Unokánk volt nálunk tegnap. Egyszer azt mondja: „Odaadod Jézust?”
Ránézett a kicsi Jézus ikonra. Ezt már csak azért is féltve őrzöm, mert ajándékba kaptam. „Persze.” – mondom. Kiveszem a helyéről. Erre ő a füléhez teszi. „Szia, szia! Igen-igen.” Az a pici ikon tényleg hasonlít méretében a mai telefonokhoz, egy olyan jó kis marok-tárgy. Ezt a hasonlóságot soha nem vettem volna észre. Ő csak folytatja, füléhez szorítva a képet: „Puszi, itt vagyok, szia.” Kisvártatva leteszi az ikont az asztalra. Erre én: „Telefonáltál?” „Igen, Jézussal.” Erős, kétéves határozottsággal jön-megy a szobában. Tovább kutatom a gondolatait: „És mit mondtál neki?” „Hogy itt vagyok.” Ekkor elhangzott az egész beszélgetés csattanója. Igen, most itt vagyok. Ez a pici lány egy igazi tanmesét játszott elém. Aztán reggel kinyitom az evangéliumot, és mit ad Isten? „Kijelentettem a kicsinyeknek.” Ez a labda tényleg betalált a kapuba.
Az a bizonyos szoba tele van tereptárgyakkal. A lakás minden tárgya egy üzenet. Az összes azt kiabálja: gyorsan tegyél a helyemre! Dobj ki már a szemétbe! Moss le, mert megesz a kosz! Egy tál barack is befőzésért kiált. Egy felnőtt ezt látja. Mert a felnőtteknek vannak fontos, és vannak értékes dolgai, de ez a kettő külön-külön életet él bennük. Ha pici gyerekkel vagyok, akkor az egész léte egy nagy meghívás a jelenlétre. Minden egyszerre értékes és fontos. Hív a létezés egységére, az isteni találkozásra. Ez meg is történhet, ha véletlenül sikerül elengednem a fontos dolgokat.
2026. július 5. – Évközi 14. vasárnap
Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű. Mt 11,25-30
