2016-04-20

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Egy olyan korban élünk, amelyben rengeteg a keveredés. Ez részben jó is, azonban ilyenkor újra és újra rá kell kérdezni az alapokra: Kik vagyunk mi? Miben hiszünk? Ez vezetett minket oda, hogy egy sorozatot indítsunk, melyben a hit alapjait vesszük sorra. Dr. Szűcs Ferenc minden műsorunk elején majd hétről hétre néhány szóban a hitvallás egy-egy mondatát magyarázza.

Szűcs Ferenc: Az Apostoli hitvallás őse egy római keresztelési hitvallás volt, amelyet feltehetően nem is összefüggően mondtak el. Ennek bővebb formája a Nicea-konstantinápolyi hitvallás.
Fekete Ágnes: Ez az a hitvallás, amit legtöbbször katolikus templomban lehet hallani?
Szűcs Ferenc: A mi hitvallásunk is.
Fekete Ágnes: Melyik született előbb?
Szűcs Ferenc: Nehéz megállapítani. A niceai hitvallás már egy konkrét eretnekségre adott válasz volt. Az ariánus eretnekségre, amely Jézus istenségét tagadta. Az Apostoli hitvallás azért különös, mert a legszemélyesebb és egyben a legközösségibb hitvallás is. Így kezdődik: "Hiszek…" Csak én hihetek. Helyettem senki sem teheti ezt meg. Ugyanakkor mégis magam mögött érezhetem azokat a milliókat, akik velem együtt egy közösségben vallották évszázadokon keresztül és vallják ma is a világon ugyanazt az apostoli hitet. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem csak valamit hiszünk, vagy valamiben hiszünk, hanem az apostoli hitet hisszük, amit ők adtak tovább és ugyanazt hisszük, amit ők. Nem kisebb a mi hitünk sem, mint Péter apostolé. Osztozhatunk az ő kételyeikben is, mert ők is sokszor kicsiny hittel reagáltak arra, amit Jézus mondott nekik, de mégis ugyanabba a közösségbe tartozhatunk, akiknek Jézus azt mondja: "Ne félj, csak higgy!" Gyökössy Endre mondta szellemesen: "mi nemcsak az egyszeregy törvényei szerint élünk, hanem a Hiszekegy törvényei szerint is". Ez azt jelenti, hogy hiszünk az egy Istenben, azaz számolunk Istennel, és az életünk dolgaiba is beletartozik az, hogy kiben hiszünk. Valami olyan történik, mint amikor a napsugarakat a nagyító egy fókuszba gyűjti. A sokat, a sokfélét egy gyújtópontba gyűjti össze, és innentől kezdve a hívő ember életének lesz középpontja.
Fekete Ágnes: Az Isten első tulajdonsága az, hogy egy. Miért fontos, hogy egy?
Szűcs Ferenc: Mert nincs rajta kívül más. Ez már az Ószövetségnek is fontos üzenete volt, hogy egy istent vallottak a sok istenhittel szemben. Először talán csak úgy, hogy elfogadták, hogy vannak más istenek is, de Mózestől kezdve már megjelent az elméleti monoteizmus is. Én inkább úgy értelmezem, hogy ez az egyetlent jelenti, hogy Ő az igazán Isten, és ha vannak is úgynevezett istenek, nekünk egy Istenünk van.
Fekete Ágnes: Bizonyos értelemben megint egy politeista világban vagyunk, hihetetlenül sok isten támad minden irányból.
Szűcs Ferenc: Igen, és éppen ezért említettem az előbb ezt a koncentrációt, ezt a fókuszt. A hitre elsősorban nem a sokféleség a jellemző, hanem bizonyos értelemben a hitvallás mindig egy útszűkület. Jézus is azt kérdezte a tanítványaitól: "Engem, Emberfiát kinek mondanak az emberek?" Sokféle vélemény hangzott el, mert akkor is sokféleképpen vélekedtek, de volt aztán egy következő kérdés, és ez már a hitvallás kérdése: "Ti pedig kinek mondotok engem?" Péter fogalmazta meg: "Te vagy a Krisztus az élő Isten Fia." A keresztyénség azt vallja, hogy ezt az egy Istent igazán Jézus Krisztus jelentette ki nekünk. Istentől jött és Istenhez ment, és benne mutatta meg Isten igazán önmagát, hogy kicsoda is Ő valójában.

