2013-04-17

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Van egy olyan sorskérdés ma, amivel kapcsolatosan megítélésem szerint mindenki a homokba dugja a fejét. Ez a kérdés a cigány- vagy romakérdés. Mert egyik oldalon szerintem a németek szívesen elcserélnék az ő muszlimkérdésüket a mi gondjainkkal. Itt Magyarországon fel sem fogjuk, mennyire jó helyzetben vagyunk. A másik oldalon ott találjuk azokat, akik közlik, hogy börtön, dolgozzanak a lusták, stb. Ezekben az indulatos mondatokban is van némi igazság, de közben szép csendesen az elsős iskolába íratott gyerekek nagy százaléka cigány kisgyerek. Lehet kiabálni, de a gondot meg kell akkor is oldani. Aztán vannak, akik úgy dugják homokba a fejüket, hogy a szeressük egymást gyerekek, tetszetős szólamát szajkózzák, ami persze jó, egészen addig, amíg nem lopták ki, nem ölték és rabolták meg. Nagyon összetett kérdésről van szó. Nem fogjuk ma megoldani. Az elmúlt héten volt a roma kultúra napja. Voltak egyházi ünnepek is, többek között volt egy börtön imanap, ahol cigány elítéltekkel együtt imádkoztak. Először egy nemrég megjelent könyv szerzőjével és szerkesztőjével beszélgettem. A Harmat Kiadónál jelent, meg az Őszintén a cigányokról című kötet. Szabóné Kármán Judit szerző és Naszádi Krisztina a kiadó részéről beszél.

Naszádi Krisztina: Nagy felelősség hárul ránk, hogy a következő generációk hogyan fognak kinézni? Ha a demográfiát nézzük, azt látjuk, hogy egyre több cigánygyermek születik. Nagyon sürgető feladat, hogy legalább az együttélést megoldjuk. Ha ezt nem tudjuk elvégezni, akkor kettészakad az ország és azt mondjuk, hogy egyik felén laknak a cigányok és valahogy segélyezzük őket és a másik oldalon meg azok, akik integrálódni tudtak a társadalomba. Esetleg pár cigányt tudunk integrálni. De sokszor azt mondjuk, hogy ezt oldják meg a pedagógusok, egyszerűen rájuk terheljük a feladatot: Betesszük a cigánygyerekeket az osztályaitokba. "Oldjátok meg!" De nincs eszköz a kezükben hozzá. Ezt a feladatot így lehetetlen megoldani. Ezért kerestem meg Juditot is, hogy ezekről a kérdésekről beszélgessünk, mert úgy látom, hogy ő egy olyan szakember, aki sok mindent látott és kiforrott véleménye van. Vannak olyan helyek, ahol sikeresen megoldották a cigányság integrálását és a cigánygyerekek tanítását, és vannak olyan gyülekezetek, ahol meg tudták szólítani a cigányembereket.
Szabóné Kármán Judit: A legnagyobb kérdés az, hogy tudunk-e együtt élni cigányok és nem cigányok? Sajnos ma nagyon hiányzik mind a politikai vezetésből, mind az egyszerű emberekből az az előrelátó bölcsesség, hogy távolra gondolkodunk. Azért kell ezt a kérdést sürgősen megoldani, hogy a következő nemzedékek, a gyermekeink, unokáink nemzedéke megtanulja azt, hogy hogyan kell békében együtt élni. Nem hiszem, hogy ez megoldhatatlan. Sok síkon kellene elindulni! Az első sík mindenképpen az oktatás. Generációról generációra újratermelődik a cigányság körében a tanulatlan, képzetlen, nagyon aluliskolázott réteg. Ez így volt a múltban is. Nem volt érdek arra, hogy magasabb iskolázottságban részesüljenek.
Fekete Ágnes: Itt az ötvenes évekre gondoljunk?
Szabóné Kármán Judit: Az 1961-es párthatározatban kimondottan megfogalmazták a célt: legyen belőlük egy hatalmas kétkezi-, segédmunkás, betanított munkás utánpótlás. A cigányság nem ismerte föl a saját érdekét, volt kereseti lehetőség, mindenki dolgozott. Jó volt. Ismerjük a fekete vonatokat, pl. Nyíregyháza-Budapest között. Mi még emlékszünk arra, hogy kötelező volt mindenkinek dolgozni. Amikor kizuhant a munkaerőpiacra ez a többszázezres, aluliskolázott réteg, akiknek a zsebében nem volt semmi, akkor derült ki, hogy itt óriási bajok vannak. És ahelyett, hogy egy előremutató megoldás született volna, megindult a segélyezés. Erre szoktam azt mondani, hogy ma a magyar társadalom amnéziás, mert az emberek olyasmit gondolnak, hogy a cigányok önként eldobták a kapát, a vésőt a nyolcvanas évek közepén és hazamentek lefeküdni, hogy mától kezdve mi nem akarunk dolgozni. Valójában megindult a segélyezés. Erre könnyű az embernek szocializálódnia. Ebből kiemelni valakit nagyon nehéz. Különösen akkor, ha már a harmadik generáció nő föl így. Bár nem beszélhetünk általánosságban, hiszen tudunk olyan tanult, több nyelven beszélő, okos, értelmes cigány fiatalokról, akik ki tudtak ebből törni, és most már sok mindennek köszönhetően vannak orvosnak, mérnöknek készülő fiatalok. Mintaként föl tudunk villantani néhányat, mégis az a jellemző, hogy a többség nagyon aluliskolázott. Ha nem oldjuk meg az oktatást, – márpedig ez a legfontosabb – hiába lesz itt valami csoda folytán több millió munkahely, az alulképzett cigányemberek nem fognak bekerülni. Ugyanúgy újratermelődik ez a réteg. Ha továbbfolytatjuk ezt az elkülönített, szegregált oktatást, ami évtizedek óta jellemző akkor ne csodálkozzunk, hogy újra és újra olyanok kerülnek ki az iskolapadból, akik túlkorosak, néhány osztályt végeztek, vagy elvégeztek nyolc osztályt, de nincs valós tudásuk.
Fekete Ágnes: Emlékszem, hallottam valahol egy "liberális" rádióban egy riportot arról a szokásos történetről, hogy nem akarunk a cigánygyerekekkel együtt tanulni. Annyira örültem neki, hogy a riporter megkérdezte a másik társát, akivel nevetgéltek: te beíratnád ide a gyerekedet? Ő ezt felelte: azt azért nem. Tehát az a véleménye, hogy legyen integrált oktatás, de a saját gyerekét nem íratná oda be.

