2018-03-14

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Holnapi ünnepünk előtt egy olyan templomba látogatunk el, ahol a forradalom hősei is jelen voltak egykor. A gyülekezeti tagok ma is Batthyány Lajos és az 1948-as szabadságharc katonáinak a helyén ülnek, és ezt kis táblák is jelzik. Ugyanis Sukorón volt az az ügydöntő hadi tanács, amely után csatára indultak a honvédek. Kardos Ábel sukorói lelkészt először arra kértem, hogy a templom előtti téren található szobrot mutassa be.

Kardos Ábel: Nagy Benedek szobrászművész alkotása a haditanácsnak azt az emlékezetes pillanatát örökítette meg, amikor Móga János fővezér lecsatolta a kardját a derekáról, kifejezve azt a szándékát, hogy lemond a fővezérségről, ha csatára akarnák kényszeríteni. A kardját a kezében tartja, és éppen az úrasztalára akarja helyezni. Vele szemben áll a miniszterelnök Batthyány gróf, aki kezét felemelve arra kéri őt, hogy ne tegye le a tisztségét, hanem vállalja a harcot és a küzdelmet, hogy a Budát fenyegető csapást elhárítsák. A kard még nem éri el az úrasztalát. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert van olyan legenda, amely szerint Móga mérgében kirántotta volna a kardját és rásújtott volna az úrasztalára. A tudomány szerinti hiteles névsorban ötvennyolc név szerepel, amelyeket a templom bejáratánál lévő üvegtáblára beosztás szerint csoportosítva írtunk föl.
Fekete Ágnes: Megnézzük a táblákat?
Kardos Ábel: Igen. 1848. szeptember 28-án a sukorói református templomban ülésezett az a haditanács, amely a másnapi pákozdi csatát előkészítette. Elvi jelentőségű vita zajlott a templom falai között arról, hogy felvegyék-e a harcot és a küzdelmet Jellasics horvát bán seregeivel, vagy ne?
Fekete Ágnes: Itt vannak ezek a táblák. Szép magyar kokárdával díszítve.
Kardos Ábel: A felavatás kokárdája azóta is itt van.
Fekete Ágnes: Egységparancsnok. Gyalogzászlóalj…
Kardos Ábel: Katonai esemény volt. A fővezértől indulva kerültek ide a nevek. Például itt volt Kiss Ernő, az aradi vértanú, császári-királyi ezredes.
Fekete Ágnes: Több német név is van. Például: Albrecht Frigyes Teodor.
Kardos Ábel: Ezek olyan ezredek voltak, amelyek még császári-királyi kötelékekben szerveződtek. Épp ez volt a vita elvi jelentősége, ugyanis a magyar király, osztrák császár is volt. Egyszerűen a kötelékeikben maradtak, és úgy érezték, hogy az esküjüknek tesznek eleget azzal, ha Magyarországon a szolgálatukat teljesítik. A dilemmát az okozta, hogy a velük szemben álló Jellasics is császári és királyi tábornok volt, és az ő csapataiban is voltak olyan egységek, amelyek szintén a császárt szolgálták. Tehát úgy érezték, hogy szembekerülnek a saját esküjükkel, aminek eleget akarnak tenni, hogy megvédjék Magyarországot, ugyanakkor pedig velük szemben álló császári megbízottakkal kellene harcolniuk. Az esküjükhöz mikor maradnak hívebbek, akkor, ha harcolnak, vagy akkor, ha nem? Ebben segítettek a civilek. Batthyány miniszterelnök és az országgyűlés küldöttei azt mondták, hogy esküjüknek akkor tesznek eleget, ha megvédik az idegen csapatoktól az ország fővárosát.
Fekete Ágnes: Merthogy Jellasics jött ide, nem a honvédek mentek el.
Kardos Ábel: Már három hete hátráltak akkor. Közben több fővezér le is mondott, mert ők is ezt érezték, hogy nem dönthető el, hogy a császár ellen harcolnak, vagy a királyért harcolnak, aki személyében ugyanaz az ember volt. Móga János is ebben a dilemmában volt, és ez az elvi vita segített neki átbillenni a helyes irányba. Batthyányról hadd tegyük hozzá, hogy ez az ő utolsó aktív tevékenysége miniszterelnökként, mert még este elutazott, és Székesfehérváron próbált Jellasiccsal tárgyalni, aki azonban nem fogadta. Ekkor továbbment, és Bécsben beadta a lemondását, amit el is fogadott a császár. Ezután hazament Németújvárba, és ott töltötte a következő hónapokat. Nem is nagyon tudott volna kimozdulni, mivel egy lovasbaleset következtében eltörte a lábát. Majd, amikor 1849 januárjában fölment Budára, ott Windischgrätz-ék elfogták és attól kezdve börtönben volt, egészen a kivégzéséig.
Fekete Ágnes: Innentől kezdve egy dicsőséges hadjárat következett. Jó döntésnek tűnt legalábbis akkor.
Kardos Ábel: Elhárították a csapást. Egészen a határon túlig, Schwechatig üldözték Jellasics seregét.

