2008-06-25

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Nyár van, sokan fogják az utazótáskát, és elindulnak, amerre az erszényükből futja. Számos egyházi rendezvény is várja a látogatókat. Az elmúlt hétvégén volt például egy érdekes, REND nevű, vásárszerű ünnep Komáromban. A Rend a Református Napok Dunántúl rövidítése. A hivatalosan jelentkezők száma 7000 volt, de ennél jelentősen többen érkeztek. Most a színes programok közül egy előadásra és egy kiállításra látogatunk el. Tvorasek Tamás járt a helyszínen.

Köszöntjük Bagdi Emőke pszichológust, pszichoterapeutát, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének vezetőjét. Előadásának címe a hit, remény, szeret, megbocsátás pszichológiája. Ezennel átadom neki a szót.

Bagdi Emőke: Áldás békesség! Szoktuk mondani, és ez nem szimbolikusan értendő, hogy a szív a szeretet szerve. Történt egyszer, hogy infarktust elszenvedett betegek egy csoportban lelki dolgokról beszélgettek, míg egy másik teremben egy technikus egy képernyőn nyomon követte, hogy a különböző működéseket vizsgáló gépek mit jeleznek. A beszélgetés egy pontján azt jelezte a beszélgetést vezető orvosnak, hogy most valami nagyon fontos dolog történik, mert a szívkoszorú erek tágulnak. Mi történt ebben a csoportban? Az orvos maga is megdöbbent, mert éppen arról beszéltek, hogy kinek ki a fontos, ki kit szeret. A szeretetről való puszta beszélgetés is kitágítja a szívkoszorú ereket. A kérdés, hogy ha a szív és a szeretet ilyen módon összefüggenek, akkor kimutatható-e összefüggés a szívkoszorú erek pusztulása és bizonyos kapcsolatok megromlása között. Ma Magyarországon nagyon sok ember szenved infarktust, illetve sokan veszélyeztettek.

Egy kutatópáros már korábban elkezdte a szívkoszorúerekre ártalmas tényezőket keresni. Egy másik kutató rögtön lecsapott az eredményekre, és azt mondta, hogy ő megvizsgálja, hogy a 13 megnevezett tényező közül melyiknek mekkora a jelentősége. Kimutatta, hogy az ellenségesség, a méreg, a düh valóban méreg a szívkoszorúereknek. Milyen szép a magyar nyelv! "Mérges vagyok." "Elönti a szívem a méreg." Ez a méreg a szívkoszorú ereket összehúzza.

Svéd és magyar házaspárokon végeztek kutatást: azt kérdezték a férjektől és a feleségektől külön-külön, hogy mit mondanának a kapcsolatuk minőségéről, és az vizsgálták, hogy ez milyen összefüggésben áll a felek egészségügyi állapotával. Az derült ki, hogy azokban a házasságokban, ahol a férj nem érezte igazán, hogy a felesége megértéssel mellette állna mellette, inkább kritikus, a férj egészségi állapota inkább rossz, mint jó. Nőtársaim! Figyelem! Mit tehetünk férjünk szívével? Gondozzuk férjünk szívének állapotát! Mert azokban az esetekben, ahol a férj azt írta, hogy a felesége mindig mellette áll, támogatja, a férj szívkoszorú ereinek állapota kimagaslóan jó volt. Mehetünk Svédországba vagy Magyarországra, mindenhol ugyanaz a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a magyar férfiak kimutathatóan még inkább szívükre veszik a dolgokat, mint a svédek. Ezért a magyar eredmények még rosszabbak voltak ott, ahol a feleség nem volt megértéssel a férje mellett.

Most elköszönök, mindannyiuknak áldott, szép programokat kívánok! Áldás békesség!

