2011-01-05

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Az új év első műsorában mindenkinek áldott, boldog új évet kívánok! Az új szó manapság egyébként is a közélet középpontjában van, szinte azonos azzal a szóval, hogy jó. Az újabb mindig jobb, susogják a fülünkbe… Új technikák, új rendszerek majd megoldanak lassan mindent. Persze az eszünkkel tudjuk, hogy ez nem igaz, de az ösztöneink meg a közszellem mégis lökdösnek bennünket ebben az új irányban. Mai műsorunkban sok oldalról szeretnénk körbejárni a mai kor újdonságait. Nem szeretném csupán a magam véleményét elmondani, aki eléggé tartózkodó vagyok a legújabb kor újdonságaival szemben. Lássunk mindjárt két példát arra, hogyan igyekeznek a világháló-adta lehetőségeket kihasználni az egyházban. Először a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség most induló világhálós ötletét, az "egykérdést" meséli el Bagdán Zsuzsa mikrofonjának Csákai István és Győri Máté.

Csákai István: A MEKDSZ egy mozaikszó, ami a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetséget jelenti. Harmincegy egyetemen és főiskolán van jelenleg diákkör. Nekik szervezünk programokat: téli tábort, nyári tábort, vezetőképzőt. Most január elsejétől indult egy internet alapú kampány.
Bagdán Zsuzsa: Hogyan kell egy ilyen diákkört elképzelni?
Csákai István: Ez egy felekezetközi diákkör, ahol főleg bibliatanulmányozás folyik. Az egyetemisták nagyon szeretik az érveiket ütköztetni egymással. Így a Biblia jobb megismerése mellett sokat tanulnak egymástól is a viták során.
Bagdán Zsuzsa: Te már nem vagy gyakorló MEKDSZ-körös tag.
Csákai István: Én már munkatárs lettem. Viszont itt van mellettünk Máté, aki erről még élőben tud beszélni, hiszen még diák.
Győri Máté: Két kategóriába sorolnám az embereket. Bekerülhetnek a csoportba olyanok, akiknek van valamilyen vallásos háttere, vagy gyülekezetbe is járnak. És vannak olyan fiatalok, akik úgy találnak meg bennünket, hogy kérdéseik vannak és őszintén vallják, hogy nem hiszik, amit mi hiszünk, de adnak egy esélyt, hogy megismerjék a mi álláspontunkat. Mi nem torkoljuk le őket, ha feltesznek egy provokatív kérdést. Azt tapasztalom, hogy ha valaki őszinte, annak már közelebb van a szíve Istenhez, – még akkor is, ha nem hisz benne – mint az, aki képmutató és saját magát is becsapva, langyos vallásosságban éli az életét. A MEKDSZ célja az, hogy mindkét csoportot elérje. Kirázni az embereket a vallásos langyosságból és az őszinte, nem hívő embereknek alternatívát mutatni. Szerencsénk, hogy mi nem porszívót akarunk eladni, hanem adni akarunk, meg akarjuk osztani velük azt a pluszt, amit megkaphatunk Jézusban. Egy diákköri alkalom többféleképpen nézhet ki. Az Ige nem egy elavult dolog, hiába kétezer éves, még mindig ugyanúgy szól ma is. Az más kérdés, hogy a bibliafordítások miatt nem tűnik, olyan mainak. Nagyon fontos dolog, hogy ezt úgy adjuk át, hogy emészthető legyen, de a lényeg megmaradjon. A tartalomnak és a formának mindig egyensúlyban kell lennie, úgy, hogy a tartalom megmaradjon.
Bagdán Zsuzsa: Ahogy hallgattalak, az a falfirka jutott az eszembe, ami az "egykérdés" kampányotok kiindulópontja is, hogy "Jézus a válasz".
Győri Máté: Isten azért adott az egyetemistáknak ennyi kreativitást és ennyi klassz ötletet, hogy azt egymás elérésére is használhassuk. Rájöttünk, hogy az egyetemisták legnagyobb része az életének nagy százalékát az internet előtt tölti. Különösen vizsgaidőszakban. Így jött az ötlet, hogy akkor mi is használjuk az internetet! Ha beírjuk egy internetes keresőbe, hogy Isten, akkor több millió találat jelenik meg pár ezred másodperc alatt a gépünkön. Az emberek keresik Istent az interneten is, csak nem biztos, hogy jó helyre lyukadnak ki. Az az ötletünk támadt, hogy megpróbálunk belelátni egy istenkereső embernek a fejébe és így foglalkozunk velük. Ha megfigyeljük Jézusnak a munkásságát, azt láthatjuk, hogy Ő is rengetegszer kérdezett. Ezért arra gondoltunk, hogy legyünk mi is kérdező keresztyének és létrehoztunk egy honlapot egykerdes.hu címmel. Mi azt kérdezzük ezen a honlapon, hogy ha lehetne egy kérdésed Istenhez, mi lenne az? Nem arról szól ez az oldal, hogy az emberek felteszik a kérdést és mi nagyképűen válaszolunk. Hanem bibliailag megalapozottan szeretnénk rávezetni őket a válaszokra. S nem is az a célunk, hogy egzakt választ adjunk, hanem hogy visszakérdezzünk és elgondolkoztassuk a kérdezőket. Célzottan terjesztjük a honlap címét különböző fórumokon. Gondolkodtunk olyan gerillaakciókon is, hogy az egyetemek gépein beállítjuk kezdőlapnak az oldalt. Gyűlnek a kérdések, és ha már körülbelül tudjuk, hogy mire kíváncsiak az emberek, akkor egy teológiailag jól felkészült, de vallásos, sallangmentes, fiatalos formában, youtube-os videókon keresztül fogjuk a válaszokat megadni nekik, a Biblia alapján. Nem egy teológiai okfejtést akarunk lenyomni a torkukon.