Fekete Ágnes: A minap egy kedves emberrel találkozhattam, aki 1964 óta Franciaországban él. Nagyapja nem volt más, mint a Tiszántúli Egyházkerület volt püspöke, Révész Imre. Ádám Györgyöt megkértem arra, hogy a francia református egyházról beszéljen nekünk.

Ádám György: A nagyapám lelkész volt, később pedig debreceni püspök. A kolozsvári teológiára járt, és a külföldi évét Franciaországban töltötte Montauban. Onnan olyat hozott, amely hiányzik a magyar református egyházban, és az egész életére rányomta a bélyegét. A francia papok póz nélküliségét, szerénységét és jól felkészültségét próbálta a saját példájával is meghonosítani. Ez többé-kevésbé sikerült is. Amikor Budapestről Ravasz Lászlót leléptették, ő is visszavonult. Le kellett mondania 1949-ben.
Fekete Ágnes: Személyesen ismerted?
Ádám György: Hogyne. Nagyon jól ismertem. Huszonkét éves koromig nagyon gyakran voltam vele. Én Magyarországot 1964-ben hagytam el. Akkor ő még élt három évet. Leveleztünk. Megvan az egész levelezésünk. Mondhatom, hogy rengeteget kaptam tőle, főleg azért, mert ő mindig a rendelkezésünkre állt, de egyáltalán nem nyomott minket az egyház felé és örültem, hogy saját magam találtam meg az utat, már itt Magyarországon. Örült neki. Az ő példáján és tanításán nevelődtem. Amikor kimentem, néhány hónap múlva úgy voltam otthon a Francia Református Egyházban, mint Magyarországon se.
Fekete Ágnes: Rendben van a Francia Református Egyház?
Ádám György: Igen. Azt is lehet mondani, hogy az utóbbi években egyre inkább elmélyült.
Fekete Ágnes: Milyen jelei vannak ennek?
Ádám György: A gyülekezetek élnek. Az egyház 1905-től kezdve a saját lábára állt, amikor elválasztották az államtól, és azóta is tartja ezt. Van egy különbség a francia és a magyar református egyház között: a huszadik században a Francia Református Egyháznak sikerült egy olyan szisztémát kialakítani, hogy a lelkészeket központilag fizetik, területi vagy országos szinten. Olyan keresetük van, amely egyszerű, tisztességes életre ad lehetőséget. Megkapják azt, ami a szolgálathoz kell. Például, mivel kisebbségi egyház és nagyon szét van szórva, a lelkésznek autóra van szüksége. A gyerekei nevelésére van egy bizonyos pótlék, és ha gimnazista vagy egyetemista korba kerülnek a gyerekek, akkor olyan helyre teteti át magát a lelkész, ahol van egyetem. Minden lelkész krajcárra ugyanazt a fizetést kapja. Nincs gazdag gyülekezet, nincs szegény gyülekezet.
Fekete Ágnes: Ez egy óriási dolog! Nagyon jó, hogy a családjukra is ennyire figyelnek!
Ádám György: Természetesen figyelnek a családjukra. De az is fontos, hogy a gyülekezet nem tud odacsábítani egy papot, aki többet szeretne keresni. Sajnos Magyarországon ez előfordul. Nagy előnye ennek a rendszernek, hogy a lelkészek valóban testvériesek, és nem akarnak egymás elé vágni.
Fekete Ágnes: A másik, hogy tízévenként helyet változtatnak a lelkészek.
Ádám György: Inkább hét évenként. Tovább is maradhat bizonyos helyzetben valaki, vagy korábban is elmehet, ha teszem azt, a férje vagy felesége karrierje olyan helyre hívja, ahova el kell neki is menni. Nincs lelkészhiány túlságosan, és általában ha valahol keresnek lelkészt, akkor találnak is. Ha máshol nem, hát Svájcban. Ott ugyanis egy egyszerű kisvárosi gyülekezetnek hat vagy hét lelkésze is van. Persze fél vagy harmad időben.
Fekete Ágnes: Egy idő után kötelező elmenni a gyülekezetből?
Ádám György: A gyakorlat kimutatta, hogy a legjobb, ha körülbelül hat-hét év után máshova néz a lelkész. Neki is jó, és a gyülekezetnek is jó.
Fekete Ágnes: Mi az előnye és mi a hátránya annak, hogy együtt van az evangélikus és a református egyház?
Ádám György: Franciaországban ez egy kicsit furcsa, mert egy kicsit olyan, mint a "pacsirta pástétom". Felerészt pacsirtahús, felerészt lóhús. Egy pacsirta, egy ló. Franciaországban körülbelül hatszázezer református van, amely a lakosság egy százaléka lehet. Lutheránus pedig csak nagyon kevés helyen van. Az Elzászhoz közeli Montbéliard környéke történelmi okok miatt lutheránus környék, és a nagyobb városokban is vannak lutheránusok. Ez inkább egy tanúságtétel, hogy nincs közöttünk különbség.
Fekete Ágnes: Talán nem is volt?
Ádám György: Kevés volt, de most még annyi sincs.
Fekete Ágnes: Mi volt az a kevés?
Ádám György: Az úrvacsorát egy kicsit másképp osztják. De az gyakorlatilag nem különbség. A tizenhatodik században voltak még problémák ezen a téren, de az már elmúlt. Ausztráliában például egy kis faluban van legalább három-négy protestáns egyház: presbiteriánus, metodista, lutheránus… Összejárnak. Sőt, ha valaki egy olyan helyre megy, ahol az ő egyháza éppen nincs képviselve, akkor megy a másik egyházba, és esetleg ott is papnak választják.
Fekete Ágnes: Tehát ott még annyi különbség sincs.
Ádám György: Ott a protestánsok között már megvan az összefogás. Magyarországon ez nehezebb, mert olyan történelmi hagyományaik vannak, amelyek nehézzé teszik ezt. Emlékszem, annakidején megkülönböztettük még a harangok szavát is. Mert, hogy szól a kálvinista nagy harang? "Forgós adta teremtette!" A katolikus csengő: "Jézus, Mária – Jézus Mária." És a lutheránus: "Se ide se oda." Nevetséges, de jól kifejezi a magyar helyzetet. Szomorú dolgok ezek.