Szanyi Ferenc: A ’66-os út elején egy tablón az áll: megszólít. Isten megszólít bennünket. Ezen a részen a Biblia kialakulásának történetét próbáltuk meg ábrázolni. Ebben a fülkében a kagylót felvéve bibliai igék hallhatóak. A megszólítás rész után következik a továbbadás. Két üres dobozt kilyukasztottunk, és egy madzaggal kötöttük össze őket. A madzagot kifeszítettük, így a dobozok egymástól 5-6 méter távolságba kerültek. A dobozokba beszélve felerősödik a hang, és így nagyobb távolságba is eljut. A ’66-os út kiállítással azt szerettük volna bemutatni, hogyan jut el a Szentírás az emberekhez.

Kiss Andrea: A következő állomás a Biblia írásba foglalása és másolása. Az asztalokon papírok találhatóak. Azt tűztük ki célul, hogy a Biblia nagy részét mi magunk is lemásoljuk. Itt arra van lehetőség, hogy akinek kedve van, leüljön, és egy-két verset maga is leírjon egy lapra. Ezeket összegyűjtjük, és egyik kiállítási helyről a másikra visszük. Most a Mózes első könyvének 31. részénél tartunk, de még folytatjuk.

Szász Júlia Szende: A kiállítás vége felé már a könyv és a Biblia nyomtatásának folyamatába kukkanthatunk be. Ki is lehet próbálni, mert rendelkezésünkre áll egy nyomda. Az alfa és omega jelek segítségével egy Krisztus motívumot lehet kinyomtatni. Mind a gyerekek, mind az idősebbek nagy szeretettel fogadták a kiállításnak ezt a részét. Több játékos feladattal is készültünk: egy másik állomásnál a Biblia 66 könyvét rendezhetik sorba a látogatók. Minden könyvnek megvan a maga helye, csak egy helyre illik.

Kiss Andrea: Ez egy kirakó: a szeretet himnuszának szövegét kell kirakni, amely itt hat nyelven található.

Fekete Ágnes: A elmúlt héten egy budapesti könyvbemutatóval egybekötött konferencián is jártunk. Goldziher Ignác Előadások az iszlámról című könyvét Németh Pál szerkesztette. Ő egy nagyon érdekes, példaadó tudós volt. Németh Pál mutatja be.

Németh Pál: Goldziher Ignác egy tehetséges zsidó fiú volt, akinek a tehetsége hamar meg is mutatkozott. Amikor a család Budapestre került, a református gimnáziumba íratta be a fiút, aki ott is érettségizett. Olyan volt az orientalisztikában, mint Mozart a zenében, őstehetség. Nagyon korán lett a Tudományos Akadémia levelező tagja, bár tudományos sikereket Magyarországon nem ért el, mert nem kapott a rabbi-képzőben tanári állást. Tulajdonképpen rabszolgamunkát végzett, hivatalnok volt, a családját 30 éven keresztül ebből a munkából látta el. A hitközség titkára volt, és emellett természetesen címzetes egyetemi tanár, ha akart, tarhatott előadásokat az egyetemen, de pénzt nem kapott értük. Ezzel szemben külföldön óriási sikereket aratott, ő alapozta meg az iszlám-tudományt. Modern iszlám-tudományról az ő kutatásai óta lehet beszélni. Ő nem archívum, azaz tudománytörténeti kuriózum, hanem ma is olvasott tudós, aki sokakat arra indít, hogy jobban megismerjék az iszlámot. Minden munkáját először magyarul írta meg, aztán a tudományos világ számára kidolgozta németül is.

Fekete Ágnes: Bennünket Goldziher elsősorban azért érdekel, mert a Református Teológián tanított zsidó ember létére. Ez abban az időben nem volt érdekes?

Németh Pál: Nem volt valami különleges dolog. Ballagi Mór is, aki eredetileg zsidó volt, majd református lett, tanított a teológián, ráadásul nem csak Ószövetséget, hanem dogmatikát is. Goldziher Ignácot az édesapja egy erkölcsi csomaggal indította útnak, ami egy kicsit teher is volt a számára, ugyanis becsületre tanította az apja, és ehhez mindig ragaszkodott is. Óvta minden alakoskodástól, és az igazsághoz való feltétlen hűségre nevelte. Az igazságért való bátor kiállás, akár lemondások árán is, lényeges erkölcsi pozitívum. Egy puritán szellemiségű édesapa jól nevelt gyermeke volt, aki ezt teherként élte meg, mert amikor mindenki hazudott, neki akkor is igazat kellett mondania.

