogy ennek a bolygórendszernek a Föld van a középpontjában. A tökéletesen elvetendő áltudományt jelenti, különösen a tizennyolcadik században. A természettudományok nagyon határozottan ma is azt a látszatot kívánják kelteni, – minden tudománypolitikai döntésnél látjuk ennek a hatását – hogy ők a hard sciences, a kemény tudományok, ahol minden kísérlet megismételhető. A természettudomány rendszeresen bontja le önmaga alapjait. Ez a szerencséje, ettől tudomány. Soha nem gondolhatjuk, hogy a jelenlegi természettudományos tézisrendszer, a végső igazság. A misztikus istenismeretnek egy lényegi feltétele van, amiről nem szabad elfeledkezni, az erkölcsi megtisztulás, a katarzis, ami a purgálást jelenti az orvostudományi szövegekben. Lelki tisztálkodás, ahol meg kell szabadulni különösen az indulatoktól, a vágyaktól, a haragtól. Tehát vannak olyan érzelmek, emóciók, amelyeknek nem szabad a lélekben meglenniük akkor, amikor az a magasabb vagy misztikus istenismeretre készíti fel magát. A léleknek van egy felkészülése, aki ezen nem esik át, az nem fogja megtapasztalni Istent. Az ember hajlamos arra, hogy Istentől követelje a misztikus istenlátást, "Uram, több élményt akarok!" De a válasz az: "Fiam, tisztítsd meg magad, és akkor majd kegyelemből megkapod, hogy ha nekem, Istennek úgy tetszik!" Enélkül a katarzis nélkül, az érzelmek, indulatok, vágyak purgálása nélkül ne számíts rá! A megtisztulás, erkölcsi tökéletesedés egy vég nélküli folyamat.
Fekete Ágnes: A mai ezoterikus vágyak általában ilyen élményszerű vágyak.
Dr. Vassányi Miklós: Azt látjuk, hogy nem figyelmeztet erre az a fajta ezoterika, amelyet bizonyos kiadók kiadnak, tévéműsorok propagálnak, folyóiratokban olvasunk. Ott erről szó sincs, és ez így egy megalapozatlan törekvés, amely nem fog célba érni.
Fekete Ágnes: Mármint erkölcsi tartalomról nincs szó.
Dr. Vassányi Miklós: Az első fázis a megtisztulás fázisa. Természetesen azt hozzá kell tenni, hogy vajon mikor leszünk teljesen tiszták? Majd talán egyszer. De törekedni kell rá, annak tudatában, hogy ez egy vég nélküli tökéletesedési folyamat, amelynek a legfontosabb összetevője az örökös önkérdőrevonás, a szembesülés a lelkiismerettel. Ez a legfontosabb benne és a bocsánatkérésre való készség. Úgy gondolom, hogy ez a legnehezebb, személyesen nekem is, de a legfontosabb, leglényegesebb dolog, ezt periodikusan, minden nap meg kell tenni, visszatérni arra, hogy mit tettünk rosszul és mit lehetett volna máshogyan, jobban tenni, bocsánatot kérni és megbocsátani. Nem akarok úgy feltűnni, mint aki mindezt jól űzi már, de biztos, hogy minden nap visszatérek erre a témára, kérdésre.
Fekete Ágnes: Vajon mi az oka, hogy manapság ezotériának nevezik ezeket a nagy vágyakat? Miért nem divat ma a misztika szó?
Dr. Vassányi Miklós: A misztika téma nagyon határozott érdeklődést vált ki. Ez sokakat érdekel. Egyetemünkön most alakult nem rég a misztikus hagyományok kutatócsoport.
Fekete Ágnes: A keresztyénségben a misztikus hagyományok nagyon erősek, nagy fájdalmamra azonban emberek mégsem tudják benne megtalálni.
Dr. Vassányi Miklós: A buddhizmus például a létező történeti keresztény egyházakat arra figyelmezteti, hogy ha nem vagytok elég figyelmesek, az emberek buddhisták lesznek. Mostanában népszerű az, hogy valaki buddhista, újpogány vagy valami hasonló dolgot csinál, és ez kihívás a keresztyén egyházak számára. Az egyház folyamatosan a kihívottság állapotában van a kezdetek óta. Ott volt a gnoszticizmus, a manicheizmus és a többi tévtanítás, egyéb alternatív vallások, misztériumvallások, görög-római vallások, vagy az új catonizmus, mint filozófiai alternatíva a keresztyén teológia mellett. Ágoston a megtérése előtt manicheista volt egy ideig. A kilábalás iránya mindenképpen a megtisztulás. A keresztyénség egy egészen csodálatos vallás. Ha az evangéliumra gondolunk, a hegyi beszéd tanítása páratlan. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy nem vagyok keresztény, csak szeretnék az lenni, de ez nem mindig sikerül. Ez azt jelentené, hogy már-már tökéletes vagyok. Mégis úgy gondolom, hogy ha valaki legalább törekszik rá, azon mégiscsak látszik, hogy ez akar valamit, ami nagyon jó lenne, hogyha el tudná érni. Az alternatív vallások kihívásával szemben mindenképpen a megigazulás, a megtisztulás, az önvizsgálat az, ami egyszer vonzóvá tudja tenni a ma buddhistának álló fiatalok előtt is a keresztény vallást. Az evangélium önmagában véve csodát tett, abban olyan erő van, amitől felnőtt az ősegyház. Tudományosan is fel szokták vetni, hogy miért terjedt el a kereszténység? Soha nem jut senkinek az eszébe, hogy azért, mert igaz. Mondanak mindenfélét, hogy a tömegek megváltásvágya. Ugyan, kérem! Egyszerűen el kell olvasni a hegyi beszédet, ott a magyarázat, ez egy csodálatos tanítás, ezért terjedt el. Ezt a tanítást nem tudjuk az életünkben megmutatni, ha megtudjuk, akkor van is példaértékű ereje az egyelőre nem hívő vagy kereső emberek számára.

