2015-11-18

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat Fekete Ágnes vagyok.
Egyik barátom mesélte, mennyit küzd azért, hogy időt találjon a csendre, az elmélyülésre. Egyik alkalommal gyújtott egy gyertyát, letérdelt, imádkozott, de miközben azt hitte egyedül van, egy családtagja gyorsan odaszaladt hozzá: "Csak nincs valami baj?" Mély és ösztönös érzésünk az, hogy akkor imádkozunk, ha baj van. Valaki nem kuporodik csak úgy le, nem tölt el akár órákat is azzal, hogy imádkozik, ez nem tűnik normálisnak. A mai korszak a rohanásról szól, valóban. De mindannyian érezzük, hogy ez nem jó. Kovács Endre nemrég megjelent könyve az imádságról szól. Többek között a Harmat Kiadó is gondozta azt a kötetet, amelynek a címe: Ti azért így imádkozzatok! Kovács Endre azt fedezte fel, hogy Jézus az ismert imamódok három útját egyesíti a Miatyánkban.

Kovács Endre: Vannak, akik szerint az imádság mindig kérés. Kérni kell egyre nagyobb lendülettel, még nagyobb bizalommal, és akkor valami történik. Mások szerint az imádság, keresés. Istent kell keresni azáltal, hogy az Igét megismerjük, megtanuljuk, tanulmányozzuk, elmélkedünk felette. Megint vannak mások, akik szerint az imádság, szemlélődés. Hogyan illenek ezek össze? Ez volt tulajdonképpen a legnagyobb dilemmám, mert mindegyikben van valami. De melyik mit jelent? És hogyan kapcsolódnak egymással össze?
Fekete Ágnes: Miért fontos ez?
Kovács Endre: Az ima az egész lelki élet és a hétköznapi élet kicsinyített mása. Ezért, ha azt "rendbe tesszük", a helyére kerül, akkor az egész életünk a helyére kerül. Ha a reformáció népét, meg az azokhoz tartozó egyházakat, mozgalmakat nézzük, akkor többnyire az imádság alatt valami olyasmit értünk, hogy Isten felé fordulunk, és könyörögve saját szükségeinket elmondjuk Neki azt remélve, hogy Ő szól, és helyre állít minket. Tulajdonképpen az a főcélunk, hogy keressük az Ő akaratát. Karizmatikus körökben pedig az váratik el az imádságtól, hogy a kérésre, kopogásra, zörgetésre megváltoztasson dolgokat. Nem annyira választ, mint változást ér el. Sok körben, attól tartok, akkor emlegetjük az imádságot, amikor valamivel nem akarunk szembenézni.
Fekete Ágnes: Nem lehet az imádság pótszer.
Kovács Endre: Bármelyikünkkel megeshet, hogy kompenzációként használjuk fel az imádságot. Tehát, amit nekünk kellene megtenni, kimondani, szembesülni, vagy felelősen elvállalni, azt nehéznek találjuk, és emiatt úgy fordulunk az imádsághoz, mintha alibit keresnénk. Nem arról van szó, hogy rossz lenne a kérés. Sőt, az biztos, ha komolyan vesszük Jézus szavát, akkor nem lehet túlságosan bízni Istenben, csak túl kevéssé. Tehát nem az a baj, ha kérünk, nem az a baj, ha még nagyobb könyörgéssel, kétségbeeséssel, vagy reménységgel kérünk, mint eddig, hanem az a baj, ha nekünk kellene lépni, amikor Isten kér minket, és akkor kezdjük kérni Őt. Ezen egyébként teljesen átlát a világ, és bármely érzelmileg érett ember, aki kívülről lát minket, csak általában ilyenkor magunkat nem látjuk, mert rólunk van szó.
Fekete Ágnes: Tehát van olyan helyzet, amikor az Isten kér minket, és nem nekünk kell Őt kérni?
Kovács Endre: Van, amikor az imádság cselekvést, válaszadást jelent. Mert milyen az a párbeszéd, ahol én kérek, de a nekem adott választ nem hallom meg.
Fekete Ágnes: Honnan érzékelhetjük azt, hogy most az imádságot áleszközként használjuk?
