2007-05-16

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.

Nemrég megkerestek egy sárospataki kiállítás kapcsán, hogy mivel mindenféle felekezetű ember készített már Szent Erzsébetről valamilyen alkotást, mutassuk be műsorunkban. Az első ösztönös válaszom az volt, a mi műsorunkba nem valók a szentek, elvégre reformátusok vagyunk. Azután elgondolkodtam, tényleg mit is hiszünk a szentekről? Ezt érdemes lenne alaposan megfontolni. Ebben a gondolkodásban segített Dr. Szűcs Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora.

Dr. Szűcs Ferenc: A református egyház soha nem gondolta, hogy az egyház élete 1517-ben, vagy a 16. században kezdődött volna el. Mi, magyarok ezt különösen nem gondolhatjuk. Szent Istvántól kezdve az egyház középkori kanonizált szentjeivel együtt, sajátunknak tekintjük őket, csak a szerepüket látjuk másként. A II. Helvét Hitvallás 5. fejezete azt mondja, hogy "nem vetjük meg a szenteket, sem nem vélekedünk róluk tiszteletlenül, elismerjük ugyanis, hogy ők Krisztus élő tagjai, Isten barátai, akik dicsőségesen meggyőzték a testet és a világot. Szeretjük tehát őket, mint testvéreinket, sőt nagyra becsüljük is, ha nem is valamely imádásszerű tisztelettel, hanem a róluk való tiszteletteljes vélekedéssel és méltó dicséretükkel." Kétségtelen, hogy a középkori egyházzal való polémiában a református egyház elkezdte kerülni a szent megjelölést, aminek megvan az alapja. A Szentírása egy kivételtől eltekintve csak közösségi értelemben beszél a szentekről. Nem azt mondja, hogy Szent Péter vagy Szent Pál, ami ugyan az evangéliumok feliratában benne van, de azok későbbi korból származnak, hanem azt mondja, hogy szentek, ami az egyház tagjait jelenti. Tehát a szent jelző az egyházra vonatkozik általánosságban. A szentek szerepét másként látták a reformátorok: közbenjárásukat nem kérték azért, mert Krisztus az egyetlen közbenjáró. Ravasz László hasonlatával élve, úgy tekintették őket, hogy Krisztus másik keze felől vannak, míg mi az egyik keze felől vagyunk itt a földön. Ahogy az ének is mondja, mi az üdvözült sereggel egy nép és egy sereg vagyunk. Sajnos ezek a gondolatok a racionalizmus hatására eltűntek a liturgiánkból is, de Erdélyben például Kálvin bűnvalló imádságát mondják el minden istentisztelet elején, amiben benne van, hogy egybegyűltünk az angyalokkal, a szentekkel és a mennyei seregekkel együtt, és azoknak a társaságában veszünk részt az alkalmon. Ilyen értelemben minden istentisztelet a földi és a megdicsőült egyház közössége. Nem két egyházról van szó, hanem ugyanannak az egyháznak két arcáról. A Földön küzdő egyháznak pedig szüksége van arra, hogy tudja, hogy vannak olyanok, akik már meggyőzték a világot, a testet, most pedig bennünket buzdítanak, hogy mi is ezt tegyük.

Fekete Ágnes: Egyszer egy ortodox templomban jártam, és nagyon mély benyomást tett rám, amikor a pap a bejáratnál arra kért bennünket, hogy nézzünk körül, itt vannak a szentek a mi társaságunkban, ezt az istentiszteletet most velük tölthetjük el. Mi, reformátusok, tudjuk, hogy így van ez, de nem hangsúlyozzuk.

