2011-11-09

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Manapság egyre többen mennek pszichológushoz. Az emberek teljes joggal úgy látják, hogy saját erejükből nem tudnak megküzdeni azzal mérhetetlen mennyiségű elvárással, idegeskedéssel, ami körülvesz minket. Számos vallásos, hívő ember is érzi ezt. Ezért szeretnék most létrehozni a Protestáns Pszichológusok Baráti Körét. Az első találkozó november 18-án, pénteken lesz a Bethesda Kórházban. Nagy szeretettel várják azoknak a mentálhigiénés szakembereknek, pszichológusoknak a jelentkezését, akik protestánsnak vallják magukat. Dr. Komlósi Piroskával beszélgettem erről.

Dr. Komlósi Piroska: Egyre több az igény arra, hogy a segítséget kérők megfogalmazhassák a spirituális problémájukat is.
Fekete Ágnes: Amikor elmegy valaki a pszichológushoz, nem biztos abban, hogy az egyházi témákkal előhozakodhat vagy sem?
Dr. Komlósi Piroska: Egyáltalán nem. Van, amikor keresztyén pszichológust keresnek, de általában a mindennapi problémák szintjén maradnak, ezért a pszichológusnak meg kell hallania, hogy mi a gond és meg kell erősíteni, bátorítani kell az embert. Egy sok évtizedes beidegződés, hogy a pszichológia deklaráltan nem foglalkozott spirituális kérdésekkel. Nyilvánvaló volt, hogy ott a határa a léleknek és a vallásos gondolkodás és érzületek, már nem tartoznak oda. Freud maga deklarálta, hogy az istenkeresés egy neurotikus képződmény és inkább az apával való gondok vannak a háttérben. A XX. század második fele már túllépett ezen a Freud-i nézeten. De még ki kell dolgozódnia annak a mezsgyének, ahol és ahonnan meg lehet szólítani az embert. Fel kell ismerni, hogy hol az a határ, ahol át kell adnunk egy lelkésznek? Sokszor a lelkészek küldik gyülekezetükből a híveket, akiknél látják, hogy az életüknek olyan elakadásai vannak, amik nem kimondottan spirituális vonatkozásúak. Az a jó, hogy ha mindkét oldalt érti és érzi a pszichológus. Azért szeretnénk létrehozni a Protestáns Pszichológusok Baráti Körét, hogy aki ezen a területen szeretne jobban működni, az itt kapjon egy olyan szakmai közösséget, ahol együtt olvasunk, előadásokat hallgatunk, képződünk, hogy beletanuljunk a hit és a pszichológia kapcsolatába.
Fekete Ágnes: Gondolom, hogy ezzel egy kis támogatást is kapnak a résztvevők, hogy ez egy jó út.
Dr. Komlósi Piroska: Egy megerősítést kapnak, hogy nem vagyok egyedül, más is próbálkozik, más is küszködik, más is botladozik. Az a kétség talán nincs bennünk, hogy ez jó út-e. Szerencsére Gyökössy Endre írásai az alapokat tisztán, világosan körvonalazzák és hálás vagyok, hogy a Bethesda Gyerekkórház ennek fedelet ad, befogad bennünket. A Katolikus Pszichológusok Baráti Köre sok éve működik. Tiszteletbeli tagja vagyok. Sokat tanultam tőlük, sok erőt adtak példájukkal és több együttműködés is lehetséges.
Fekete Ágnes: Mikor lesz ez a találkozó?
Dr. Komlósi Piroska: November 18-án, pénteken délután öttől hétig.
Fekete Ágnes: Amikor hívő pszichológust keresnek, akkor ez elsősorban valami vallási neurózis miatt van vagy pedig most már könnyebben fordulnak hívő emberek is pszichológushoz?
Dr. Komlósi Piroska: Az a benyomásom, hogy ilyenkor nem is a hitéletükkel van probléma, hanem leginkább az értékrendjükkel. Én, mint család- és párterapeuta nagyon sokszor válás közeli helyzetekkel kell, hogy foglalkozzam. Tehát, amikor egy házasság krízisbe kerül, az egyik fél azt mondja, hogy olyan ember segítsen nekem, akinek a hívő életvezetésem ismerős. Találkoztam olyan esettel, amikor valaki azzal kezdte, hogy ugye nem fogja mindjárt az elején azt mondani, hogy váljunk el és abból egy-két év alatt ki lehet gyógyulni. Sokszor már valamelyik