2015-01-28

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Az elmúlt vasárnap lezáródott az ökumenikus imahét. Kaptam egy kis filmet ebből az alkalomból, amelyen Ferenc pápa üzenetet küldött egy pünkösdi gyülekezetnek. A keresztyénség palettáján minden bizonnyal két elég távoli pontot kötött ezzel az üzenettel össze. Azt a szót használta ebben megdöbbenésemre, hogy legyen bennünk nosztalgia egymás felé. A nosztalgia szót általában úgy értjük, hogy valami már soha vissza nem térő régi idő újraélése, vagy az arról való megemlékezés. Valójában egy Johannes Hofer nevű orvos Svájcban ezzel a szóval fordította le a német honvágy szót a tizenhetedik században. Tehát nagyon is pontos kifejezése a különböző egyházak egymás felé való kutakodásának a nosztalgia, hiszen a közös és sajnos elvesztett mennyei Hazát keressük együtt. Ez az, ami hiányzik, és ebben a keresésben lehetnek a felekezetek egyek.
A nosztalgia ilyen értelemben nem a múltról, hanem éppen a jövőről szól. Következő összeállításunkban olyan embereket hallhatnak, akik kettős értelemben is érzik ezt a honvágyat, hitük és nyelvük miatt is. A délvidéki Maradék község javára rendezett jótékonysági estet a Magyar Patrióták Közössége. Az ottaniak háromszáz kilométert autóztak azért, hogy részt vegyenek ezen az ünnepen. Köztük volt a maradéki református lelkész és a gyülekezet néhány tagja. Halász Dániel lelkipásztort és Csepregi Pált hallhatják, valamint hangképeket a Magyar Kultúra ünnepén tartott előadásokból. Kiss Sándor először azt kérdezte Halász Dánieltől, hogyan kerültek Maradékra?

Halász Dániel: Láttuk az ottani helyzetet, hogy nemcsak Maradékon, hanem sehol a környéken nincsen magyar nyelvű oktatás már évtizedek óta. Én, mint református lelkész, elsősorban a lelkiekre igyekszem tenni a hangsúlyt, de elengedhetetlen volt, hogy ilyen téren is tegyek valamit.
Kiss Sándor: Pali bácsi a délvidéki Maradékról érkezett. Hol van Maradék?

Csepregi Pál: Újvidéktől huszonöt kilométerre Belgrád, vagyis Nándorfehérvárunk felé. Úgy lehet mondani, hogy a végmagyarság ott van. Van még délebbre egy pár kis falu: Satrinca, Dobradó, Nyékinca, Plati, Herkóca, ott még léteznek magyarok. Hogy mi a baj? Az a baj, hogy feledjük a magyar nyelvet. Halász Dániel tiszteletes úrral havonta egyszer megyünk le Satrincára istentiszteletet tartani. Hét református van ott, a többiek katolikusok. No, de a magyar szó miatt tizenöten is összejönnek arra az istentiszteletre. A templomot, mivel hívek nélkül maradt, odaadták használatra a Petőfi Sándor Kultúregyesületnek. Nagyon szépen rendbe hozták ezt a kis templomot. Ott nagyon jó összejövetelek vannak. De mégis az a bajunk, hogy nincs magyar iskola. Maradékon azt gondoltuk, hogy összeszedjük a magyarságot, hogy fönnmaradjon a magyar nyelv. Nagyon örülünk, hogy Maradékon ez az óvoda megindult, csak az a baj, hogy egy kicsikét erőtlenek vagyunk pénzdolgában. Igyekszünk ugyan, és nagyon hálásak vagyunk az anyaországiaknak, hogy ennyire tisztelik a munkánkat, és azon vannak, hogy segítsenek rajtunk. Szíves örömesen fogadjuk a vendégeket mindenkor bármilyen szervezetből, várjuk őket Maradékra, hogy eljöjjenek, és megnézzék, hogy hogyan boldogulunk.
Kiss Sándor: Hallottam, hogy ebből az óvodából később iskola is lenne.
Csepregi Pál: Hát azon törekszünk most, hogy legalább a negyedik elemiig taníthassuk a gyerekeket. Jelenleg az iskolabusszal utaznak a gyerekek be Újvidékre, de jobb lenne, ha helyben járhatnának iskolába. Könnyebb lenne a szülőknek és a gyermekeknek is. Bízunk a Jóistenben, meg az erőnkben is.
Kiss Sándor: Pali bácsi, járt már korábban is Budapesten?
Csepregi Pál: Most vagyok először. Fiam már háromszor-négyszer járt az anyaországban. Volt a Balatonon és máshol is. Mindig mesélte, hogy milyen szép itt minden. Eddig csak a tévében láttam, ezért nagy öröm a számomra, hogy most mindezt láthatom és megtapinthatom. Azt kívánom, hogy sokáig megmaradjon a magyar föld, fönnmaradjunk és segítsünk egymáson.
Kiss Sándor: Mi tetszett a legjobban?
Csepregi Pál: Igazán minden. Amikor először lát valamit az ember a saját szemével, minden tetszik és érdekes. Örömömben nem is tudom megmondani, hogy mi tetszik a legjobban. El sem tudom mondani, hogy mennyire köszönöm a szép vendégfogadást és ezt a sok szép mindent.