Fekete Ágnes: Kiknek a neveit látjuk itt a padon és miért ebben a sorrendben?
Kardos Ábel: Az ülésrendre nézve nem maradt olyan feljegyzés, amelyre támaszkodni lehetne. Arra törekedtek, hogy a rang, beosztás szerint helyezzék el a táblákat. A központi helyen, az úrasztalához legközelebb eső padban volt korábban is Batthyány Lajos gróf, miniszterelnök táblája. Mellette pedig a nemzetgyűlési biztos, Asztalos Pál, és más nemzetgyűlési biztosok. Itt van a sor végén Görgey Artúr táblája, aki viszont egészen biztosan nem volt itt, hiszen óráról órára megvan, hogy ezekben a napokban hol volt: Csepel sziget parancsnokaként szervezte a nemzetőrséget. Ő maga nem is tudott a pákozdi csatáról. Xantus János szintén nem volt itt. Mégis érdekes, hogy hozzá fűződik az a mozzanat, hogy amíg a haditanács ülésezett, a tervet kovácsolta, készítette másnapra, ő többször is fölment a toronyba, és az alkonyodó sötétségben figyelte, hogy Jellasics érkező és elhelyezkedő első seregei hol gyújtanak tábortüzeket, és ezt jelentette is többször itt lent.
Fekete Ágnes: Elképzelhető, hogy így volt?
Kardos Ábel: A történelem szerint nem így volt, de a néplélek egy kicsit másként értékeli az eseményeket, kiszínezi, és nagyon szívesen látja együtt a hősöket. Készültek olyan festmények, ahol együtt ábrázolják a vezetőket, a tábornokokat úgy, ahogyan soha nem voltak együtt. Ezért döntött úgy a presbitérium, hogy akkor kapjon részt Görgey Artúr is, Vasvári Pál is és Xantus János is. Itt lehettek volna. Az úrasztalától balra a hivatásos katonák csoportjának a táblája van. Itt vannak a legmagasabb rangú katonák. Móga János, tábornok. Mellette Franz Holtsche. Itt voltak a nemzetőr csapatok vezetői is. Miniszterelnök és a nemzetgyűlési küldöttek mögött van a Perczel testvérek emléktáblája, ők a hagyomány szerint nagy vehemenciával vettek részt a vitában. Ők voltak azok, akik egyenesen hazaárulással vádolták meg Mógát és a hivatásos tiszteket, "lesvarcgeldezve" őket.
Fekete Ágnes: Az, mit jelent?
Kardos Ábel: A schwarz-geld, fekete-sárga, tehát az osztrák színeket vágták a fejükhöz. Itt vannak a Perczel testvérek. Perczel Miklós nemzetőr őrnagy, Perczel Mór ezredes.
Fekete Ágnes: Miért pont a templomban tartották meg ezt a gyűlést?
Kardos Ábel: Ennek a legkézenfekvőbb magyarázata az, hogy ez volt az egyetlen alkalmas épület, amely befogadhatta ezt a tömeget, hiszen a római katolikus templom sokkal kisebb. A mi templomunk tornya, nem sokkal korábban készült el, így alkalmas volt arra, akkor is és ma is, hogy a Velencei-tó egész környékét be lehessen innen látni.
Fekete Ágnes: Mert Sukoró egy kis dombon van.
Kardos Ábel: Igen, a Meleg-hegyhez közeledve körülbelül száznyolcvankilenc méter tengerszint feletti magasságon vagyunk most. Itt állították fel a tábort, és tábori kórházat is berendeztek. Azt is tudjuk, hogy a sukoróiak kitörő örömmel fogadták a katonákat. Majdnem kilencszáz kenyeret sütöttek, amit a borsodi nemzetőröknek adtak át.
Fekete Ágnes: A falu összefogott akkor is, meg most is?
Kardos Ábel: A falu kétszeresen is örült a szabadságharcnak. Sukoró eltérően a környék településeitől, ahová svábok és zsidók csoportjait telepítették be, végig megmaradt egy szigetként magyar falunak itt Fehérvár környékén.

