2012-12-24

Áldás, békesség!

„A tét nem kevesebb: vissza tudunk-e találni a valódi evangéliumi hit és szeretet vonzásába, vagy mind kilátástalanabbul messze sodródunk tőle… Jézus, Mária és József alakjában, a szent család, a karácsonyi barlang szeplőtelen látványa, egyszerre kimeríthetetlen szemléleti kincse minden családnak, s vezércsillaga minden egyes – társas vagy végképp magányos – emberi életnek. Csodálatos egyetemességet rejt magában, s oly észrevétlenül egyszerű „fogalmazásban”, amire egyedül a természetfeletti képes,
hogy az egyes ember a történelemnek nemcsak láncszeme, hanem egyúttal fölülmúlhatatlan végcélja, Isten szeretetének legfőbb tárgya is.”
Pilinszky János

Tekints magadba és elcsüggedsz, tekints szét magad körül, és félelem fog el, tekints
Jézusra, és békesség lesz az osztályrészed.
(ismeretlen szerző)

1
jó
szót
szólni. Egy
beteget felvidítani.
Valakinek kezet nyújtani.
Megdicsérni az ételt. Nem
feledkezni
meg egy
közeledő születésnapról.
Óvatosan csukni be az ajtót.
Apróságoknak örülni. Mindenért
hálásnak lenni. Jótanácsot adni. Egy levél
írásával örömöt szerezni. Apró
tűszúrásokon
nem évődni. Jogos
panaszt nem emlegetni
föl újra. Nem tenni szóvá,
ha a másik hibázott. Nem
fogni fel elutasításként, ha háttérbe
szorulunk. Levert hangulatot nem venni
komolyan. Nem sértődni meg egy
félresikerült szó miatt.
Megtalálni az elismerő, dicsérő szót
a jóra, az együttérzés szavát a megalázottnak,
egy tréfás szót a gyerekeknek. Meleg kézszorítással
vigasztalni a szomorút. Becsületesen elismerni az
elkövetett helytelenséget. Örülni a holnapi napnak.
Bizonyos dolgokra aludni egyet. Mindenre rászánni
a kellő időt és gondot.
És mindenben: szeretettel lenni

Minden kedves hallgatónknak áldott, szép karácsonyt kívánunk!

Karácsonyi ima
Várj még, Uram Jézus, még ne gyere hozzánk! Még rettentő alkalmatlan lenne a látogatásod! Annyi dolgunk van. Felvételizünk, nyelvvizsgára készülünk, szigorlat előtt
állunk, …egy bombabiztos vállalkozáshoz…, aki lemarad, az kimarad…, lízingelünk egy jó autót, …alapítványi iskolát grundolunk, jazz balettre rohanunk a lánnyal, karatézik a fú, fel kell hajtani egy jó ösztöndíjat…
Ha megérjük a nyugdíjat, az talán megfelelne.
Igen, Uram, majd én is templomba járó leszek, mint a mama.
Addig is a Te útmutatásod szerint járok el, éppen uralmam alá hajtom a földet. De ez ma olyan strapás. Hogy Te gyalog jártál? No, igen, de gyermekeid sem voltak.
Könnyű a legényélet…
Ne hallgass ránk, Uram, Jézus! Törd ránk az ajtót, és mosolyogj ránk!
Szeretettel, mintha mind a gazdag ifjú lennénk. Talán nem fogunk elszomorodni és leverten távozni. Talán van néha fülünk a hallásra. Talán nem vagyunk egészen vakok.
Talán nem hiába haltál meg, talán mégsem telt el meddőn ez a kétezer esztendő.
(Krómer István)

A lombok hullnak, hullnak, mintha fönt
a messzi égnek kertje hervadozna;
nemet-legyintve hullnak mind halomba.
S a csillagok köréből elbolyongva
magányba hull a súlyos éji föld.
Mi mind lehullunk. Nézd emitt e kart.
S amott a másik: hullva hull le minden.
De Egyvalaki végtelen szelíden
minden lehullást a kezében tart.
(Rainer Maria Rilke)

„A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.”
(Mahatma Gandhi)

Egy gyönyörűen kifejező karácsonyi metszetet kaptam egyszer. A fekete farkas szája tátongott a képen, abból menekültek el fehér háttérrel Mária, József és a kis Jézus. A farkas feketeségében benne voltak katonák, Heródes, a gyilkosok, de a világosságot nem tudta elnyelni. Isten szeretete megjelent, és a jászolból kihallatszó élet öröme mellett azonnal ott volt az ellenség dühöngése, a kitaszítás, mintha már ott lenne a kereszt a pici bölcső fölött. Isten halálos szeretetével életre adta a fiát. Életre, halálra. És ez szétválaszthatatlan. Amikor a karácsonyi kis Jézusról beszélünk, elfelejtjük, hogy abban az istállóban bizony büdös volt, hogy a szalma véres lehetett, hogy szegény és izzadt ruhadarabok és birkafaggyú szaga tölthette meg a helyiséget. Az első karácsony ilyen volt. Csak a mi ízlésünk változtatta meg ezeket a szagokat fenyő és kölni illatúvá. Jézus pedig istállóban született. Ezzel azt a halálosan fárasztó munkát megszentelte, szállásává tette. Számos karácsonyi mese beszél arról, hogy Jézus eljön az emberekhez és nem veszik észre. Az orosz mese szerint a csizmadia álmodta azt, hogy Jézus eljön hozzá. Mindenféle koldusok és szerencsétlenek jönnek, de Jézus nem jött el. Mindenkinek adott valamit: egy teát, pár falatot, mire kiderült, hogy Jézus ezekben az emberekben jött el. Isten oda jön el, ott áld meg bennünket, ahol élünk. Amikor mi azt érezzük, hogy bennünket löknek ki a sorból, amikor beleszakadunk a munkába, amikor szinte megsüketülünk a magánytól, amikor a gyereksírást már hallani sem bírjuk, ott jön el Jézus. És, ha meglátjuk őt, ha felismerjük jelenlétét, akkor abban a pillanatban átkerülünk a farkas sötétlő alakjából a farkas fehéren tátongó szájába. Megmenekültünk a halálból az életre. Nem könnyű ez az új helyzet sem. Nem túlságosan biztató hely egy szörny szájából menekülni, mégis sokkal reménytelibb. Sajnos az életjáték úgy gördül tovább, hogy aki nem lök, azt még jobban ellökik. Kisebb-nagyobb erővel ez mindig megismétlődik életünkben, de Jézus oldalán állni minden ellenére sokkal reménytelibb. Ennek a helynek, még a kereszttel a nyakunkban is, van jövője. Isten áldó keze alatt elfut a sötétség életünkből, végtelen öröm és elfogadás lesz a részünk. Talán az istállóban, talán máshol, velünk lesz a megszületett Immánuel Isten.

Minden kedves hallgatónknak áldott, szép karácsonyt kívánunk!

A „Tebenned bíztunk”
című műsor munkatársai:
Fekete Ágnes,
Kompán Zsoltné
és Papp Bálintné

Címünk: 1146 Budapest, Abonyi utca 21.
Telefonunk: 06-30-333-1118
2012. Karácsonya