2018-08-08

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Nyár van. Többen jelezték, hogy legutóbbi műsorunk után folyamatosan foglalt volt a telefon. Ez nem azt jelenti, hogy nyári szünetet tartunk. Várjuk telefonhívásaikat, kérjük, türelmesen keressenek minket a 06-30-3331118-as számon, vagy írjanak címünkre: [email protected] De valóban szünidő van, a feltöltődés ideje, amikor az egyházközségek különösen is nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy olyan pihenéshez segítsék az embereket, amely önmaguk megtalálásához, lelki egészségükhöz is vezet. A lelki egészség tudománya a mentálhigiéné témája az utóbbi időben nagyon sokszor előkerül a református egyház beszédében. Vajon mit ad egy lelkésznek az, hogy elvégezte a mentálhigiénés képzést? Jóczik-Tóth Orsolya tokaji lelkészt hallják.

Jóczik-Tóth Orsolya: Ha temetni megyek, viszek egy szál virágot, és addig meg sem szólalok, amíg azt le nem tettem. Eleinte nagyon meglepődtek ezen az emberek. Törekszem arra, hogy mindig személyes ajándékokat adjak. A házasságot kötőknek nem mindig sikerül, de a múltkoriban például adtam egy csavarkulcsot egy párnak, mert az illett hozzájuk. Megfogta az ő valóságukat, a mindennapjukat. Az egyházi nyelvünket gyakran nem értik meg, de az ilyen jelképes ajándékokat igen. Ez azt jelentette, hogy szerelned kell a házasságodat is úgy, mint egy fűnyírót. Gondoskodni kell arról, akit magad mellé kaptál! Ez teljesen érthető a számukra. Ha nem használod azokat a szavakat, amelyeket egyébként használunk az egyházban (kegyelem, irgalom…), akkor azt mondják rád, hogy nem vagy elég "lelki".
Fekete Ágnes: Közben meg nem értik a szavainkat az emberek.
Jóczik-Tóth Orsolya: Lelkészként azt hallom ki az Igéből, hogy az egyénekből közösséget kell kovácsolnom. Azonban gyakran azt tapasztalom, hogy a gyülekezetekben különféle csoportok vannak (ificsoport, a presbiterek, a nők, a bibliaórára járók csoportja…), amelyek teljesen külön működnek, és nem találkoznak egymással. Így hogyan lesznek szövétnekké, tartóhálóvá, vagy egy olyan otthonná, ahova bárki megérkezhet? Az elfogadás, a befogadás, a megértés, a megnyílás mind benne van a kapcsolatban. Szemet gyönyörködtető az a sokszínűség, ahogyan Isten ilyen különbözőnek teremt meg bennünket, férfinek, nőnek… Különböző életkorban találkozhatunk, különböző tanulási folyamatokban vagyunk benne. Szerintem egy csoda, ha meglátjuk, hogy nem vagyunk egyformák, és én sem vagyok tökéletes.
Fekete Ágnes: Miben segít az, hogy elvégezted a mentálhigiéné szakot?
Jóczik-Tóth Orsolya: Leginkább a készülésben segít.
Fekete Ágnes: Egyfajta szemléletmódot ad?
Jóczik-Tóth Orsolya: Igen. Például a konfirmandusokkal való foglalkozásban segít, hogy el tudjam azt engedni, hogy hatalmi szóval legyek jelen közöttük, és ne egy nyakas kálvinista megnyilvánulás legyen az, hogy Isten Igéjéért vagyunk együtt, hanem merjek én magam is ember lenni közöttük. Vagy merjem megmutatni a jegyeseknek, a megtörteknek, hogy adott esetben én magam is küzdöm ezekkel a kérdésekkel. Nagyon őszintén gondolom, hogy az Úristen nem gyönyörködik az automatákban.
Fekete Ágnes: Mit jelent az, hogy automata?
Jóczik-Tóth Orsolya: Azt hogy gépiesen megtanulva az Igéket, kereteinket szigorúan tartva éljük meg a reformátusságunkat. Ettől sokkal gazdagabbak vagyunk, gazdagabb a hagyományunk, a mai napunk, a huszonegyedik századunk. A mentálhigiénés képzés adta meg számomra azt, hogy meg merjem mutatni a magam emberségét. Emellé oda tud állni az Úristen is. A Biblia első lapjain azt olvassuk, hogy meglátta az Úristen, hogy nem jó az embernek egyedül lenni. Ezzel a hitelességgel kell Isten előtt megállnunk: Én képviselem itt az Igét, én vagyok a lelkész, de ugyanakkor ember és nő is vagyok. Ez sokkal többet mond, mint ha csak Igéket olvasunk. Ha megéljük az Igét az beszédesebb, mint ha csak felolvassuk.