Egy igényes ember számára borzasztóan visszataszító az igénytelenség. A korabeli zsidósággal szemben súlyos, de jogos bírálatokat fogalmazott meg. Amikor a zsidóság felekezetté válik, de hitvallássá nem, akkor fel kell emelnie valakinek a szavát. Ő ezt úgy fogalmazta meg, hogy a zsidó embert manapság sokszor csak az teszi zsidóvá, hogy nem keresztyénektől született. Hiányolta a zsidó vallási tudatot, szellemiséget. Borzalommal töltötték el a felelőtlen kikeresztelkedések, amelyek abban a korban nagyon is divatosak voltak.

Fekete Ágnes: Vajon benne miért nem merült fel, hogy kikeresztelkedjen? Hiszen Ballagi Mór, aki a barátja volt, kikeresztelkedett.

Németh Pál: Goldziher azt mondta, hogy ha az ember tulajdon vallása már nem bír olyan meggyőzőerővel, akkor nem az a megoldás, hogy felcseréli egy másik vallással, hanem meg kell térni Istenhez, mert a hazugságot csak igazsággal lehet felváltani, és az igazság Istennél van. Tehát számára semmi esetre sem az a megoldás a vallással való elégedetlenség kapcsán, hogy kicserélje. Ő úgy látta, hogy Istenen keresztül tartozunk a valláshoz, nem pedig a valláson keresztül Istenhez. Volt benne elégedetlenség, de soha nem gondolt arra, hogy hűtlen legyen a zsidóságához. Istenhez mindig hűséges ember volt. A naplója tele van hálaimákkal, tépelődésekkel és az Isten irgalmába vetett bizalommal.

Fekete Ágnes: De mondtad azt is, hogy a zsidósága mellett a magyarsága is nagyon fontos volt számára.

Németh Pál: Ezzel nem volt egyedül. A zsidóság akkor még nem tolódott el ennyire egy irányba. A XX. század közepének szörnytettei után sok dolog átértékelődött, de addig nem voltak ilyen jellegű problémák.

Fekete Ágnes: Magyarul akkor a zsidóságnak sokkal inkább vallása volt, mint hazafias gondolata.

Németh Pál: A vallásos zsidóság nagy része ma is elutasítja a politikai cionizmust. Goldziher Ignác tudatosan vállalta, hogy Magyarország az ő hazája. "Amikor Jeruzsálemből Magyarországra készülődtem, azt mondtam, hogy hazaindulok." Ezt nagyon komolyan gondolta. Számára a zsidóság nem etnográfiai kérdés volt, hanem vallási. Pedig nagy cionisták voltak a kortársai. Max Nordau személyes jó barátja volt, aki kérte is arra egy levélben Goldzihert, hogy telepedjen ki Palesztinába, és vegye át a héber egyetem valamelyik tanszékét. Az egyetem dísze lehetett volna. De azt válaszolta, hogy a "hazai rögtől való elszakadás éppen ebben az időben hazafias szempontból is olyan lenne, mint valamilyen nyomasztó áldozat követelése, a korábbiakban ugyanilyen meggondolásból utasítottam el azt, hogy német vagy angol egyetemek miatt kivándoroljak." Hivatkozott arra, hogy ő "túladunai", azaz dunántúli ember. Somogyi József, aki az egyik kedvenc tanítványa volt, idézte Goldzihertől: "A tudománynak nincs hazája, de a tudósnak kell, hogy hazája legyen."

A mai zsidóságban is vannak patrióták, csak nem hangadók. A probléma a cionizmus kérdése. A zsidóságot kimondatlanul is a cionizmus hatja át, a zsidó életet csak egy zsidó nemzetállam keretei között lehet építeni. A cionizmus mai formájában persze egy csomó komplexus benne van. A zsidóságnak is van ugyanis komplexusa, nem csak a magyarságnak. Nekünk Trianon- komplexusunk van, nekik pedig holocaust-komplexusuk. A vallási kérdések nem köthetőek történelmi eseményekhez, legyenek azok akármilyen rettentőek, megdöbbentőek, borzasztóak. Kétségtelen, hogy fel kell őket dolgozni, de nem lehetnek tájékozódási pontok. Goldzihernek gazdagabb volt annál az élete, hogy ezeket ilyen rövidre zárta volna.

