2015-12-09

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Igencsak különleges kirándulásra invitálom kedves hallgatóinkat. Nemrég Alcsútdobozon jártam. Aki a református egyházat egy picit is ismeri, az tudja, hogy a Bethánia Szövetség fontos szerepet töltött be abban, hogy az egyház ma úgy él, ahogyan. A 20. század első felét jellemző lelkiségi mozgalom, az úgynevezett Ébredés egyik főszereplője volt a Bethánia Szövetség. Az ő volt központjukba látogattunk el az alcsúti Mária-völgybe. Ott egészen az ötvenes évekig csendes napoknak adtak helyet. Amikor az épületet megláttam, szinte egy történelmi látomásban volt részem. Ez az építmény ugyanis először József főherceg majorságának istállóépülete volt, amelyet később vadászkastélyként ismertek. Utána lelki, ébredési központ volt, majd téesz-tulajdon lett, jelenleg pedig golfpályává alakították. Mintha valami villámcsapás hatása alatt értettem volna meg: Igen, ez történt Magyarországgal. Uradalmi világ, lelki ébredés, kommunizmus, majd a golf. Mindegyik egy-egy szimbólum. József főherceg a dualizmus hadseregének a vezetője volt. Művelt, kiemelkedő fia József nádornak. De mégiscsak a Monarchia kegyetlen alkuinak a végrehajtója. Az Ébredés, az itteni csendesnapok, a lelki szomjúság és a vezetés iránti vágy leképezését mutatták. Százak és százak töltötték itt a nyarakat, házasságok születtek itt, emberek Istenre találtak, ugyanakkor utólag látnunk kell azt is, hogy azok az egyházi vezetők, akik a kommunizmus idején nevüket adták az egyház felszámolásához, szinte mind ebből az Ébredésből jöttek. Aztán jött a téesz idő, az épület részben lepusztult, részben stílustalanná lett. Végül itt a ma, a golfpálya ideje, amikor a testi épülés, a fizikai erőnlét és a szórakozás kastélyává lett ugyanez a hely. Ott álltam dermedten a golfpályán, és nem is tudtam ezt a látomást értelmezni. Félve autókáztunk be a kertbe, engedélyt kértünk a biztonsági őrtől, nem is tudtam, hogy mit gondoljak. Mert a golf egy jó sport. Mégis fáj, hogy ma fontosabb ez, mint a lélek megújulása. Egész gondolkodásunk a testre, a fizikai jólétre irányul, és közben az emberek lelke annyira hervadozik, hogy az szinte fájdalmas. De hát ebben a világban élünk, nyilván itt van nekünk dolgunk. Most együtt is menjünk el erre az időutazásra egy kedves kilencvenéves idős nénivel, Komáromi Nándorné Sárika nénivel, aki már nehezen mozog, de a szíve nagyon fiatal, és elkísér bennünket.

Fekete Ágnes: Áldás, békesség!
Komáromi Nándorné: Áldás, békesség!
Fekete Ágnes: Merre megyünk?
Komáromi Nándorné: Visszafelé.
Fekete Ágnes: Jó. Itt van! Igen. Ez az.
Komáromi Nándorné: Ez a hely.

Fekete Ágnes: Egy pillanatra megállok. Ez a fasor, valami csodálatos!
Komáromi Nándorné: Csodálatos szépség!
Fekete Ágnes: Valamikor ez a fasor a főherceg kastélyához vezetett?
Komáromi Nándorné: Igen.
Fekete Ágnes: Most meg már kanyarodik az út.
Komáromi Nándorné: Igen.
Komáromi Nándorné: Régen jártam már itt. Nem is gondoltam, hogy itt ilyen élet van.
Fekete Ágnes: Ez most egy golfközpont. Régen hogy nézett ki ez a hely? Ilyen platánfák voltak itt?
Komáromi Nándorné: Ez így volt, ahogy van. Ott különálló fák voltak, volt almafa és másféle fák is. Oda letelepedtünk alájuk körülbelül húszan-huszonöten.
Fekete Ágnes: Minden fa alatt egy-egy kiscsoport volt?
Komáromi Nándorné: Igen. Ott látszik a vége, ameddig a terület tartott.
Fekete Ágnes: Addig, ahol most az erdő van?
Komáromi Nándorné: Igen.Itt a fák alatt voltunk egy a kiscsoportokban egy-egy vezetővel. Szikszai Béni, Kovács Dezső… A falubeliek összefogtunk és kijöttünk, mert mindenki kíváncsi volt Isten Igéjére.
Fekete Ágnes: A személyesség volt a megkapó?
Komáromi Nándorné: Igen, az ahogyan elmondták, hogy mit láttak meg saját életükben Isten munkájából, majd közösen imádkoztunk.

