2014-10-29

Andreas Hess, Steinbach József, Farkas Józsefné, Karsay Eszter, Simon István – Farkas József
Farkas József (archív felvétel) – Igehirdetés

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat! Fekete Ágnes vagyok.
Nagyon nehéz ma megfogalmazni, mit is jelent a reformáció. Elköteleződést, bátorságot, Krisztus ügyére való fókuszálódást. Az ember keresi a szavakat. Most egy olyan lelkészre emlékezünk, akinek az élete mindenképpen valamiféle reformátori élet volt. Farkas Józsefre a Budapest, Gyulai Pál utcai gyülekezet lelkészére emlékeztek az elmúlt szombaton, mert most lenne éppen 100 éves. Nem úgy emlékezünk rá, mint egy gurura, aki valamiféle tökéletességben élte le az életét, egyáltalán nem, hanem olyan valaki volt ő, akivel ma is érdemes a lelkünkben párbeszédet folytatni. A róla emlékező konferencia hangképeit hallhatják. Először Andreas Hesst, a svájci HEKS nevezetű segélyszervezet egyik volt vezetőjét, majd Steinbach József püspököt, Deme Tamás pedagógust és Farkas Józsefnét, feleségét hallhatják, majd Karsay Esztert és Simon Istvánt.

Andreas Hess: Áldás, békesség! Kedves Testvéreim! (eddig magyarul mondta)
(Fordító) Farkas Józsefre gyakorló protestánsként emlékezem. Így nevezem azt az embert, aki élve a szabadságával azt teszi, ami a protestáns ember jellemzője: hitet vall és ellentmond. Ezzel a szabadsággal élt Farkas József, pontosabban engedte, hogy az evangélium ezzel a szabadságával ajándékozza meg.

Steinbach József: Tíz éve gyakorló lelkész voltam, amikor fölfedeztem Farkas Józsefet. Elkezdtem hallgatni, és szíven ütött, hogy nem az eddig megszokott igehirdetést hallottam, hanem olyat, amely nagyon rezonált a szívemmel és az igelátásommal is.
Fekete Ágnes: Mi volt ez a más hang?
Steinbach József: Farkas József ott kezdi az igemagyarázatot, ahol más abbahagyja. Remélem, ezzel nem bántok meg senkit! A megszokott református igehirdetési sablonokon túl olyan egyszerűen és világosan, olyan mélyre ment, miközben fel mert tenni kényes, emberi, hétköznapi teológiai kérdéseket, melyeket senki más nem mert eddig. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy egy egészen más korszakban élt, és más a mi korszakunk. Ma, amikor óriási a szabadság, elsősorban az a küldetésünk és egyháztörténeti feladatunk, hogy verjünk le cövekeket, és mutassunk biztos utat.
Fekete Ágnes: Ezt ő is megtette.
Steinbach József: De ma nagyon fontos, hogy merjünk, és tudjunk rendszerben gondolkozni, ami ellen ő mindig ágált, és nagyon helyesen, mert a kijelentés mindig több mint rendszer, és Krisztus fölötte van a rendszereknek. Ugyanakkor ma ez egy kényszer is, mert egyébként – bocsánat a kifejezésért – "bedarálnak" bennünket.
Fekete Ágnes: Valaki így fogalmazott, hogy a vox humana.
Steinbach József: Igen. Emberi hang. Nagyon egyetértek vele emberként: "De jó, hogy valaki ezt keresztyén emberként is kimondja!" Vajon egyetérthetek vele teológusként? Miért nem érthetek vele egyet teológusként? Ez a kettő nagyon izgalmassá lett számomra. Azt mondja, hogy gondolkodni hívjuk az embert, hogy merjen feltenni magának kérdéseket, és egy letisztult gondolkodás vezet majd a Krisztusról való ismeretünkkel kapcsolatban is egy letisztult élethez. Meggyőződésem, hogy amikor az ember gondolkodik, és fel mer tenni magának minden kérdést, ami megfordul benne, akkor juthat el odáig, hogy majd adatik a ráhagyatkozás bátorsága is, ami a hit. E kettő így tartozik össze. Szükség van ugyanis egy gondolkodó hitre, ami egy időn túl belátja a maga korlátait és határait is, ahol már csak a ráhagyatkozás adatik.
Fekete Ágnes: Gondolkodás nélkül tényleg nem lehet hinni.
Steinbach József: A hitvallásainkban kimondjuk, hogy az igaz hit: ismeret, bizalom és engedelmesség. Ez a három együtt, és ezt a hármat nem lehet egymással szemben kijátszani.
Fekete Ágnes: Számomra Farkas József azt jelenti, hogy lehet, sőt kell is vitatkozni.
Steinbach József: Nem tudott az ember úgy elmenni az istentiszteletről, hogy odahaza ne gondolja tovább a hallottakat, és ne izgassa a felvetett gondolat, üzenet és az Ige. Minden retorikától menetesen olyan világos logikával és mégis olyan méltósággal prédikált, hogy nem lehetett rá nem odafigyelni.
Fekete Ágnes: Sokan kritizálták a pszichológiával való kapcsolata miatt. Mennyire mehet együtt a pszichológia és a teológia? Hol vannak a határai?
Steinbach József: Ez egy nehéz kérdés, de ott abban a korszakban, amikor ő szolgált, szükség volt erre. Gyökössy Endrével együtt felismerték, hogy nélkülözhetetlen az emberi tudományok behozatala a teológiába. Farkas József azt vallotta, hogy az Isten szeretetét egy emberidegen teológiával, egy embertelen teológiával nem lehet közvetíteni. Ismerni kell az embert, mert enélkül az igehirdetés "elbeszél" az emberek feje felett, és nem lesz leföldelve. Rendkívül fontos volt, hogy merészelte behozni az igehirdetésbe a tudományt. Az ő lélektani felismerései soha nem elvezettek a teológiától és az Igétől, hanem még inkább megértették azt velünk.