Fekete Ágnes: A misztika konferencia másik szervezője dr. Kendeffy Gábor volt, a szabad-bölcsészettudományi tanszék vezetője. Őt is a misztika szó fogalmáról kérdeztem először.

Dr. Kendeffy Gábor: Mindenképpen az intellektuális istenismereten túl valamiféle istentapasztalást, közvetlen istenlátást tartja a fő célnak.
Fekete Ágnes: A hit maga is misztikus, aminek velejárója, hogy valami olyat tapasztalok, amit a többi ember nem ért.
Dr. Kendeffy Gábor: Erről is szó került a konferencián, hogy bizonyos értelemben ez minden hit sajátossága. Azonban misztikus gondolkodásnak azt szoktuk nevezni, amikor ezt valaki kiemeli, megfogalmazza és kifejezi. A kimondhatatlan, mégis valamiképpen ki akarja mondani, ahogy például Ágoston mondja a Vallomásokban, hogy amikor ezt az isteni fényt látom, akkor nem valami fényt látok, nem illatot érzek, nem hangot hallok, nem ölelést érzek, mégis valamiféle fényt látok, illatot érzek, hangot hallok és ölelek valakit. Tehát egy tapasztalás, ami túlmegy azon, hogy az elme valamit megragad. Ágoston, azaz Aurelius Augustinus, a 354 és 430 között élt észak-afrikai keresztény egyházatya legismertebb műve, a Vallomások.
Fekete Ágnes: Ebben a saját életét egy imádság formájában mondja el.
Dr. Kendeffy Gábor: Igen, mondhatni imának is, hiszen az egész egyes szám második személyben íródott és Istent szólítja meg. Leírja, hogy voltak kísérletei az Istenhez való felemelkedésre. Itt úgy ír Istenről, mint valamiféle változhatatlan, semmi földi fényhez nem hasonlítható fényről. Mindhárom felemelkedés úgy ér véget, hogy éppen csak egy pillanatra, látja meg Istent, mint egy változhatatlan fényt. Ez nem az ismert fény fokozása, hanem egy egész másféle fény, olyan, ami visszaveri az ő szellemének a tekintetét. Nagyon érdekes, a harmadik ilyen felemelkedés. Két szereplője van. Ez egy nagyon híres jelenet a Vallomásokban. Ostiában egy ház erkélyén Ágoston és édesanyja, Mónika beszélgetnek arról, hogy milyen a túlvilág azoknak, akik üdvözülnek. Mónika a halálán van. Itt is egy pillanatra meglátják ezt az isteni fényt. Azonban nem kudarcként élik meg a felemelkedést, hanem azt hangsúlyozza Ágoston, hogy valamit megláttunk legalább, és megnyugvással térnek aztán vissza ebből a felfelé tett kirándulásból. A záró hang a remény hangja. Egyáltalán nem állítja Ágoston, hogy ez a fajta istentapasztalás ez valami rendszeres dolog lehetne, nem mondja azt, hogy ez egy cél, aminek alá kell rendelni a vizsgálódást, hanem isteni kegyelemből kijuthat időnként. Nem ezt tartja az Istenről való gondolkodás legfőbb céljának, nem ezt teszi a középpontjába a hívők tapasztalatának. Pál apostol és talán Mózes is mielőtt meghalt volna, képes volt színről színre látni Isten, de abban a pillanatban, amikor ez történt, akkor ők a szó igazi értelmében nem is éltek, tehát valahogy úgy kimentek a testből. Ez azonban egy egészen kivételes dolog. Ez nekik, meg esetleg még egy-két szentnek osztályrészül jutott, de ez egyáltalán nem lehet valakinek az életcélja.