Szabóné Kármán Judit: Erre mondtam az előbb, hogy ehhez kell óriási bölcsesség. Ha nem vagyunk bölcsek, akkor ne csodálkozzunk azon, amit napjainkban már látunk, ami elszabadult, és ami iszonyú indulatokat kavar. Fizikális bántalmazásban és egyebekben megnyilvánul mind a két oldalon. A gettókultúra kitermeli a maga gettóelvárásait, mintáit. Ki a menő a gyerekek számára? Ki a követendő? A kigyúrt, kitetovált, a lepukkant Mercivel járó, a lányok futtatásából, prostitúcióból, drogterjesztésből, drogfogyasztásból élő. Az első osztályban még gyönyörű szép, tudásra éhes gyermekek jönnek, akik elvarázsolják a tanító nénit és még minden rendben van. Második osztályban ezek a gyerekek már kezdenek meredeken lefelé menni, hiszen a szülő már osztásban, szorzásban nem tud segíteni.
Fekete Ágnes: Ez mind nagyon igaz, de Te se íratnád be huszonöt ilyen gyermek mellé a saját gyerekedet!
Szabóné Kármán Judit: Az integrált oktatást az egész ország rosszul érti. Nem azt jelenti, hogy fogom ezt a huszonöt gyereket, kinézek egy iskolát a városban és berakom a huszonöt gyereket a másik huszonöt nem cigány mellé. Ez skandallum. Ilyet normális ember nem gondolhat. Szegeden, Hódmezővásárhelyen, ahol nagyon sikeresen oldották meg a kérdést egészen mást csináltak. Ezeket a gyerekeket nagyon bölcsen, nagyon okosan, sok mindent mérlegelve – ki hol lakik, testvérei hol vannak – szétosztották a több iskolába, ami a településen van. Nem huszonöt gyerek ment, huszonöt gyerek mellé, hanem maximum három-négy gyermek került be a többségi gyerekek közé egy osztályba. Ilyenkor elmondjuk, hogy az ő gyermekeik nem fognak ettől károsodni. Meg kellene értetni a magyar társadalommal, hogy már régen nem az IQ, nemcsak a kognitív képességek azok, sőt nem azok elsősorban azok, amelyek az ember boldogulásáért felelősek. Világszerte rájöttek, hogy az érzelmi intelligencia, amiben a szociális érzékenység egy nagyon erős tényező, sokkal jobban boldoggá teszi az embert, sokkal jobban megtalálja a helyét az életben, sőt a vezető pozícióba kerülők is inkább ebből a rétegből kerülnek ki. Az integráció egy nagyon fontos csapatmunka.
Fekete Ágnes: A team-munka a lényeg? Hogy minden fronton előkészítsük az embereket?
Szabóné Kármán Judit: Igen, de emellett még sok minden más is. A pedagógusokat is fel kell készíteni arra, hogyan kell foglalkozni a cigánygyerekekkel. Persze egy-két fiatalt már nem lehetett integrálni, de ha nagyon korán kezdjük, akkor nyilván sokkal sikeresebb ez.
Fekete Ágnes: A polgármesteren múlik az, hogy ne egyszerűen összeboronáljanak két iskolát?
Szabóné Kármán Judit: A polgármesteren és a jó szakembereken.