Deme Tamás: Farkas Jóska bácsi nemcsak református, hanem reformátor, a gondolatok reformátora. Egy rendkívül korszerű, vagány, intelligens, nyitott ember. Annakidején úgy kerültünk kapcsolatba, hogy a feleségével kiadták a mindmáig szinte alig ismert Az angyal válaszol című könyvet. Ez egy különleges szerkesztett dokumentumkönyv arról, hogy az angyalt ismerjük-e? Az Ószövetségben és az Újszövetségben mindenhol jelen vannak az angyalok, mi meg azt mondjuk karácsonykor, hogy angyal hozza a karácsonyfát. Miért nem ismerjük? Beszélni akar velünk. Ezt nem a magam bölcsességére, vagy Radnóti gyönyörű versére való hivatkozásból mondom, hanem megtapasztalásból. Barátaimmal együtt szerveztem meg a könyvbemutatót, írattam róla recenziót. 1988-tól kezdve minden barátomnak – többek között – ezt adtam karácsonyi ajándéknak. Különböző bázisközösségekben már tíz évvel korábbról kezdtük olvasni. Gépiratos formában körbejárt, mint egy szamizdat. Amikor hallottuk, hogy kiadják, ez egy igazán jó hír volt, ugyanis ez egy tanúságtétel az Isten jelenlétéről és erejéről. Ezzel kezdődött a kapcsolatunk, majd elhoztam a pedagógus továbbképzéseimre, a negyed évszázada működő ökumenikus pedagógus körömbe. Boldogan jött, beszélt, tanított és testvérként együtt dolgoztunk. Farkas József kiadott egy másik könyvet a pneumatikus emberről, arról az emberről, aki használja a szellemi szférát. Ez valami hihetetlen dolog, hogy mind e mai napig az összes krisztuskövető felekezetben a hittanórákon még most is csak test-lélek emberről beszélnek. Hova sikkasztották a harmadik személyt? Magyar fordításban most is Szentlélek nevezzük. Az ember olyan, mint egy jó trolibusz, amelyik nem használja az áramszedőjét, ha nem használja a pneumáját. Farkas József nem olyan lelkész volt, aki beleszeretett a saját szövegébe. Nem! Világosan, röviden, logikusan beszélt, és amit gondolt, az átjött. Vele nem lehetett vitatkozni, csak eszmecserét folytatni. Ugyanis, ha az emberek vitatkoznak, ott valaki mindig veszít. Az eszmecserében azonban minden ember azonos értékű.