Dr. Szűcs Ferenc: Ez a felvilágosodás hatásának tudható be. Hogy hogyan viszonyult a protestantizmus a felvilágosodáshoz, az jól megfigyelhető azoknak az országoknak az életében, ahol a protestánsok többségben voltak. Németországban és Angliában nem egyházellenes racionalizmus jelentkezett, hanem beépült a racionalizmus a teológiába. A római katolikus többségű vagy ortodox országokban egyértelműen elvált a kettő, tehát nem volt a keveredésre még csak lehetőség sem. Ezekben az országokban a racionalizmus még egyházellenes formát öltött, mint ahogy az a francia forradalomban látható volt. A protestáns teológia és egyház ezért egy kicsit nagy árat fizetett: megpróbált minden olyan elemet az egyház életéből kisöpörni, amelyet misztikusnak minősített, és amit ésszel nem tudott megmagyarázni. Ennek a kornak a hatására történt meg egyfajta purifikálás, és nem a puritanizmus hatására.

Fekete Ágnes: A Károli Biblia még szenteknek nevezi az evangélistákat?

Dr. Szűcs Ferenc: Nézzük meg! Szent Máté, Szent Lukács, Szent Pál. Károli Bibliája a Biblia íróit egyértelműen szentnek nevezi.

Fekete Ágnes: Annyira más helyzetben élünk, mint a racionalizmus idejében. Ma az emberek rettenetesen vágynak arra, hogy olyan élményben legyen részük, ami az észen túlvezet. Nevezhetjük ezt misztikának. Másrészt pedig példaképekre is szükség van, és ebben az értelemben a szenteknek tényleg lehet üzenetük.

Dr. Szűcs Ferenc: Semmi kifogásunk a szentté avatással, illetve azzal, hogy kritériumokat állítanak. Ezt komolyan meg kell vizsgálni, csodának kellett történnie, és még sorolhatnám. A protestáns egyházakban is elkezdődött egy hasonló folyamat: a hősi múltat, a régi nagyokat egyfajta tisztelet illette meg. Gondoljunk csak arra, hogy a reformáció emlékünnepe a protestáns egyházakban milyen fontos: ha nem is szent kultusz, de Lutherről, Kálvinról, a magyar reformátorokról is ilyen tisztelettel emlékeznek meg. Arra kell vigyáznunk, amire ha jól tudom, a római egyház is próbál vigyázni, hogy ne a természetfölötti tulajdonságok domborodjanak ki. A szentek ne úgy emelkedjenek az átlagemberek fölé, mintha ők már nem is testből és vérből valók volnának, hanem úgy, mint valóságos emberek, akik valóságos küzdelmeket vívtak ezen a földön. Ne úgy gondoljunk rájuk, mint vallásos héroszokra, hanem úgy, mint akik az Isten kegyelméből éltek. Valaki mondta, hogy éppen a szentek tudják magukról a legjobban, hogy bűnösök.

Fekete Ágnes: Szükség van példákra, ezért válhatnak ők számunkra példákká.

Dr. Szűcs Ferenc: Az én számomra Szent Erzsébet alakját Túrmezei Erzsébet, protestáns költőnő rajzolja meg a legvalóságosabban. Összeköti azzal, hogy végső soron Erzsébet Gertrúd lánya, akit a Bánk bánból nem túl vonzó oldaláról ismerhettünk meg. Az élet tőlünk, magyaroktól Szent Erzsébetben kért bocsánatot Gertrúdért. Nem pontosan idézem a verset, de számomra rendkívül érdekes ez az összefüggés, nem lehet sémákban gondolkodni. Az egyik személy nevéhez tragédiák, magyarellenesség kapcsolódik, míg a másik éppen német földön dicsőséget szerzett a magyar népnek. Ő az a szent, aki nemzetközi értelemben is a magyar nevet kifényesítette, nem utolsó sorban a diakóniai lelkülete miatt. Vannak olyan szentek, akik a tudományukkal, a teológiájukkal váltak ismertté: Aquinói Tamás, Ágoston, voltak, akik vértanúk lettek, és voltak vértelen vértanúk is, akik a jótékonyságukkal, az emberszeretetükkel, a szegényekkel vállaltak szolidaritást.