Kiss Sándor: Újvidékre jár egy iskolabusz Maradékról.
Halász Dániel: Így van. Szintén a magyar állam jóvoltából. Harmincöt éve nem volt magyar oktatás Maradékon. Ennek a kisbusznak köszönhetően öt gyerek indult el magyar nyelvű iskolába 2013 szeptemberében.
Kiss Sándor: Mik a tapasztalatok?
Halász Dániel: Volt két gyerek például, akik abszolút nem tudtak magyarul. Egy év után most szeptemberben, amikor megint találkoztam velük, meglepődtem azon, hogy mennyit fejlődött a magyar szókincsük. Velem csak magyarul beszéltek. Azelőtt úgy volt, hogy én magyarul beszéltem nekik és ők szerbül válaszoltak. Szeretnénk létrehozni az uniós követelményeknek is megfelelő, államilag elismert óvodát. Szerbiában még nincs olyan törvény, amely lehetővé tenné az egyházi iskolák működtetését. Mi szeretnénk, ha legalább az alsó négy osztályt taníthatnánk! Jó lenne, ha kollégium is lenne, hogy a környező falvakból is tudjanak ott lakni a diákok.
Kiss Sándor: Hogy kerültek kapcsolatba a Magyar patrióták Közösségével?
Halász Dániel: Faluturizmussal is foglalkozunk. Több turistacsoport volt már nálunk. Teljesen véletlenül megálltak a templom előtt, bejöttek és bemutatkoztak. Én minden turistacsoportnak fölvázolom az ottani helyzetünket. Január elején felhívott közülük az egyik elnökségi tag, hogy január 22-én szeretnének egy jótékonysági estet szervezni nekünk. Hát, kellemesen meglepődtem!
Kiss Sándor: Milyen látnivalók vannak Maradék környékén?
Halász Dániel: Sok látnivaló van. Többek között Nándorfehérvár sincsen tőlünk olyan messze. Közel van Rednek vára, amely a Tarcal hegység szívében fekszik. Vajdaság egyik legszebb tája található ott a közelünkben. Vannak a szerémségi borok, és akár borkóstolót is tudunk szervezni. Kevesen tudják, hogy a törökök elől tőlünk költöztek fel a Tokaj-hegyaljai szőlőtövek. A közelünkben van egy tó is, ahová lehet kirándulni. Egyéb más programot is tudunk ajánlani. Sőt, ha igény van rá, idegenvezetővel együtt is.

Hetzmann Róbert: Valami különösen a szívünkbe zárta magát a nyáron, nemcsak az ott tapasztalt szívélyes vendéglátás miatt, hanem ennek a településnek a történelme is megér egy rövid bevezetést. A Szerémség valamikor a török időket megelőzően egy színmagyar nyelvterület volt, de nem is akármilyen! A történelmi Magyarország egyik legsűrűbben lakott, legnépesebb területe volt. Virágzott a kultúra a városaiban. Mátyás király kedvenc bora a ma Fruska Gora-nak nevezett Tarcal-hegység déli és főleg az északi lejtőin termett.
Például említeném Kamancot, ahol elsőként fordították le a Bibliát magyar nyelvre az ezernégyszázas években.
Fényes Elek 1840-es években valamikori virágzó Szerémségben már csak kétezer magyar lelket talált, a lakosságnak alig egy százalékát.