Fekete Ágnes: Ezek egyébként koncentrikus körök, és az élet a legelső kör, mert Isten is így teremtett minket.
Jóczik-Tóth Orsolya: Az identitásunk az emberi voltunk. Egyáltalán nem mindegy, hogy mibe érkezik az Istennek a magvetése, ahhoz először meg kell, hogy szülessünk. Embernek érkezünk és formálódunk. Hogy aztán keresztyének leszünk-e, az rajtunk is múlik.
Fekete Ágnes: Mit adott még a mentálhigiéné?
Jóczik-Tóth Orsolya: Számomra új volt az az ökumenikus szemlélet, amelyet kaptam, hogy örülhetek annak, hogy református vagyok, de kinyílt a szemem és a szívem a többiek gyakorlatára és küzdelmeire is. Rácsodálkozhattam arra, hogy gyakran hasonló kudarcaink vannak.
Fekete Ágnes: Nincs is olyan nagy szakadék, mint amit gondolunk.
Jóczik-Tóth Orsolya: Igen. Vagy, hogy ezt nem kell még mélyebbé tennünk. Rengeteg olyan vegyes család van itt Tokajban is, akik több felől érkeztek. Nagyon frusztráló tud lenni, ha még tőlünk is ezt hallják, hogy ide tartozz – oda tartozz, enyém vagy, a másiké vagy, én ültettem, én kapáltam… Nem! Az Istené vagyunk elsősorban. Nagyon fontos itt Tokajban is, hogy amikor együtt szolgálunk, akkor abban együtt dobbanjunk, és mindannyian jelen legyünk.
Fekete Ágnes: Tehát először vagyok ember és keresztyén, és csak utána jöhet valami más.
Jóczik-Tóth Orsolya: Így van! Fontos-e még, hogy lelkészként milyen célokat tűzünk magunk elé? Nagyon sokszor intézményekben, struktúrákban, keretekben, anyagiakban gondolkodunk, amelyek persze fontosak a családban, a gyülekezetben, és magyar népünk számára is. De meg kell tanulnunk lelkekben is gondolkodni, és hogy ne egy kaptafára vegyünk mindenkit, hanem személyesen próbáljunk szólni az emberekhez. Ez sok szolgálatban előtérbe kerül, amikor beszélgetek az emberekkel például a temetésre készülve. Fontos, hogy mennyire vagyok érzékeny arra, amit a család átél, és az, hogy ne elégedjek meg sablonokkal, hanem merjek mélyebbre menni. Ez bátorság, mert közben magunkat is adjuk, mi is megnyílunk mások előtt, amely mindig egyfajta sebezhetőség is. Azzal vissza lehet élni, abban meg lehet bántódni. De ugyanakkor, ha ezt tudjuk kezelni, akkor ez gyümölcsöző és áldásos tud lenni.
Fekete Ágnes: A mentálhigiéné gyakorlatiasabb képzés, mint a teológia?
Jóczik-Tóth Orsolya: Abszolút így van. Rengeteg saját anyaggal dolgozunk.
Fekete Ágnes: Önreflexióra hív.
Jóczik-Tóth Orsolya: Csoportdinamikára, egyfajta játékra hív biztonságos közegben, ahol kipróbálhatom magam. Lehetek magam, erősödhetek, és akár lehetek gyenge is. Még nincs kialakulva ez a kultúra, hogy így figyeljünk oda egymásra. Rengeteg papírmunka van, rengeteg adatot szolgáltatunk be a gyülekezet dolgairól, de magunkról igazán nem sokat: Hol tudtál megpihenni? Hol tudtál lelki vezetővel beszélni? Hol leltél szupervízori közösségekre? Az első tanítványok közösségében ez megvolt. Bár nem voltak tökéletesek, de egymás mellé szegődtek és hordozták egymást. Kikre van szükséged, kiépítetted-e azt a hálózatot, amelyben tudsz másokra támaszkodni? Van-e pszichológus ismerősöd? Orvos, gyógyszerész ismerősöd, aki ért mindahhoz, amihez te nem? A képzés két éve alatt nagyon sok mindent hallottam, megtanultam. Nem tudtam mindent hazahozni, de impulzusokat szereztem, átgondoltam a szolgálatomat. Megtanultam a tudományhoz ragasztva átgondolni, újraértelmezni, újrakeretezni, leporolni dolgokat. Ha így kezeljük, akkor szerintem teljesen helyén van. A mentálhigiéné nem a Szentlelket akarja kioltani belőlünk, hanem abban segít, hogy hogyan lehetünk jó csatornája a Szentléleknek, és hogyan fog az majd megérkezni, akár rajtunk keresztül.