Farkas Józsefné: Vannak itt még olyanok, akik röplabdáztak vele csapatban Balatonszárszón. Jóska csapatban szeretett játszani, és nem féltétlenül úgy, mint vezető. Megtanulta a cserkészeknél a közösség együttörülését annak, hogy valami sikerül. Nem úgy jött ide, mint egy vezető, hogy "én most megmondom nektek, hogy ezekről a dolgokról hogyan kell gondolkodni." Hozott egy témát, és kicsalogatta a résztvevőkből, hogy mi a véleményük. Hagyta a vitatkozásokat is. Valahogy elterelgette a gondolatokat oda, amit szeretett volna átadni, de ezt sohasem mondta ki előre, nehogy utána bénultan üljenek az emberek, hogy nem tudnak mit hozzászólni, mert mindent elmondott. A közösségi munkát, közösségi foglalkozást – amely óriási dolog – a cserkészeknél tanulta meg. A férjemre jellemző volt a fegyelmezettség is. Nem tudom, föltűnt-e az akkori gyülekezet tagjainak, de Jóska soha nem késett el. Soha. Nagyon pontosan be tudta osztani az idejét.
Csak érdeklődésből, nem hívő emberként ment a teológiára, de ott találkozott valakivel, aki egy nagyon megrázó találkozáson esett át, ez az illetőt nagyon megváltoztatta. Látta ennek a professzornak a teljes karakterváltozását, és azt mondta: van valami ebben a Jézus gondolatban. Ennek a professzornak a hatására is történt, hogy egy olyan megtérésen ment keresztül, ami után minden egyébnél fontosabbnak találta, hogy minél többet tudjon meg Jézusról, és minél többet tapasztaljon vele.
Annakidején Ravasz püspök úr megbízta azzal, hogy próbáljon egy önálló gyülekezetet szervezni a Kiskörút, Nagykörút, Rákóczi út, Király utca által határolt területből, amely úgyis csak egy kis "vakarék" a nagy Kálvin téri egyházközség területén. Szép akkurátusan állt neki. Kaptunk hozzá egy háború előtti névsort és egy talpraesett, remek diakonissza testvért. Így indult el a Gyulai Pál utcai gyülekezet. Isten ilyen szeretettel szeret minket, amit igazán nem érdemlünk meg.

Fekete Ágnes: Milyen Farkas József utódaként szolgálni?
Karsay Eszter: Erre az agyoncsépelt "kihívás" szó a megfelelő válasz. A gyülekezet tagjai emlékeznek Farkas József nagy gondolataira. Nem lehet ezeket "csak úgy" ismételgetni. Olvassák ma is az igehirdetéseit, amelyeket kiadnak. Karácsonyra készülve megjelenik egy karácsonyi igehirdetés sorozat. Tehát igen nehéz úgy újat mondani, és érdekesen hirdetni az Igét, hogy nem feltétlenül keresek valami újat. Nagyon-nagy dolog, hogy szeretnek engem. Amikor olvastam Farkas József írásait, vagy hallgattam őt, mindig lelkes voltam, már teológus koromban is. Azt éreztem, hogy végre valaki megfogalmazza azt, amit gondolok, csak nem is tudtam azt, hogy ez jó vagy nem jó gondolat. Én magam is rácsodálkoztam, hogy egyre merészebb, nyitottabb vagyok, és merek most már jobban kinyílni a világ felé.
Fekete Ágnes: Mit változtatott rajtad ez a világ, amit itt a "Gyulaiban" tapasztaltál?
Karsay Eszter: Például kialakult bennem a lelkész személyéről az, hogy egyszerűbb is lehetek. Ez nem egy olyan szerep, amit fel kell venni. Én nem a nagytiszteletű asszony vagyok. Ahogy a Farkas József csak Jóska volt, és én is csak Eszter vagyok. És ez így nagyon jó, mert érzem, hogy lehetek ember.