Dr. Makkai Béla: Széll Kálmán kormánya idején az volt a cél, hogy a szórványból szigeteket kovácsoljanak, a szigetekből tömböt, és a tömböket pedig idővel harminc-ötven éves programba illesztve a nyelvhatárhoz kapcsolják, egy szerves építkezéssel.

Fekete Ágnes: A nosztalgia szó úgy, ahogyan használjuk egyfajta pótszert jelent. Az ember vágyik valamire, ami nincs itt. Sokszor valóban pótszerekkel töltjük ki az életünket, és talán ezért nem tudjuk szeretni egymást. Dányi-Nagy Márióval Csányi Ágnes beszélget Erich Fromm sok évvel ezelőtt megjelent könyvéről, A szeretet művészetéről, mintha ez a könyv ma még aktuálisabb lenne, mint ötven éve.

Dányi-Nagy Márió: Erich Fromm már a könyv elején azt írja, hogy a szeretet tevékenység, és nem passzív érzelem. Nem beleesünk, hanem helyt állunk benne. Jézus szavai között sok ilyen felszólítást találunk: szeress! Hogyan lehetne felszólítani a szeretetre akkor, ha az egy spontán érzelemkitörés lenne? Az nem lehetséges!
Csányi Ágnes: Filmek százai szólnak arról, hogy első pillantásra szerelmesek leszünk, elkap a nagy érzés…
Dányi-Nagy Márió: Nagyon sok romboló hatását látom ennek az üzenetnek. Én magam is érzem, hogy sok esetben ezt várom el. Mintha szeretni, azt jelentené, hogy megtalálom-e a szeretet megfelelő tárgyát. Ha nem szeretek, akkor az nem az én hibám lenne, hanem egyszerűen az a gond, hogy nem találtam meg a megfelelő árucikket. Ha nem méltó a szeretetemre egy ember, akkor vele van a gond, és le kell cserélni. Ez egy nagy-nagy becsapás, mert szeretni…
Csányi Ágnes: …az egy tevékenység.
Dányi-Nagy Márió: És ezt meg kell tanulni. A szerző azt mondja, hogy a szeretet hasonló más művészetekhez. Például nem mondhatom azt, hogy tudnék festeni, ha megtalálnám a megfelelő tájat, amit lefesthetnék. Meg lehet találni, de előtte meg kell tanulni festeni. Amíg az ember képtelen a másikra valóságosan figyelni, képtelen kimozdulni a saját kis köreiből, képtelen akár saját magát szeretni, vagy egyedül lenni, addig abban az illúzióban élhet, hogy csak azért nem szeret senkit, mert még nem találta meg az igazit. De az az igazság, hogy még nem tud az illető szeretni. Meg kellene tanulni ezt! A szeretet nem azon múlik, hogy "az igazi" ott van-e vagy sem, mert minden és mindenki válhat igazivá. Az utóbbi pár évtized legnagyobb veszélye az, hogy elterjedt egyfajta szemlélet: a személyek mellé is ragaszthatunk árcédulát, mintha árucikkek lennénk. Iszonyatos, hogy ezt gondoljuk: kialakulhatna köztünk valamiféle vonzalom, szeretet, ha megtalálnám az elég okosat és elég szépet. De ez az érzés azért nem lesz valóságos mélységű sohasem, mert mindig ottmarad az a félelem, hogy mi van, ha már én nem vagyok elég okos: Az is lehet, hogy a másik talál egy nálam is okosabbat, egy nálam is szebbet? A szeretet az, amikor két ember a lénye középpontjából közeledik egymáshoz, és a másikat végtelenül személyesen fogadja el. Ez nem feltétlenül hatalmas érzések kíséretében történik, habár néha ez is megesik.
Csányi Ágnes: Természetes, hiszen benne van az is, azonban ennél szélesebb valóság a szeretet.
Dányi-Nagy Márió: Csapda az a gondolat, hogy ha nem érzem, akkor ott nincs szeretet. Szeretet akkor van, amikor a másikat el tudom fogadni úgy, ahogy van. Örülni tudok annak, hogy ő létezik attól függetlenül, hogy azt csinálja-e, amit én akarok. Adott esetben még attól is függetlenül, hogy engem viszontszeret-e.