Fekete Ágnes: Most jöjjön az ígért beszámoló a sárospataki Szent Erzsébet kiállításról. Karcsai Nagy Éva először Bodnár Boglárkával beszélgetett.

Bodnár Boglárka: Az ország szinte minden részéből érkeztek kiállítási tárgyak a Szent Erzsébet Irodába.

Karcsai Nagy Éva: Kezdjük ezzel a kerámiával?

Bodnár Boglárka: Kezdjük. Erzsébet kitárt kézzel van ábrázolva, és a köpenyéből omlanak a rózsák. Egy sárospataki rajztanár, Mosolygó Veronika, felajánlotta ajándékokra vonatkozó ötleteit a számunkra. Készített négyféle könyvjelzőt Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendájából vett idézettel, amely mellett szintén a rózsa jelenik meg. Nagyon sok koncertet szerveztünk már eddig is. Szeptember közepén például a miskolci szimfonikus zenekar látogat el hozzánk, és a Plébánia Templomban ad majd koncertet.

Karcsai Nagy Éva: Biztosan nagyon szép lesz, mint ahogy ezek a tárgyak is igazán gyönyörűek. Erről az ikonról mit lehet tudni?

Bodnár Boglárka: A sárospataki ikonfestő műhelyben készült. Nagyon érdekes látni Erzsébetet ikon-technikával. Egy kisvárdai grafikus is felajánlotta a munkáit, amelyen Erzsébet szülei is – Gertrúd és II. András -megjelennek. A legenda szerint Erzsébet leveszi a koronát a fejéről mise közben, és azt mondja: hogyan viselhetném én ezt a koronát, amikor Te töviskoronát viselsz? Felajánlja a koronáját.

Karcsai Nagy Éva: Nem csak művészek, hanem amatőrök is készítettek alkotásokat. Itt van például egy selyemrózsa.

Bodnár Boglárka: Igen, ezt a Cursilo Lelkiségi Mozgalom tagjai készítették ajándéktárgyként. Egyszerűen elkészíthető: selyemmel körbevont hurkapálca a rózsa szára, virág pedig szintén selyemből készült.

Karcsai Nagy Éva: Ahogy beszél erről az ajándéktárgyakról, mosolyog a szeme.

Bodnár Boglárka: Hivatásomnak tartom azt, hogy Sárospatakról mindenkinek jusson eszébe Szent Erzsébet. Szeretnénk minél színesebb programmal várni az ide látogatókat.

Karcsai Nagy Éva: Szabó Irén, a Történelmi Társaság elnöke.

Szabó Irén: Két fontos dolgot említenék, amit az ő nevéhez kell kapcsolnunk. Az egyik az, hogy autonóm személyiség volt, aki a társadalmi korlátokat átlépve tudta képviselni mindazt, amit az életében fontosnak tartott. Erzsébetnek hatalom és gazdagság adatott, ezt azonban csak eszköznek tekintette és használta arra, hogy a közjó érdekében tegyen. A 13. században felismerte azt, hogy a gazdagság, a hatalom és a pénz nem azért adatik az embernek, hogy a saját javát szolgálja vele csak, hanem ha a hatalom és a pénz egy kézben összpontosul, akkor azzal kötelesek vagyunk szolgálni. Erzsébet ezzel a mai világnak aktuális példát mutat, mert látjuk, hogy milyen szélsőséges ellentétek vannak a világban: kevesek kezén milyen hatalmas gazdagság halmozódik fel, míg emberek tömegei szegénységben élnek. Erzsébet nem pusztán a fizikai szegénységet vette észre, hanem a lelki szükség is feltűnt neki. Ha a magánéletét vizsgáljuk, akkor el kell mondanunk, hogy boldog, szerelmes nő volt, aki igazi párkapcsolatban élt. Hűséges barátnői voltak azok a szolgálólányok, akik gyerekkorától kísérték őt egészen a haláláig. Bizalmas, baráti kapcsolatokkal rendelkezett egész életében. Ebben is nagy példa és minta tud lenni a számunkra.

