2016-11-30

Füsti Molnár Szilveszter – Boldogok a békességteremtők
Enghy Sándor – Advent
Kovács Áron – Gulág
Fekete Ágnes – Márk 1,15

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Advent a kedvenc időszakom. A várakozás különleges élmény. Idén a mozikban egy film is megjelent, amely éppen Advent üzenetét örökíti meg tudományos fantasztikus köntösben. Az a címe: Érkezés. Általában nem kedvelem az amerikai filmeket, de ez egy egészen különleges alkotás. Azt boncolgatja, hogy a nyelvünkben nincs-e benne valami, ami miatt eleve nem tudjuk megérteni egymást. Mert minden mondatunk azt mondja, hogy valaki valakikor valamit csinált vagy valami történt vele. Egy elképzelt egyenesre ráhelyezünk minden eseményt, és ezzel egyfajta kockába zárjuk a világot. A megértés kulcsa, ha kilépünk az időből. Teljesen mindegy, hogy valami megtörtént vagy meg fog történni. A mélyben ugyanazt jelenti várni valamire vagy átélni, hogy már itt van. A kérdés csupán, hogy a mélyben keressük-e a dolgokat. A kérdés csak az, hogy a felszínen mozgunk, vagy az életünket a teljesség felől értjük meg? Egészen különleges volt számomra, hogy egy plázafilm felveti ezt a kérdést, és anélkül, hogy Isten nevét kiejtené, mégis róla beszél. A filmnek nem mellékes üzenete az is, hogy ez a megértés csak együtt történhet meg. Akkor, ha testvérekként állunk meg. Éppen ez a mai boldogmondásunk üzenete is, melyet Füsti Molnár Szilveszter magyaráz: "Boldogok a békességteremtők, mert őket Isten fiainak nevezik".

Füsti Molnár Szilveszter: A béke fogalma ugyanúgy, mint az összes elénk kerül fogalom hihetetlen módon leértékelődött.
Fekete Ágnes: A szeretet és a béke talán az a két szó, amelyet teljesen kifordított az emberiség.
Füsti Molnár Szilveszter: Valóban. Sőt, azt gondoltuk, hogy ha könnyítünk a fogalmak igényességén vagy a minőségén, azzal megélhetőbbé tesszük a fogalmat. Talán közismert a héber salom szó. Az Ószövetségnek, a zsidó vallásnak és ezzel összefüggésben a keresztyénségnek is kulcsfogalma, amely olyan békességet jelent, aminek mi nem lehetünk a birtokosai, csak részesei, hiszen ebben a békességben az ószövetségi értelem szerint benne van a szentség is. Ez a profanizált világ a szentet már egészen máshogy érti. Tud a szentről, de mást ért alatta: az életünket abban a harmóniában, békességben tudni, amely az egy térben fogalmazódik meg. De az az idő, az a tér a szent Istennel való találkozás. Akinek volt ilyen élménye, tudja, hogy milyen a békesség forrása.
Fekete Ágnes: Ebben a profán világban a békességet többnyire tűzszünetnek gondoljuk.
Füsti Molnár Szilveszter: Így van! Tűzszünet, kompromisszumok sokasága és megalkuvás a békesség. Csak, az így értett békességnek van egy óriási hátulütője, mi már nagy eredménynek tartjuk azt, ha konszenzusra, békére jutottunk és többet nem kell találkoznunk a másikkal, hanem mindenki megy a maga útján. Nem fogunk többet megütközni, értjük egymást, meghúztuk a határokat, elfogadtuk egymás határait. Amiről ez a boldogmondás beszél és üzen, ez nem ilyen békesség, nem ilyen béketeremtés. A béke, a salom, a szent folyamodványaként a másiknak helye van mellettem. Ott a befogadásról, talán nem túlzás azt mondani az ölelésről beszélünk a kirekesztés helyett. Az a békesség, amely igen harciasan érkezett el hozzánk, pont Isten fiában, mutatja meg azt, hogy mi is ez az ölelése Istennek. Ebben, amikor Isten magához von és ölel bennünket, akkor óriási jelentősége van a tisztaszívűség szempontjából, hogy itt már az Isten nem elérhetetlen magasban van, hanem a mennyei Atyaként ölel. Innentől a fiúvá válásunk, az Isten gyermekévé válásunk történik meg. Ez a legtöbb, amit kaphatunk az életben. Jól érezzük a szülő-gyermek kapcsolatokat, hiszen mindannyian valakinek a gyermekei vagyunk. Ha megadatik, akkor nekünk is vannak gyermekeink. Egy gyenge analógiája annak, amiről itt szó van. Isten fiainak lenni, Isten gyermekének lenni, csak Jézus Krisztussal, a békéltetővel és béketeremtővel lehet.
Fekete Ágnes: Adventben valahogy félúton vagyunk, tartunk valami felé.
Füsti Molnár Szilveszter: Igen, az adventnek nagyon szép üzenete is itt van, különösen is annak ünneplésében, hogy az Isten milyen köze jön hozzánk Jézus testet öltésében. Ez a várakozás egyszerre beteljesülés is. Nagyon jó annak a református, római katolikus vagy más kereszténynek, aki ezt az üzenetet átérezte, megélte, mert nem olyasmire kell várakoznia, amelyet nem érhet el, hanem olyanra, ami beteljesülhet, várakozásként már az életében jelen van, előízét, kóstolóját vette az elkövetkezendőnek, tulajdonképpen az élet lényegét találta meg. Ami ebben az életben várakozásként megjelenik, az egy egészen más perspektíva. Nemcsak a földi látható, megtapasztalt, sanyarú körülmények és nehézségek vannak, hanem ezek a nehézségek megtelnek tartalommal.
Fekete Ágnes: A Teremtő eljött és minket, teremtményeket is teremtővé tett, békét teremtek miközben teremtmény vagyok.
Füsti Molnár Szilveszter: Valóban, a folyamat részeseivé tesz bennünket. Nem tőlünk függetlenül akar békét az Isten. Úgy leszünk a részeseivé, hogy mi is teremtjük a békét, és eközben természetesen rengeteg kudarccal szembesülünk, ugyanis nem megy nekünk a béketeremtés, még önmagunk békéjének a megteremtése sem. Valahol ott kezdődik minden, hogy a tisztaszívűek meglátják az Istent, aki a nehézségeink ellenére sem szigorú ítélettel tekint ránk, hanem Isten fiaiként.