Fekete Ágnes: Ugyancsak a mentálhigiénéről, a lelkigondozás fontosságáról kérdeztük Tóth Jánost, a Gyökössy Endre Lelkigondozói és Szupervízori Szolgálat vezetőjét.

Tóth János: Mi a különbség a mentálhigiéné és a lelkigondozás között? E kérdés megválaszolására még nem szenteltünk elegendő időt, nem voltunk még elég bátrak, hogy nyíltan feltegyük a kérdést, hogy hol találjuk meg a kapcsolódási pontokat? Magyarországon a lelkészek életében különösen nagy áttörést jelentett a mentálhigiéné. A kilencvenes évek elején Tomcsányi Teodóra és az akkori HÍD alapítvány kezdett foglalkozni a lelkigondozói kérdésekkel, és bevitte a testnevelési főiskolára. Ez jónéhány lelkipásztor számára adott olyan lélektani ismereteket, amelyekkel addig Magyarországon csak akkor ismerkedhetett meg egy lelkipásztor, ha pszichológiai képzésre jelentkezett. A teológiai képzésben nem volt olyan pásztorálpszichológiai modul, amely a gyakorlatra irányította volna a lelkipásztort, hogy hogyan tud foglalkozni másokkal, saját magával, hogyan lehet a lelkigondozást végezni. A mentálhigiénének ezért nagyon nagy hatása volt az egyházakra. Én magam is azért mentem a mentálhigiénés képzésre, mert mások elmondták, hogy milyen hatással volt a gyülekezeti munkájukra, az emberekkel való kapcsolatukra, a hivatásukra nézve. Én, mint fiatal, tapasztalatlan, falusi lelkész, nagyon sok problémával küzdöttem. Kerestem a helyemet, hogy miként tudnám megtalálni az utat az emberekhez? A mentálhigiéné nagyon sokat segített ebben. Elgondolkodtatott, hol van az a más, amiben a lelkészi identitásomat, mint lelkigondozó megélhetem? Egy lelkipásztor munkája nagyobb részben kevésbé elméleti, sokkal inkább gyakorlati, mert sok mindent kell szerveznie, kapcsolatba kell kerülnie az emberekkel. Azonban,hogy ezt hogyan csinálja, azt nem lehet megtanulni a teológián. Nem tudja, hogyan reagáljon, hogyan reflektáljon, és hogyan beszéljen empatikusan Isten segítő jelenlétéről.
Fekete Ágnes: Az empátia tanulható?
Tóth János: Úgy tanulható, ha felfedezem, hogy nekem is szükségem van együttérzésre.
Fekete Ágnes: Minél inkább felfedezem az empátiára való éhségemet, annál inkább empatikussá válok?
Tóth János: Hogyan akarunk másoknak segíteni, ha mi magunk nem merjük bevallani, hogy mi is sebzettek, rászoruló emberek vagyunk? Maga a lelkigondozó, nem egy valaki fölött álló ember, hanem ugyanolyan esendő, mint a többi ember. Addig tudjuk kísérni a másik embert, ameddig magunk is eljutottunk egy úton.
Fekete Ágnes: A mentálhigiénés képzés ebben a fajta önismeretben segíti a lelkészeket?
Tóth János: Megtanítja a lelkészeket arra, hogy a saját életeseményeiket, kapcsolatrendszerüket jobban lássák, és megtanulják azt, hogyan lehet egy segítő beszélgetést lefolytatni. Amikor két ember találkozik, abban a térben Isten határtalanul jelen van, és megtörténik az oda-vissza kapcsolat, amely a Szentlélek által olyan teret ad a két ember számára, amely titok, kikutathatatlan és felfoghatatlan.

Fekete Ágnes: Végül egy megvalósult gyakorlatot mutatunk be. Budafokon a református egyházközség Halacska óvodájában alkalmaznak egy lelkigondozót, akinek az a dolga, hogy a szülőkkel és az óvodai dolgozókkal foglalkozzon, nekik segítsen. Erről a példaértékű munkáról beszél Némethné Pötördi Zsuzsanna. Először azt kérdeztem tőle mit adott neki a mentálhigiénés képzés?