Naszádi Krisztina: Nincs más megoldás, meg kell próbálnunk megismerni egymást és az egymás mellett élést. Azt látom, hogy sok tapasztalat fölgyűlt, csak nem mindig jut el odáig, ahol tényleg azok vannak, akik nap, mint nap dolgoznak. Például a cigánypasztorációs műhelyt, ahol én Juditot megismertem, épp azért tartottam olyan nagyszerűnek, mert ott azok vannak, akik tényleg valamit letettek az asztalra, azok mondták el, hogy ezt, hogy csinálták és mi az, ami működik. Sokszor tapasztalható, hogy valaki jó szándékkal kezd a feladatokhoz, de kudarcot vall, mert nincs megfelelő szakértelme és alapvető dolgokat nem tud.
Szabóné Kármán Judit: Ma egyetlen tanult fiatal sincsen, aki szegrerált iskolából jött volna. Onnan lehetetlen kitörni. Gondolja végig a többségi társadalom: Mitől lenne neki tudása arról, hogy hogyan kell viselkedni a többségi társadalomban? Miért várja tőle a többségi társadalom, hogy lojális legyen, és jól érezze magát a többségi társadalom előírásaiban, viselkedési kódexében és mindenben? Bárhol, ahol szegregátumban élnek kisebbségi emberek, kitermelik a maguk gettókultúráját és gettóbűnözését.
Fekete Ágnes: Magyarországon a legsúlyosabb a falusi jelenség. Faluban ez, amit mondtál az iskolai integrációról, nem működik.
Szabóné Kármán Judit: Nincs más megoldás, mint buszoztatással vinni a gyerekeket és felkészíteni a pedagógusokat. Miért van az, hogy a gyermek nem jön iskolába, amikor például virrasztó van a cigánytelepen. Ehhez hogyan kell viszonyulni? Kiscsoportos módszerek kellenek. Más módszereket kell alkalmazni az oktatásban.
Fekete Ágnes: "Természetesen" mindezt alulfizetett pedagógusokkal.
Szabóné Kármán Judit: Sajnos így van. Hozzátartozik még, hogy aki ebben a témában odafönn valamilyen módon is felelős, annak le kell menni vidékre, meg kell nézni ezeket az iskolákat! Megfelelő juttatást kell a legnehezebb terepen dolgozó pedagógusoknak biztosítani! Mindenütt tanoda hálózatot kellene létrehozni!
Fekete Ágnes: Ez olyan napközis program, ami valóban segít a gyerekeknek a tanulásban, merthogy otthon nem tudnak tanulni.
Szabóné Kármán Judit: Ezektől a gyerekektől nem várhatjuk el, hogy ott tanuljon, ahol nincs egy íróasztal és sok kisgyerek van körülötte. Lehetetlen a gyermeknek sikereket elérni, ha nincsen tanoda program.
Naszádi Krisztina: Bennem is félelmek vannak, mint mindenkiben. De azért vannak előttünk jó utak és példák. Például a szendrőládi cigányoknak sikerül együtt lenni a szendrőládi katolikusokkal. Azokra az iskolákra nézzünk, ahol sikerült megoldani ezt azzal együtt, hogy bevalljuk, félelmeink vannak mind a két oldalról. A cigányok is féltik az ő gyerekeiket. De ha nem döntjük el, hogy én is szeretném bontogatni a falakat, akkor tényleg nem történik semmi. Sőt még rosszabb lesz. Nekünk keresztyének ott van példa gyanánt, hogy Jézus is elment a samaritánusokhoz. Mi nem mondhatjuk, hogy nem lépünk. Van egy égi segítségünk, hogy megtegyük a lépéseket, és a kudarcok után is felálljunk.
Fekete Ágnes: Hogyan gondolkodik egy faluban például a presbitérium: Ott van egy ősi református kultúra, amit úgy látszik, hogy valaki jön és veszélyeztet. Ilyen veszélyeztetett helyzetben nagyon erős állami támogatással tudnám elképzelni azt, hogy ne az elkülönülés legyen az első reakció. Te is véded a házadat!
Szabóné Kármán Judit: A veszélyeztetésről beszélünk. Mégsem tudok amellett elmenni, hogy keresztyének vagyunk. Mert lehet, hogy veszélyeztetve érezzük a kényelmes, keresztyén elgondolásunkat, gyakorlatunkat, de leginkább attól félünk, hogy valamit változtatnunk kell.