Simon István: Édesanyámnak volt egy kedves munkatársa, Rozika. Ő hozott el Jóska bácsihoz. Jóska bácsi pedig csak úgy az utcáról fogadott engem. Elmondtam neki, hogy lelkipásztor szeretnék lenni, ő pedig befogadott, ajánlást is adott. Egyszerűen szólva megbízott bennem. A gyülekezeti terem falára ki van írva: "aki hozzám jön, semmiképpen, ki nem vetem." Nekem is ez volt az első tapasztalatom, hogy nem küldött el.
Fekete Ágnes: Ezt Jézus mondta, de Farkas József ugyanezt élte meg.
Simon István: Így fogadott engem. Nemcsak ajánlást kaptam tőle, hanem a Názáreti Jézust rajta keresztül ismertem meg. Nagyon sokat kaptam tőle: szemléletet, gondolkodást, azt, hogy hinni és gondolkodni egyet jelent. Nem mindenki gondolja így. Van, aki úgy gondolja, hogy ha valamit megírtak a Bibliában, azon már nem is kell gondolkodni. Jóska bácsi szeretett gondolkodni, és arra tanított, hogy mi is így tegyünk.
Fekete Ágnes: Anselmus óta sokan tartják fontosnak a gondolkodás és a hit együtt haladását. Azonban Farkas József sajátossága, hogy ezt egy nagyon mély ébredési kegyességbe tudta beleültetni.
Simon István: Valóban. Ő a szeretet Istenét és az Isten szeretetét hirdette. Ez volt a lényeg. Addig gondolkodott, amíg rájött, rátalált arra, hogy a Názáreti Jézus az Isten kegyelmének a megtestesítője volt, és az evangéliumból nem lehet mást kiolvasni. A Bibliában sok minden benne van, Luther is mondta, van benne széna is, szalma is, de a lényeg, hogy benne van Jézus.
Fekete Ágnes: Gondolkodni fárasztó és egyben veszélyes dolog is.
Simon István: Ez így van! Ezért már én is kaptam a fejemre, hogy a hívő ember ne gondolkodjon, hanem csak tegye a dolgát! Azzal a megengedéssel kell gondolkodni, amivel Jóska bácsi, ő fönntartotta a tévedés jogát is. Fontos szava volt a csak. Ez azt jelentette, hogy nem csak nekem van igazam. Meg hogy talán, a másik jobban tudja, mint én, tehát nem úgy gondolkodott, hogy csak az a jó, és csak az az igaz, amit ő gondol, hanem mert a gondolatok tágasságában élt, ezért tudott másokat is meghallgatni. Ez egy édes teher, amit kaptam tőle, mert hiszen az egyházunkban ő még mindig búvópatak, vagy azt is mondhatnám, hogy szántóföldbe rejtett kincs. Azt gondolom, ő jóval megelőzte a korát. Talán ötven vagy száz év múlva fogják azt mondani, hogy igen, Farkas Józsefnek igaza volt. De az még odébb van. Arról a tudományról, az ősbizalomról, az ősfélelemről, a játszmákról, amit hirdetett, én csak évtizedek múlva tanultam. Az ő igehirdetése telis tele volt tudománnyal, de mindezt olyan szerényen mondta el, hogy észre sem lehetett venni.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

A Reformáció Emléknapján október 31-én ünnepségeket, ünnepi istentiszteleteket tartanak szerte az országban. Többek között a hajdúság fővárosában, Hajdúböszörményben az istentiszteleten kívül előadások, kézműves foglalkozások és ünnepi koncert is lesz. Nyíracsádon pedig előadást és fáklyás felvonulást rendeznek.

Az Október a Reformáció Hónapja eseménysorozat zárása október 31-én, pénteken 17 órakor lesz Budapesten, a Reformációi Emlékparkban, a Bajza utca és a Városligeti fasor találkozásánál.

Hálaadó istentisztelettel és kiállítással zárja a Kálvin éveket az Őrségi egyházmegye november 2-án, vasárnap 15 órakor Zalaegerszegen, a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben.

A Diakónia Esték programsorozat keretében Szarka Miklós tart előadást Az időskor, mint pásztorális és diakóniai feladat címmel október 30-án, csütörtökön este 17 órakor Budapesten, a Hermina út 51. szám alatti Schweitzer Albert Református Szeretetotthonban.