Csányi Ágnes: Erich Fromm azt is írja, hogy a szeretet válasz az elidegenedéssel szemben.
Dányi-Nagy Márió: Éppen a félelem az, ami miatt elidegenedünk. Kizárja egymást a szeretet és az elidegenedés. Amikor félek szeretni, félek megosztani magamat a másikkal, félek attól, hogy igazán látszódjak, akkor a biztonságot keresem. Ezért építek fel egy csomó gátat. Nem merem megmutatni magam, amikor igazán haragszom, vagy ha bánt valami. Ha körbebástyáztam magam, akkor viszont belül végtelenül egyedül maradok. Biztonságban leszek, de iszonyatosan egyedül. Akkor idegenedek el. Erre tényleg az egyetlen gyógymód a szeretet. Csak az a baj, hogy ha valaki évtizedeken keresztül csinálja ezt az eltompítást, például úgy, hogy tévésorozatokat néz,…
Csányi Ágnes: … olyan embereket lát, akik helyette átélik az érzéseiket.
Dányi-Nagy Márió: Nagyon érdekes, hogy Erich Fromm már 1956-ban beszélt arról, hogy a filmekben helyettünk élik meg azokat a dolgokat, amelyeket mi nem tudunk, vagy nem merünk átélni. Szerintem ez a helyzet csak fokozódott azóta. Nem csak a sorozatok tompítják a feszültségeinket, hanem például a munkamánia vagy bármely olyan dolog, ami hamis biztonságérzetben tart, és ahol nem kell igazán megmutatni magam. Mert a számítógép mögött nem kell igazán megmutatnom magam! Nem kerülök olyan kockázatos viszonyba, hogy valakit igazából megismerjek, vagy megszeressek, ami persze fáradságos is. Nehéz ebből a helyzetből kilépni, ha begyakoroltam már ezt. Szinte automatikusan működik. Ha évtizedeken keresztül nem gyakoroltam, hogy a másik emberhez odalépjek, akkor, még ha szeretném is, nehézségekbe ütközik a valódi kapcsolatteremtés, és nem tudom, hogyan kezdjem el. Ezt látom egyébként a fiatalokon, akik nagyon sokat számítógépeznek, meg nyomkodják a telefonjukat: Szeretnének odamenni a másikhoz, de nem is tudják, hogy hogyan lehetne ezt elkezdeniük. Hogyan lehet elkezdeni egyáltalán egy barátságot, egy beszélgetést? A könyv egy nagyon szép bibliai példát hoz: amikor Jónás duzzog, hogy Isten miért nem pusztította el Ninivét, Isten elpusztít egy növényt, amely árnyékot adott neki. Jónás teljesen ki van akadva, hogy miért szárította el ezt a növényt? És erre azt mondja neki Isten: Te sajnálod ezt a növényt, amiről nem is te gondoskodtál, és nem te nevelted, én pedig ne sajnáljam a Niniveieket? Ez egy nagyon szép megnyilvánulása a szeretetnek, és nagyon mindennapi, hogy amiről gondoskodom, azt megszeretem. A hiba ott szokott lenni, hogy azt hisszük, csak arról tudunk gondoskodni, amit,vagy akit már eleve szeretünk. Amikor foglalkozom valakivel, azt érzem, hogy növekednie kell a szeretetemnek az idő múlásával, hiszen törődöm vele. Persze azért ennek is van buktatója. Hajlamosak vagyunk arra, hogy csak azt szeressük, aki pontosan olyan, mint