Fekete Ágnes: Nagyon szép lett a templom! Ki festette a kazettákat?
Kardos Ábel: A festett, szép, fakazetták és az orgona játékasztalán elhelyezett díszítések viszonylag újkeletűek. 1999-ben készítette el Gál János. A kazetták egyrészt a számok kirakására szolgálnak, másrészt pedig a záróimádságot is olvashatjuk az egyiken.
Fekete Ágnes: Ez a záróimádság nagyon szép volt az istentisztelet végén. Mióta mondja ezt a gyülekezet?
Kardos Ábel: Én így örököltem, hogy a gyülekezet közösen mondja el, és nem ki-ki magában. "Elmegyek Uram, a te szent házadból. Ó, bocsáss el engem békességgel, és parancsolj a te szent angyalaidnak énfelőlem, hogy semmi veszély ne érhessen! Ámen."

Fekete Ágnes: Következő beszélgetőtársam Győri Zsófia, a debreceni Immanuel Otthon igazgatója. Tegnap és az elmúlt hétvégén díjakat kapott, Dizseri Tamás Díjat és Arany Érdemkeresztet. Kicsit zavarban volt ettől a számára túlzó elismeréstől. Munkájáról beszél, és arról, mi is lehet e kitüntetés mögött.

Győri Zsófia: A jó ötletek nem az igazgatói bőrfotelben születnek, hanem közös munka eredményeként. Így született például a Pötyi és Pille című zenés mesejátékunk. Az egyik zenei osztály, történetesen a lányom osztálya, meg a mi gyerekeink közösen megálmodtak egy színdarabot egy nagyon-nagyon kreatív és tehetséges gyógypedagógus kolleganőnk irányításával. A mese az igazi barátságról és a szeretetről szól, és azt gondoltuk róla, hogy egyszer vagy kétszer majd bemutatjuk. Most azonban már ott tartunk, hogy több mint háromezer gyerek látta, és most lesz egy újabb teltházasnak látszó előadás.
Fekete Ágnes: Ennek a színdarabnak az a lényege, hogy sérült és egészséges gyerekek együtt csinálnak valamit. Róluk is szól?
Győri Zsófia: Igen. Van egy üzenete az elfogadásról, a barátságról, hogy nincs különbség köztük attól, hogy az egyik kerekesszékben ül, a másik pedig nem, tud beszélni, vagy nem tud beszélni, mert ők egyenértékűek ott a színpadon, mint ahogy az életben is. Olyan érdekes, hogy ott a színpadon ezeknek a gyerekeknek nem a fogyatékossága hangsúlyozódik.