Fekete Ágnes: Hallottam, hogy abban az időben előfordult, hogy a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban több izraelita gyerek volt, mint református. Teljes más volt az akkori zsidóság és reformátusság kapcsolata, mint ma.

Németh Pál: A zsidó értelmiségi elitet vagy a református vagy az evangélikus egyház képezte ki. Természetes volt, hogy a zsidó gyerekek együtt járnak a nem zsidó gyerekekkel iskolába. Nem szabad átfesteni a múltat. Egy érdekes dologra felhívom a figyelmedet: a Jób lázadása című filmben egy református pap is szerepel, palástban. A Református Egyház viszonya a zsidósághoz nem engedte, hogy a filmből kimaradjon, mert nem lett volna teljes a film e motívum nélkül. A református pap kiállt a zsidóság mellett, mert sajnálta őket, bár semmit nem tudott értük tenni, vagy az ellen, ami éppen történik, de legalább ott volt, és demonstrált azzal a szörnyűséggel szemben, ami történt. Amikor láttam ezt a filmet, tényleg azt éreztem, hogy nem lehetett kihagyni a filmből ezt a figurát. Ha ma készítenének egy ilyen filmet, nem hiszem, hogy lenne benne ilyen jelenet az igazság kedvéért. Már nem tennék bele.

Fekete Ágnes: Sajnos valóban egyre egysíkúbban, leegyszerűsítve hallhatunk ezekről a nehéz kérdésekről: vagy az egyik, vagy a másik véglet szerint. A budapesti teológusok elutaztak Auschwitzba azért, hogy saját tapasztalatuk is legyen a véleményalkotáshoz. Karcsai Nagy Éva is velük utazott.

Karcsai Nagy Éva: Bölcsföldi András, lelkigondozó. Miért tartja fontosnak, hogy évről évre elhozzon néhány teológust ide?

Bölcsföldi András: Vannak olyan történelmi események, amelyeket az ember akkor tud leginkább átélni, ha jelen van a helyszínen, azokban az épületekben, ahol az esemény történt. Jobban el tudja képzelni, meg tudja érteni, hogy mit jelent, ha embereket mások elvetnek, megölnek. Ezt valahogy fel kell dolgozni hitbelileg, teológiailag és személyesen is.

Karcsai Nagy Éva: Szanyi Ferenc Kárpátaljáról érkezett, és negyed éves teológus.

Szanyi Ferenc: A nagymamám sokat mesélt arról, mennyi zsidó élt a falunkban. Emlékszem gyerekkoromból a zsidó temető elpusztítására. Nem tudtam, sokat ezekről a dolgokról, csak azt, hogy azokat a zsidókat, akik ott éltek, elvitték.

Karcsai Nagy Éva: Stefán Attila, negyedéves teológushallgató.

Stefán Attila: Az ember átértékeli az életét, ha ezt látja. Jobban megérti, hogy mennyit ér az emberi élet. Nem annyit, mint amennyit azoknak az embereknek ért, akik ezt tették. Arról beszélgettünk a többiekkel, hogy a 21. század embere már nem így gondolkodik. Ma a pusztításnak más módszerei, eszközei ismeretesek, használatosak. Azzal, hogy ellehetetlenítik az emberek helyzetét, sokakat megölnek. Átvitt értelemben szenvednek és meghalnak azok, akiknek nincs munkájuk, nincs lehetőségük az életre. Mint leendő lelkész, nagyon fontosnak tartom, hogy tegyek valamit az emberekért. Hiszem, hogy van miért élni, van miért dolgozni, és fontosnak tartom, hogy ezt másokban is megerősítsem.