Építse egyik a másikat! címmel indul Pálhegyi Ferenc új előadássorozata hétfő esténként 18 órakor Budapesten, a Biblia Múzeumban. Az első előadás november 2-án lesz, és a Biblia emberképéről szól majd.

A XXI. század kérdéseiről és lehetőségeiről rendeznek disputát Hankiss Elemér, Heller Ágnes és Jutta Hausmann részvételével október 30-án, csütörtökön 18 órakor Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítóra emlékeznek születésének 440. évfordulóján egy irodalmi-zenei est keretében október 31-én, pénteken 18 óra 30 perckor Budakeszin, a református templomban.

Reménység és Szervezettség címmel rendeznek Országos Szórványmissziós Konferenciát november 3-án, hétfőn 9 órától Szegeden, a Kálvin téri református templomban.

Hálaadó istentiszteletet tartanak a templom szentelésének 20 éves évfordulóján Csomós József püspök igehirdetésével október 31-én, pénteken délután fél háromkor Encsen.

Evangélizációs sorozatot rendeznek október 30. és november 2. között esténként 17 órától Boldván, a református templomban.

Reformációi orgonakoncertet ad Elischer Balázs orgonaművész november 2-án, vasárnap 15 órakor Sarkadon, a Belvárosi református templomban.

Vigasztaló áhítatot tartanak november elsején, szombaton 16 órakor Csákberényben, a református temetőben.


Fekete Ágnes:

Mai műsorunkban Farkas Józsefre emlékezünk, ezért életének talán a legutolsó, 1999. október 17-én elhangzott prédikációjából hallgassunk meg részleteket!
Szeretteim most egy kis formabontással csak néhány szót olvasok a Bibliából:
"Most kezdem igazán megérteni"

"Most kezdem igazán megérteni." Tehát az illetőnek valami élménye lett, és ez szinte kettévágja az időt. Az életünkben vannak ilyen választóvonalak. Most kezdem… Olyan valamit éltem át, ami csak a kezdet. Kezdem érteni… Eddig is valahogy sejtettem a dolgot, tudtam valamit, de az nem volt az igazi. Micsoda gazdagság ez: megérteni.
Ez a valaki szinte azt mondja, hogy most kezdődik az egész! Ki lehet ez az ember a Szentírásban, aki ezt mondja: most kezdem igazán megérteni? Érdemes elgondolkozni, vajon ki lehet? Ez az ember nem más, mint Péter apostol. Hogy hogy eddig nem értette? Mit csinált eddig? Ez a most jóval pünkösd után van. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvből olvastam ezeket a szavakat. (Apostolok Cselekedetei 10,34)