Bagdán Zsuzsa: A honlap már él. Meddig lehet beküldeni ezeket a kérdéseket?
Csákai István: Február végéig várjuk a kérdéseket, de a honlap továbbra is működni fog. Március elején lesz egy háromnapos fesztivál, ahol a legtöbb szavazatot kapott kérdésekre válaszul lesz előadás és utána koncertek. Ezután, az érdeklődőkből szeretnénk csoportokat elindítani, hogy próbálják meg Istent jobban megismerni.
Bagdán Zsuzsa: Az "egykérdés" kampányban nincs benne az a mellékhangsúly, hogy most beszólhatok az Istennek?
Csákai István: Én nagyon remélem, hogy benne van.
Bagdán Zsuzsa: Miért?
Csákai István: Ha megnézzük, látjuk, hogy a Bibliában volt olyan, hogy haragudtak Istenre. Elég, ha Jónásra gondolunk. Ha tovább nézzük ezeket a történeteket, a haragvásokat mindig megbékélés követte.
Bagdán Zsuzsa: Neked mi lenne az egy kérdésed Istenhez?
Csákai István: Engem az foglalkoztat, hogy a nem hívő barátaimmal milyen viszonyban legyek?
Bagdán Zsuzsa: S mi a te kérdésed, Máté?
Győri Máté: Miért van az, hogy Isten nem ugyanúgy működik az életem minden egyes területén. Néha erősen és határozottan kijelenti magát, és azt, hogy mi a terve velem kapcsolatban. Más területen pedig hagyja, hogy küzdjek azzal, hogy rábízhassam magam és keressem, hogy mit akar. Részben tudom is a választ, de jó lenne Isten szájából hallani. Ennek az internetes kampánynak megvan az előnye és a hátránya is. A hátránya, hogy személyes beszélgetések kevésbé alakulhatnak ki. Viszont az az előnye, hogy az ember anonim maradhat. Igyekszünk lehetőséget biztosítani arra, hogy a személyes kérdések is megválaszolásra találhassanak.

Fekete Ágnes: Nemrég egy világhálós hírmagazin látott napvilágot, a mindennapi.hu. Ez nem csupán a mindennapi hírekről, de a mindennapi lelki táplálékról is szeretne gondoskodni. Református, illetve szélesebben protestáns indíttatásból indult el az ötlet, szülessen egy olyan felület, amely keresztyén módon tárja az olvasók elé a napi eseményeket. Balavány György főszerkesztőt hallják.