Fekete Ágnes: Ágoston nem akarta, hogy a misztikus élmény legyen az életcél, de mindig is kísérte a rajongás.
Dr. Kendeffy Gábor: Ágoston erősen távolságot tartott a karizmatikus törekvésektől. Józan volt és nem fogadta el a csodákat vagy, hogy valakinek sugalmazása történt. Óvatosak legyünk az újtestamentum utáni csodákkal kapcsolatban! Nagyon éles határvonalat húzott a Szentírás történelme és az utána való keresztény történelem között. A sugalmazás lezárult a Szentírással Ágoston szerint. Például, amikor kifejti a két városról szóló, nagyon híres tanítását. Isten városát és a földi város polgárait nem valami külső jegy választja el egymástól, hanem a szeretet iránya. Van, aki Istent és van, aki az időbeni dolgokat szereti. Azt pedig nem látjuk, hogy a másik mit szeret. A jeleit mutathatja, de attól, hogy valaki a templomban imádkozik minden nap, attól még nem biztos, hogy ő az Isten városának az igazi polgára. Ágoston bizalmatlan volt az Istennel való közvetlen kapcsolatot illetően, miközben a Vallomások csúcspontjai pontosan azok, amikor saját találkozásait írja le, amik kivételes, ünnepi találkozások. 391-ben lett pap és 395-ben püspök. Azzal, hogy megismerkedik az egyházi szolgálattal, realistábbá válik. Nem azonosítja már kereszténységet az igazi filozófiával. Belátja, hogy a kereszténységhez sokkal inkább hozzátartozik egyfajta életmód, hisz nem azért hisz, mert közvetlenül tapasztalta Istent, hanem azért, mert közvetetten tapasztalta.
Fekete Ágnes: Iszonyatos éhség van az emberekben erre a közvetlen tapasztalatra, és az ezoterikus dolgok pontosan erről szólnak.
Dr. Kendeffy Gábor: Az egyházatyáknál ott van ennek a közvetlen istentapasztalásnak az igénye. Ugyanakkor náluk ott van egyfajta filozófiai hagyomány is.
Fekete Ágnes: Gondolatilag is helyén van a dolog.
Dr. Kendeffy Gábor: Igen, abban a korban nem volt külön keresztény kultúra, hanem a kereszténység az antik kultúrán keresztül próbálta megérteni a Szentírást.

Fekete Ágnes: A következő hétvége a Református Zenei Fesztivál ünnepe lesz Budapesten. A főszervezővel, Böszörményi Gergellyel beszélgettem.