Fekete Ágnes: Az emberek sémákban gondolkoznak.
Győri Zsófia: Igen. Azt mondhatná valaki, hogy fogyatékos, de ebben a darabban nem ez lesz a fontos. Ezt onnan tudom, hogy volt olyan iskola, amelyik teljes létszámmal kivonult, hogy megnézze a darabot. Előtte a szorgalmas, lelkiismeretes pedagógusok kérdezték, hogy hogyan készítsék fel a gyerekeket erre az egész helyzetre, meg hogyan dolgozzák fel? Utána ők maguk mondták, hogy nem volt mit feldolgozni, mert a gyerekek nem azt látták, hogy jaj, egy szerencsétlen gyerek van ott járógéppel, hanem az egy csiga, aki lassan ment, és a konduktora vezette. A darab egy katica és egy hernyó barátságáról szól. Professzionális zenei és színpadi háttérrel készült el a darab. Egy művészeti középiskola diákjaival együtt festették a mi gyerekeink. Ott hasaltak a nagy vászon előtt és festegették, maszatolgatták együtt a hátteret. Egy olyan zseniális dolog született, amely túlnőtte magát. A youtube-on egyébként most már hétszáznegyvenezer körüli a nézettsége. Ez nem tőlem született meg. Én nem vagyok ilyen kreatív. Volt egy kreatív kolléganőnk, akinek azt mondtam, hogy rendben, ezt megcsináljuk. Nekem az a dolgom, hogy a jó ötleteknek teret adjak, és utána azok a jó ötletek továbbélnek és továbbviszik az intézmény hírnevét. Nagy szabadságot kapok ebben a fenntartó részéről. Ahogy látom, az állami fenntartású iskolákban a szigorú hierarchia, szabályozottság megfojtja a kreatív kezdeményezéseket. Mi egyházi intézmény vagyunk és a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség a fenntartónk. Az egyházközség maximálisan támogatja, nemcsak anyagi értelemben, hanem erkölcsi értelemben ezeket a megvalósult dolgokat. Egyébként jelen vagyunk az egyházközség életében is, mert számunkra nagyon fontos, hogy ne csak papíron tartozzunk hozzájuk. Ténylegesen ott tartjuk az alkalmainkat az évnyitót, az évzárót, a liturgiában is részt vesznek a gyerekeink. Bizony a gyülekezet is nevelődött azért az idők folyamán. Az elején előfordult, hogy egy presbiter petíciót nyújtott be, hogy tiltsák ki ezeket a gyerekeket a templomból, merthogy ez annyira sajnálatos látvány. Most már egyáltalán nem itt tartunk. A gyülekezet nagyon elfogadó, ha mi jelen vagyunk, akkor bizony egy kicsit megváltoznak a szabályok, mert akkor hála Istennek élettel telik meg az istentisztelet és nem feltétlen úgy zajlik minden, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A gyerekek részéről kommentek, hozzászólások, hangulat kifejezések vannak, és ehhez hozzászokik a gyülekezet is.
Fekete Ágnes: Ezt nevezik manapság érzékenyítésnek.
Győri Zsófia: Igen, ez a hivatalos kifejezés. Az egyik ezerkétszáz fős iskolával az a megállapodásunk, hogy nem ballaghat el úgy gyerek, hogy nem járt az Immánuel Otthonban. Nem azt hangsúlyozzuk, hogy ő miben más, hanem azt, hogy miben hasonló. Bevonjuk őket a játékprogramokba. Ezek olyan befektetések, amelyek tőlünk energiát igényelnek, de meg van az eredménye, mert később is szívesen jönnek a programjainkra.

Győri Zsófia: A reformáció nagyon fontos gondolata volt az, hogy minden népnek a saját nyelvén szóljon Isten Igéje. Tényleg nagyon sok bibliafordítás van, de az értelmi fogyatékos, meg halmozottan fogyatékos ember nyelvén még nem szól semmilyen bibliai üzenet. Megfosztjuk őket Isten üzenetétől? Bibliaolvasó-napot tartottunk, anélkül, hogy tudtunk volna olvasni. Nagyon "jófejek" voltak a szervezők, mert mi egy könnyű részt, a Szeretet himnuszát kaptuk. Azt másképp is lehet olvasni, mint betűkkel. Úgyhogy ezen a napon a Szeretet himnuszát megjelenítettük, és szeretet-sütit sütöttek a gyerekek, ami szintén nem az én ötletem volt. Megjelenítettük tulajdonképpen a szeretetet, és semmivel sem volt kisebb értéke ennek a Bibliaolvasásnak.

Megszületett a Vedd és olvasd! című könyv. Önkényesen kiválasztottunk a Bibliából harminc bibliai idézetet, és találtunk olyan tapasztalati szakértőket, értelmi fogyatékos embereket, akiket megkértünk, hogy véleményezzék. Volt olyan, hogy háromszor, négyszer is át kellett rajzolnia egy képet a grafikusnak, mert a gyerekek megkérdezték, hogy ha Isten megáldja azt az embert a képen, akkor miért nem mosolyog? És valóban! Mi miért nem mosolygunk, ha áldást kapunk? Számomra hihetetlen spirituális élményt jelentettek ennek a könyvnek a munkálatai. Ráadásul még fizetni is tudtunk ezeknek az embereknek a szakértésért, és bekerült a nevük, mint tapasztalati szakértő. Valóban szeretnénk, ha nem a kritikus embereken dolgoznánk, hanem velük együtt. Itt nem enyhe értelmi fogyatékosokra kell gondolni, hanem halmozottan fogyatékosokra, meg súlyos értelmi fogyatékos emberekre. Mi már korábban, évekkel ezelőtt lefordítottuk a házirendünket könnyen érthető nyelvre, és laminálva, "nyál- és kakaóbiztosan" adtuk a gyerekek kezébe. Az oktatási ombudsman mondta, hogy ezt ott tartja az asztalán, és időnként oda szokta tenni egy-egy iskolaigazgató elé, hogy így is lehet házirendet készíteni, azok számára, akikről szól.