Fekete Ágnes: Hány ember mondja, hogy segítettem, adtam nekik, ott voltam, és mit kaptam? Van egy pont, ahol megreked a történet, mert az ember érzi azt, hogy bizonyos falakat nem tud áttörni. Már nem megy. Egy falunak van egy társadalmi érdeke és van egy keresztyén érdeke, s ez nem mindig azonos. Össze kellene ültetni a két szempontrendszert és nem azonnal bemerevíteni az álláspontokat. Valami ilyesmire gondolok.
Szabóné Kármán Judit: Azért nem kell szétválasztani a keresztyén meg a társadalmi síkot, mert a tapasztalat is azt mutatja, hogy ha valaki megtalálja Jézust, azáltal megváltozik az élete, és azáltal a társadalom élete is megváltozik. Mondok egy példát. Van egy tüzes lelkű, cigányszármazású katolikus pap, aki egy hagyományos, nagyon szegény cigánycsaládban nőtt fel. Ő úgy lett keresztény, hogy egy vasárnap délután játszott a házuk előtt és a falusi asszonyok mentek a misére. A kis Józsika megkérdezte, hogy hova mennek? Az egyik asszony nem azt mondta, hogy itt van ez a kis szerencsétlen cigánygyerek, adok neki valamit, hanem azt mondta, hogy gyere! Megfogta a kezét és elvitte a templomba. Nem gondolkodott semmit, hanem elvitte magával. Attól kezdve ő volt az első, aki bement, és ő volt, aki utoljára jött ki a templomból. És igazán az Úrnak szolgál. Mi kellett hozzá? Egy asszonynak a keze. A templomba járó Mariska néninek a keze, aki megfogta és azt mondta, hogy gyere! Nem gondolkodott társadalmi hatásokban.
Fekete Ágnes: Ezek a szálak megvannak bennem is, emlékszem Garán, ezek működtek! A lelkészek azért mégiscsak a társadalom érzékenyebb része!
Naszádi Krisztina: A Máltaiak kezdeményezésére indult egy focikupa. Az egyik elit pesti gimnázium a falusi cigányklubbal együtt ment focizni, majd utána bográcsozni. Összebarátkoztak a gyerekek. Legalább láttak ezek a pesti második kerületi gyerekek cigánygyerekeket. Sokszor a tudatlanság, a másiknak a nem ismerete vezet rossz helyekre, és hogy nem tudunk előre jutni. Vannak nagyon egyszerű dolgok, amiket Judittól meg lehet tudni, például, hogy érzelemtől fűtöttek, azt nem úgy kell értelmezni. Vagy, hogy azért nem jön tornaórára, mert nem vetkőzhet le. A keresztyéneknek lenne az első dolguk, hogy ezeket megismerjék.
Szabóné Kármán Judit: A nyolcadik kerületben, a kőkemény gettóban vannak megtért cigányemberek. Az alfakurzus hatására megtértek, akik drogoztak, börtönben voltak, gyilkolászták egymást. Voltak ők is, a pasztorációs műhelyben. Annál nagyobb dolog nincs, mint amikor egy cigány ember mondja el a többi cigány embernek, hogy engem megváltott Krisztus. Nagyszerű lenne, ha úgy menne ez, mint a vízfolyás, de nem megy úgy. Mindannyian el tudunk mondani példákat, amikor ki is használják azt, hogy "balfékek" vagyunk, mert "hülyére vesznek" minket. Ehhez bölcsesség is kell, meg összefogás. Igen, tudunk együtt dolgozni és vannak sikerek. A monori cigánytelepen van egy Csoki nevezetű fiatalember, aki válogatott focista volt. A vasút túloldalán, iszonyú körülmények között élt és elvitték állami gondozásba. Most védte meg a diplomáját, kiváló ember lett belőle. Nagyon nehéz az élete, hiszen senki nincsen mögötte, senki nincs körülötte. A monori cigánytelepen ő az, aki foglalkozik a gyerekekkel a tanodában, hálát ad azért, hogy intézetben nevelkedett, mert ezáltal rá volt kényszerítve a tanulásra. Teljesített, hogy bekerüljön a felsőoktatásba. A gyerekeknek az a célprémium, az jöhet délután edzésre, aki a házi feladatát megcsinálta, és jól szerepel az iskolában. Kiváló focicsapatokat tudott összeállítani, rengeteg kupát nyertek. Változás indult el, egy nagyon pozitív változás.