Böszörményi Gergely: Mondják, hogy a fesztiválok életében a hét év az egy próbatétel. Azon mi sikeresen túl vagyunk. A nyolcadikra pedig egy nagy feladatot kaptunk, hogy lebontsuk a határokat. Az egy egyháztesthez, a Magyar Református Egyházhoz tartoznak mindazok a magyar testvérek, akik reformátusnak vallják magukat a Kárpát-medencében, vagy a világ bármely pontján. Ennek megünneplése a Református Világtalálkozó, amelynek kiemelt programja lett a Református Zenei Fesztivál. Eddig is mindig hívtuk a határontúliakat, eddig is hívtuk a nyírségieket, a dunántúliakat, a győrieket, a pécsieket, a zalaiakat és a szegedieket, de most méginkább ez a feladatunk. Úgy tűnik, hogy valóban sokan érkeznek a határon túlról is. A Fidelio újság (ez egy világi magazin) júniusi különszáma már ötödik éve a Református Egyházról, annak struktúrájáról, felépítéséről és küldetéséről, a Református Zenei Fesztiválról és a Református Énekek hangversenyről szól. A fesztivál keretet biztosít arra, hogy a református egyház műhelyei találkozzanak egymással. Sokan nem tudják, hogy hogyan épül fel az egyházunk, milyen szociális intézményeink vannak, milyen kulturális munkát végzünk, hány iskolánk, óvodánk és szeretetotthonunk van. Ezek mind műhelyek. De műhely lehet egy kórus, egy képzőművész szakkör, egy versmondó felkészítése vagy az úrasztali terítő hímzése is. Ha minden műhely csak néhány emberrel képviselteti magát, akkor biztos, hogy tizenöt-húszezren lennénk ezen a fesztiválon. Azért szükséges mindezt bemutatni, hogy egymással megismertessék saját dolgaikat ezek a műhelyek.
Fekete Ágnes: Milyen programmal várja a június harmadikától ötödikéig tartó fesztivál a látogatókat?
Böszörményi Gergely: Már másodikán, a mennybemenetel napján lesz egy csütörtök esti vesperás istentisztelet a Kálvin téri templomban. Pénteken négy órakor kezdődik maga a program, Bácskai János ferencvárosi polgármester megnyitójával, hiszen ez a fesztivál egyúttal ferencvárosi rendezvény is. Rögtön az elején olyan zenekar játszik, akikről sokan nem hallottak még. A Pink Floyd együttesnek van egy magyarországi tribute zenekara, a Keep Floyding, akik tisztelegnek a Pink Floyd előtt. Akik nem ismerik, azt hiszem, tartanak tőle, mert nem tudják, hogy milyen zenekar. Ez egy rockzenekar. Egyszerre hat helyszínt is használunk a Bakáts téren és környékén. Pénteken hét órától a teológia dísztermében a Kecskeméti Református Gimnáziumból és általános iskolából érkező százhúsz fős énekkar ad önálló programot. Mind a három nap van kerekasztalbeszélgetés. A téma: A család, az egyház és a civil társadalom szerepe országunkban. Azt hiszem, ez egy elnyűhetetlen, örök téma. Dr. Gulyás Gergely vállalta a beszélgetést, a második nap Bogár László, közgazdasági oldalról közelíti meg ugyanezt a témát, a harmadik nap pedig Bagdi Emőke professzorasszony jön el, aki a pszichológia szempontjai alapján fog beszélni. Zenében a teljesség igénye nélkül sorolunk fel néhányat. Itt lesznek Bognár Szilvi és az etNoé, Szalonna és Bandája Kárpátaljáról. Június 4-én Trianonról is megemlékezünk. Akkor játszik az Szkítia együttes és az Ismerős Arcok, a Makám és a Berka együttes. Vedres Csaba és Gyermán Júlia játszik szokás szerint vasárnap a Bakáts téri katolikus templomban, este pedig a Vujicsics, a Fugato és a Misztrál együttes zenél. A Lónyai utcai gimnázium felajánlotta, hogy péntekre és szombatra megnyitja a kapuit. Akik már pénteken megérkeznek, hogy részt vegyenek a Ráday utcai fáklyás meneten este kilenc órakor, és az azt követő késő esti zenés áhítaton a Kálvin téri templomban, amin Steinbach József dunántúli püspök úr prédikál, majd utána a táncházon a Lónyai utcában, azoknak felajánlotta a Lónyai gimnázium, hogy nomád körülmények között, a tornateremben alhatnak. Az egész szombati nap arról szól, hogy ezek a bizonyos műhelyek, intézmények a Lónyai utcai gimnáziumban találkoznak egymással. Kórusok énekelnek, néptáncosok táncolnak, zongoradarabok és más hangszeres művek hangoznak el. Ez a műhelytalálkozó tavaly is nagyon szépen megvalósult. Többen bejelentkeztek a határon túlról, jönnek a Felvidékről, Kárpátaljáról, a Vajdaságból és Erdélyből is. Szombaton délelőtt a gyerekeknek tartunk családi programokat.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Ökumenikus istentisztelet lesz Trianon emléknapján, június 4-én, szombaton 17 órakor Sárospatakon, a református templomban. Igét hirdet Katona József római katolikus és Csomós József református püspök.

Ugyancsak trianoni megemlékezés lesz június 4-én, 18 órakor Budapesten, a Wekerletelepen.

Wass Albert emlékművet avatnak június 4-én, szombaton 11 órakor a Győr-Szabadhegyi református templomban. Az ünnepségen Igét hirdet Steinbach József, a Dunántúli Egyházkerület püspöke.

Székelykaput avatnak június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján, 11 órakor Soroksáron a Szent László utca 149. szám alatti templom előtt.

Az IrányTű zenés istentiszteletek következő állomása június 4-én, szombaton 18 órakor a Veszprém Újtemplomi gyülekezetben lesz.

Ébresztő evangélizációs hetet tartanak június 6. és 11. között, minden este 7 órakor Nyírmeggyesen.