Fekete Ágnes: Hogyan nézett ki akkor ez a kastélyrész?
Komáromi Nándorné: Így volt, ahogy most.
Fekete Ágnes: Tényleg? És mi volt akkor ebben?
Komáromi Nándorné: Le volt terítve a földre szalma, és azon aludtak a lányok.
Fekete Ágnes: De hol? Melyik részén? Ez jó nagy épületnek néz ki! Akkor egy nagy tér volt benne?
Komáromi Nándorné: Egy nagy tér volt.
Fekete Ágnes: Ez az épület legalább harminc méter hosszú, de csak öt méter a szélessége. Istállónak épült eredetileg?
Komáromi Nándorné: Vadászoknak.
Fekete Ágnes: Vadászoknak?
Komáromi Nándorné: A főherceg vadászott. Jöttek hozzá külföldi vadászok is, és itt volt a tanyájuk.
Fekete Ágnes: A táborozások idején, hogy helyezték el a fiúkat és a lányokat?
Komáromi Nándorné: A fiúk külön kis barakkokban laktak.
Fekete Ágnes: Hol voltak azok?
Komáromi Nándorné: Ott, ahol most azok a fabódék vannak.Hat vagy nyolc személy fért egy-egy ilyen épületben, de voltak vagy százötvenen, kétszázan.
Fekete Ágnes: A lányok meg itt az épületben aludtak? Itt aztán bőven elfértek!
Komáromi Nándorné: Bőven, de azt nem mondhatjuk, hogy kényelmesen.
Fekete Ágnes: Hol voltak azok az alkalmak, amikor együtt volt mindenki?
Komáromi Nándorné: Akkor itt voltunk hátul, ahol az evés is volt. Ez a teraszrész akkor nem volt fölemelve.
Fekete Ágnes: Ott osztották az ételt?
Komáromi Nándorné: Igen. Itt volt egy épület, ahol főztek.
Fekete Ágnes: Elég nagy épület ez is.
Komáromi Nándorné: Igen, mert két család lakott itt, ezen a vitéztanyán. Bodri Mihály a háborúban mutatott vitézségéért kapta a területet a főhercegtől.
Fekete Ágnes: Ő is támogatta ezt a konferenciát?
Komáromi Nándorné: A lánya megtért. Segített a főzésben, a veje pedig a külső munkákban. A tejet és a túrót ők adták mindig.
Fekete Ágnes: A vő Turbucz István volt?
Komáromi Nándorné: Igen. Akkoriban még járt a vonat Alcsútra, és lovas kocsikkal vártuk az embereket az állomáson, amikor a konferenciákra jöttek. Előfordult, hogy a férjem nem ért rá és én mentem kis a lovas kocsival a vasúthoz.

Fekete Ágnes: Folytatjuk ezt a történelmi utazást, egy másik szintén kilencven éven túli emberrel beszélgetünk. Németh Sándor annakidején a Bethánia énekkarát vezette. Először a Bethánia nyomdáról faggattam, amely a Gyulai Pál utca 9. számú ház pincéjében volt.