mi, pont abból jó, amiből én voltam és így tovább. Gyönyörködünk a másikban, de valójában magunkban gyönyörködünk inkább. Egyszerűen hagyni kell, hogy a másik legyen más, mint én. Neki szabad ilyennek lenni! Nagyon nehéz ezt a szabadságot megadni. A legnehezebb pedig az, amikor látom, hogy a másiknak arra van szüksége, hogy elmenjen tőlem. Fájdalmas ez a szülőnek, vagy a segítőnek, de tisztelnünk kell a másikat annyira, hogy hagyjuk elmenni. A keresztyén embernek annyival könnyebb, hogy láthatja, érezheti Isten szeretetét. Ő hagyja, hogy olyanok legyünk, amilyenek vagyunk. A világot is megteremtette, és hagyja, hogy létrehozzon maga is világokat.
Csányi Ágnes: Akár eltávolodjon tőle, ha úgy tetszik kedve…
Dányi-Nagy Márió: … akár bűnbe essen. Isten nem automata világot gyártott. Ebben nekünk Őt kell utánozni, ha már magunk átéltük ezt a szabadságot. A szülői kapcsolatban ez nagyon gyakran megjelenik, amikor annyira ragaszkodunk a gyermekhez, úgy tűnik, mintha ez erény lenne. Ráadásul azt mondjuk, hogy önzetlenek vagyunk: mi mindent a gyermekért csinálunk. Csakhogy az a baj, hogy ezzel együtt a szülő igazából nem szereti a saját életét. Ezzel óriási kárt okoz, mert az élet szeretetét nem adja át a gyereknek. A gyereket szereti, bálványozza, azonban egyfajta neheztelést, gyűlöletet fog továbbadni a gyereknek az élettel szemben. Ha nem szereti saját magát egyfolytában abban a szorongásban él, hogy őt nem lehet szeretni. Gyakorolni kell, hogy valaki tényleg tudjon figyelni önmagára és a másikra, tényleg tudjon figyelni az Istenre. Ez nem megy egyik napról a másikra. Ha a pici dolgokban az árral szembe mer már menni az ember, akkor észreveszi a hatásait, tehát ha például nincs mindig zajban, ha mer egy kicsit csöndben lenni, egyedül lenni, az jó hatással lesz rá. Nagyon egyszerű pici dolgok ezek. Például az ifjúsági óra előtt mi összeszedjük a telefonokat. Éppen emiatt, mert tiszteljük a másikat, és meg akarjuk hallgatni. Ezt nem lehet úgy tenni, hogy közben nyomkodjuk a telefont, és félvállról válaszolgatunk. Sajnos, hozzá vagyunk szokva a megosztott figyelemhez. Gyakorolnunk kell, hogy amikor beszélgetünk, ne menjen a tévé! Amikor leülünk enni, akkor kapcsoljuk ki a rádiót! A másikra való figyelmet gyakorolni kell. Azzal az előfeltevéssel kell figyelni a másikra, hogy sokkal több minden van benne, mint amit én elsőre látok.
Csányi Ágnes: Erich Fromm azt mondja, hogy a szeretet felelősség is.
Dányi-Nagy Márió: A tisztelet lehet az úgynevezett tolerancia, hogy "jól van, hagylak, olyan vagy, amilyen". De a felelősségben benne van, hogy azt akarom, hogy fejlődj, hogy jobb legyen neked! Ezért van az, hogy néha a szeretetbe az is belefér, hogy megmondom, hogy mi a bajom a másikkal és az is, hogy szerintem rossz úton jár.