Fekete Ágnes: Folytassuk azzal, hogy az advent, a várakozás, az idő bibliai értelmét boncolgatjuk. Enghy Sándor, a sárospataki református teológia bibliai tudományokat tanító tanára beszél erről.

Enghy Sándor: Az ószövetségi próféciák épp eleget beszéltek arról, hogy van jövő, amely nem egy reménytelen, hanem egy kibontakozó folyamat. Ha a teremtésről beszélünk, pontosan meg kell határoznunk, hogy mit értünk alatta, mert azt tudjuk, hogy az egyiptomiak vagy az asszírok mit gondolnak róla.
Fekete Ágnes: Mármint, hogy hogyan teremtette Isten a világot?
Enghy Sándor: Így van! Amikor a babiloni fogság idején azt mondják, hogy Re nagyon jó, Marduk még jobb, de nem az ő kezében vagyunk itt. Hiszen, ha a babiloni fogságban vagyunk, akkor nem olyan nagy a baj, mert az, aki teremtette, az tartja most is a kezében, tehát ki fog onnan hozni, mint ahogy Egyiptomból, úgy Babilonból is kihoz. A teremtő Isten kezében van minden, és csak Ő képes megújítani, és ezt meg is teszi. Hóseás mondja a hétszázhatvanas években, hogy nincs olyan nagy baj, mert ha Isten visszavonul, akkor nagyon tudatosan teszi azt. Ábrahám és Mózes után kétezer évvel próbáljuk már megfogalmazni, hogy milyen vonulatok felé tart a történelem, hogy Isten, aki megsebez, be is tud kötözni. Hozzá kellene visszamenni. Aztán a történelem adott pontján formát is ölt, és nem csupán szájról szájra terjed.
Fekete Ágnes: Az egész Ószövetségnek van egy jövőre figyelő jellege?
Enghy Sándor: Igen. Számomra, akármennyire is szétdaraboltnak látszik is egy történelem van. A kibontakozó történelem jövőt garantáló történelem, mert még mindig egy kézben van, hiszen az tartja a kezében és viszi a kibontakozás felé, aki teremtette. Ha ez nem így van, akkor nagy baj van. Mi ennek a történelemnek vagyunk az elemei, így egymásnak testvérei. Ha ezt nem éljük meg, akkor még nagyobb baj van. Északkelet-Magyarországról, az egyházról, a statisztikákról beszélek, amelyekkel szemben is van jövő, mint ahogy a halállal szemben is van élet. Feltámadásnak hívják. Az ember karácsonykor örül és várja a kibontakozást. Ebbe a folyamatba kellene becsatlakozni!
Fekete Ágnes: Manapság nagyon dekadens világszemlélet kezdett el uralkodni, ahol mindenki azt látja, hogy borzasztó a történelem, és minden egyre lefelé tart.
Enghy Sándor: Pontosan a lényeg veszett el belőle, az, hogy mi egy Atyának a gyermekei vagyunk, aki közösen visz bennünket egy olyan történelmi kibontakozás felé, amelyben nem az unió, hanem a kommunió lesz a megoldás. Amikor egy szívvel és egy szájjal valljuk, hogy az az Úr tartott meg bennünket, aki létrehozta ezt a világot és egy közösséggé, egy családdá, egy néppé formált bennünket.
Fekete Ágnes: Mit jelent a várakozás?
Enghy Sándor: Nem arra várok, hogy összeomoljon minden, hanem arra, hogy ez a kibontakozás meg fog mutatkozni, és ez nem reménytelen. Ehhez már csak türelem kell, hogy kivárjuk. A vérfolyásos asszony miért érinti meg Jézust? Azért, mert tudja, hogy ebből a kapcsolatból valami fakad. Ha mi ezt a kapcsolatot erősítjük meg, akkor ebből fog valami fakadni. Mindig azt mondjuk, hogy az ifjúságé a jövő. De mi van a jelennel? Nekünk már a jelenben kellene a múltból táplálkozni. A bibliai ember azért tekintett vissza mindig, mert azt mondták, hogy aki akkor cselekedett, ugyanaz fog cselekedni ma is, ugyanolyan mércével és ugyanolyan hatalommal és erővel. Másképp nincs értelme a múltnak.
Fekete Ágnes: Mi a különbség az ószövetségi és az újszövetségi advent között?
Enghy Sándor: Ha megvan a beteljesedés, akkor pedig már a gyümölcsét kellene régen érlelni ennek, és nem olyan dolgokra várni, amelyek már régen itt vannak, és amikor már nekünk kellene régen válasszá lenni. A 120. zsoltárban olvassuk, hogy az ember az Istenhez kiált, akkor is, amikor már neki kellene régen válasszá válnia. Petőfi mit mond? Ha csak a saját sebeidet, bajaidat és örömeidet tudod eldalolni, nincs szüksége rád a világnak. A költőnek lángoszloppá kell lennie. Mi még mindig feladat vagyunk, ahelyett, hogy feladatokat oldanánk meg.

Fekete Ágnes: Végül az elmúlt hát adósságát törlesztjük, Kovács Áron a Sárospataki Könyvtár munkatársa számol be a Budapesten november 22-én megrendezett Gulág konferenciáról. Először az előadása témájáról kérdeztem.