Fekete Ágnes: Ahogyan hallottuk, nekünk, protestánsoknak is vannak példaképeink, ha nem is szenteknek nevezzük őket, de hasonlóan követendőnek tartjuk életüket. Egy ilyen puritán prédikátorról tartottak konferenciát a Károli Egyetemen a Yale amerikai egyetemmel együtt az elmúlt héten. Jonathan Edwardsról Kállay Katalin és Fabiny Tibor beszél.

Fabiny Tibor: Régi, puritán családból származik, ősei az úgynevezett zarándok-atyákkal együtt szálltak hajóra Angliában, ők hozták létre az első közösségeket. 11 testvére volt, ő volt az egyetlen fiúgyermek. Már 12 éves korában a Yale-re küldték, ahol kimagasló képességeivel kiemelkedett. Nem sokkal később North Hamptonban egy gyülekezet lelkipásztora lett. Hamarosan ébredés indult igehirdető szolgálata következtében.

Fekete Ágnes: Mit értsünk az alatt, hogy ébredés?

Fabiny Tibor: Mindazok, akik korábban elhanyagolták a hitet, egyszer csak a Biblia felé fordulnak, megváltozik az életük. Arról is írt, hogy még a fiatalok, sőt a gyerekek között is az Istenhez fordulás figyelhető meg. A "Nagy ébredés" nélkül nem teremtődött volna meg az amerikai nemzet. A sok-sok kolónia egységbe forrott.

Fekete Ágnes: Mi volt az oka annak, hogy ilyen lelki vákuum keletkezett, amikor úgy érezték, hogy mindenképpen valami mélyebb hitet kellene gyakorolni?

Fabiny Tibor: A puritanizmus első nemzedékének hite elhalványodott. Megjelent a felvilágosodás, a deizmus: a csak az Istenben való hit és a keresztyén tanítás lényegét háttérbe szorították és nem tartották lényegesnek. A kálvinizmuson belül is megjelent az arminianizmus Hollandiából, ami egy liberális tanítást képviselt. Arra épített, hogy az ember eljuthat Istenhez, és nem arra, hogy a szuverén Isten kegyelme segít az üdvösségre. Edwards mindvégig a biblikus tanítást képviselte úgy, hogy szelleme nyitott volt kora gondolkodása előtt. Fiatalon már Newton-t olvasott. Egyszerre volt népszerű és népszerűtlen a gyülekezetében, ugyanis szigorúbb elveket képviselt, mint nagyapja. Olyan konfliktus keletkezett a gyülekezetben, aminek következtében saját gyülekezete kérte meg, hogy hagyja el szolgálati helyét. 1750-ben távozott el onnan, és az indiánok közé ment. Öt éven keresztül az indiánokat misszionálta, és fantasztikus dolgokat fedezett fel. Nagyon nyitott misszió volt, ami a mai napig példaértékű a missziók számára. Érdekes és szomorú az életének vége: meghívta a College of New Jersey, a mostani Princeton-i Egyetem, hogy vállalja el az egyetem elnökségét. Hosszú gondolkodás után elvállalta. Jonathan Edwards haladó gondolkodású embernek tartotta magát, és amikor a himlőjárvány miatt felvetődött, hogy oltást kapjanak, azt mondta, hogy a tudomány fontos, és ezért beoltatta magát. Egy hónappal az oltás vétele után halt meg fertőzés következtében. Szolgálata így torzóban maradt. Személyisége egyértelműen példa a következő nemzedékek számára.

Ennek a könyvnek Értekezés a vallási indulatokról a címe. Az ébredéseknek rendkívül sok extravagáns megnyilvánulása volt: az érzelmek túláradása, hisztérikus kitörések.

Fekete Ágnes: Ezt ma szektásnak neveznénk, ugye?