Kovács Endre: Erre nem tudok receptet. Jó esetben az imádság fogékonnyá, fogadókésszé tesz minket. Nagyon sokszor ehhez nagy harcon, sok küszködésen, Istennel való veszekedésen kell átmenni. Nem akarom túlegyszerűsíteni a dolgot, mert nem akarom pillanatnyilag sem kétségbe vonni, hogy van, amikor az imádságban a legfontosabb az ember. Gyötrődve, kérve, küszködve, újra és újra valamit Isten elé kell, vigyen, de valahol el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor az imádság átmegy valamiféle fogékonysággá, készséggé arra, hogy válaszoljak Istennek. Ha ez hosszútávon nem jön el, akkor nem stimmel a dolog. Az emberi léleknek, avagy az önazonosság alakulásának vannak különböző fázisai. Van olyan időszak, meg olyan lélektani szükség, amikor az énnek erősödni kell, tehát egészséges módon az embernek meg kell tanulnia először is rájönni, hogy mit akar, mit kíván, és aztán azt kifejezni és harcolni érte, még akkor is, ha nem valósul meg. Imádságon belül is van egy megfelelő kérés. Aztán van egy olyan szakasz is, ahol az a fő jellemzője egy kapcsolatban való növekedésnek, hogy a másikra figyeljek. Ne magamat fejezzem ki, hanem rá figyeljek. Ne önkifejezés legyen, hanem meghallgatás. Empátia, felvétel, teljes energia, a másikra irányulás. Szóval mind a kettőnek meg kell történnie. Van olyan, amikor az imádságban való növekedés ezt jelenti, van, amikor azt jelenti.
Fekete Ágnes: Azt lehet mondani, hogy ha például egy gyülekezet hosszasan imádkozik, és mégsem alakulnak a dolgok, nem lesznek nyitottabbak és nem történik változás, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy nem pótszer-e ez az imádság?
Kovács Endre: Többször felmerül Ézsaiás könyvében, hogy az emberek imádkoznak, böjtölnek, kérnek és kopogtatnak, de mintha Isten nem hallaná. Nem süket az Ő füle, hanem a mi füleink süketek. Nagyon érdekes, hogy ott Ézsaiásnál nem az a baj, hogy túl sokat kértek, hanem, hogy nem hallgattak Isten válaszára. Jól kell érteni! De lehet annyit imádkozva kérni, hogy az ember süketté válik Isten szavának a meghallására. Ilyen szempontból fontos az imádságról való képünk: az imádságban nincs annak helye, hogy teljesen hátralépjek, hallgassak, félre tegyem még a saját kéréseimet, szükségeimet is. Legyen egy elkülönített ideje annak, amikor csak Istenért fordulok Isten felé. Gyakran már a saját kéréseink tesznek süketté bennünket. Az egyoldalú, könyörgésközpontú imádságban annyira el vagyok telve a saját szükségemmel, hogy nem definiálom máshogy, mint nekem erre most szükségem van, erre a kérdésre választ kell kapnom. Ha ez határozza meg az azonosságomat, akkor nem vagyok képes meghallani mást, és nem vagyok képes a másikra figyelni. Ott Ézsaiásnál, őszintén kopogtattak, böjtöltek, kérdezték az Urat, csak nem tették meg azt, ami az ő dolguk volt. A saját protestáns örökségünk, hogy túl sokat beszélünk, és túl keveset hallgatunk, azért hallunk meg túl keveset sokszor, mert keveset vagyunk csendben. Nem azért mert nem kérünk még többet, hanem azért, mert keveset hallgatunk.
Fekete Ágnes: Tehát a csend nagyon fontos része az imának.
Kovács Endre: A 46. zsoltár azt mondja: "Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten." (Zsolt 46,11) Aligha van annál ironikusabb helyzet, mint amikor egy konferencián kétszáz résztvevő reggeltől estig előadásokat hallgat, beszélgetéseken vesz részt, három-négy formában felolvassák ezt a zsoltárt, eléneklik, majd rögtön kommentálják, hogy ezt hogyan kell érteni, mik a következő feladatok és tanulságok a következő Igéből, és egyszerűen nem csendesednek el, és nem ismerik el, hogy Ő az Isten. Anélkül, hogy elcsendesednénk, nem tudjuk elismerni, hogy Ő az Isten. Addig úgy játszunk, mintha a mi szavaink lennének az isten, és nem ismerjük el, hogy Ő az Isten, az Ő szavai. Bonhoeffer ezért mondja, hogy a krisztológia a hallgatással kezdődik. Mielőtt volt a szó, azelőtt nem szavak voltak, hanem a csend. Nem úgy történt, hogy először voltak a szavak, aztán jött az Ige, hanem úgy volt, hogy először a teremtés előtti csendben megszólalt az, akitől jött a Szó, a logosz és lett az Ige, tehát a teremtés is a csendből fakadt. Krisztus ismerete is a csendből fakad. Ha nincs csend, akkor a megismerés egy bizonyos szeletét kizárjuk.