Fekete Ágnes: Következő beszélgetőtársam Magyarné Balogh Erzsébet, a Református Missziói Központ vezetője. A napokban elkészült egy kiáltványszerű írás a református cigánymissziós stratégiáról. A Református Missziói Központnak számos integrációs programja van. Ezekről beszélgettünk.

Magyarné Balogh Erzsébet: Volt egy cigánytelep, aminek a hírét hallottam, és amikor egy újságírónővel együtt bementünk erre a telepre megdöbbentő képek fogadtak. Nyolcvan család él úgy, sok-sok gyerekkel, hogy mindössze két vízcsap van telepen. De csak mosolygó arcokat láttunk, mindenki vidám és boldog volt. A fiúk fociztak, a lányok együtt sétáltak, voltak, akik énekeltek, kisgyerekes anyukák sokasága ült a járda szélén. Beszélgettünk velük. Amikor kiderült, hogy lelkipásztor vagyok, megkérdeztem, hogy szoktak-e lelkészek jönni közéjük? Azt válaszolták, hogy nem, de ők szoktak időnként bemenni templomba hol ide, hol oda, reformátusba vagy katolikusba. Kérdeztem, hogy tudnak-e református éneket? Ismertek református éneket, és el is énekeltük az októberi napsütésben. Megkérdeztem, hogy imádkozhatom-e értük? Erre elcsendesedett mindegyik, odajött egy várandós anyuka, aki már a harmadik babáját várta, alig húsz évesen, kérte, hogy imádkozzunk azért, hogy egészségesen szülessen meg ez a baba. Sokan odajöttek és egy nagyon szép közösséget éltünk át ott velük együtt, noha nem volt templom. A gyülekezet viszont nagy volt templom nélkül is! Nagyon vágyom arra, hogy visszatérhessek oda. Az újságírónő jó cikket akart írni és megkérdezte az egyik idős cigányasszonyt, hogy van-e itt lopás? Az asszony azt válaszolta: Aranyoskám! Mi már nem lopunk, mert itt már mindent elloptunk. Nekünk már itt nincs mit lopni.
2008 óta évente tizenkettő-tizenöt településre megyünk egészségügyi szűrővizsgálatot végezni. Egyik legszebb élményem, amikor elmondta az egyik lelkipásztor, hogy ő még nem volt kinn a cigánytelepen, pedig már több éve szolgált azon a településen, de mivel mi mentünk, ő is kijött velünk és együtt hoztuk be a családokat és épült egy szép kapcsolat. Hiszem, hogy épül a gyülekezet is ezeken keresztül. A gyülekezet asszonyai süteményekkel várják az érkezőket.
A másik fontos szolgálati területünk a gyermekház és tanoda. Jelenleg komplex programmá vált egy kistérségben, Baranya megyében, Szigetvár mellett, Dencsházán. Születésüktől kezdve jöhetnek a gyermekek a szüleikkel együtt. A tanoda már 2009. óta működik. Hetedik-nyolcadik osztályos gyerekekkel kezdtük el, azóta néhányan már továbbtanulnak, és van olyan gyerek, aki visszajár középiskolásként is ebbe a tanodába. Sokan nem tudták volna elvégezni a nyolc osztályt, ha nincs tanoda.
Fekete Ágnes: A cigányok integrációja csak egy a sok szolgálat közül. Az egyik nagyon szép példa az, hogy a látás-, hallás, és mozgássérült emberek dolgoznak most a Missziói Központban egy pályázatnak köszönhetően.
Magyarné Balogh Erzsébet: A rehabilitációs munkáltatás egy pályázati keretrendszerbe került bele és ezen keresztül vannak nálunk a különböző fogyatékkal vagy akadállyal élő emberek. Nagyon szép azt látni, hogy éppen, aki ráér, kimegy a villamoshoz és bekíséri a vak munkatársunkat, akinek még nehézségeket okoz időnként, hogy megtalálja a munkahelyét, a Missziói Központot. Van autista és mozgássérült munkatársunk is. Olyan munkaköröket tudtunk kialakítani, amelyek személyre szabottak. Az ő jelenlétük épít bennünket, engem személyesen is. Vak munkatársaink például hanganyagok digitalizálását végzik. Van, aki lelkigondozói telefonbeszélgetéseket folytat. Van egy autista fiú, aki csodálatos, üdítő jelenség a mosolyával, nehezen beszél, de mindenféle hanganyagot számítógépre tud vinni. Van egy munkatársunk, aki mozgáskoordinációs zavarokkal küzd. Ő lett a Missziói Központban az, akivel legelőször találkozik az, aki hozzánk jön az Alag utca 3. szám alá, mert ő fogad mindenkit és nem tudok nála udvariasabb, előzékenyebb embert. Nagyon boldog és büszke vagyok arra, hogy ezek az emberek ott vannak velünk. Kiderül, hogy egészséges akkor lesz a munkatársi vagy gyülekezeti közösségünk, ha együtt vagyunk a sérültekkel. Attól leszünk egészségesek, hogy egy közösségben tudunk egymással lenni, elfogadjuk és kiegészítjük egymást.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Az őrbottyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthon névadójára emlékezik születésének 85. évfordulóján április 19-én, pénteken 10 óra 30 perctől az őrszentmiklósi református templomban.