Fekete Ágnes: A saját gyülekezetben hogy működik mindez?
Ádám György: Olyan megyében vagyunk, ahol tősgyökeres protestáns nincs is. Savoie megye az egyik legkatolikusabb megye volt. Az már az Alpok része. A katolikus egyház egyik nagy képviselője, nagy ellenreformátor volt, és Genf közelsége miatt nagy volt a katolicizmus hatása a vezetésben is. Ez nem is volt Franciaország. Savoie egy külön ország volt. Először Chambéry volt a fővárosa, – ahol mi vagyunk a Chambéry-i gyülekezetben – aztán átkerült Torinóba. Amikor üldözték a protestánsokat, Dél-Franciaországból nagyon vigyázva mentek át Savoie-n Svájcig vagy Németországig. Ha szerencséjük volt, akkor baj nélkül át is értek, mert a francia protestáns az az "ördög" volt. Mi van most? Minden nagyobb városban van gyülekezet. Elzásziak, dél-franciák jönnek más vidékről és külföldiek jönnek. Viszont ugyanazt a hugenotta református egyházat találjuk meg ott is, ugyanúgy, mint Nyugat- vagy Észak-Franciaországban. Ebben a református egyházban minden lelkipásztor egy szinten van, bár a szervezés miatt egy-egy vidéknek van elnöke, de nincs szuperintendens, és természetesen nincs püspök sem. A lelkészek teljesen testvériesen igyekeznek vezetni, és aránylag jó sikerrel. Ezért ha elkerülsz Franciaország egyik végéből a másikba, megtalálod ugyanazt az egyházat, ami nagyon erősen Kálvin egyházrendszere szerint működik, és fennáll már ötszáz éve. Nincs tisztségünk. Részt veszünk különböző bizottságokon keresztül az egyház munkáiban. A gyülekezetek anyagilag is közösen hordozzák a terheket. Minden gyülekezetre ki van róva egy bizonyos összeg, amit össze kell szedni, a nagyságától függően, és ez mind egy közös kasszába megy, ahonnan kiosztják a lelkészeknek. A mi gyülekezetünk egy megye területén van, ahol három városban van minden héten istentisztelet.
Fekete Ágnes: A lelkész három istentiszteletet tart vasárnaponként?
Ádám György: Két lelkész van. Természetesen a lelkész prédikál, amikor nincs valami más fontos dolga, de van jónéhány laikus, világi prédikátor, akiket szintén, többé-kevésbé kiképeztek. Ez normális, mert sok helyen előfordult a kálvini egyházban, hogy minden lelkészi funkciót a világiaknak kellett átvenniük ott, ahol az üldözések alatt nem volt lelkész.