Kovács Áron: Az előadásom címe: A Tiszáninneni Egyházkerület érintettsége a málenkij robotban. Nagyon fontos és érdekes történet, hogy mit próbált tenni értük a Tiszáninneni Egyházkerület.
Fekete Ágnes: Mert próbált valamit tenni?
Kovács Áron: Kárpátalja visszafoglalása után visszakerült a Tiszáninnenhez az Ung-vidék és a Felső-Bodrogköz. Onnantól kezdve gyakorlatilag kikerült a magyar kormány fennhatósága alól. A Szovjetunió rendezkedett ott, igyekezett megszállni Kárpátalját, bár ezt ekkor még nem deklarálta. Létrehozta a saját alternatív közigazgatását, gyakorlatilag egy népi tanácsot, amely kimondta 1945 januárjában Kárpátalja függetlenségét. A másik oldalról pedig Benes egy megbízottat küldött Kárpátaljára, hogy építse vissza a csehszlovák közigazgatást. Így egy teljesen zűrzavaros közigazgatási helyzet alakult ki. A magyarok nem érezték magukat biztonságban. Az egyetlen képviseletüknek pedig a Tiszáninneni egyházkerület tűnt, és erre Enyedy Andor nagyon jó politikai érzékkel ráérzett. Amikor elkezdték a civileket elhurcolni, vagy amikor tudomást szerzett az elhurcolásról, akkor püspöki körlevélben felszólította az Ung-vidék lelkészeit, hogy írják össze az elhurcoltakat, írjanak hozzá kérvényt, ő pedig közvetíteni fogja ezt a Külügyminisztériumhoz. 1945. január 23-án Magyarország lemondott a határon túli területek fennhatóságról, így valójában egy idegen ország állampolgárait kéri arra, hogy írjanak listákat, még ha magyarok is, és ezeket terjeszti föl a Magyar Külügyminisztériumba. Egy olyan dolgot cselekedett ezzel, amit nem sokan mertek volna megtenni. Remélhetőleg Enyedy helytállása ugyanolyan közismert lesz, mint az összes többi közbenjárási történet.
Fekete Ágnes: Kicsit elhallgatott történetről van szó.
Kovács Áron: Idáig ez egy teljes egészében elhallgatott történet volt ugyanúgy, mint Kalmár András lelkész élettörténete. Ő saját kezével ír Enyedy Andor püspöknek, hogy őt most viszik, és nem biztos, hogy túl fogja élni, mert egy vesebetegség miatt szigorú diétán kell neki élnie. Emiatt már a szerencsi gyűjtőtáborban is félrerakták, és február 2-án szállították tovább Debrecen felé. Február másodika azért nevezetes, mert a szerencsi laktanyában voltak akkor elszállásolva a tiszaladányiak is több más település lakóival együtt. A tiszaladányiak megbontották a szerencsi laktanya tetejét, és a körülbelül nyolcvan elhurcoltból reggelre már negyven nem volt ott. Azonban a tervszámot teljesíteni kellett, ezért Kalmár Andrást visszasorolták ezek közé az emberek közé, pedig hivatalosan őt már elengedték. A bodrogkeresztúri lelkipásztort viszont elengedte a táborparancsnok.
Fekete Ágnes: Szándékosan keresték a lelkészeket, vagy ez véletlen volt?
Kovács Áron: Leginkább véletlennek vélem. Több olyan történetet tudok, ahol elfogták a lelkészt és elengedték. A szovjetek igyekeztek megnyerni a környék lakosságát, mindamellett, hogy civileket hurcoltak el. A lelkész sokkal nagyobb ellenállást jelentett volna, szerintem.