Fekete Ágnes: Azt mondtad, hogy háromféle imádság van, és a Miatyánk tulajdonképpen erre a struktúrára épül.
Kovács Endre: Igen. Számomra egy érdekes felfedezés volt, miután az egyháztörténelemben szembesültem a különböző fajta imádságokkal, egyszercsak rájöttem arra, hogy tulajdonképpen ezek nem állnak távol a Miatyánktól sem. Sőt egészen meglepett, hogy a szöveg mindenfajta megerőszakolása nélkül van egy olyan íve, vonulata, magának a Miatyánknak, amely követi ezt a háromfajta imádságot. Te Atyánk, aki ott vagy a Mennyben, hozd el a Te országodat, legyen meg a Te akaratod! Az Ő értékei, az Ő akarata beleszívódjanak, belekerüljenek a mi élettapasztalatunkba. Tehát keressük azt, hogy az Ő valósága valóság legyen itt! A második csoport a szükségeinkre irányul. Szükségem van a kenyérre, a bűnök bocsánatára. A harmadikban se keresés, se kérés nincs, hanem csak ezek a nagyon rövid, de nagyon jelentőségteljes megállapítások: "mert Tiéd…".
Fekete Ágnes: Ez a szemlélődés.
Kovács Endre: Ez a szemlélődés igen, amikor az ember csak rácsodálkozik arra, ami van, mert az úgyis az Istené. Ha nem mondanám, nem kérném, nem akarnám, akkor is a tiéd lenne. Ilyen erővel alkalmazkodhatom és igazodhatom ehhez, és ez a szemlélődés lényege. Klasszikus értelemben a dicséret, a dicsőítés, de azt ma nagyon sokszor érzésekkel keverjük, ezért talán szerencsésebb a szemlélődés kifejezést használni.

Fekete Ágnes: Az imádság, amiről szó volt a mi felfogásunk szerint vagy a Bibliából ered, vagy oda érkezik meg. A Biblia magyar nyelvű fordítása a Vizsolyi Biblia idén 425 éves. Vizsolyban most fejeződött be a Károlyi Gáspár Program, amelynek keretében számos beruházás készült el. Csomós József püspök ünnepi beszédébe hallgatunk bele.

Csomós József: Ez a program három lábon áll: a Fordítás, a Nyomtatás, és az Emlékezés. A Fordítás a gönci római katolikus templom szentélyének régészeti feltárását, a templom statikai megerősítését, és a templombelső teljes felújítását jelentette. Teljesen feltárták a szentélyt. Találtak is három sírt. Mind a három a tizennyolcadik századból való. Gyakorlatilag a templom szentélyében csupán egyetlen dolgot találtak, amely középkori. Egy téglaboltozatos kripta falának egy részét találták meg, de az is már tömedékelve volt. Ha igaz a legenda, hogy Károli Gáspár ott volt eltemetve, akkor ez lehetett a kripta, de hogy ott most senki nincs eltemetve ott a középkorból, az száz százalék. Tehát bizton kimondhatjuk, hogy Károli Gáspár földi maradványai ismeretlen helyen nyugszanak.
A következő helyszín a Nyomtatás, ami érintette a templom vizesedésének megszüntetését, a freskók restaurálását, a templom külső felújítását, és a Mantskovits nyomtatástörténeti kiállítás megvalósítását. Most Vizsolyban is van egy huszonegyedik századnak megfelelő fogadótér, van egy terem, amelynek padlója üveg, és a történelmi Magyarországot és a középkori nyomdákat mutatja. Igazán adósok voltunk mindeddig ezzel a nyomtatástörténeti kiállítással. Nem tudtuk teljesen restaurálni, vagy pontosan helyreállítani a vizsolyi nyomdát, mert nem tudjuk, hogy milyen lehetett. A Sárospataki Könyvtárból ott vannak az egyik tárlóban a Biblia mellett más könyvek is, amelyek a vizsolyi nyomdában jelentek meg. A Biblia a vizsolyiak kérésére maradt a templomban. Ott van a szedőszekrény illetve egy feltehetően, a korabelihez nagyon hasonló nyomda, nyomószék.