Németh Sándor: Annakidején még hagyományos módon ólombetűket szedegettek nagy szorgalommal. Kiderítettem, hogy például Szabó Dezső könyvét, az Elsodort falut is ott nyomták a Bethánia Nyomdában.
Fekete Ágnes: Az egész pince nyomda volt, vagy csak egy része?
Németh Sándor: A pince Gyulai Pál utca felé eső részében volt a nyomda. Volt egy nagy terem, ahol a gépek voltak, és mellette egy volt a papírraktár. A bejárati kapualjtól kezdve egészen a Kőfaragó utca felé eső végéig tartott a nyomda. A másik felén volt Fodor bácsi lakatosműhelye. Sokszor lementünk hozzá is, mert nagyon szerettük a kisöreget. Azt mondták róla, hogy állítólag nagy kommunista volt, de megtért. Tisztaszívű, hívő ember volt, és annyira hasonlított Rákosihoz. Az a hír járta, hogy előfordult az is, hogy Fodor bácsi ült helyette Horthy börtönében. De hát, ez csak ilyen mendemonda. Hogy igaz-e vagy sem? Azt nem tudom. A kommunista hatalom átvett mindenféle sokszorosító eszközt.Még az írógépekre is mind rátette a kezét, nem is beszélve a nyomdagépekről. A nyomdát azon nyomban leállították, összetörték, nem tudjuk mi lett vele. A Rákosi időben kidobták.
Fekete Ágnes: Régóta működött ez a nyomda?
Németh Sándor: Régóta megvolt. 1928-ban már biztosan működött a nyomda, mert ezt a könyvet akkor adták ki. De talán van régebbi is.
Fekete Ágnes: Ez van ráírva: Krisztusért és az egyházért.
Németh Sándor: Ez 1919-es.
Fekete Ágnes: Varga Gyuláné szerkesztette.
Németh Sándor: Ez 1911-es. Talán ez a legrégebbi. Szinte azonos volt a CE Szövetség és a Bethánia. A CE Szövetség Amerikából indult. A Bethánia Egylet pedig egy itteni bejegyzett, vallásos egyesület volt, amelyet a CE Szövetség tagjai alapítottak.
Fekete Ágnes: Hogyan került a Bethániába?
Németh Sándor: Érettségi után beadtam a pályázatomat a mérnöki karra. Végülis vizes mérnök lettem. Fölvettek az egyetemre, de nem volt kollégiumi hely. Édesapámmal szomorúan ballagtunk a Rákóczi úton azon gondolkodva, hogy mi lesz velem? Ekkor találkoztunk szembe Szikszai Bénivel, aki szintén abonyi származású volt,és régebben a községházán édesapám beosztottjaként dolgozott.
Fekete Ágnes: Mi volt a foglalkozása az édesapjának?
Németh Sándor: Irodatiszt volt. Amikor Szikszai Béni fölkerült Pestre, megszakadt vele a kapcsolat. Amikor aztán ott a Rákóczi úton összetalálkoztunk, kérdezte, hogy miért lógatjuk az orrunkat? Elmondtuk neki, hogy fölvettek az egyetemre, de nincs hol laknom. Erre ő azt mondta, hogy a Bethánia központjában van egy szerény fiúotthon, ha megfelel, másnap már be is költözhetek. Az isteni kegyelem csodálatosan működött. Az életem során nagyon sokszor megtapasztaltam, hogy az Isten a tenyerén hordozott. Megnéztem a fiúotthont, tényleg roppant szerény volt. Kórházi vaságyak voltak. De egy diáknak, ha fedél van a feje fölött, az már jó. 1943 őszén Nagy-Ferge Zolival laktam együtt. Ő pécsi lévén jó barátságban volt az egész Dizseri családdal. 1944 végén közeledett Budapest ostroma, körülzárták, és nekünk be kellett volna vonulni, de aki csak tudott megszökött. Zoli azt mondta: "Gyerekek, menjünk le Pécsre! Én úgy ismerem a Mecseket, mint a tenyeremet, úgy el fogunk ott bújni, hogy az oroszok, meg se találnak minket." Naiv kis elképzelés volt. Elkövetkezett Budapest ostroma, és pécsi barátom hívására elköltöztünk hozzájuk. Megérkeztünk, hogy aztán majd elbújunk a Mecsekbe. Két család összejött, és azt mondták: "Ne szamárkodjatok! Mit keresnétek ott? Hol aludnátok? Mit csinálnátok ott?" Akkor a két család megegyezett, hogy elrejtenek bennünket. A Dizseri család kettőnket befogadott. Drága apósom, Dizseri Sándor bácsi átadta a helyét a padlásszobában, és leköltözött a házba, ahol egy nagyszobában voltak négy gyerekkel. Két hónapot töltöttünk ott. Jött aztán az én drága feleségem, Dizseri Magduska. Amikor már lehetett hazautazni, akkor nagyon kalandos úton hazajöttünk. Ahogy elindultunk, ránk bíztak három debreceni idős hölgyet, hogy ha megyünk hazafelé, Ceglédig menjünk együtt és segítsük őket. Egy szánkóra raktuk fel a holmikat, és úgy húztuk magunk után. Mivel a dunai hidat fölrobbantották Bajánál, a Duna jegén mentünk át a töltésen. Ott egy orosz odanyomta az orrunk elé a puskát. No, mondom: Lajos, megyünk Szibériába. Az őr látta, hogy kínlódunk a kis ródlival, hozta a táskáját, előszedett egy teljesen friss, vadonatúj, steril gézt, és azt mondta, kössük föl a csomagot.
Fekete Ágnes: Egy orosz katona? Azért az ritkaság volt.
Németh Sándor: Igen, egy orosz katona. Vannak ilyen dolgok!
Németh Sándor: Később megindult az életünk. Följöttem újra az egyetemre. A sógorom, Dizseri Sándor is bejárt hozzánk a Gyulai Pál utcába, mert a szövetségeseknek kötelező volt ott lenni a szövetségórán. Különösen a szövetségmegújító órán, amely minden hónap első csütörtökén volt.
Fekete Ágnes: "Mivel a Megváltó engemet annyira szeretett, hogy a keresztfán meghalt érettem, én is szeretni akarom Őt, és iránta való hálából életemet Neki szentelem…"
Németh Sándor: Ezt közösen elmondtuk. Szikszai Béni vezette ezt és ezzel csinált rendet.