Fekete Ágnes: Miért kaptad ezeket a díjakat? Talán a táncnak köszönhető ez a díj-áradat?
Győri Zsófia: Igen. Azt gondolom, nagyon nagy szerepe volt benne. A kontakttánc ötlete egy gyógytornászunktól származik, aki nagyon kreatívan képzelte a gyógytorna kereteit. Ez egy olyan társastánctechnika, amelyben a táncoló felek között mindig van egy kontakt, érintkezés. Nyilván, a mi esetünkben ez azért is fontos, mert a partnerem súlyosan mozgássérült, önállóan egy pillanatra sem tud megállni. Egyenrangú partneri viszonyt jelent ez a tánc. Nem arról szól, hogy csinálok vele valamit, hanem hogy együtt csinálunk valamit, ami szép. Mondtam is Tamásnak, a partneremnek, hogy neki köszönhetem ezeket a díjakat. Egy kicsit túlzásnak is érzem, hogy ennyi díjat kaptam. Tényleg nem tudom, hogy mi az, ami most engem indokolatlanul reflektorfénybe hozott. Lehetőségünk volt arra, hogy a MÜPA-ban is bemutassuk a táncot. Ez tényleg megérinthetett embereket. Érdekes, paradox érzéseim vannak ezekkel a díjakkal kapcsolatban, mert én semmi heroikus dolgot nem végzek. Nem szaladtam be égő házba, ahonnan életeket kell kimenteni, nem izzadok a bánya mélyén. Mi egy jól működő, prosperáló, infrastrukturálisan is jó intézmény vagyunk. Jó szakember ellátottsággal, csodás, inspiráló környezetben. Miközben tudom, hogy más emberek nehéz körülmények között végzik a munkájukat, láthatatlanul. Nem gondolom, hogy feltétlen azokat kell észrevenni, akik a reflektorfényben vannak, hanem pont egyházi vonalon jó lenne észrevenni azokat, akik ott a bánya mélyén, csöndesen végzik a napi munkájukat. Próbálok törekedni is, hogy amit most nekem tulajdonítatnak, az nem az enyém, az közös, a munkatársakkal közösen létrehozott érték, meg a táncpartneremmel közösen létrehozott érték. Miért nem közösen kaptuk Tamással, miért nem az Immánuel kapja? Olyan sokféle módja lehet ennek, hogy valóban ez az elismerés mindenkit érjen.