pár definitíven, eltökélten ki akar lépni és valahol van egy harmadik személy, aki két kézzel húzza kifelé. Vannak helyzetek, amikor már csak abban tudunk segíteni, hogy ami bekövetkezett, azt hittel, bizakodással legyenek képesek tudomásul venni valamint a családot, a gyerekeket minél jobban megkímélni a megrázkódtatásoktól. Ez nagyon nehéz. Gyakran mondják, hogy mi majd szépen válunk el. Én sajnos ilyet még nem láttam, mert egyre-másra halmozódnak a nehézségek, amiket előre nem látnak, nem tudnak, nem akarnak meglátni az emberek, hogy ténylegesen az életüknek hány köteléke, rétege, színtere az, ahol el kell szakadni, határt kell felépíteni. Sajnos sok esetben nem lehet segíteni. Én azért azt is látom, hogy a hívő ember mennyi erőt tud meríteni az Úrból, és hogy nagyon nagy hullámveréseket is hittel tud elviselni és túljutni rajta, és újra bizakodni és a másikat is hozzásegíteni ezzel, hogy bizakodjon egy újrakezdésben.
Fekete Ágnes: A pszichológia mindenkit önmagával akar konfrontálni, tehát egy individualista világkép része. Ezért óhatatlan, hogy azt hallják az emberek, hogy legyél önmagad és ebből következően lépj ki, hogyha éppen gondod van. Ez nagyon jellemző.
Dr. Komlósi Piroska: A felszín alatt nagyon sokszor meghúzódik, hogy önmaga lenni az nem azt jelenti, hogy egyedül tud lenni. Tehát a mindenféle boldogtalankodás és lázongás nem arról szól, hogy ez az ember autonóm, önálló lényként akar élni. S amikor ezt fölismerik, akkor mégegyszer el tudnak azon gondolkodni, hogy adva volt egy társ, egy kapcsolat, amiből lehetett volna többet kihozni. A helyzet akkor nehéz, amikor egy ártatlannak ígérkező kalandból az lesz, hogy a másik fél nagyon komolyan veszi és indirekt módon azon van, hogy ez a házasság végképp elromoljon, zátonyra fussanak és neki legyen társa. Csakhogy az emberek nem gondolnak bele, hogy romokra építeni, az mindig egy ingó ház lesz. Nem tud stabil lenni, mert az alapépítmény, az otthagyott gyerekek, a bűntudat, a tartási kötelezettség, a csökkent anyagiak gyakran megrontják az új házasságot, amit előre nem gondol és nem hisz egyik sem.
Fekete Ágnes: A terápiában egy hívő pszichológus másik alapot is jelenthet?
Dr. Komlósi Piroska: A pszichológia azt mondja, hogy értsük meg, te hogyan működsz? Mi az, amire nagyon vágysz, amire szükséged van? Hol nincsenek eszközeid arra, hogy a másik emberből a szeretetet hozd elő. A terápia fókuszában az egyén élete, avagy a kapcsolataiban való működése van. Sokszor csak megérintek egy kifejezéssel valamit, például, hogy milyen talentumai vagy ajándékai vannak? Tehát olyan kifejezést használok, ami néha vízválasztó. Figyelem, hogy az illetőnek ez mond-e valamit és látom, hogy fölcsillan a szeme, veszi a lapot és elkezdünk beszélgetni egyre inkább olyasmiről, hogy az életében hogy van jelen a hit. Azért fontos ilyen óvatosan dolgozni a pszichológusnak, mert az emberek egy része nagyon fél a vallástól, nincs átütő élménye arra, hogy embereket hogy is riogathattak, vagy alakítottak ki félelmet a keresztyén hittől. Nem mozgok otthon ezen a területen, de azt látom az emberekben, hogy hirtelen egy önvédő elzárkózás van, hogy őt hagyják a hittel. A pszichológusnak azt a hangot kell megtalálni, ahol tudunk együttműködni. Hosszú évek tanulgatása, próbálgatása ez és a saját küzdelmeimen, tapasztalataimon keresztül jutottam oda, hogy megosszuk egymással a tapasztalatainkat. Azt gondolom, hogy más is ugyanúgy keresgél, küszködik, mint én és milyen jó volna, ha egymástól ötleteket tudnánk kapni, illetve elmélyülnénk ebben a szolgáló beállításban, hogy mit is jelent a hétköznapokban megjeleníteni a hitet és az eszerint való élést.