Jézus halála, feltámadása, újra kegyelembe fogadása, a tagadás után hangzott el. Döbbenetes, mi mindenen ment át, s azután a pünkösdi csoda; a pünkösdi prédikáció; alakul az első gyülekezet Jeruzsálemben, telik az idő, és egyszer csak Péter átél valamit. Ekkor mondja: "most kezdem igazán érteni." Az összes eddigiben nem jutott el idáig.
A misszió javában folyik a zsidók között Jeruzsálemben és környékén; a pogányok között, Európában Pál apostol végzi a missziót. A gyülekezet növekszik. A jeruzsálemi gyülekezetben a zsidók megtérnek. Olvassuk, hogy még farizeusokból is lettek hívővé; már lüktet az élet az Isten anyaszentegyházában. Akkor történik, hogy Péter az egyik zsidó városba megy, vendégeskedik egy családnál. Aztán felmegy a felházba, a tetőre, és ott elmélkedik, imádkozik. Révület száll rá, és látomást lát. Isten azt üzeni neki, hogy lépjen be a tisztátalan ember küszöbén, annak a házába. Ilyet nem csinált Péter azelőtt.
"Most kezdem igazán érteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik." A nagy élmény ez a felismerés volt, hogy nem személyválogató az Isten. Nincs olyan, hogy tiszta és tisztátalan állat. Nem személy- és állatválogató az Isten. Ez egy óriási lépés volt Péter életében, mert magával az Istennel szállt itt szembe, amikor először azt mondotta: semmiképpen nem. "A hitemmel nem egyezik az, hogy ezt a tisztátalan állatot vágjam és egyem, vagy az, hogy tisztátalan ember házába belépjek."
A keresztyén misszió ünnepi órája, csillag-órája volt ez az óra, amikor Péter felkiáltott: "most kezdem igazán megérteni!" Az egész keresztyén gondolkodás döntő fordulata volt, ami persze azután nem ment olyan egyszerűen.
Isten előtt nincs személyválogatás. Istent az érdekli, hogy "ember". Iszákos, nem iszákos, magyar, nem magyar – nem számít az Istennél. Akármilyen mélyen vagy magasan van valaki, ha nem is "szikrázik", de az Istentől van benne valami.
Most kezdek ráeszmélni… Testvéreim, mindnyájunknak van mire ráeszmélni! Mi az ember?
Lehetne beszélni arról is, hogy most kezdem a Bibliát érteni. Hiszen a Bibliára nézve is igaz, hogy kell tanulni ókori történetet, nyelveket, lehet exegéziseket olvasni. Minél többet kell a Bibliáról tudni, de aztán kell a másik dimenzió is: "most kezdem csak hallani, mi van ebben a Bibliában". Akiben nincs ez a kettősség, hogy "most kezdem csak kapizsgálni", hanem csak gyűjti a mindenféle adatokat, az lehet okos ember, csak éppen nem tudja, hogy a Bibliában mi van. A Bibliát is így kell olvasni. Én még mindig nagyon boldogan tanulok mindent, ami a Bibliát jobban megvilágítja, s ugyanakkor jól tudom, hogy e másik dimenzió nélkül szánalmas dolog.
Így vagyunk Jézus Krisztussal is. Róla is minél több adatot gyűjtünk: Mit mondanak a zsidók, a keresztyének? Így az egyik dimenzió egyre színesebbé lesz, ugyanakkor tudjuk, hogy a lényeg a másik dimenzió. Most kezdem csak megérteni, ki a Názáreti Jézus. Testvéreim, csodálatos dolog, amikor a másik dimenzió kezdi helyreigazítani az egyik túlkapásait.
A legtöbben tudják, hogy tegnap volt a születésnapom, nyolcvanöt éves vagyok. Az életem legnagyobb öröme, hogy még mindig képes vagyok ilyesmire, hogy elcsodálkozzam, felsóhajtsak, felujjongjak: "Végre kezdem érteni!" Nagyon ajánlom a testvéreimnek: nyissatok erre, hogy megértsétek nem csak az egy dimenziót, hanem valami módon próbáljatok igazságokhoz jutni a másik dimenzióban! Ez a ráérzés, az intuíció, a Szentlélek, a szeretet. Egyszerű a dolog, csak azzal az alázattal kell menni: "egydimenziós ember vagyok; nyisd meg ezt a másik dimenziót, Uram!"
Befejezésül elmondom, hogy nagyon tetszik nekem egy könyv címe: Jó volt élni. Kedves idős asszony írta egész életében a naplóját. Erdélyi arisztokrataféle család leszármazottja. A lányaim voltak Erdélyben a kastélyánál, ami már persze rég nem az övé. Sok megaláztatás, menekülés, börtön, mindenféle volt az életében. Ezt adta címéül a könyvének: Jó volt élni. Testvérek, nyolcvanöt évesen én is ezt mondom: jó volt élni! Nem azért, mert szenzációs sors jutott osztályrészemül. Átlag magyar embernek a sorsa. Mindezzel együtt jó volt élni, mert ilyen rácsodálkozásokban éltem: kezdem érteni. Jó lesz a halálban, hogy most aztán igazán értem. A halál megint csak egy rácsodálkozás lesz, hogy amit tükör által homályosan láttam, végre szemtől szembe látom. Jó lesz ez! De itt a földiekben is jó ez a "most kezdem érteni" – élmény. Áldjon meg Isten mindnyájunkat sok ilyen drága, boldog élménnyel! Ámen.

(Farkas József igehirdetéseinek hang- és szöveganyaga a www.tobbazelet.hu weboldalon található.)

Similar Posts