Fekete Ágnes: Ki szervezte ezt a kis kollégiumot?
Németh Sándor: Szikszai Béni.
Fekete Ágnes: Ő személyesen?
Németh Sándor: Ezeket a dolgokat egyedül szervezte. Remek szervezőkészséggel rendelkezett. Én akkor még nem voltam hívő ember, csak jó református. Itt ismertem meg az evangéliumot. A Bethániában működött egy énekkar is. Mindig szerettem énekelni, és hegedülni is tanultam, így ismertem a kottát. Egyszer, amikor az énekkarból valami miatt eltávozott a kórusvezető, akkor Béni azt mondta:"Te kottaismerő vagy. Holnaptól te vezeted az énekkart." Tiltakoztam ellene, hogy nem értek hozzá. Erre ő azt mondta, hogy nem kell ahhoz érteni, csak vezényelni kell, a többeknek meg énekelni. Ennyire naivan ment a dolog. Úgy gondoltam azonban, hogy ez nem elég, ezért elkezdtem kórusvezetést tanulni és kottákat szerezni. Tulajdonképpen a Bethánia énekkar, egy szolgálati közösség volt a Bethánián belül. Minden vasárnap este kötelezően szolgált. Egyszerű, kis Halleluja énekeket énekelt, amelyek igazán nem is kórusmuzsikának voltak komponálva, hanem csak kedves négyszólamú énekek voltak harmóniumkísérettel.
Fekete Ágnes: Nekem úgy tűnik, hogy az SDG konferenciákon népdalokat énekeltek, a Betániában pedig a hallelujákat.
Németh Sándor: Leragadt a társaság a Halleluja mellett, mert abban bűnbánó, Krisztushoz hívogató énekek voltak. A nyugaton akkor divatos slágereket írták át evangéliumi szövegre. Tulajdonképpen vádolták is a tingli-tangli, magyar fülnek nem kedves dallamokat. Joggal vádolták, de akkor ez adatott, és azt mondták, ha valaki meghallja az evangéliumot, még ha keringődallamra is, akkor ebből lehet áldás. 1946-47-ben, országos jellegű ébredés volt, amelynek az egyik zászlóvivője a Bethánia volt az SDG, a KIE és nagyon sok lelkész mellett. Szikszai Béni markáns egyéniség volt, aki a szervezeti rend mellett a külső rendet is igényelte. Például azt, hogy a szövetséges, hívő emberek ne járjanak moziba, ne kártyázzanak, a nők ne fessék magukat! Aki az Úré, az ne golfozni járjon! Jó a testgyakorlás, de… Nagyon szépen bemutatta ezt a Tűzszekerek című film. Volt aki így prédikált, viccesen kifejezve Krisztus eljövetelét: már csak kilométerekre van tőlünk az Úr Jézus visszajövetele.
Fekete Ágnes: A lányoknál szinte kötelező volt a "bethánista konty"?
Németh Sándor: Hát, legalábbis a rövid haj. Ebben nem volt egységes a Bethánia, csak Béni jó néven vette, ha így volt. Nem ebből áll a keresztyén életünk. Vidéken, például a debreceni szövetségben nem volt ilyen íratlan szabály. Szikszai Béninek ez egy külön kívánsága volt. Egyébként egy puritán, parasztszármazású, úri osztállyal szemben mindig szembenálló magatartást tanúsított. A szövetségeseknek illett valamiféle közösségi munkát vállalni. Ki ilyet, ki olyat. Volt, aki a lóversenyen osztogatott röplapokat, hogy az embereknek ne a pénz és a pénzszerzés legyen az istene. Nagy létszámú kórusunk volt. Már akkor voltunk ötvenen-hatvanan. Szinte a himnuszunk volt a Halld az ég harangi zengnek… kezdetű indulószerű ének.
Fekete Ágnes: Szikszai Béni azért támogatta nagyon a kóruséneklést, mert érezte, hogy ebben erő van?
Németh Sándor: Hallgassunk bele az egyik énekbe! Hát, ilyen! Amikor a Bethánia föloszlott, az énekkara még mindig egységes szervezet volt. A Klauzál téri gyülekezet átvette az énekkart. Nem akarták, hogy szétszéledjenek az kórustagok. Szikszai Béni utolsó intelmei azok voltak, hogy a Bethánia megszűnése után mindenki keressen egy illetékes egyházat, és tagozódjon be ott. Az énekkarról pedig az volt a határozat, hogy maradjon együtt, és a Klauzál tér átvette az egészet.
Fekete Ágnes: A politikai rendszer sem volt túl kedvező. Az emberek közül sokan megijedtek, és sokan elmentek emiatt.
Németh Sándor: Voltak ilyenek is.
Fekete Ágnes: Vagy a bethánisták nem?
Németh Sándor: Nem. Ők annyira nem.
Fekete Ágnes: Ez micsoda?
Németh Sándor: Amikor megindult az egyetemi oktatás akkor az énekkari szolgálat mellett, szerveztünk bibliaórákat is a műegyetemen. Minden héten volt bibliaóra, és reggeli imaóra is. Bár kevesen, öten-hatan ha voltunk. Az már a legvadabb Rákosi korszakban volt. Azonban volt egy egyetemi tanársegéd, Nemes Szilárd, aki megszervezte, hogy menjünk be korán hét órakor és a Hídépítési tanszék raktárába, ott senki nem fog háborgatni minket, ott megtarthatjuk a reggeli imaórát. Így is tettünk.
Fekete Ágnes: Tehát már megszüntették a Bethániát, de azért búvópatakként még élt?
Németh Sándor: Hát, igen. Tulajdonképpen az történt, hogy amikor megszűnt a Bethánia, akkor megalakult egy bizonyos evangélizációs munkaközösség, amelynek még például Szikszai Béni is tagja lett, és Egyház Megújítási Mozgalom címen futott tovább, de már egyházi keretek között. Akkor voltak hivatalos alkalmazottaik is, mondván, hogy a Bethánia megszűnt. Előttem máig is rejtély, hogy ez most Pilátus vagy Kajafás műve volt-e? Bereczkytől kéne meg kérdezni: "Püspök úr, hogy is volt ez? Magától hozta ezt a döntést, vagy pedig behívták az Andrássy út 60-ba?"