Hatvan éves a ceglédi Molnár Mária Fogyatékosok Otthona, ebből az alkalomból adnak hálát június 3-án, 10 órától Bölcskei Gusztáv, Czibere Károly és Takaró András szolgálatával.

Énekes-zsoltáros istentiszteletet tartanak június 2-án, áldozócsütörtökön 18 órakor Budapesten, a Kálvin téren.

Jótékonysági koncertet rendez a Tabulatúra régizene együttes a marosbogáti gyermekotthon és árvaház javára június 3-án, pénteken 18 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri templomban.

Draskóczy László tart előadást arról, hogy miként hatott a reformáció Európa zenéjére. Az előadás június 3-án, pénteken 18 órakor lesz Budapesten, a Torockó tér 1. szám alatt.

A Kairosz Kiadó Miért hiszek? sorozatának legújabb kötetét, amely a Homérosszal is Jézushoz címet kapta, június 1-én, ma este 6 órakor mutatják be a Rátkai Márton Művészklubban. (Budapest, VI. kerület, Városligeti fasor 38.)

Giriti Ágnes olajfestményeinek kiállítását június 5-én, vasárnap az istentisztelet után, 11 órakor nyitják meg a Debreceni Nagytemplom Kálvin toronygalériájában. A kiállítás június 23-ig tekinthető meg.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát a Máté evangéliuma 22. fejezetéből!

"Szeresd az Urat, a Te Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből. Ez az első parancsolat. A második hasonlatos ehhez, szeresd felebarátodat, mint magadat." (Máté 22:37. 39.)

Egyszer egy lelkész, amikor felolvasta ezt a jól ismert bibliai mondatot, mindenki megdöbbenésére azt mondta, most újra olvassa úgy, hogy egy betűt megváltoztat, és így is szeretne róla beszélni. Keresd az Urat, a Te Istenedet, és keresd felebarátodat…
Mert végül is, nem ez a szeretet? Isten nem akart olyan pásztor lenni, aki megelégszik a kilencvenkilenc juhval, hanem elment, és megkereste a századikat. Nem akarta a foghíjas nyájat pásztorolni. A szeretet igazi lényege ez a rábukkanás. Elindult a samaritánus, ki tudja, mi volt a dolga. De az biztos, hogy nem gondolt előre arra, amit végül tett. Más történt, mint amire készült. Rábukkant egy félholtra vert emberre, és meglátta benne az embert. Az irgalmas samaritánus képe tökéletesen leírja a szeretet lényegét. Az az ember szeret, aki nyitottan jár az életben, aki képes rátalálni valamire, aki képes meglátni a feladatot, aki nem egy elvárt cél és ügy után lohol, hanem abban, ami elébe toppan, megtalálja az isteni elhívást. A szeretetet, gyakran fogyasztásunk tárgyának tekintjük. A szeretet az, ami nekem jó. A szeretet az, amit érzek. Aki nem befelé, hanem kifelé forduló alkat, annak számára a szeretet az, amit tesz. A szeretet a gondoskodás. És miközben így bogozgatjuk a szeretetet, gyakran egyáltalán nem érezzük ennek valóságát. Mintha elmennénk a lényeg mellett. Lehetséges, hogy közelebb kerülnénk az igazsághoz, ha beépítenénk gondolatainkba: a szeretet keresés.
Isten szeretete ott ér célt bennünk, ha rádöbbenünk, hogy itt is, ott is jelen volt az életünkben. Nyilván senki nem bukkan rá minden egyes pillanatban. Lehetetlen vágy volna, hogy mindig ráérezzek Isten jelenlétére. És talán nem is az a szeretet, hogy megérzem, megértem, hanem inkább az, ami előtte történik, hogy keresem, hogy feltétlen vele, és csak vele szeretnék találkozni. Az a szeretet, amikor kiderül, Isten jelen volt, amikor nem is gondoltam volna, mert annyira örültem vagy, mert annyira sírtam. Ott volt. És ezt a rátalálást feltétlen keresztezi az a másik felfedezés, hogy észreveszem a másik embert, aki olyan, mint én vagyok, aki se jobb, se rosszabb. Eddig is ott élt mellettem, de nem láttam, hogy ki is ő a maga valójában. Nem vettem észre személyisége teljességében, mert talán önmagamat kerestem mindig benne. E két keresés, e két rátalálás kereszteződése az Isten országa.
Adja Isten, hogy a világunkban a világon túli valóság megjelenjen. Az a földön túli szeretet, ami nem elvár, nem akar, hanem keres. Keresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és keresd felebarátodat! Ámen.