Fekete Ágnes: Az, hogy ennyi lelki sérülést hordozunk mindannyian mégiscsak egy tünet. Egész kultúránk, környezetünk válságának a tünete. Most rendezték meg és még ma is tart a Harkányi Szabadegyetem. Ennek a hetedik ilyen rendezvénynek a harkányi református egyházközösség a mozgatórugója. Az idei fő téma: a magyarság lelki arca. Egy előadásba hallgatunk bele, amelyik a világnézet és keresztyénség fogalmakat igyekezett tisztázni. Mivel egy helyi előadás felvételből készítettük összeállításunkat, előre is elnézést kérünk a hangminőségért. Dr. Cziglányi Zsolt a teológus szemszögéből gondolkodott el azon, hogy a transzcendens, a földöntúli, az isteni vonatkozások lényegi kiesésével mi történt Európában.

Dr. Cziglányi Zsolt: Akkor, amikor a keresztyén Európa felbomlott és helyébe a szekularizált nemzetállamok politikai közössége lépett, megszűnt az a szakrális értékközösség, amelyben az európai népek ezer évig éltek. Ami által mi, mint keresztény nemzet, ehhez a nagy keresztény közösséghez tartozónak éreztük magunkat. Ez a földrész egy politikai gazdasági érdekközösséggé alakult. Mióta a keresztény kép, már nem táplálja az európai kultúrát, azóta egész Európa lassú agóniának indult, és nem látni semmiféle értelmi erőt, ami ezt visszafordíthatná, vagy akárcsak megállíthatná. A magyarságunk, nem a többi európai nemzettel szemben van veszélyben, hanem az európaiság van veszélyben, ami nemzettudatunknak az egyik pillére. Számomra nem az az igazi kérdés, hogy hogyan lehet megmenteni a magyarságunkat, az európaiságunkat, mert a kultúra csak egy felépítmény, vessző, amelyet a szőlőtő hoz. Önmagában a tőkére, gyökerei nélkül a kultúra nem maradhat meg. Márpedig igazi kultúrát csak a vallás tud teremteni. Fordítva ez nem igaz, a kultúra nem képes vallást létrehozni. A kultúra nem más, mint az ember transzcendens tapasztalatának a kibontása. Ebben az értelemben a kultúra a boldog élet művészete. Minden kultúrának a hátterében ott áll egy kép arról, hogy kik vagyunk mi és mi a boldogság? Ezt a képet nevezzük világnézetnek. Jeremiás prófétát szeretném idézni, hogy az egész európai kultúra, "elhagytak engem az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, nem tarthatják meg a vizet". A kultúránk tehát, csak tiszta, hiteles és személyes, transzcendens megtapasztalásból tud újjáépülni. A leghelyesebb, ha nyíltan megmondom, hogy ilyen tapasztalat, a hiteles, tiszta és transzcendens tapasztalat csak a Jézus Krisztusba vetett hitből, az Ő követéséből nyerhető. Nem vitatom azt, hogy az ember a teremtett világra rácsodálkozva is képes eljutni bizonyos transzcendens megtapasztalásokra, tehát hogy van a világunkon a teremtésben valami, amit megsejthetünk a Teremtőből. Nem vitatom, hogy bármely vallás képes megsejteni valamit a személyes Istenből, nem azt akarom mondani, hogy semmi másból nem lehet ilyenre eljutni, sok embert sokféleképpen vezethet ez ügyben az Isten, de azt állítom, hogy minden vallás és vallásszerű világnézet visszalépés, meghátrálás Istennek azon feltárulkozása felől, amit ő Jézus Krisztusban adott. Miért mondom, hogy visszalépés? Azt látjuk, hogy a mostani kultúránkban van egy vallásos útkeresés. Szüksége van az embernek az identitására, saját boldogságképének a megtalálására. De minden ilyen útkeresés legfőbb gondja az, hogy nem tud eljutni Isten valódi személyességének a megtapasztalásához. A keresztyénségben az a felülmúlhatatlan többlet, hogy Istent és az embert, és kapcsolatukat olyan fokú személyességgel mutatja be, ami az ember szívében rejlő legmélyebb kérdésre válaszol, hogy nem tud az ember valódi igent mondani önmagára és a világra, ha Isten nem mond igent őrá. Az ember visszaretten attól, hogy képes legyen a saját életére, a másik emberre, meg az őt körülvevő világra őszinte és nyitott szívvel igent mondani. Azért nem tud igent mondani, mert őrá sem mondtak igazi igent. Az önmagunkra mondott igen elveszítette a táptalaját, hiú tetszelgéssé vált saját magunkban. Tudunk igent mondani önmagunkra, csak már nem tudjuk, hogy mitől vagyunk értékesek. Maradt ez az öncélú tetszelgés sajátmagunkban. Ez a mi európai kultúránkat egy súlyos válságba sodorta. Az interneten olvastam, hogy egy népszámlálási biztos azt mondta, hogy sok újat nem tudott meg, de annyit látott, hogy az emberek mennyire egyedül vannak. Mindenki végtelenül szomjazza, igényli, hogy igent mondjanak rá és ő maga meg elveszítette azt a képességét, hogy saját maga önmagára és a másik emberre ezt mondani tudja.
Fekete Ágnes: Mai szellemi utunk végén egy valóságos, példaértékű helyre szeretnénk ellátogatni, ahol mindarra, amit Cziglányi Zsolt felvetett, megfogható választ szeretnének adni. Az erdélyi gyülekezet nemrég szentelte fel templomának altemplomi részét. Rendkívül sok gondolkodás előzte meg még azt is, milyen formája legyen az építménynek azért, hogy a közösségi eszme és a külső Istentől meghatározott lét is megjelenjen benne formai szempontból. Zalatnay István lelkész mutatja be az új templomot, amely Budapesten, a Gyógyszergyári úton található.