Fekete Ágnes: A kutatások alapján lehetett találni valami szándékosságot az egész mögött?
Kovács Áron: Korábbi kutatások alapján tisztázott dolog, hogy a Szovjetuniónak óriási emberáldozata volt a második világháborúban. Gyakorlatilag emberek milliói estek ki a dolgozók közül. Sztálingrád után elkezdték átgondolni, hogy milyen lehetőségei vannak a jóvátételnek. Ekkor Varga Jenő, a Tanácsköztársaság egykori népbiztosa, aki ekkor Moszkvában dolgozott közgazdászként, fölvetette Sztálinnak a lehetőséget, hogy az élő munkaerőt is el lehet fogadni jóvátételként, és ezeket az embereket jóvátétel céljából hurcolták el, hogy segítsenek felépíteni a Szovjetuniót. Eredetileg németekről volt szó. De német az, akiről azt mondják. Például Kárpátalján, az Ung-vidéken tudjuk, hogy etnikai tisztogatás céljából is hurcoltak el embereket. A területen újra berendezkedő és a Szovjetunióval jó kapcsolatot ápoló Benes-féle csehszlovák állam igyekezett megszabadulni a magyar lakosságtól. Ők kapva kaptak a lehetőségen, hogy elhurcoltassák őket.
Fekete Ágnes: Konkrétan az Oroszországba való elhurcolásba is?
Kovács Áron: Ők tippeket adhattak, hogy honnan érdemes elvinni. Minden valószínűség szerint ez így játszódhatott le.
Fekete Ágnes: Hány embert érintett ez?
Kovács Áron: Körülbelül százötven-kétszázezer embert csak a mai Magyarország területéről, ha Kárpátalját is hozzászámoljuk, akkor nagyjából kettőszáz-kettőszázötvenezer ember. Ezek csak a civil elhurcoltak. Annyi bűnük volt, hogy megszülettek.
Fekete Ágnes: Többnyire az utcán fogták el őket?
Kovács Áron: Ez egy nagyon szervezett, koncepcionálisan felépített dolog volt. Általában napokkal előbb elkészítették a listákat, és valamilyen ürügyet találtak arra, hogy összehívják egy-egy falu lakosait. Például Tokajban moziba, Kenézlőn alispáni meghallgatásra hívták az embereket. Majd körbekerítették ezeket a helyeket és elkezdték kiszólongatni az embereket. Csobajon például garázdálkodó szovjetekről kérdezték őket. Elkezdték név szerint kiszólítani őket, miután senki nem jelentkezett tanúnak. Ezeket az embereket bezárták egy kis helyre, és utána a család kapott egy kevés időt arra, hogy kétheti élelmet és ruhát összeszedjen az illetőnek. Innen elvitték őket Tiszaladányba, a férfiakat az iskolába, a nőket pedig a templomban szállásolták el. Tiszaladányból továbbvitték őket Szerencsre, majd néhány nap után Erdélyen keresztül a Donyeck-medencébe.
Fekete Ágnes: Akkor gyakorlatilag egy emberen múlott ez a rengeteg áldozat?
Kovács Áron: Igen, Varga Jenő Sztálinnak adott tanácsának a következménye volt minden.
Fekete Ágnes: Mi lett később vele?
Kovács Áron: Nemzetközi közgazdászként hatalmas karriert futott be. A hetvenes években Magyarországon megjelent a művei bibliográfiája, amelynek bevezetőjében az olvasható, hogy remélik, a Varga Jenő életműve mihamarabb nemzetközileg elismertté válik, és látni fogják a nagyságát.