A Protestáns Tavasz programsorozat keretén belül április 18-án, csütörtökön 20 órakor Bognár János előadóestjére, április 19-én, pénteken 18 órakor pedig Kéringer László acapella estjére kerül sor Budapesten, a Hold utcai református templomban.

A 450. éves Heidelbergi Kátéról emlékeznek meg a Tiszáninneni Egyházkerület lelkészei és presbiterei számára tartott konferencián április 20-án, szombaton 11 órától a sárospataki református templomban.

Kékkeresztes gyülekezeti napot tartanak Németné Balog Katalin részvételével április 21-én, vasárnap 10 óra 30 perckor a Kazincbarcika-alsói református templomban.

Pszichoanalitikus a társadalomban címmel rendeznek nemzetközi kollokviumot Francoise Dolto emlékére április 18-án és 19-én, csütörtökön 9 órától péntek délutánig, Budapesten, az első kerületi Fő utca 17. szám alatt.
Evangélizációs istentiszteletek lesznek április 21. és 24. között 18 órakor a Miskolc-Tetemvári Egyházközség Deszkatemplomában. Igét hirdet Bódis Miklós erdélyi református lelkipásztor.

A Kelenföldi Barokk Esték sorozat keretében Alföldy-Boruss Csilla orgonaművész ad hangversenyt április 20-án, szombaton 17 órakor Budapesten, az Október huszonharmadika utca 5. szám alatti református templomban.

Jótékonysági hangversenyt ad Sirákné Kemény Kinga énekművész és Sirák Péter orgonaművész a Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola javára április 19-én, pénteken 18 órakor Budatétényben, a Bajcsy-Zsilinszky utca 163. szám alatti templomban.