Fekete Ágnes: Híreink élén egy pályázati lehetőségről számolunk be, amely lelkipásztoroknak és teológiai hallgatóknak szól. Hegedűs Márk Gér Andrást kérdezte a diaszpóra ösztöndíj új lehetőségéről.
Gér András: A Kőrösi-Csoma Program az egyházi ösztöndíjasok alprogramjával bővült. Összesen harminc férőhely áll a rendelkezésünkre, ahová a történelmi egyházakból lelkipásztorok, teológushallgatók, diakónusok, hittantanárok tudnak pályázni. Az egyházi ösztöndíjasok, egyházi jogi személyekhez, gyülekezetekhez fognak menni. Azokat a gyülekezeteket fogják meglátogatni, amelyek már húsz, harminc, negyven, ötven, száz éve léteznek Nyugat-Európában és a tengerentúl. Németországba, Ausztriába és Svájcba, illetve a svédországi protestáns gyülekezetekbe várnak ösztöndíjasokat. Az Egyesült Államok és Kanada, illetve az ausztráliai magyar reformátusok is várják, hogy az idén is küldjünk ösztöndíjast hozzájuk.
Hegedűs Márk: Kik jelentkezhetnek erre az ösztöndíjra?
Gér András: Az egyetemi tanulmányaikat folytató teológushallgatókra gondoltunk, illetve a lelkipásztorokra. A Debreceni Teológián kidolgoztak egy olyan menetrendet, hogy akár a hatodévet is lehet diaszpóra gyülekezetben tölteni.
Hegedűs Márk: Milyen feladatokra számíthatnak az ösztöndíjasok?
Gér András: Van ahol inkább idősebb gyülekezeti tagok vannak. Ott az ő lelkigondozásuk, látogatásuk lesz az elsődleges feladat. Van, ahol többgenerációs gyülekezetek vannak. Ott szinte mindenre lehet számítani. Vannak gyülekezetek, ahol inkább kulturális jellegű feladatokról van szó. Ünnepek, közösségi alkalmak megszervezése. Változó feladatok várnak a kiutazókra.
Hegedűs Márk: Mit vár mindettől a Magyarországi Református Egyház?
Gér András: Szeretnénk azt, hogy a diaszpóra gyülekezetek és az itthoni gyülekezetek között minél szorosabb, élénkebb kapcsolatok jöjjenek létre, rendeződjön az a helyzet, hogy Isten Igéjét saját anyanyelvükön meg tudják hallgatni, akár Nyugat-Európában, akár a tengerentúlon.

További híreink, a következő hét református eseményei:

Pákozdy Ferenc fekete könyvét, amelyet itt e műsorban is bemutattunk most a Petőfi irodalmi Múzeumban mutatják majd be március 20-án 18 órakor. Lackner Lajos irodalomtörténésszel Diószegi Szabó Pál költő beszélget A kötet versei Varga János bemondónk olvassa majd fel.

Göböl Gáspár református lelkész halálának kétszázadik évfordulója alkalmából műhelybeszélgetést szerveznek március 20-án, kedden 10 órától Kecskeméten, a Kálvin tér 1. szám alatti Ráday Múzeumban.

Jelen vagy múlt idő? címmel tartanak kerekasztal-beszélgetést 1848 kultuszáról Csorba László, Hermann Róbert és Kalla Zsuzsa történészek részvételével március 14-én, azaz ma este 18 órakor Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

A Pócsmegyeri Népfőiskolai Hét keretében Ritoók Zsigmond az ókori bölcsek gondolatait felidézve von mérleget jelenkori állapotunkról március 17-én, szombaton 16 órakor. Somogyi Péter pedig az emberi agy működéséről és a kutatási eredményeiről számol be március 18-án, vasárnap ugyancsak 16 órakor Pócsmegyeren a református templomban.

Családi napot rendeznek "Süvegemen nemzeti szín rózsa" címmel március 15-én, csütörtökön 10 és 12 illetve 14-és 16 óra között a Debreceni Református Kollégium Múzeumában.

A szabadságharc 170 éves évfordulóján akadálymentesített, gyermekbarát ünnepséget rendez a Magyar-Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottság március 14-én, azaz ma délután 15 órakor Budapesten, a Herzl Tivadar téren.

Zenés megemlékezést tart az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról a Tabulatúra Régizene Együttes március 19-én, hétfőn 19 órakor Budapesten a Szilágyi Dezső téri református templomban.

Johann Sebastian Bach születésének évfordulóján Bach mindenkinek címmel szerveznek programsorozatot szerte az országban március 21. és 25. között. A nyitóhangversenyt március 20-án, kedden 18 órakor tartják Budapesten, a Mátyás utca 8. szám alatti Budapest Music Centerben.

Jótékonysági koncertet ad a Fourtissimo Együttes március 17-én, szombaton 16 órakor a teleki református templomban.

Lelkünk hangjai címmel tartanak nagyböjti hangversenyt március 18-án vasárnap 17 órakor Zalaegerszegen, a református templomban.

Pergolesi Stabat Mater című művét adják elő március 18-án, nagyböjt ötödik vasárnapján 17 órakor Debrecenben, a Kistemplomban.

Az olaj színe címmel nyílik kiállítás Imre Ádám kárpátaljai festőművész képeiből március 18-án, vasárnap a 10 órakor kezdődő istentisztelet után Budapesten a Szilágyi Dezső téri gyülekezeti nagyteremben. Ugyanott Arany János balladáiból összeállított előadást tart Lázár Csaba színművész március 20-án, kedden 19 órakor.