Balavány György: Abból a protestáns világszemléletet tükröző felismerésből indult ki a kezdeményezésünk, hogy Isten nem osztja a világot szakrális és profán szférára. Ő azt akarja, hogy a világ egésze az Ő dicsőségét szolgálja. És hogy legyen ott az Isten kinyilatkoztatott jóakarata az élet minden területén. Rovatainkon keresztül azt szeretnénk megmutatni, hogy hova lett az evangéliumi, krisztusi értékrend. Megjelenik, esetleg konfrontálódik a szekuláris gondolkodással. Pont most volt egy interjúm Tóta W. Árpáddal, aki egy ismert, de nem kifejezetten a keresztyénség pártján álló publicista. Megpróbáltuk ezt a konfrontációt megvalósítani a gyakorlatban. Meglepetés volt az ő számára is, meg az én számomra is, hogy szót tudunk érteni. Azt mondtam neki: "Valóban kíváncsi vagyok arra, hogy miért gyűlölöd az Istent? Mi ért téged? Mi a te fájdalmad?"
Fekete Ágnes: Válaszolt rá?
Balavány György: Ha ő kiterítette volna minden kártyáját, az már a nyilvánosság számára túlságosan intim lett volna. De elmesélte, hogy egy ateista családból származva elment a templomba. Kamaszkori lázadása volt a vallás. Járt bibliaórákra, kereste Istent, konfirmált, de a kérdéseire nem kapott választ, ezért továbbállt és megkeményedett. Meglátni benne azt az életformát, ami mögött a József Attila-i fájdalom van: "A gyereknek kél káromkodni kedve. Nem hallod Mama? Szólj rám!" Amikor valaki nem találta meg az Isten szeretetét, abban sokszor megvan nekünk, az egyházaknak, a hívő embereknek a felelősségünk. Persze ilyenkor mindig kettős a felelősség és érdemes egy kis önvizsgálatot is tartani, hogy elég jól tudjuk-e kommunikálni az Isten szeretetének az üzenetét mások felé?
Fekete Ágnes: Amit én az újságírás nehézségének érzek, hogy óhatatlanul is az ember a friss hírek útvesztőjébe kerül. Nyilván nem érdekes az, hogy becsöngettem a szomszédomhoz és megkérdeztem, hogy van, viszont nagyon érdekes az, hogy mi történt a pedofil papokkal.
Balavány György: Mi is küszködünk ezzel a dilemmával a két hónapos a mindennapi.hu-nál és érezzük, hogy "keskeny az az út, ami az életre visz". Nehéz, hogy aktuálisak legyünk, ha már mindennapi a nevünk, ugyanakkor olyan dimenziói legyenek a nálunk megjelenő cikkeknek, amik máshol nincsenek. És igenis legyen érdekes az, hogy a szomszéd nénihez becsöngettünk! Nincsen érdekesebb dolog a valóságnál. Magam is újságíróként beleesem ebbe, hogy amikor lózungokat gyártunk a valóságról és gyorshírekbe és rovatokba próbáljuk belegyömöszölni a valóságot, akkor nem a valóságot adjuk vissza, hanem valamit, ami fogyasztható, ami belerakható különféle kategóriákba. Szeretnénk egy kicsit mélyre menni, ugyanakkor nem lelassulni! Az embereket aktuálisan érintő dolgoknak a friss, de mély hátterét szeretnénk adni! Nagyon nehéz feladat ez. Igazán hálás vagyok Istennek a kollégáimért, akik elkötelezett hívő emberek és gyakorlott újságírók, jó szakemberek. Több mint negyven külsős munkatársunk van, akik szállítják a cikkeket.
Fekete Ágnes: A mindennapi szó a címben – gondolom -, a mindennapi kenyérre utal. A mindennapi lelki kenyérre és a fizikai kenyérre, a mindennapi hírekre is. Jó hír és mindennapi hír is.
Balavány György: Így van. A mindennapi nagyon sokat jelenthet egy vallásos ember számára, de nem feltétlenül jelenti ugyanazt egy nem hívő számára. Azonban van jelentése az ő számukra is. Ugyanezt a kettősséget szeretnénk megtartani az egész koncepcióban. Nagyon örülök, amikor megkeresnek emberek, hogy én ugyan nem vagyok hívő, de ez nekem tetszik. Ezek a legnagyobb dicséretek. Az evangélium örök igazságait mindenki számára érvényes és izgalmas nyelven szeretnénk elmondani!
Fekete Ágnes: Honnan ez az indíttatás? Kérem, mondjon néhány szót a református gyökereiről és a hitéről!
Balavány György: A reformátusság az nálunk csak külsődleges családi hagyomány volt. Anyai nagyapám református volt, ezért engem is reformátusnak kereszteltek. A konfirmációmból csak a málnaszörpre meg a csokoládétortára emlékszem. Aztán el is keveredtem otthonról is. A szüleimmel viszonylag korán összekülönböztem, ami lázadó kamaszként az én hibám volt. Harminc éves koromban olyan messze éreztem magam Istentől és elveszettnek éreztem magam. Azt éreztem, hogy rajtam egyedül Isten segíthet, ezért elkezdtem Őt keresni mindenben, a jógától kezdve az ezotériáig. Beültem istentiszteletekre is, amik szörnyen unalmasak voltak a számomra. Egyszercsak megismerkedtem a szomszédommal, aki történetesen református gyülekezetbe járt, és élő hitű, újjászületett ember volt. Az ő egyszerű, csendes, tapintatos és nem tolakodó bizonyságtételén keresztül éreztem meg az Isten szeretetét és akkor kezdtem el a feleségemmel együtt járni Bián a református gyülekezetbe, aminek, azóta már presbitere vagyok. Ott született meg az a döntés bennem, hogy szeretném, ha az életem Jézusról szólna.
A gyereknek kél káromkodni kedve –