Hírek

Tizenegyedik alkalommal szervezik meg december első vasárnapján a Kárpát-medencei imanapot, amelynek liturgiáját az idén a Dunántúli Református Nőszövetség állította össze. Az imanaphoz kapcsolódva számos gyülekezetben tartanak istentiszteleteket, előadásokat, imaórákat. Többek között vasárnap délután 16 órakor Debrecenben, a Kossuth utcai templomban lesz a debreceni egyházközségek közös imaalkalma.

Ismét megrendezik a Keresztyén Könyvvásárt, ahol sok kiadó kedvezményesen kínál Bibliákat, más könyveket, bibliajelzőket és különböző ajándéktárgyakat. A budapesti Lónyay utcai Református Gimnáziumában tartott vásár december 2-án, pénteken 14 órától 20 óráig tart nyitva, szombaton pedig 9 és 17 óra között várja az érdeklődőket.

Mikor kezdődött a reformáció? Ezzel a címmel tart előadást Alföldy-Boruss Dezső a VilágEgyetemi Előadások keretében december 2-án, pénteken 18 órakor Budapesten, a Torockó tér 1. szám alatti templomban.

Deák Zoltán lelkipásztor 65 éves szolgálatáért adnak hálát december 4-én, advent második vasárnapján 10 órakor a Csillaghegyi Református Templomban.

A Hirdesd az Igét! programsorozat részeként Krisztokrácia címmel tartanak lelkésztalálkozót december 5-én és 6-án Beregdarócon.

Konferenciát szervez a Tiszáninneni Református Nőszövetség december 2-án és 3-án Mályiban.

Viola Judit, Sasok a viharban című könyvének bemutatóját tartják, valamint előadják az Exodus című színdarabot és fellép a Hírnök zenekar december 3-án, szombaton 11 órától a Sárospataki Református Teológiai Akadémia csendesnapján.

Az adventi időszakban sok gyülekezetben tartanak evangélizációs estéket. Többek között december 1. és 3. között esténként 18 órától Magyaralmáson a református gyülekezeti házban; ma ugyancsak 18 órai kezdettel Csákberényben; Miskolcon, a Deszkatemplomban pedig pénteken és szombaton 17 órától.

Ökumenikus Templomért adnak hálát Fekete Károly igehirdetésével december 3-án, szombaton 10 órakor Hortobágyon.

A Kelenföldi Barokk Esték hangversenysorozatban Johann Sebastian Bach kantátáiból ad elő a Lutheránia Ének és Zenekar december 3-án, szombaton 17 órakor Budapesten, az Október huszonharmadika utcai református templomban.

Jelenti magát Jézus… címmel válogatnak az egyház ünnepeihez kapcsolódó népdalainkból A. Joób Emese, Bolya Mátyás és Szitha Miklós december 2-án, pénteken 18 órakor Gödöllőn, az evangélikus templomban.

Orgonaavató hálaadó istentiszteletet tartanak Sepsy Károly orgonaművész szolgálatával advent második vasárnapján, december 4-én 10 óra 30 perctől Miskolcon az Avasi református templomban.

Adventi hangversenyt ad a Csomasz Tóth Kálmán Református Alapfokú Művészetiiskola december 3-án, szombaton 17 órakor a Dédestapolcsányi Művelődési Házban.