Zalatnay István: A tervezett templom altemplomának nagyrésze felépült. Ebben lesz átmeneti időre a gyülekezet fő istentiszteleti helye. Eddig egy meglehetősen rossz állapotú fa barakkban kellett tartanunk az istentiszteleteket. Ez egy urnatemető, amiben az első urna fedlapját most fogjuk a hétvégén elhelyezni, tehát az első temetés megtörtént. Itt láthatók azok a kopjafák, amelyek ennek az urnatemetőnek az erdélyi jellegét, hangulatát érzékeltetik. Erdély öt különböző régiójában készültek a kopjafák. Szemben pedig egy kopjafagyűjtemény lesz, amit most fogunk felavatni. Engem is meglepett, amikor szakemberek megnézték és azt mondták rá, hogy ez egy teljesen egyedi gyűjtemény. A világon nincs még egy olyan gyűjtemény, amiben az egész Kárpát-medencéből származó kopjafák lennének összegyűjtve. Ezt két, nagyon lelkes fiatalembernek köszönhetjük, Polony Leventének és Bogár Sándornak, akik hosszú évek óta foglalkoznak ezzel és másfél évvel ezelőtt az Erdélyi gyülekezetnek adományozták ezt a gyűjteményt. Azt tervezzük, hogy valóban egy múzeumként tudjon fejlődni, tehát az összes gyülekezetnek is igyekszünk körlevelet szétküldeni, hogy ahol vannak ilyen temetőárokban lévő, kidobott, semmire nem használt kopjafák, azokat, ha felajánlják, akkor szívesen elmegyünk érte és elhozzuk. Megfelelő módon konzerváljuk és jó értelemben vett kiállítási tárggyá tudjuk tenni. Itt egy szép nagy Magyarország térkép, ahol jelölve van az összes hely, ahonnan a kopjafák érkeztek. Ez a második zászlócskákkal megjelölt térképünk lesz. Az elsőt akkor készítettük, amikor 2002-ben tízéves volt a Reménység Szigete. 1992 óta használhatja a gyülekezet ezt a területet. Akkor csináltam egy olyan térképet, amin azok a helységek voltak megjelölve, ahonnan betegeket fogadott a gyülekezet. Ez 236 helység volt akkor. Nagyon szeretnénk, ha ennek az üzenete nemcsak a múltra vonatkozna, meg a halálra. Vizuálisan is megjelenik, ahogy az ember az emlékhelyben áll, az emlékhelyek által formált körnek a közepén emelkedik a templom. Szemmagasságban ott vannak a családi emléktáblák, amin keresztül az ember a történelemnek és a közösségnek is része. Egy szinttel magasabban vannak a történelmi személyiségek emléktáblái. Reméljük, hogy belátható időn belül afölött lesz a templom tornya. Ami a transzcendens, a vertikális olyan módon, ahogy egyedül lehet a jövőről gondolkodni, mint ami egy folyamat folytatása, a következő állomása és nem olyan módon, ahogy ez sokszor megjelenik, hogy mintha a semmiben állnánk és vannak vágyaink, terveink, elképzeléseink és azt látjuk a jövőből és elindulunk afelé és két perc múlva a másik irányba fordulunk, mert valami más hívja fel a figyelmet magára. Ha valaki ügyesebben vagy hangosabban tudja afelé fordítani a figyelmünket. Ezzel szemben csak az a lehetőség, ha az ember tudatosan van benne az időnek az egészében, a közelebbi és a távolabbi múltban és a jövőben egyaránt. Ez az egész az Erdélyi gyülekezet karitatív és kulturális központjának a szakrális központja, építészetileg is megformáltan. A gondolkozásmódot próbálja megtestesíteni. Innen a különböző irányokba menve, reméljük, hogy fognak létrejönni azok az intézmények, amelyek olyan egyházi szolgálatnak a helyszínei lehetnek, amelyek a keresztyén hit lényegéből fakadnak.