A program harmadik része az Emlékezés, amit az hívott létre, hogy az eddig említett műemléki szakrális terek, a katolikus templom és a vizsolyi református templom nem alkalmas arra, hogy akár többszáz fős konferenciát lehessen tartani a Biblia méltatására vagy ezzel kapcsolatban bármilyen más nemzeti értékeink és azok hasznának megvitatására. A mi gönci református templomunk nem lévén műemlék, gyülekezetünk rugalmasságát is figyelembe véve, itt tudtuk megtenni azt az átalakítást, aminek most mindenki szemtanúja volt, hogy az istentisztelet véget értével a templom átalakult egy konferenciateremmé, és így tudunk ilyen előadásokat a későbbiekben is megrendezni. Száznegyven négyzetméteren csak Biblia kiállítás látható, ami azt jelenti, hogy a Vizsolyi Bibliát megelőző koroktól, az abaújszántói zsinagóga Eszter tekercsétől elkezdve az első fordításokig, a héber-görög, a görög-latin fordítás is látható sok más fordítással együtt. A magyar Vizsolyi Biblia előtti részfordítások is itt vannak, és ott áll középen, abban a plexihengerben a Vizsolyi Biblia. Onnantól kezdve gyakorlatilag a Károli fordítás utolsó revíziójáig, 1908-ig, és látható az utolsó az a 2014-es új protestáns fordítás is. A Biblia a ma is velünk élő emberre vonatkozó isteni szándék. Ez a szándék az az adat, amit hordoz könyv, cd, számítógép, vagy bármi más.

Fekete Ágnes: A reformáció öröksége főként nem tárgyakból áll. Az, amit protestáns eleink tettek, valahogy belekúszott a társadalomba nyelvhasználatként is, de emberi tartásként is. Most ellátogatunk az elmúlt héten zajlott Husz János konferenciára, ahol az előreformátort többek között Németh László drámájának elemzésével is méltatták. Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész beszél erről.