Karcsai Nagy Éva: Miklósi Koppány teológus, Birkenauban, két leomlott gázkarma között tartott istentiszteletet. Nehezen tudott hozzákezdeni.

Miklósi Koppány: Nehéz volt, mert az ember, amikor ilyen borzalommal találkozik, jobb, ha csöndben marad. Igyekeztem nem én szólni, hanem Isten Igéjét megszólaltatni.

Karcsai Nagy Éva: Ézsaiás könyvéből választott textust. Miért?

Miklósi Koppány: Ézsaiásék korában teljesen elveszett az Istenbe vetett bizalom. Amikor az ember az Auschwitzhoz hasonló helyeken sétálgat, akkor felteszi magának a kérdést: Valóban Úr-e az Isten? Erről akartam elsősorban bizonyságot tenni: igen, Isten az Úr. Mindennek megpróbáljuk megtalálni az értelmét, de az értelmetlenségnek nincs értelme.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát az első korinthusi levél 15. fejezetéből, a 19. verset.

"Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél szánalmasabbak vagyunk!"

A hosszú ideje tartó morális, lelki és szellemi válságból sokan keressük a kiutat. Nagyon sok becsületes ember igyekszik valami jót tenni. Valami jót letenni egy nagy asztalra, az emberi jövő asztalára, mert szeretnénk, ha egy kicsi fény felcsillanna az éjben.

Egy hajszállal mégiscsak emberségesebb lesz az élet, ha erőfeszítéseimet odateszem a közösség elé.

Vajon belegondolunk-e abba, hogy napról napra, mennyi emberi jóság, mennyi emberi becsület és áldozat kerül bele ebbe a világba. Vajon eljut-e ez a szívünkhöz akkor, amikor a rémhíreket halljuk? Hihetetlen mennyiségű áldozat élteti napról napra a földünket.

De mi történik a jószándékú emberekkel? A mindennapos feladatok megemésztik őket. Egyszerre csak azon veszik észre magukat, hogy türelmetlenek, hogy csalódottak. Mindig új erőre lenne szükség, de a körülmények egyre rosszabbak. Kiderül egyre- másra, hogy a barátaink nem is az igaziak, de talán már mi magunk sem vagyunk az igaziak. Végül két szélsőség áll elő. Vagy az egész jövőbe vetett hitünk elfárad, és kiégett, reménytelen emberek leszünk, vagy a másik út, ami talán még félelmesebb, hogy a hűségünk átcsap fanatizmusba. Manapság igen sok fanatikus emberrel találkozhatunk, akik egyfajta mániás gondolatnak értelmezik a hűséget. A mindenképpen ragaszkodás, a dolgok mögé soha nem kérdezés lesz az élet értelme. Ez nem a hit.

Egyetlen gyógyszer van arra, hogy megőrizzük valódi hűségünket, Pál apostol óvása: "Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban minden embernél szerencsétlenebbek vagyunk." A mi hitünk célja és irányulása nem ebben a világban van. A valódi reménység nem gyökerezhet itt. Mert akkor át fogjuk élni, hogy zátonyra fut minden jószándékunk. De a valódi remény akkor is ad okot az életre, amikor a körülmények iszonyatosak. Akkor is van értelme imádkozni, ha most nem látom az értelmét. Van értelme tűrni, és van értelme jót tenni, mert ez az értelem nem itt a földön van.

Annál rémesebb nincs, mint amikor a hitünk gyümölcsét itt a földön keressük. Jószándékú emberek teljes lelkesedéssel csak azt vizslatják, hogy tetteiknek milyen hatása lesz itt, a mi szűk emberi közösségünkben és látószögünkben. Pedig Isten minket egy sokkal nagyobb térbe helyezett bele. Még ha éjszaka feltekintünk az égre, akkor is megsejthetünk valamit abból, milyen szűkösek a gondolataink. Hát, még ha az isteni végtelen világra gondolunk.

Ha hiszünk, ha valóban szeretnénk az isteni jósághoz csatlakozni, akkor ne csak ebben az életben reménykedjünk, hanem a Krisztusban.
Ámen