Fekete Ágnes: Híreink élén egy felhívást teszünk közzé. Naszádi Krisztina a svájci HEKS nevezetű szervezet cigánymissziós pályázati lehetőségéről beszél.
Naszádi Krisztina: 2014-ben kidolgoztak egy úgynevezett "országprogramot". A HEKS sok épületfelújítást, templomfelújítást támogatott eddig, most pedig úgy döntöttek, hogy cigánygyermekek integrációját fogják segíteni.
Kiss Sándor: Milyen tapasztalatok vannak erről eddig?
Naszádi Krisztina: Eddig nyolc gyülekezet vesz részt ebben a programban. A legrégebbit Vilmányban indítottak el. Ott egy úgynevezett Menedékház működik a parókia mellett. Ez egy nagyon hátrányos helyzetű falu, ahol szinte kizárólag cigánycsaládok élnek nagyon nagy szegénységben, munkanélküliségben. Sok édesapa van börtönben. A református gyülekezet csapata foglalkozik a különböző korosztályú gyerekekkel és az édesanyákkal.
Olyan pályázatokat várnak, amelyekben van egy közösségépítő elem, tehát az a cél, hogy a cigányközösséget építsék, a cigányokhoz elvigyék az evangéliumot, a cigányembereket közelítsék a református egyházhoz, illetve a reformátusokat közelítsék a helyi cigányemberekhez. Valahogy interakció induljon el a két közösség között. Emellett még lehet életkészség-fejlesztő programokat csinálni a gyerekeknek. Ez sok minden lehet. Például egy baba-mama klub, ahova az édesanyák az egész kisgyerekekkel már elindulhatnak, tehát megindul a korai integráció. Ez a baba-mama klub aztán kifejlődhet egy későbbi "Biztos Kezdet Házzá", ami egy országos program, csak oda nehéz belépni egy gyülekezetnek. Viszont egy egyházközség el tud indítani egy egy-két napos programot. Lehet indítani a gyerekeknek bármilyen foglalkozást: játszóházat, bibliai játszóházat, sportfoglalkozást, kézműves foglalkozást, ahol összefogják a cigánygyermekeket. A harmadik elem pedig lehet, de nem kötelező, egy tanoda-jellegű foglalkozás, ahol kimondottan a gyerekek tanulmányait segítik, délután foglalkoznak a gyerekekkel azért, hogy az iskolai előmenetelük jobb legyen.
Föl kell építeni egy hároméves programot, költségvetést készíteni és a HEKS ebből öt és nyolc millió között ad támogatást, de az kéri, hogy a gyülekezet is tegyen hozzá mind anyagi forrásokat, mind munkát, és például termet biztosítson a programok számára.
Kiss Sándor: Mennyire nyitottak a református gyülekezetek arra, hogy a cigányokkal foglalkozzanak?
Naszádi Krisztina: Sokan fölismerték ennek a sürgető szükségét, mivel a lelkészek látják, hogy sokszor a hittanos gyerekek között nagy százalékban csak cigánygyermekek vannak, és a gyülekezet ki fog halni, és a falu élete ellehetetlenedik, ha a cigánygyermekeket nem tudják integrálni. Ha egy osztályba négy-öt cigánygyermek jár, ott sokkal könnyebb velük dolgozni, integrálni őket, mint ahol már szinte nincs is hova integrálni őket, mert a többséget képviselik. Általában az ifjúság elég jól bevonható ebbe a szolgálatba, mert sokszor nyitottabbak, és vannak tapasztalataik hisz együtt nőnek fel egy faluban a cigánygyermekekkel.
A pályázat része az is, hogy a gyülekezetet mindig tájékoztatni kell arról, hogy mi folyik a cigánymisszióban, mit nyújtanak a cigánygyermekek számára, ki hogyan tud bekapcsolódni. Van olyan is, ahol vállalnak délutáni korrepetálást a tanárok. És ezek a személyes kapcsolatok az igaziak, amikor így jobban megismerik a gyermeket.