Fekete Ágnes: Most pedig Majosházára látogatunk el Tarnóczi László segítségével, aki az ott épülő Hospice ház felől érdeklődött.

Kontha Benőné: Majosházán 1996 óta működik otthoni hospice ellátás.
Tarnóczi László: Az egyesület elnökeként kiket tudott maga mellé toborozni segítőnek ehhez a szolgálathoz?
Kontha Benőné: Az egyesületet tizennégy tag alapította. Azóta el is mentek, hozzá is jöttek, így egyesületünk huszonkét tagból áll. Elsőként a Majosházán élő református emberek segítettek. Nagyon sok önkéntes segítőnk is van, akik ott vannak, ha el kell vinni valakit egy értekezletre, föl kell állítani a kerítést a hospice-háznál, kapálni kell a növényeket, a nárciszokat, vagy jogi tanácsot kell adni. Sok területen van szükség önkéntes segítőkre. Tizenhét településen végzünk otthoni hospice ellátást.
Tarnóczi László: A hospice tevékenység, amely az utolsó útra készülés segítése, rendkívül nehéz a család minden tagjának, és ebben pótolhatatlan az a segítség, amit Önök nyújtanak.
Kontha Benőné: Egy csapat áll a család rendelkezésére: orvos, gyógytornász, szaknővér, mentálhigiéniás munkatárs, dietetikus. A csapat megbeszéli, hogy milyen intenzitással tudunk segíteni. Lehet, hogy először csak heti egyszer-kétszer. Aszerint segítünk, hogy a betegnek mire van szüksége. Fel kell készíteni a hozzátartozót és kísérni a beteget, amíg elérkezik az elmúlás, a hazaérkezés.
Tarnóczi László: A Szentírásból milyen segítséget kapnak ehhez? És milyen segítséget kapnak a gyülekezettől?
Kontha Benőné: Az alapigénk: "Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be Krisztus törvényét." (Galata 6,2) A család terhét ugyan nem tudjuk átvenni, de egy kicsit támogatjuk őket. A kereszt számomra mindig azt jelenti, hogy rendezni a kapcsolatot Istennel és a másik emberrel. A betegeink többsége nem hitét gyakorló ember, sőt sokszor perben van a családtagjaival, az egyházzal, mert valahol büntetésnek érzi a betegséget. Megváltoztatni és téríteni nem tudunk, de azt el tudjuk mondani, hogy tudunk értük imádkozni. Ez nem Isten büntetése. Én hiszem, hogy a betegséggel Isten mindig megtisztít. Kegyelmi időt ad, amelyben még lehet rendezni a családtagokkal és az Istennel is a dolgokat.
Tarnóczi László: Amikor valaki érzi, hogy ez az utolsó óra, mennyire békél meg?
Kontha Benőné: Egy betegnél tapasztaltam azt, hogy nem akarja, hogy imádkozzunk érte, és nem tudott elmenni. Végül mégis imádsággal tudtuk segíteni. Például nagy nehézség számunkra, amikor odamegyünk egy családhoz, és azt mondják, hogy nem tudja a beteg, hogy meg fog halni. El tudja képzelni, hogyan tudja rendezni a dolgait Istennel és az emberekkel? Ez egy nagyon nehéz helyzet, mert nem lehet beledöngölni a