Hírek
Mennyire kell a hithez a tudomány és a tudományhoz a hit? Mi az érzelem szerepe? Ezekről a kérdésekről szól Vizi E. Szilveszter és Sajgó Szabolcs előadása a következő Gondolkodó Szeretet – Gondoskodó Szeretet beszélgető sorozat összejövetelén, december 15-én, kedden 18 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri Egyházközség Nagytermében.

Ybl Miklósról és koráról tart előadást Viczián Zsófia társadalomtörténész a Világ-Egyetemi Előadások keretében december 11-én, pénteken 18 órakor Budapesten, a Pasaréti református templomban.

A XVI. századi Bibliafordításokról tart előadást dr. Verók Attila december 14-én, hétfőn 18 órakor Egerben, a Kálvin Ház nagytermében.

Vallás, erőszak, megbékélés a migráció összefüggésében címmel tart előadást Hodossy-Takács Előd december 15-én, kedden Debrecenben, a Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóban.

Természet és technika címmel rendeznek konferenciát Paul Tillich halálának 50. évfordulója alkalmából december 11-én, pénteken 14 órától Budapesten, a Rózsavölgyi köz 3. szám alatt.

Az Öt templom adventi fesztiváljának keretében december 9-én, azaz ma 17 órakor az Örömhír Református Énekkar ad adventi koncertet Győrben, a Kossuth utcai református templomban. Szombaton fél négytől pedig Öt Templom Túra indul a Rát Mátyás tér 4. szám elől.