Fekete Ágnes: További híreink:
A Grassalkovich család és utódai címmel tart előadást dr. Szász István Tass a Debreceni Református Kollégium Budapesti Baráti Körében január 31-én, szombaton 15 órakor Budapesten, a Tábornok utca 2. szám alatt.

Kísértéseink címmel rendeznek nyílt előadássorozatot január 29. és 31. között esténként 18 órakor Székesfehérváron a Maroshegyi Református imaházban.

A Fasori Zenés Esték keretében a Dunamelléki Református Egyházkerület Krisztus az énekem című énekeskönyvéből mutatnak be válogatást Csákány Mariann és Pálúr János február elsején, vasárnap 17 órakor Budapesten, a Városligeti fasor 5. szám alatti templomban.

Kiengesztelődés a népek között rendeznek konferenciát februárban Balatonszárszón. A missziói iroda roma és nem roma résztvevők jelentkezését várja január 31-ig. ([email protected])

Megjelent A Dél-Dunántúl festett templomai könyvsorozat utolsó kötete A Dél-Dunántúl hímes templomai címmel.

Jótékonysági "garázsvásárt" rendez a Bethesda KIDSz január 29. és február 5. között naponta fél kilenc és fél négy között Budapesten, a Hungária körút 200/b épületben.

Fekete Ágnes:

"Legyen meg a Te akaratod!" Máté 6,4

Szeretném, ha a ránk következő hetekben szerdáról szerdára az akaraterőről lenne szó. Azért választottam ezt a témát, mert a mai korszakunk egyik legnagyobb gondja, hogy az embernek elfogy az akarata. Sokan ülnek a gépek előtt, és nem is veszik észre, mennyire a gép lett az életük fölött az úr. És ne hazudjunk magunknak, egy kicsit mindannyian így vagyunk ma. De eltunyul a testünk is, ellaposodnak a kapcsolataink, és valahogy nem találunk erőt, ami mozgósítana minket, hogy menjünk, tegyük meg, lépjünk oda, ne adjuk fel! Ezért, mintha ma ilyen megadóan is elhangozhatna Jézus mondata sajnos: hát legyen meg a Te akaratod, mert nekem már úgy sincsen. Jöjjön, aminek jönni kell! Majd lesz valahogy! Az ember néha már nem is hisz abban, hogy befolyásolhatja a világot, akár a saját sorsát is, mert annyira kiszolgáltatottnak érzi magát.
Amikor Jézus ezt az imádságot a szánkra adja, hogy "legyen meg a Te akaratod", először a mi akaratunkra hivatkozik, ha burkoltan is. Nem tudja átadni az akaratát az, akinek nincsen sajátja. A Jóisten lelki fejlődésünket is úgy alkotta meg, hogy először utánozzuk a szüleinket, aztán pedig fellázadunk ellenük, kipróbáljuk a saját akaratunkat, határainkat, hogy végül megtalálhassuk az utánzás és a lázadás közötti utat, ami a sajátunk. Ha nincs lázadás, nehéz a saját út megtalálása. Ha nem éreztük soha, hogy "legyen meg az én akaratom", nem fogjuk azt sem őszintén kimondani: "legyen meg a tied". Sőt, mintha Isten valahogy éppen a saját akaratunkat akarná a visszájára fordítani, és mint egy kifordított zsák, azzal dolgozik. Így tette például Péterrel, aki halászni akart, a sok hal kihúzása lebegett szeme előtt, nagyon-nagyon akarta ezt. Jézus pedig azt mondta: "emberek halászává teszlek". Mintha a saját akaratunk valahol ott keringene az isteni akarat mellett, csak hagyni kell, hogy Isten átalakítsa vágyainkat a maga módján.
Jézus nagyon sokszor megkérdezte az emberektől: Mire vágysz? Mit szeretnél, hogy tegyek? Milyen nehezen fogalmazzuk meg ezt magunknak! Gyűrjük az életet, és nem gondoljuk végig, hogy mit is szeretnénk igazán. Isten nem az akaratunkkal szemben, azt megkerülve keres minket, hanem úgy, hogy saját vágyainkat kifordítva visszaadja nekünk.
Egyik nap otthon arról beszélgettünk, milyen jó lenne látni egy igazi angyalt. Jó lenne Isten küldöttével úgy találkozni, ahogyan a Bibliában ezt olvassuk. Akkor a férjem csak úgy viccesen ezt énekelte: "…Kisangyalom…" Ebből az egyszerű dalrészletből nevetve értettük meg, hogy egymás számára vagyunk angyalok, küldöttek. Vágyainkat visszájára fordítja Isten, és egymás számára tesz angyalokká minket. Adja Isten, hogy kérjük az Ő akaratát úgy, hogy a saját megszületett, kimondott vágyainkat oda tesszük az Ő kezébe. Ámen.