A felsőoktatási felvételi időszakban nyíltnapokat szerveznek a Károli Gáspár Református Egyetem karain. A Hittudományi Karon december elsején, a Tanítóképző Főiskolai Kar Budapesti képzési helyén december 6-án, Az Állam- és Jogtudományi Karon, valamint a Nagykőrösi Tanítóképző Főiskolai Karon december 8-án vehetnek részt az érdeklődők az órákon.

A Magyar Református Szeretetszolgálat egyháztáji vásárt tart december 3-án délelőtt Debrecenben a Széchenyi-kerti református templom udvarán.

Fekete Ágnes áhítata:

"Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangéliumban." Márk 1,15

"Betelt az idő!" Olyan jó nekünk, magyaroknak, mert mi szinte minden szó mögött egy képet látunk. Így van ez a betelt szóval is. Egészen más az, amikor valami megtelt, vagy amikor az ember eltelt valamivel, amikor kitelt valami, megint más, amikor betelt egy füzet például. Ez azt jelenti, hogy valaminek vége van, azt értjük a betelt alatt, hogy valami megtörtént, sikerült, meglett azért, hogy valami új elkezdődhessen.
Furcsa, ahogyan a Biblia használja az Igéket. Mi azt mondanánk inkább, eljött az idő, eltelt az idő. Mi mindig azt érezzük, hogy telnek a percek, és közeledik a vég. Jézus országának az üzenete, az a másik világ megvalósul, eljön, betelik, megvalósul. Mi fordítva használnánk a nyelvtani alakokat, hiszen Isten országa az, ami titokzatosan történik, az idő pedig az számunkra, ami mintha szemenként potyogna le, egyre jobban telik, mint a homokóra. Isten mintha másként látná a világot. Számára az idő nem azonos a homokóra szemeivel. És erre tegnap délután jöttem rá.
Ugyanis az történt, hogy a 6-os autópályán kellett utaznom Délről Budapest felé. Nagyon siettem, mert ezt a rádióműsort akartam elkészíteni. Minden percem be volt osztva. És a cél előtt, Érd fényei mellett egy baleset történt körülbelül tíz méterrel előttem. Három autó összeütközött. A rendőrök mindent lezártak. Megkezdődött a várakozás. Na, mondom eljött az Advent. Először hálát adtam azért, hogy nem belém ütközött egy autó. Aztán feszengtem, elkezdtem telefonálgatni. Aztán elkezdtem a laptopommal dolgozni, de persze nem működött, a szemüvegemből kiesett az üveg, mintha minden azt üzente volna: "Állj!" Egyre jobban feszengtem, és egyre jobban megértettem, most Isten akar hozzám szólni. Éppen Advent első hétköznapján, éppen amikor rengeteg dolgod van, állj meg! Várakozzál!
A várakozás az az időszak, amikor nem rajtunk múlnak a dolgok. A várakozásban az ember újraértelmezi a terveit. És a várakozás százhúsz perce után egészen furcsa volt a közérzetem. Alig találtam a helyemet. Mi történt? Annyira lelassult a lelkem, hogy szinte nem érzékeltem a jelent. És az is Isten ajándéka volt, hogy lám, elkészült ez az adás is. Betelt az idő. Ez azt jelenti, hogy az idő elvesztette a jelentőségét. Isten szempontjából teljesen mindegy, hogy reggel van vagy este, hogy sietek vagy lassú vagyok. Mert megtörtént valami, ami mindent felülír. Jézus eljövetele ebbe a világba teljesen más látószöget adott nekünk. Az említett Érkezés című filmben az ufók érkezése jelenti a szereplők életének a változását. A főhősnő egyszerre látja a múltat és a jövőt. Teljesen összemosódnak az idősíkok, és kiderül, hogy az a lényeg, hogy valami megtörténjen, ami mindig is megtörténik. Ez az időlátás megváltoztatja a halál értelmét is. Beteljesedés lesz, üzenet lesz, megértett igazság lesz. Betelt az idő, egészen közel van az Isten országa.
Volt már rá példa, hogy elmentem valakihez, és ő nem várt engem. nagy készülődés után óriási csalódás volt ez. Mintha valamit kiszakítottak volna a szívemből. A szeretet örökké várakozik. A beteljesült szeretetnek ez a sajátja. Ezt adja meg nekünk Isten adventben. Ámen.

Similar Posts