Kiss Gy. Csaba: Németh Lászlónak ez az egyik vagy talán egyetlen olyan drámája, amelynek főhősét, a központi alakját saját magáról mintázta. Természetesen egy író minden alakjában benne van saját maga, szelleme, vérmérséklete, de itt talán még erősebben. Ezt a drámát 1947 elején írta. A kiadásokban 1948 áll, mert akkor jelent meg. Husz nevében egyfajta manifesztum, a szellem megtörhetetlen szabadsága jelenik meg. Huszt arra akarták kényszeríteni, hogy vonja vissza tanait, esküdjön meg, hogy hamis dolgokat tanított, de ő erre nem volt hajlandó. A dráma elég hosszú, nem lehet könnyű előadni. Magyarországon csak egy alkalommal adták elő 1980-ban. Husz Jánost általában, ahogy itt a kiállításon is láthatjuk a képeit, szakállas embernek ábrázolják. Nos, mivel Németh László már a harmincas években kezdett csehül tanulni és érdeklődött a cseh kultúra iránt, eljutott hozzá egy olyan kép, amelyen Husz csupasz szájú képét mutatták, illetve olyan könyv, amelyben Husz Jánost eleinte így ábrázolták, hiszen a katolikus papoknak le kellett borotválniuk a szakállukat. Németh László ebben a Husz János arcban a jámbor, a szelíd embert látta, aki nagyon következetes és kemény a nézeteiben és az igazság melletti kiállásában, de az alkata, a stílusa nem egy harcosé. A huszitákról azt gondoljuk, hogy harcosok voltak. Ezt erősíti a híres huszita ének, amelyben az áll: "Mi Isten katonái vagyunk". Németh László Husz képe viszont egy jámbor, szelíd ember, aki az egyszerű emberekkel szót ért, az asszonyoknak prédikál, fontos igazságokat megmagyaráz, de nem egy harcos ember. Viszont abban megingathatatlan, hogy ragaszkodik a tanaihoz, nem hajlandó elfogadni, hogy visszavonja őket.
Fekete Ágnes: Végülis Husz János nem számított arra, hogy a tanaihoz való ragaszkodás ezzel jár.
Kiss Gy. Csaba: Úgy olvastam, hogy Zsigmond császártól kapott egy menlevelet, amely egyfajta biztosítékot adott neki, hogy el fogják engedni. A zsinat viszont egyre keményebb lett, és politikai összefüggések is belejátszottak, végül a császár is elfogadta azt, hogy Husz Jánost elítéljék, és eretnekként bélyegezzék meg. Egyébként a katolikus egyház történetében ez egy nagyon viharos időszak volt. Egy időben volt pápa XII. Gergely és XIII. Benedek, de a zsinat mindkettőt leváltva V. Sándort választotta egyházfővé, így egyszerre három pápa is volt. Husz János pedig pontosan az egyház reformjáért állt ki nagyon fontos hitelvi kérdésekben, például a két szín alatti úrvacsoráért, amelyet nagyon következetesen képviselt. Azonban, amiket vádként fölhoztak ellene, azokat nem tanította, ezért hitt abban, hogy ezt be tudja bizonyítani a saját írásaival. De ez a totális hatalom logikája szerint működő zsinat és ítélet volt.

Németh László 1947 elején, amikor meghallotta, hogy a Magyar Közösség vezető tagjait bebörtönözték, és per készül ellenük, illetve a korabeli magyar sajtó őt a Magyar Közösség szellemi atyjaként mutatta be, úgy érezte, hogy rajta a sor, és ő is nagyon kemény helyzetekbe kerülhet. Megüzenték neki, hogy háború előtti írásait vonja vissza. Az egyik legsúlyosabb dolog a második szárszói találkozón elmondott beszéde volt, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország akár így, akár úgy gyarmati sorba kerülhet. Ez 1947 első hónapjaiban következett be éppen, akkor kezdte írni a Husz drámát.
Fekete Ágnes: És nem vonta vissza?
Kiss Gy. Csaba: Nem, nem vonta vissza. Németh Lászlónak fölkínáltak egyfajta kollaborálást, egyfajta együttműködést. Még Illyés Gyula is üzente neki, hogy bizonyos dolgokat fölül lehet bírálni, de ő nagyon következetes volt, és igazából ezzel a drámával felelt a zsarolásra, megfélemlítésre.
Fekete Ágnes: Később az 1960-as években elment Moszkvába az írótalálkozóra.
Kiss Gy. Csaba: Az egy másik történet. A kádárizmusnak sikerült megtörni a magyar értelmiségi társadalmat. Emlékszünk Hamvas Béla kemény kritikájára, hogy mindenki elárulta a forradalmat. Hamvas Béla teljes belső migrációba vonult. Nagy kérdés annak az elemzése, hogy nagy íróink közül ebben a párbeszédben, mintha az ördöggel folytattak volna alkudozást. Ha pedig az ördöggel alkudozom, akkor lehet, hogy én tudok az erősebb lenni, de lehet, hogy az ördög. Ez egy olyan nehéz kommunikációs helyzet, amely visszanézve könnyebbnek tűnik. Én egy olyan generációhoz tartozom, amelyik akkor gyerek volt, néha-néha engedtek azért, amikor már nem állott a házuk előtt fekete autó. Az ötvenes évek első évei Németh Lászlónak borzalmasak voltak. Amúgy is egy szorongó alkat volt, aki hajlott a pesszimizmusra. A hatvanas évek elejétől viszont volt egy fajta megkönnyebbülése, hogy az a fajta brutális erőszak talán nem történhet meg, puhább lesz, elviselhetőbb lesz a diktatúrának ez a formája. Mindig élt a hatalom azzal, hogy fölkínált az értelmiségnek bizonyos lehetőségeket.
Fekete Ágnes: Németh László protestáns, református volt.
Kiss Gy. Csaba: Vállalta, mint hagyományt, mint tradíciót. Ez egy jellegzetesen kultúrprotestáns magatartás volt az ő részéről.
Fekete Ágnes: Csak gondolom nem véletlen, hogy Huszt választotta.
Kiss Gy. Csaba: Németh László sokat foglakozott például a zsoltárfordításokkal, a református, protestáns hagyomány az életművében nagyon erősen benne van és kitapintható. Néhány nappal ezelőtt Kósa tanár úr hangsúlyozta nekem, hogy Husz Jánosnak mondjuk magyarul az előreformátor nevét.
Fekete Ágnes: Miért mondjuk magyarul?
Kiss Gy. Csaba: Ez a magyar kultúrába való mély belegyökerezettségét mutatja.