Beszélgetős orgonakoncert lesz Karasszon Dezső orgonaművész és Csősz János trombitaművész közreműködésével április 18-án, csütörtökön 18 órakor Debrecenben, a Füredi úti református templomban.

A Kálvin Kiadó és a Magyar Bibliatársulat idén is engedményes könyvvásárlási lehetőséggel várja az érdeklődőket április 18. és 21. között a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál 22-es standján, Budapesten, a Millenáris B épületében.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Máté evangéliuma 5. fejezetéből!

"Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld!" (Máté 5,5)

Jézus többször abszurd, önmagából kiforgatott módon szólította meg az embereket. Ez a mondat is ellene mond minden földi logikának. A föld azé, ezt látjuk, aki megszerzi. A föld az erőszakosoké. A föld a pénzeseké, az ügyeseké, a taktikázóké. A föld a csalóké, a föld azoké, akik nem bugyuták, hanem a kiskapukon mennek be a nagykapuk mellett. Ez a valóság. A szemünk valósága. Hogy kié a föld, ez mindenkit foglalkoztatott már régóta. Például a 37. zsoltár is így ír: "Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott. A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben."
Próbáljuk boncolgatni ezt a szelíd szót, hogy közelebb jussunk a megértéshez. A magyar nyelvben a megszelídíteni szó sajátosan hozzáad egy képet a "szelíd" jelzőhöz: A szilaj csikó, a vadállat, a zord és nyers indulat megközelíthetővé válik és engedékennyé. A szelíd ember engedni képes. A latin humilitas szóban viszont inkább az alacsonyság fejeződik ki, tehát az az ember, aki meghajtja magát a nagyobb erő előtt. A szelíd szó a magyarban sokkal többet fejez ki. Beoltom a fát, és szelíddé teszem. Szelíden szólok, tehát nem zord és követelő módon, hanem megnyílva, megértve. Egy kemény ítéletet szelíddé tesz az ember, ha nem ráolvassa valakire, hanem megmagyarázza. Ezért lesz a szelídeké a föld. Hiszen tapasztaljuk is, hogy a föld kemény dolog, nem engedi magát. Az ember akarhat sok mindent, de ha esik a hó még márciusban is, akkor nem vethetünk borsót. Kiaknázhatjuk a végtelenségig a föld erejét, de aztán olajfoltokban úszkálunk, és a folyamatok önmaguk ellen fordulnak. Mohamednek is meg kell tanulnia, hogy ő megy el a hegyhez, és nem fordítva. Engedni kell. A föld keményen szelídít minket. Talán mondhatjuk így is, boldogok, akiket a föld szelídít. Mert ha nem engedjük ezt, akkor majd a katonák fognak szelídíteni, akkor a vad erők fognak minket megalázni, és nem szelíddé leszünk, hanem rabszolgává. Ízlelgessük ezt a mondatot: Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Tudunk-e engedni? Vagy mindig mi akarjuk a babérokat learatni? Amikor egész nap hajtok, dolgozom, szállítom a gyerekeket jobbra-balra, főzök, és még este is ezt a műsort készítem, tudok e örülni annak, hogy a férjem körül ugrándoznak a gyerekek, és talán észre sem veszik azt a sok háttérmunkát, amit tőlem kapnak? Néha ez fáj. Pedig mondhatnám azt is, örülök, mert szelíd lehettem. Mert engedhettem. Ha egyáltalán nem érdekel az a film, amit rajtam kívül mindenki meg akar nézni, és engedek: jó nézzük meg, akkor átengedhettem a vezetést. Talán képessé váltam arra, hogy ne a magam tervébe, hanem egy nagyobb tervbe simuljak bele. Ha megengedem, hogy a másik legyen inkább sikeres, ha átengedem az elsőséget, és végre kiengedek, akkor beengedtem Istent az életembe.
Vajon önmagunkkal szeretnénk telepakolni a világot, vagy engedjük, hogy Istennel legyen tele a föld? Az önmegvalósítás pöffeszkedése kiszorítja az életet a földről. Ha Istent, aki magát szeretetként határozta meg, előre engedem, akkor megtalálhatom önmagamat is, mint örököst itt e földön. Adja Isten, hogy e gyönyörű szó, "szelíd" jellemezzen minket! Adja Isten, hogy örökösök legyünk! Ámen.