Roppant hálóban hányódunk
Egy Pilinszky vers értette meg velem a háló jézusi példázatát. Mert Pilinszky tudta, mi az evangéliumi paradox gondolkodás. Jézusnál minden a visszájáról érthető. Az élet…
Egy Pilinszky vers értette meg velem a háló jézusi példázatát. Mert Pilinszky tudta, mi az evangéliumi paradox gondolkodás. Jézusnál minden a visszájáról érthető. Az élet a halálból, a hal a víztelenségből, a háló a halvacsorából. Az emberi lét csak a mindenség, a teremtett égi-földi rendszer harmóniájában élve létezhet, ahogyan a hal a vízben.
„Egy csillag megvan emberek nélkül, de ember csak valamely csillagon vetheti meg a lábát. Az ember magasabbrendű, mint a kő, de a kő függetlenebb az embernél. Miféle kifürkészhetetlen egyensúly ez? A lét egyedül így emelkedhet, hogy növekvő minősége egyre növekvő szükséggel köti az elhagyott lépcsőfokokhoz? Ha ez igaz, minden angyal merő alázat. És Isten maga a színtiszta alázat. Az a király, aki a teremtéssel mindennek helyet adott, de senkit és semmit nem szorított ki a helyéről.” (Pilinszky: Néhány sorban, 1973. okt.7.)
Isten úgy lesz számunkra eledel, hogy teremtő marad. Mi pedig úgy leszünk a túlparton, a nagy lakomán, hogy az innenső parton levő életünk, jajgatásaink, vergődéseink fogalmunk sincs miként, de értelmet nyernek majd. Nem áldozatként. A túlpart nem az innenső part megszenvedett ellentétele. Isten átalakít minket: ahogyan ő helyet adott nekünk, lubickolhattunk az életben, mi is helyet adunk az isteni életnek a túlsó parton. De talán már az innensőn is.
Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!
Szívünk megremeg.
Vergődésünk testvérünket
sebzi, fojtja meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel;
öldökölnünk és csatáznunk
nincs miért, de kell.
Bűnhődünk, de bűnhődésünk
mégse büntetés,
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés.
Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.
(Pilinszky János: Halak a hálóban)
2026. július 26. – Évközi 17. vasárnap
Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet.
A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt.
Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.”