Fabiny Tibor: Tulajdonképpen igen. Ezek elgondolkodtatták Edwardsot és a tanulságot összefoglalva ezt a könyvet írta. Felsorolt 12 olyan szempontot, ami a valódi istenhitről szól. Segíthet nekünk a mai széles palettájú vallási megnyilvánulások között különbséget tenni.

Fekete Ágnes: Úgy volt egy nagy ébredés atyja, hogy közben tudós ember is volt. Ez a mi számunkra nagyon mértékadó lehet.

Fabiny Tibor: Így van. Van egy híres, hírhedt prédikációja, "Bűnösök a haragvó Isten kezében". Angolszakosok általában ezt a prédikációját tanulják meg. Megpróbálták egy kicsit lejáratni, de Edwardsnál nem a pokol teológiája, hanem a szépségről szóló teológia a fontos. Ma nagyon nagy szükség van, különösen a protestantizmus körein belül arra, hogy ne csak jóról, rosszról, igazról, hamisról beszéljünk, hanem arról, hogy az Isten szép, és az istenhit széppé tesz. Luther is mondta, hogy az a különbség az emberszeretet és az istenszeretet között, hogy az ember a szép iránt vonzódik, az Isten viszont nem irtózik a rúttól, hanem széppé tesz.

Kállay Katalin: Amikor Edwards arról beszél 10. prédikációjában, hogy az angyalok az égben hogyan dicsérik az Istent, hogy ezen a világon az embernek a tűző napon, különféle súlyokat cipelve kell megpróbálni ezt a munkát végezni, míg a mennyországban, a terheket ledobva, még aktívabban tudunk az Isten dicsőítésében részt venni. Sok minden tetszik ebben az emberben, elsősorban az a bátorság, amivel szembefordul azzal az álpuritán stílussal. Amikor a puritánok Amerikába mentek, ez egy hatalmas vállalkozás volt azzal a céllal, hogy az Isten országának mását megteremtsék a földön, hogy az emberek legfőbb tevékenysége az Isten dicsőítése legyen, és mindent ennek rendeljenek alá. Valahogy ez a cél a második és harmadik generációs puritánoknál eltorzult, és azt hangsúlyozták, hogy a jó ember gazdag ember és boldog. Tehát, amennyiben én nem tudom magam rajtakapni, és a szomszédaim sem tudnak rajtakapni azon, hogy bármiféle bűnt követtem volna el, akkor ezzel biztosítom magamnak, hogy az Isten engem az idők kezdetétől eleve üdvözíteni akart és erre rendelt el. Bizalom helyett bizonyítékot kerestek. Ez természetesen félreviszi a hit alapú kálvini eszmét. Jonathan Edwards és az ébredési mozgalom megpróbálta visszaállítani az egész vallás hitalapját. Komolyan gondolkodó, okos ember volt, aki megpróbálta a teljes életével példázni mindazt, amiben hitt. Nekem ezért tetszik. Abból indult ki, hogy Isten lényege a szépsége, az a lelkület, ami a szépséget kommunikálni szeretné a világgal. Isten lényege, maga a szépség, és ezt állandóan közvetíti felénk.

Fekete Ágnes: Mondana példákat is?

Kállay Katalin: Az emberi tapasztalat oldaláról kezdi. Az ember tapasztalhat elsődleges és egyszeri szépséget a természetben. A szív az az érzékszerv, amivel fel lehet fogni a szépséget. Befogadja a szépséget, mint egy ellenállhatatlan érzületet, tehát mint egy szagot vagy álmot, és utána még mindig a szívnek az elrendező képessége teszi az embert alkalmassá arra, hogy a szépséget, mint Isten szépségét fogadja el, tehát reagáljon rá. Egyszerre passzív és aktív.

Fekete Ágnes: Miért fontos a számára a szép kategóriája? Nem jellemző, hogy a protestánsok teológiai fogalomként használnák a szépséget.