Fekete Ágnes: Ez itt a liturgikus tér.
Zalatnay István: Ez most ekkora, de ha a templom felépül, akkor kisebbé fog válni, mert ez a fal ide még bejöhet, és ha lesz rá igény, akkor urnatemetőként vagy más célt szolgálva használható. Ha valóban csak temetőkápolna lesz, arra bőségesen elegendő. Itt lesz egy külön kijárat, mert nagyon fontosnak érezzük, hogy ez valóban huszonnégy órán át nyitvatartó templom legyen, ahová állandóan lehet jönni. Már most is így van az Erdélyi gyülekezetben, ami eléggé egyedi. Minden hétköznap reggel és délben is napközi áhítatot tartunk.
Fekete Ágnes: Sokan igénylik ezt, hogy legyen egy nyitott templom, hisz a református templomok általában zárva vannak.
Zalatnay István: A református templomok majdnem mindig zárva vannak, de már gyakran a katolikus templomok is. Biztonsági okokból van így.
Fekete Ágnes: Kicsit a templomtérről azért mégis beszéljünk.
Zalatnay István: A templomot Ónodi Szabó Lajos tervezte. Amikor legelőször beszéltünk a templomépületről, akkor az volt a kérdése, hogy hosszhajós, vagy centrális templomot képzelünk el? Gondolkozás eredményeként azt válaszoltam, hogy mind a kettő kellene, mert mindkettő mellett nagyon sok érv szól.
Fekete Ágnes: Magyarán, az egyik esetben távolról nézi a gyülekezet a lelkészt, a másik esetben a közösség hangsúlyozódik.
Zalatnay István: Pontosan így van, és borzasztó nehéz lenne, bármelyikre azt mondani, hogy ez elengedhető. Itt lesz a centralitása és innen, mint kereszthajó fog folytatódni, fenn a tényleges templomépületben. Ez körülbelül egy kör közepén van. Ez egy mesterségesen létrehozott domb, ami körül, illetve ennek a dombnak a rézsűjén vannak az emlékhelyek. Úgy, hogy legyen egy irányított főhangsúlya a térnek, hiszen nagyon lényeges, hogy ne csússzunk el abba az irányba, hogy az egyházban az adja a fészekmeleget, hogy a szerencsétlen, elmagányosodott emberek egymás szemébe néznek. Ez a közösség és az ebből fakadó valóban megszülető más emberek közötti kapcsolat és fészekmeleg abból fakad, hogy egy irányba néznek.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

A múlt héten kezdődött VII. Harkányi Szabadegyetem előadásai folytatódnak. Erről a konferenciáról hallottak mai adásunkban is. Ma a Himnusz történelemszemléletéről tart előadást Bányai György 17 órakor a Terehegyi Faluházban, este pedig Varga Domokos György előadása lesz.

A vallásfogalmak sokfélesége címmel szerveznek konferenciát november 11-én, pénteken 9 órától 12-én, 18 óráig Budapesten, a Reviczky utca 4. szám alatt.

A Kijelentés peremén címmel rendhagyó bibliatanulmányozásba kezdett a Károli Gáspár Református Egyetem. A bábeli zűrzavarról tart előadást Fóris Ágota, majd a beszélgetést Kodácsy Tamás vezeti november 16-án, szerdán 14 órakor Budapesten, a Reviczky utca 4. szám alatti könyvtárban.

A Farkasréti Ökumenikus Esték következő összejövetelén Thorday Attila tart előadást a házas és a szűzi élet ősegyházi eszményéről november 14-én, hétfőn este fél hétkor Budapesten, a Németvölgyi út 138. szám alatt.