földbe, hogy igen holnap meg fogsz halni, mert azt senki nem tudja, hogy melyik az utolsó óra. Az utolsó perc a Mindenható kezében van, és ember azt nem tudhatja, hogy mikor lesz vége. Rávezetni a beteget, szeretettel beszélni az elmúlásról nagyon nehéz. Egyszer az történt, hogy vívódtunk, hogy el tudunk-e menni egy beteghez Dunaharasztira, de végülis elmentem. Megkérdezte tőlem, hogy várhat-e ő még gyógyulást? Mert szeretné látni egy barátját, szeretne még vele beszélni. Egy pillanatra én is meglepődtem, átfutott az agyamon, hogy most mit is mondjak? Csak azt tudtam mondani, hogy csak a Jóisten tudja azt, hogy meggyógyul-e. Kiderült, hogy akivel beszélni szeretne az a barátnőm férje. Még tudtak találkozni délután négy órakor, és este hétkor meghalt. A Jóisten úgy döntött, hogy akkor oda tudjak menni, és egy utolsó kívánságot teljesítsek. Nem lehet tudni, hogy mikor van az utolsó pillanat. Ezért fontos, hogy készen legyünk.
Tarnóczi László: Önök most szeretnének egy hospice-házat építeni. Két járásból lennének bőven, akik ennek a csapatnak a felügyeletével, gondoskodásával, szeretetében töltenék el az utolsó idejüket. Hol tartanak ebben az előkészületben? Hallottam például, hogy Fegyó Béla ráckevei festőművész egy festményt ajánlott fel, hogy az ügyüket előrébb lendítse.
Kontha Benőné: Így van. Amikor szembesültünk azzal a ténnyel, hogy nagyon sok otthon nem megfelelő a beteg gondozására, 2007-ben úgy döntött az egyesületünk, hogy belekezdünk egy hospice-ház építésébe. Négymillió forintunk volt. Ezzel indultunk.
Tarnóczi László: Az még családi ház építése sem elég.
Kontha Benőné: Szerintem mindenki meg volt róla győződve, hogy ebből nem lesz semmi. Azonban 2013 tavaszán elkezdődött az építkezés, és ma hatvan százalékig van készen. Negyvennyolcmillió forintot költöttünk rá és már a nyílászárókat beépítettük, a válaszfalak és az egész épület pedig már be van vakolva. Az alap villanyszerelési dolgok, a vízszigetelés, a kátránypapírozás is megtörtént. Negyvennégymilliót adományba kaptunk. Ajándékba felajánlotta valaki az összes járólapot és csempét. Most szeretnénk, ha festők és burkolók "örökbe fogadnának" egy-egy szobát, mert valószínűleg, a pénzek egyre nehezebben fognak összejönni.
Tarnóczi László: Mit remélnek, mikor fog megnyílni ez a ház?
Kontha Benőné: Remélem, hogy 2017-ben. Adománygyűjtési lehetőségként sárgaszalagos zarándok kerékpár utat szerveztünk tavaly. Ezt újra megszervezzük májusban. Szeretnénk focigálát szervezni általános iskolák bevonásával. Délegyházán harmadik éve szerveznek futást, ahol a gyerekek nevezési díjjal segítik a hospice-házat. A nárciszültetéssel, a nárciszvirágokkal is próbálunk adományokat gyűjteni. Nem könnyű.