Hírek
Folytatódik a Lelkiségi Esték előadássorozat. Sebestyén Katalin az imádsághoz szükséges önvizsgálatról fog beszélni november 24-én, kedden 18 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban.

Segítő jelenlét a halál közelében címmel rendeznek konferenciát a napokban. Ma este 18 óra 30 perckor Gecse Attila református kórházlelkész tart előadást 20 éve az élet végénél, és ami utána van… címmel Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatt.

Átadják a Bethesda Anyák Házát, ahol a kórházi kezelés alatt lévő gyermekeik közelében lehetnek az szülők. Az ünnepélyes megnyitás november 19-én, csütörtökön 11 órakor lesz Budapesten, a Bethesda utca 3. szám alatt.

Az 1989-es forradalom mártírjaira emlékezik Budapesten az Erdélyi Gyülekezet november 22-én, Örökélet vasárnapján a 10 órakor kezdődő istentiszteleten és az utána következő ünnepségen a templom előtti kopjafánál. (Gyógyszertári út 3. Az Örs vezér terétől Erdélyi Gyülekezet feliratú kisbusz viszi a helyszínre a látogatókat.)

Bolyongástól a népvándorlásig címmel tart előadást dr. Hodossy-Takács Előd november 18-án, azaz ma este 18 órakor Debrecenben, a Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóban.

Nagy Károly Zsolt tart előadást a református vallási identitásról, Közösségen innen, felekezeten túl címmel november 19-én, csütörtökön 19 órakor Budakeszin, a Fő utca 159. szám alatti Kálvin teremben.

"A test a Szentlélek temploma, amelyet gondozni kell" című előadássorozat következő alkalmán az autoimmun betegségekről beszél dr. Séllei Lajos orvos november 23-án, hétfőn 17 órakor Iregszemcsén, a Bartók Béla Művelődési Házban.

Második alkalommal rendezik meg a Református Regionális Ifjúsági Napot november 21-én, szombaton 9 órakor Nyíracsádon, a Ligetalja Közművelődési és Turisztikai Központban.

Kovács Endre Ti azért így imádkozzatok! című könyvének bemutatója lesz november 19-én, csütörtökön 18 órakor Budapesten, a Horánszky utcai Loyola Cafe-ban.

Ugyancsak könyvbemutató lesz november 21-én, szombaton 17 órakor Dadon, a református gyülekezeti teremben. Selmeczi István Istennel a tűzvonalban című kötetét mutatják be.

Hegedű – orgona hangverseny lesz Takács Zoltán hegedűművész és Varga László Orgonaművész közreműködésével november24-én, kedden 18 órakor Miskolcon, a Deszkatemplomban.