Négy ember, négy vélemény? címmel rendeznek politikai vitaestet ma este 18 óra 30 perctől Budapesten a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának dísztermében, a Reviczky utca 4. szám alatt.

Fekete Ágnes áhítata:

"És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed." János 13,27

Júdás a Biblia egyik legnehezebben érthető alakja. Már a neve körül is viták vannak, vajon egy helységnévre utal az iskariótes, vagy egy lázadó csoportra? Vagy Júdára, a királyi törzs nevének valamilyen átváltoztatására? Tele van titokkal körülötte minden. Pál apostol, amikor az utolsó vacsorát leírja, nem is nevezi meg, csak ezt olvassuk: Azon az éjszakán, amelyen elárulták Jézust. Hogy ezt ki tette, azt homály fedi nála. Jézus tizenkét tanítványt választott ki, Izrael tizenkét törzsének megfelelően, de az eredeti törzsek utódai már nem adták meg a teljességet. Krisztus világa összetöredezettségében lehet csak jelen ezen a földön. Az Ő országa nem ebből a világból való, és ez a világ nem is fogadhatja be Őt.
Általában három magyarázatát adják az árulásnak. Az első Isten terve. Ha ezzel magyarázzuk meg Júdás tettét, akkor nem a Mennyei Atyában, hanem a sorsban hiszünk, aki az ember tetteitől függetlenül tesz-vesz minket ezen a Földön. Ez a magyarázat önmagában nem áll meg. A másik oka lehetett a pénz. Azonban az a harminc ezüst, amit kapott igen csekély fizetség volt, ezért önmagában nem vállalta volna Júdás a kockázatot. A harmadik magyarázat, hogy Júdásnak nem tetszett Jézus passzivitása, és ki akarta provokálni azt, hogy lépjen közbe, ragadjon végre fegyvert. Ennek a magyarázatnak az a gyenge pontja, hogy akkor miért maradt Jézus mellett három évig? Hiszen ha másból nem, a Hegyi beszédből rá kellett jönnie, hogy Jézus nem az ő embere. Júdás alakján fennakadunk, valami titkot sejtünk, és nem találjuk rajta sem eszünkben sem érzelmeinkben a fogást. Nagyon furcsa történet.
De Jézus mondata: "Hamar tedd meg, amit akarsz", azonban elgondolkodtat bennünket.
Képzeljük el, hogy ott van Jézus ezen a várva várt vacsorán, tudja, hogy egyik barátja elárulja, és nem azt mondja: Ne tedd. Nem inti, ahogyan mi szoktuk: Gondold át ezt még, mi lesz veled? Hanem azt mondja, tedd hamar. Gyorsan, ne késlekedj, dolgod van! Csináld! Ilyet mi nem szoktunk mondani. Jézus végtelen szabadságát jelenti ez. És talán éppen azért nem értjük Júdást, mert nem értjük saját szabadságunkat sem. Megtehetem, hogy megölöm az Istent. Isten megengedte, hogy ne az akaratát tegyem. Megengedte, hogy pusztítsak, gyűlöljek, hazudjak, mindent megtehetek. Isten ebben a szabadságban tudja csak életté formálni a halált. Ő nem megy bele pitiáner moralizálásokba, erkölcsi prédikációkba. Ez a Júdás titok lényege. Persze, ott van benne a pénz, ott van mögötte a fegyver, a támadás szomja is. De a lényeg, hogy Júdás Jézus fölé akar emelkedni. Ő jobban tudja, mint Jézus. A szabadságát abban keresi, hogy Jézus útját maga alá gyűrje. Amikor nem fogadjuk el Jézus eszköztelenségét, előbb-utóbb áruba bocsátjuk Őt. Ha szabadságunkat nem nagyon alacsonyan keressük, akkor előbb-utóbb elveszítjük.
De Jézus szabad marad, mert még ekkor is, még Júdásra is irgalommal nézett. Hamar tedd meg, amit akarsz. Legyen meg! Erre azért volt ereje, mert tudta, hogy az Atya kezéből még ez sem tudja őt kiragadni. Istenben lehetünk mi is szabadok csupán.
Húsvétra készülve, ámuljunk el ezen a szabadságon, amely a mienk is! Ámen.