Hírek:
A Protestáns Tavasz programsorozat keretében a zsidó és a keresztyén nevelésről beszélget Balog Zoltán és Köves Slomó április 21-én, csütörtökön 19 órakor. Április 23-án, szombaton 10 órától a Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Intézet ünnepét rendezik meg, majd 19 órakor a Bibó családról készült dokumentumfilmet mutatják be Budapesten, a Hold utcai református templomban. Április 25-én, hétfőn 18 órakor ugyanott dr. Jakob Eisler kutatóprofesszor tart előadást a Szentföldi zsidó közösség megerősödésének 19. századi protestáns munkálóiról.

A Gondolkodó szeretet – Gondoskodó szeretet beszélgető sorozat következő összejövetelén a tanító Jézusról tart előadást Bakos Gergely és Kodácsy-Simon Eszter április 26-án, kedden 18 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri gyülekezeti nagyteremben.

A 150 éves Bethesda kórház történetét ismerteti Csanády Andrásné Bodoky Ágnes és Bodoky Tamás április 20-án, azaz ma 18 órakor Pócsmegyeren, a református templomban.

A vallás és politika előadássorozat keretén belül Kovács Krisztián tart előadást a lutheránus Bach felsőbbségképéről a világi kantátái alapján április 21-én, csütörtökön 13 óra 40 perctől a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen.

A bíró és a függetlenség címmel tart előadást dr. Solt Pál a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke április 21-én, csütörtökön 19 órakor Budakeszin, a Fő utca 159. szám alatti Kálvin teremben.

Az Isten-kérdés és az egyház a témája a Dunántúli Református Akadémia következő előadási napjának, amelyet április 23-án, szombaton 10 órától tartanak Pápán, a teológián.

Irodalmi beszélgetés lesz Steinbach József, Nagy Csaba és Szászfalvi László részvételével április 21-én, csütörtökön 17 órakor Csurgón, a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium dísztermében.

Mali Katalin ad orgonahangversenyt a Kelenföldi Barokk Esték keretében április 23-án, szombaton 17 órakor Budapesten, az Október huszonharmadika utca 5. szám alatti református templomban.

A magyar zene ünnepe címmel tartja meg tavaszi koncertjét a Pesterzsébet-Központi Református vegyeskar április 24-én, vasárnap 18 órakor Budapesten, az Ady Endre utca 81. szám alatti református templomban.

A Magyar Bibliatársulat és a Kálvin Kiadó számos újdonsággal és kedvezményes vásárlási lehetőséggel várja a könyvbarátokat a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, április 21. és 24. között a Millenáris B épületének földszinti 24-es standján. A Harmat Kiadó Tolkien és C. S. Lewis című új könyvét Bernhardt Dóra, Füzessy Tamás és Tóth Sára mutatja be április 23-án, szombaton 15 óra 30 perckor a Szabó Magda teremben.