Evangélizációs hetet tartanak az ország különböző részein. Feketegyarmaton Cseri Kálmán szolgálatával. Gulácsi Lajos nyugalmazott kárpátaljai püspök november 11-én, pénteken 18 órakor, szombaton 17 órakor, vasárnap fél kilenckor Leányfalun a református templomban, fél tizenegykor pedig Pócsmegyeren szolgál.

Alföldy-Boruss Csilla orgonaművész hangversenye lesz november 12-én, szombaton 17 órakor a Kelenföldi Református Templomban.

A kétszáz éve született Liszt Ferencre emlékeznek november 14-én, hétfőn délelőtt háromnegyed 11-kor a Tatai Református Gimnáziumban. Az emlékezés része Rajnai János zongoraművész hangversenye és a november 26-ig nyitvatartó kiállítás.

A Magyar Testvéri Börtöntársaság az idén már huszadszor szervez gyűjtést a fogvatartottak gyermekeinek karácsonyi megajándékozására. A könyvek, játékok, tartós élelmiszerek gyűjtése november 30-ig tart. (Magyar Testvéri Börtöntársaság, 2100 Gödöllő, Lumniczer S. u. 4.)

Egy hónapos gyűjtést szervez a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap, az év végi akcióval a határon túli magyar anyanyelvű oktatást akarja segíteni. A Magyar Református Egyház megkétszerezi az összegyűjtött adomány összegét.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Pál apostolnak a galatákhoz írt levele hatodik részéből!

"Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is." (Gal 6:7.)

Mi emberek gyakran átéljük, hogy csúfolnak. Azért, mert szegények vagyunk, mert bicebócák vagyunk, azért, mert hiszünk, vagy, mert másképpen gondolkodunk, mert kilógunk a sorból. Tapasztaljuk is, hogy ennek következménye van. Isten világában másként van ez. Isten nem csúfoltatik meg. Lehet őt csúfolni persze, de aki ebben mesterkedik, az a csúfolásának a rabja lesz. Nem tud egy idő után megszabadulni attól, hogy keressen valakit, akit gúnyolni lehet. Aki ítél, ugyanígy mindenütt, mint egy rab keresi, hogy kiről alkothat végérvényes véleményt. Aki csak pénzt keres, az nem is fog semmi mást találni, csak pénzt és boldogtalanságot. Amit vet az ember, azt aratja is. Olyan jó felszabadult, derűs és kedves, idős emberekkel találkozni, akik az egész életükben ugyanazért az ügyért éltek és nem kellett megváltoztatniuk véleményüket.
A minap történt velünk éppen, hogy egymás után két meghívásnak is eleget tettünk. Az egyik otthonból úgy jöttünk el, hogy szinte szóhoz sem jutottunk. Valami nagy zűrzavart és félelmet éreztünk. A másik helyen egy sokat szenvedett idős embertől derűsen és boldogan, szinte megerősödve tértünk haza. Istent nem lehet megcsúfolni, amit vet az ember, azt aratja.
Persze mindez a mai látás szempontjából lehetséges, hogy nem igaz, hogy a pillanatokban és percekben csak érzések vannak, benyomások. Ma minden erről a percről szól. Még el is hitetik velünk, hogy nem érdemes a pillanatot a hosszú távú gondolatokért feláldozni, hiszen úgysem tudjuk, mi lesz. Az a médiahatalom, amely világunkat irányítja minden erejével a pillanat érzéseit erősíti bennünk, a jövővel kapcsolatosan pedig bizonytalanságot kelt.
Isten világa a vetés és az aratás világa. Soha, semmi nem egy pillanatban történik. Most csúfolnak talán, de én akkor is vetek, és biztosan tudom, hogy aratni is fogok. Nem a szívem érzése irányít, hanem a gyümölcstermésért való munka iránti felelősség. Nem véletlen Luther képe, hogy éppen a mezőgazdaságból vett egy példát, amikor megkérdezték, mit tenne, ha tudná, hogy holnap vége a világnak. Ültetnék egy almafát – hangzott a válasz. Istent nem lehet megcsúfolni, mert nem a pillanatokban él, és a szív mély indulatát nézi, nála az a valóság. Bárcsak megkapnánk azt a lelki békét, amely a pillanatnyi hullámok fölé emel, és elhiszi, Isten megtart viharokon át is. Ámen.