A Hirdesd az Igét! program keretében presbiteri találkozót szerveznek december 12-én, szombaton 10 órától Vásárosnaményban, valamint december 13-án vasárnap 10 órától Balmazújvárosban.

Szakmai napot rendeznek a szeretet öt nyelvéről december 12-én, szombaton 9 órától Hódmezővásárhelyen, a Bethlen Gábor Református Gimnázium olvasótermében.

Adventi kézműves foglalkozást tartanak december 13-án, vasárnap 13 órától a Ragályi Kastélyban.

Michael Card karácsonyi koncertje december 13-án, vasárnap 18 órakor lesz Budapesten, a Fasori református templomban.

A Székesfehérvári Ökumenikus Kórus ad adventi koncertet december 13-án, advent harmadik vasárnapján 15 óra 30 perctől Magyaralmáson, a Faluházban.

A Gönci Pedagógus Nőikar és a Református Vegyeskar szolgálatával tartanak adventi koncertet december 13-án, vasárnap 15 órakor Göncön, a római katolikus templomban.

Jótékonysági koncertet ad Vincze Lilla december 15-én, kedden 18 órakor Miskolcon, a Deszkatemplomban.

A IV. Keresztény Film- és Könyvnapokat rendezik meg december 12. és 14. között Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol kiállítás, beszélgetések, keresztény filmek vetítése és könyvvásár is lesz.

Fekete Ágnes áhítata:

"Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket." Példabeszédek 19,11

Miért nem hallunk jól? Nehéz elhallgatni, főleg a vétket. Azért mert nem tudunk igazán ráhangolódni a másikra. Sokszor leülünk valaki mellé: "Na, mondjad…" valójában nem vagyok kíváncsi rá, előre tudom, hogy mit fog mondani, a fülem nem tiszta. Az "elhallgatja" szót úgy szoktuk használni, hogy eltitkol, nem mond el, falaz a másiknak. De voltaképpen milyen szép értelme az is, hogy elhallgat. "Elhallgatná még napestig" – mondjuk, hosszúidejűség is van ebben. Óriási türelem kell ehhez a hallgatáshoz. Türtőztetni magam, és türelemmel ülni, kinyitni a fület, becsukni a szájat: "mondjad…" Ezzel eltemetem a vétket. Ha megszüntetni nem is tudom, de mintegy kémiai folyamatban, feloldom az élet folyadékában.
És mindez ékessége, szépsége az embernek. Nem jó, hanem szép. Isten mintha nem a morális érzékünket, nem az akaratunkat mozgósítaná a türelmes meghallgatásra, hanem a szépérzékünket. Mert amikor valamit csodálunk, akkor tökéletesen jelen vagyunk ott, ahol vagyunk. Egy gyönyörködtető tájba annyira bele tud feledkezni az ember, hogy szinte megszűnik a tér és az idő, valami sűrített jelenlétbe kerülünk, és önkéntelenül fut ki a szánkon: "Csodásan szép!" Igen, a jelenlét, az igazi jelenidőben lét tesz minket meghallgatóvá. Sokszor türelmetlenül futnánk már: "na, mondd csak, öt percem van." Máskor arra gondolunk, "bezzeg az anyukája, az nem ilyen volt, mennyire más lenne, ha…" a múltba révedezünk. Ilyenkor képtelenek vagyunk a teljes és valóságos jelent elfogadni, abba jól befészkelni magunkat.
De Isten adott nekünk egy segédeszközt arra, hogy türelmesen meghallgassunk, és ez az értelmünk. Az értelem tesz hosszútűrővé. Ezt mondja a példabeszéd. Nagyon sokszor jó vezérlőtárunk az érzésünk, de itt nem. Értelmemmel tudom csak magam meghallóvá tenni. Az érzéseim visszavezetnek lelkem bugyraiba. Ha a saját félelmeimből hallgatok meg valakit, akkor minden szóban csak a saját visszhangomat hallom majd. Isten ajándéka mindenki számára az értelem, amely képes néha saját indulataimnak is megálljt parancsolni, és igazán jelenlevővé tenni magam a másik számára, hogy elhallgassam őt.
Adventkor Isten türelmes hallgatásának vagyunk a tanúi. Türelmesen vár, hallgat és jelen van a számunkra. Ha van lelki hallásunk, akkor először ezt a csendet halljuk meg. Aztán szép lassan megtelik a csend is Isten üzenetével, eljön az Ige. Eljön karácsony.
Adja Isten, hogy türelmes várakozók és meghallók legyünk. Ámen.