Fekete Ágnes áhítata:

"Ha valaki meglát téged, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, … vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? … amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek és Krisztus ellen vétkeztek." I. Korinthus 8,10. 12

Ma a lelkiismeretről szeretnék gondolkodni. A lelkiismerettel sok baj van. Ez egy megromlott műszere az életünknek. Ádám és Éva történetében olvashatjuk, hogyan kezdik azt érezni, hogy rosszat tettek, hogyan kapják maguk elé a fügefalevelet szégyenükben. Nem Isten mondta ezt, hanem a megromlott lelkiismeretük. A lelkiismeret valami sejtelem a lelkünk mélyén, az eredeti jónak egyfajta lenyomata. De amit a lelkiismeretünk mond, az nem az Isten szava, inkább annak a jelzése, hogy nem tudjuk, mi az Ő szava.
Sajnos többnyire a bűnbocsánat ellenpólusaként jelentkezik lelkünkben a lelkiismeret. Ilyenkor betakar minket a rossz érzés, nem tudunk szabadulni tőle.
Pál apostol a korinthusiaknak a bálványáldozati húsevéssel kapcsolatban magyarázza ezt el. Isten szabadságra teremtett minket. Ez azt jelenti, hogy az egész föld, abban minden hús, minden fűszál és állat az Istené. De vannak olyan emberek, akik a lelkiismeretük, a korábban beléjük oltott törvény miatt egy állatban nem húst, hanem egy másik istent látnak. És amikor te abból eszel, elmész abba a hentesboltba, ahol ezt árusítják, akkor arra gondol, hogy te abban hiszel. És ebben a pillanatban nem egy lelkiismereti, hanem egy etikai döntés előtt állsz: a másik szeretetének a kedvéért lemondasz a szabadságodról, vagy a saját szabadságod fontosabb, mint a másik ember. Tehát azt kéri Pál, hogy ne a lelkiismereted, hanem a szereteted alapján dönts! Mintha a lelkiismeret úgy jelezne, mint a látássérültnek a sípolás. Itt valami van. De nem tudjuk, hogy pontosan mit kell tennünk.
Sok esetben sajnos kialakul egy ördögi kör bennünk, és állandóan arra gondolunk, hogy a másik mit gondol, vajon nem haragszik-e meg?… Itt nem az a lényeg, hogy mindig a másikért kell dönteni, hanem hogy a lelkiismeretet össze kell kötni a szabadsággal és a szeretettel. Amikor lelkünknek ez a rossz műszere megszólal, elkezdünk félni, és úgy érezzük, valamit tennünk kellene, hogy helyrehozzuk a dolgokat. Jézus viszont azt üzeni nekünk, hogy a bűn ellentételezése csakis Benne van.
Jézus egyik fő üzenete volt ez. Hiszen Ő ezért gyógyított szombaton – pedig megtehette volna, hogy vár egy napot. Azt akarta ezzel kifejezni, hogy Isten szabadságot adott. Viszont azért halt meg értünk, azért vállalta a keresztet, mert ezt a szabadságot nem önző módon értelmezte, hanem a lelkiismeret társaként. Jézus szabad emberként szeretne látni minket. A lelkiismeret csak a szabadság levegőjében létezhet, ahol nem furdal, hanem dönt. A lelkiismeret a szabadság szeme, lelke és ereje.
Gyakran érzem én is azt, hogy például illetlen voltam valakivel, talán megsértődött, nem azokat a szavakat használtam, amiket kellett volna, és bánt ez a dolog. Ha egy ilyen nehéz helyzetbe kerülünk, újból és újból át kell gondolni a dolgot. Először is Isten felelős embernek teremtett, és a lelkiismeretem nem az öngyötrésre való. Számot kell adnom arról, hogy mit szerettem volna, mit mondtam? Szándékom volt-e megbántani, mondtam-e olyat, ami bántó? És így tovább. Isten azt szeretné, hogy a szabadságom és a lelkiismeretem, mint két jó barát járjon-keljen az életemben. Ha nem lenne lelkiismeretem, akkor úgy járkálnék az életben, mint elefánt a porcelánboltban. A lelkiismeret ad értelmet a szabadságnak, hogy ne csak szabadon tegyek bármit, hanem a jót tegyem szabadon.
Adja Isten, hogy a szabadság és a lelkiismeret közös társunk legyen, hogy e két barát Jézus szeretetében vezessenek el minket félelmeinktől. Ámen.