Kállay Katalin: Valószínűleg azért, hogy rámutasson arra a meglepetésből adódó emberi örömre, amit az Isten szépségének felismerésekor az ember érez. A szépség közvetítése egy olyan típusú hasznos munka, aminek nem anyagi természetű haszna, hanem kizárólag lelki természetű haszna van, és ezért alkalmas arra, hogy ezzel Edwards ellenpéldát mutasson fel a földi gazdagsággal példálózó, már eltorzult puritánoknak.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 1. fejezetéből:
”Az angyal így szólt a tanítványokhoz: "Mit álltok itt a Mennybe nézve?"

Holnap lesz Jézus Mennybemenetelének az ünnepe. Elkezdődik az a 10 nap, amikor Jézus már nem járt a földön, de a Lélek még nem jött el erővel. Rettenetes 10 nap lehetett. A tanítványoknak minden ott volt a fejükben, mindent láttak, tudtak, de ismeretük olyan volt, mint a szétesett játékdarabok. Mintha ott állna egy gyerek az ezerfelé hullott kirakós fölött, és képtelenség lenne összetenni a darabokat. Ott ültek a nagy kincsen, de nem tudtak vele mit kezdeni. Ez az érzés látható ebben a képben: állnak, és az ég felé néznek. Bámulnak. Az ámuló embernek leesik az álla, néz, szinte elfelejti használni az izmait, mert a döbbenet, a feldolgozhatatlan élmény lebénítja. Annyira élő ez a kép: egy tucat ember bámul felfelé, szinte a semmibe.

Milyen sokféleképpen tudunk nézni. Van, amikor a hasznos dolgok után kutakodva tekintünk. Amikor végre megtaláljuk a megfelelő csavarhúzót, felderülünk: Megvan, ez az, amit kerestem. Van, amikor rácsodálkozunk egy szép virágra, szintén elfog a döbbenet. Ilyenkor valami mély belső öröm és felfedezés állítja meg az időt. Egyszerre egy lehetek a széppel, csodálkozva nézek. És van, amikor letaglóz valaminek a látványa. Tehetetlenek és üresek leszünk. Ez történhetett a tanítványokkal. Ők már látták Jézust szépnek, jónak, de így eltűnni, hirtelen, a teljes bizonytalanság törhetett rájuk.

Bár mi Pünkösd után élünk, mégis hány esetben lesz úrrá rajtunk ugyanez a bamba nézés. Bátorságunk elhagy. Az emberek elhagynak. Nem tudjuk, mit kellene tennünk. Csőd van körülöttünk. Nézünk döbbenten, de nem látunk semmit és senkit. Ahogyan egykor a tanítványok, mi is eltévesztjük az irányt. Az angyal, aki ezeket a szavakat mondja, a földön szólítja meg őket. Mi is az égre meredünk, amikor a földön volna dolgunk. Sokszor pedig a földre nézünk, amikor az égben volna a válasz. Mert szétesett a rendszer, amiben a dolgok még a helyükre tudtak kerülni.

Várjuk a Pünkösdi Lelket, de az parancsszóra nem jön el. Reménykedünk Isten mindent átható erejében, de hol van?

Az Ige üzenete és válasza, hogy a tanítványok 10 napig imádkoztak.

Mert az imádság az egyetlen megoldás, igazi előkészítése Pünkösdnek. Mi nem teremthetjük meg az egységet a különféle nyelvek között. Az elszakadt dolgokat csak Isten teheti egybe. De amikor imádkozom, egy nyelvek fölötti nyelven titokzatos módon egy lehetek akárkivel. Leküzdhetetlen akadályokba ütközöm, bábeli tornyok és falak vesznek körül. Ellenségeskedést látok. Ki se látszom a kerítések mögül, mégis titokzatosan, a látszólagos némaságban, az imában tisztán és tökéletesen megérthetem a másikat. Amikor nincs más út, amikor magányosan csak a bambaság vesz erőt rajtunk, megtanulhatunk várni, imádkozni, már megelőlegezve megélni Istennel azt az ajándékot, amit Ő mindenkinek ad.
Ámen