Némethné Pötördi Zsuzsanna: Egy nagyon erős szemléletváltást hozott az életemben. A lelki egészség szempontját ragadja meg. Nem a gondok, a betegségek kerülnek az előtérbe, hanem az a kérdés, hogyan maradhat az ember minél hosszabb távon egészséges. Egész más erőket mozgósít ez a hozzáállás. Ez nem történik, hanem ezért tenni tudunk. A nagymamám és az apám is ilyen informális segítő volt. Hozzájuk fordultak az emberek tanácsért, és hogy kiöntsék a szívüket. Jó meghallgató emberek voltak. Ez velem is így volt.
Fekete Ágnes: Végülis ebbe szocializálódtál?
Némethné Pötördi Zsuzsanna: Úgy van! A segítői attitűd abszolút megvolt. Mindig szeretettem az emberekkel beszélgetni.
Fekete Ágnes: Kik fordultak apukádhoz meg nagymamádhoz?
Némethné Pötördi Zsuzsanna: A nagymamámhoz a szomszédasszonyok, a rokonok, édesapámhoz pedig a tantestületben a kollegái.
Fekete Ágnes: Ezt úgy szokták mondani, hogy lelki szemetesláda.
Némethné Pötördi Zsuzsanna: Igen. Ez a konténer-funkció, hogy magadban tudod tartani, amit a másiktól felveszel. Két haláleset is volt a környezetemben, amely ebbe az irányba fordított. A lelkigondozás egyik alapja, hogy a halál témájával tudjunk kezdeni valamit. Egy nagyon kedves lelki társam, barátnőm halt meg nagyon fiatalon. Az elgyászolása érlelt igazán felnőtté. A másik pedig az anyósom halála volt. Nem fordultam segítőhöz, mert nem volt meg az a felület, amely segített volna, hogy kihez lehet fordulni.
Fekete Ágnes: Nincs is ennek itthon kultúrája.
Némethné Pötördi Zsuzsanna: Valóban. Nagy Péter lelkész is küldött hozzám gyászban elakadt embereket, válással, betegséggel küzdőket. Feladat volt bőven, de akkor még nem volt státusz. 2010-ben a Halacska református óvoda akkorává fejlődött, hogy több mint kétszáz gyermek járt ide, akkor jött el annak az ideje, hogy a családokkal foglalkozzam az óvodában.
Fekete Ágnes: Az óvodában bárki megkereshet? Óvónők és a szülők is?
Némethné Pötördi Zsuzsanna: Így van! A gyerekükkel jönnek az emberek, de én a felnőttekért vagyok ott.
Fekete Ágnes: A legtöbb gyerek probléma a felnőttből adódik.
Némethné Pötördi Zsuzsanna: Így van! Ez nem szokott látszani rögtön az elején. A gyerek, csak tünethordozó. Többnyire azt szokták csak fölvállalni, hogy a gyerekkel milyen gondjuk van, de előbb-utóbb fény derül arra, hogy milyen viszonylatok az eredői a gyerek tüneteinek.
Fekete Ágnes: Az óvoda azért nagyon jó hely, mert ott még jelen vannak a szülők.
Némethné Pötördi Zsuzsanna: Kereszteléskor a gyülekezet megígéri, hogy segít a szülőknek a hitbeli nevelésre tett fogadalmukat megtartani. Én ebben tudok segíteni. Lehet hozzám fordulni. Természetesen nem én fogom minden gondjukat megoldani, de folyamatosan emlékeztetem a jelenlétemmel őket a fogadalmukra.
Fekete Ágnes: Nagyon jó, hogy van egy pont egy ilyen intézményben, ahova fordulni lehet.
Némethné Pötördi Zsuzsanna: A meghallgatáson, az elfogadó, empatikus jelenléten, és az átkeretező visszajelzéseken van a hangsúly. Néha tanácsért jönnek, de mindenkinek a saját megoldáshoz kell eljutnia.
Fekete Ágnes: Mert a saját erőforrása nélkül nem találja meg az Isten útját sem?
Némethné Pötördi Zsuzsanna: Így van! Mindenki a saját életének a szakértője. Egy külső szakértő megmondhatja a megoldást, de nem biztos, hogy az annak az illetőnek is jó lesz. Arra a felismerésre kell eljuttatni az embert,hogy saját maga találja meg az útját. Ehhez nagyon sok türelemre van szükség.
Fekete Ágnes: Hogy látod a mentálhigiénés szemléletet az egyházban?
Némethné Pötördi Zsuzsanna: Részese lehettem, hogy fölfejlődött egy munkatársi közösség. Az óvodában inkább impulzusadások formájában és a lelki napok megszervezésében működik.
Fekete Ágnes: Nagyon jó, hogy te itt egy függetlenített személy vagy.
Némethné Pötördi Zsuzsanna: Ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy én oldalnézetből látok rá a helyzetekre. Ez egy melléálló segítés, támogató jelenlét.
Fekete Ágnes: Amit adott esetben az a lelkész, aki főnök is egyben, nem tud megtenni, hiába szeretne.
Némethné Pötördi Zsuzsanna: Jó lenne tisztába tenni ezeket a dolgokat. Egy műhelymunkát kellene indítani, és valahogy fölépíteni ennek a rendszerét.
Fekete Ágnes: Előbb beszélgetni kellene erről?
Némethné Pötördi Zsuzsanna: Igen. A szükség ott dörömböl az ajtón. Folyamatosan jelen kell lenni ahhoz, hogy az emberek kapcsolódni tudjanak. Nekünk tehát kapcsolódási felületet kell biztosítani.
Fekete Ágnes: Napról napra találkozol a szülőkkel, kollegákkal?
Némethné Pötördi Zsuzsanna: Ismerek mindenkit, én is kérdezek, proaktívan is igyekszem jelen lenni. Nem várom, hogy bekopogjanak hozzám, hanem én is ismerkedem az emberekkel.