Kunszt Veronika népi iparművész Gödöllő virágai című textilkiállítása ezen a héten vasárnapig 10 óra és fél egy között látogatható Gödöllőn a református gyülekezeti teremben. A kiállítás másik része a GIM-Házban (Körösfői u. 15-17.) december 15-ig szombatonként és vasárnaponként 14 órától tekinthető meg.

Mezőföldi hittanversenyt rendeznek általános iskolások részére november 21-én, szombaton 10 órától Enyingen, a Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskolában.

Fekete Ágnes áhítata:

"Ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik" Róma 5, 20
 
Az elmúlt héten volt egy hátborzongató tapasztalatom. Hirdettük a rádióműsorban is, az itt elhangzott áhítatok megjelentek egy adventi kötetben, és annak voltunk a könyvbemutatóján. Különlegesen békés és szép este volt. Amikor hazajöttünk, akkor szembesültem azzal, hogy amíg mi kedvesen énekeltünk, lövöldözés kezdődött Párizsban. Mi elkezdtünk imádkozni, ők elkezdtek ölni és menekülni. Félelmes képpé vált ez bennem. Azóta is kérdezem magamban: szabad visszavonulni a föld egy kis szegletébe, és békét keresni akkor, amikor a világ egyre rettenetesebb bűnben él? Ugyanakkor ennek az igazságnak az ellenkezője is ott van: tehetünk ma bármi mást ma, van valami, ami értelmesebb, minthogy visszavonulunk, és olyan szigeteket keresünk, ahol átmenthetjük értékeinket, ahol felnevelhetjük gyermekeinket?
Mintha kétféle növekedés folyna párhuzamosan. A jó is és a rossz is terjedni akar. A növekedés sokszor olyan mértékű, hogy még a fantáziánkkal sem tudjuk követni. De többnyire a gonoszság terjedését észleljük csupán. Mintha a félelem egyfajta érzékszervvé alakulna bennünk, és ezzel érezzük a növekedést. Nem épül ki azonban eléggé egy másfajta érzékszerv, amellyel a jó növekedését tapasztalhatnánk. Ha van olyan lelki érzékszervünk, amely ugyanúgy, ahogyan a félelem érzékeli a rosszat, minket a jó érzékelésében segíthet, akkor az a jelen-lenni-tudás. Amikor félünk, akkor úgy tapasztaljuk a bűn növekedését, hogy a jövőbe szalad a lelkünk. Elképzeljük mindazt a rosszat, ami lesz, ha meghosszabbítanánk a jelent. E futás helyett a kegyelem beleállít a jelenbe. Csakis abban a valóságban tud növekedni, ahol vagyunk. Mintha a bűn természeténél fogva úgy terjedne, hogy szétlapul, a kegyelem pedig természeténél fogva növekedik egyre inkább felfelé, mint egy fa.
Kétféle növekedésben élünk. Ha lefelé nézünk, akkor csak az egyiket látjuk. Félelmes tempóban tapasztaljuk a rossz terjedését. És sajnos csak nagyon kevés embernek van bátorsága ahhoz, hogy feltekintsen, és Isten látását is tapasztalja. Mert nő közöttünk a kegyelem is. Azon a bizonyos pénteken például odajött hozzám egy kedves lány, és megkérte, hogy imádkozzunk. Nem volt ott üres terem, megálltunk az egyik ablakpárkánynál, és láttam az arcán, ahogyan megnyugszik, szétfoszlanak félelmei. Nőtt a kegyelem egy kicsit, abban a zajos zugban is.
A természetben a hajszálcsövesség jelensége a legtalálóbb kép erre a növekedésre. A folyadékok képesek szűk, keskeny térben a gravitációs erő ellenében is mozogni. A víz a fa sejtfalainak mikrokapillárisaiban képes haladni fölfele sejtről sejtre. Ez mintha a lélek növekedésének a képe lenne. De ez csak akkor lehetséges, ha képesek vagyunk megállni, igazán jelen lenni, csendben lenni, és eszünkkel nem a múltba vagy az elképzelt jövőbe futkosni. Itt vagyok Uram, jelen vagyok, a Tiéd vagyok. Ezt a jelenlétet adja meg nekünk Isten, hogy növekedhessünk a kegyelemben. Ámen.