Hírek
A Sukorói Zenei Nyár idei utolsó hangversenyén a Corridor Quartet lép fel Lakatos György fagott művész vezetésével augusztus 11-én, szombaton 19 órakor Sukorón, a református templomban.

Arany János a református, gitáros muzsikus címmel ad hangversenyt a Kecskés Együttes augusztus 11-én, vasárnap 19 órakor a Vörösberényi Református Erődített templomban.

Virágh András ad nyáresti orgonahangversenyt Gion Zsuzsanna énekművész közreműködésével augusztus 12-én, vasárnap 19 órakor Enyingen, a református templomban.

Az augusztus 13. és 19. között megrendezett idei Tahi Egyházzenei Héten mutatják be a Gárdonyi Zoltán kórusműveiből összeállított gyűjteményt. A bemutató augusztus 16-án, csütörtökön 16 órakor lesz Tahiban, a Sion Hegye Református Konferenciaközpontban. A hét záró hangversenyét augusztus 19-én, vasárnap 16 órakor tartják Pócsmegyeren, a református templomban.

Nyári napközis tábort tartanak augusztus 13. és 17. között Miskolcon, a Jókai Mór Református Általános Iskolában.

Lelkigondozói asszisztens és szaklelkigondozó szakirányú továbbképzés indul ősszel a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán. A négy féléves levelezős képzésre augusztus 15-ig lehet jelentkezni. (http://www.kre.hu/htk/)

Pótfelvételt hirdet a Debreceni, a Pápai és a Sárospataki Teológiai Akadémia osztatlan mesterképzési szakra, katechetika-lelkipásztori munkatárs, illetve hit- és erkölcstanoktatói szakra. A jelentkezéseket augusztus 17-ig várják.

A názáreti Jézus: mítosz vagy valóság? Ezzel a címmel szervez beszélgetést a Kálvinista Apologetikai Társaság augusztus 17-én, pénteken 18 óra 30 perctől Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatt.

A bevándorlás, elvándorlás, átvándorlás lesz a témája a Reformátusok Szárszói Konferenciájának, amelyet augusztus 23. és 26. között rendeznek meg Balatonszárszón a Soli Deo Gloria Családi Hotel és Konferenciaközpontban. (http://jelentkezes.reformatus.hu/)

Fekete Ágnes áhítata:

"Kiáltok hozzád, de te nem felelsz. Megállok, és csak nézel rám." Jób 20,30

Az elmúlt héten egy keresztyén táborban voltam. A résztvevőknek elmeséltem, hogy minden bizonnyal hamarosan véget ér rádiós szerkesztői munkám. Volt, aki sajnált, volt, aki tanácsot adott. De a legkülönösebb az volt, hogy amikor hazaértünk, nemsokára megszólalt a telefon, az egyik résztvevő hívott fel, és ezt mondta: "Ne haragudj, hogy annyi badarságot beszéltem neked, mert itthon engem is egy nagyon nehéz hír várt az állásommal kapcsolatban és rájöttem, hogy ilyenkor az ember nem azt várja, hogy szép szavakat mondjanak neki és megmagyarázzák a dolgot. Ne haragudj!"
Ez a beszélgetés nagyon mélyen hatott rám. Óriási dolog, amikor valaki rájön arra, hogy a szavai mennyire elégtelenek, mennyire nem segítenek, sőt, gátolják az igazi megértést. Tele vagyunk ilyen hangokkal és mondatokkal. Ha valamikor, azt hiszem, a huszonegyedik században igazán eljött a csend ideje. Mert van ideje a beszédnek, és van ideje a hallgatásnak is.
Jób könyvében az egyik legcsodálatosabb részlet az, ahogyan a benne szereplők a csendet kezelik. Jób barátai nem szólnak egy szót sem hosszú-hosszú időn keresztül, csak ülnek Jób mellett. Odaszegődnek és hosszasan, biztosan vele maradnak a bajban. Azután mégiscsak feltör belőlük a szó, és egy nagy jajgatás és értelmezés kezdődik el. De ebben újra és újra visszatérő szó, hogy vajon miért hallgat az Isten? Jób nem érti a dolgot. Elutasítja barátai biztos magyarázgatását és ragaszkodik álláspontjához, miszerint megmagyarázhatatlan az, ami történt. Nem tágít attól, hogy az Isten most csöndben van. Megszakadt Isten és az ember közötti párbeszéd, és az Isten csendje arra volt jó, hogy mindenki vizsgálja meg önmagát.
Ézsaiás prófétánál azt olvassuk, hogy Isten csendje nyugtalanító. Azt jelenti, hogy valami nincs rendben, valamit meg kell változtatni. De minden ilyen történetnek mégis az a vége, hogy Isten a csendet termékennyé teszi.
Amikor nem hallotta Jób az Isten hangját, Ő akkor is jelen volt. Amikor nem jött szó a mennyből, Ő akkor is ott volt, és abban a pillanatban már benne volt mindaz, ami később történt. Tehát a csend nem némaság volt. A csend melléállás volt. Valójában akkor a legpontosabban kimondott szó volt. Pontosan ugyanaz, amit Jób barátai üzentek, amikor nem szólaltak meg a történet drámai csúcspontján.
Érdemes elgondolkodnunk azon, vajon nem kellene-e gyorsan felhívnunk telefonon egy-két embert, akiknek túlságosan gyorsan mondtuk ki a szavakat? Vajon nem kellene-e lemondanunk arról a vágyunkról, hogy gyorsan magyarázzuk meg a dolgok miértjét? Mintha ezek a magyarázatok, ok-okozati összefüggések lehetetlenné tennék azt, hogy ott legyünk, ahol az Isten van.
Érdekes Martin Scorsese-nek a filmje, amit nemrég játszottak a mozikban. Magyarra így fordították, hogy Némaság. Pedig a mű eredeti címe Silentio azaz csend. A film arról szól, hogy Japánban üldözik a keresztyéneket, de a jezsuita szerzetesek kitartanak hitük mellett, és segítik titokban a missziót. Sorra végzik ki az embereket, ők mégis, végig kitartanak. A főhős várja, hogy Jézus szólaljon meg, mondjon végre valamit arról, amit neki ebben a rettenetes helyzetben tennie kell. De Jézus nem szól. A kereszt, Jézus szenvedése, a passió ténye lesz az egyedüli válasz. Jézus nem volt néma, de csendben volt. Egyszerűen kilépett a szavak teréből. Ott és akkor nem lehetett már megfogalmazni, elmondani azt, aki ő. Korábban a szerzetes nézte Jézust, most Jézus nézte őt. A némaság valaminek a tagadása, a szavak lefojtása. A csend viszont egy másikfajta beszéd.
Isten a Bibliában sokszor szólígy. A Jelenések könyve szerint nagy csendesség születik akkor, amikor a hetedik pecsét is felnyílik. A végén pedig új minőséget kapnak a szavak, hiszen már csak a dicsőítő ének szól.
Adja meg nekünk az Isten, hogy időnként meg tudjuk állítani a szavak folyamát, és meghalljuk Isten csendjét! Ámen.