Fekete Ágnes: Végül egy másik új és mai hír. Az Európai Unió elnöke immár Magyarország 2011-ben. A Református Zsinati irodán Hámori Ádám, mint Uniós koordinátor dolgozik. Először arról faggattam, mi köze vajon az egyháznak ehhez az egész Unióhoz?

Hámori Ádám: Ha arra gondolok, hogy néhány évvel ezelőtt hosszas és meddő viták folytak arról, hogy a keresztyénség, a keresztyénség kulturális örökségére való utalás vagy Isten neve belekerüljön-e az Európai Unió alkotmányba? Akkor úgy tűnt, hogy áthidalhatatlan szakadék van az egyház és az Európai Unió között. Ennek ellenére viszont a 2009. decemberében hatályba lépett Lisszaboni Szerződés (Ami az Európai Unió alapító okirataként funkcionál, hiszen azóta sem fogadtak el alkotmányt.) 17. cikkelye, világosan beszél arról, hogy az uniós intézmények rendszeres, nyílt és átlátható dialógust szeretnének folytatni az egyházakkal és a világnézeti alapon szerveződő civil szervezetekkel. Az Unió bár értékrendjében nem kötelezi el magát vallási irányzatok mellett, de elismeri partnerként az egyházakat és számít a közreműködésükre. Létezik a protestáns és az ortodox egyházak közösségében egy nemzetközi szervezet az Európai Egyházak Konferenciája, amelynek a Magyarországi Református Egyház is tagja. Ennek egyik szervezete az Egyház és Társadalom Bizottság foglalkozik kifejezetten azokkal a kérdésekkel, amelyek az európai politikai diskurzusban is napirenden vannak. A soros elnökségre gondolva a tagállamok feladata elsősorban a közösségi, az uniós érdekek előrevitele. Ebben is nagyon sok olyan terület van, ahol az egyházaknak, a hitvallásukból, a tanításukból fakadóan is van mondanivalója. Ilyen például a szociális kérdés. A gazdasági válságot követően az európai politikák úgy tűnik, mindenhol csak a pénzről szólnak. Költségvetési, ellenőrzési mechanizmusról, válságkezelésről és így tovább. Ezeknek a fókuszában általában a versenyképesség fenntartása áll. Az egyházak meggyőződése, hogy a versenyképesség oltárán nem szabad a szociális biztonságot feláldozni. Minden soroselnök-ország számára vannak olyan témák, amelyek ha nem is mondhatjuk, hogy a nemzeti érdekek direkt kifejeződései, de mégis csak az adott ország számára fontosabbak és azokat szeretnék bevinni, megerősíteni, meghonosítani az elnökség folyamatában. A magyar témák között az egyik ilyen fontos dolog a cigányság integrációja, amely az Európai Unióban éppen az elmúlt év során a franciaországi események alapján került nagyon felszínre és látta be nagyon sok európai vezető, hogy ezeket a szociális és politikai feszültségeket sem lehet már tagállami vagy regionális szinten kezelni.
Fekete Ágnes: Én mindig azt érzem, hogy ezek szép nagyszavak, hozzáadott érték, az Európai Unió kezeli a kérdést. De hogy mondjam? Itt már ég a ház.
Hámori Ádám: Ha valamivel teljesen jogosan lehet vádolni az Uniót, az a döntéshozatal lassúsága. Ez nem egy szándékos dolog. Huszonhét tagállamban körülbelül félmilliárd ember érdekeit kell valahogyan összehangolni. Ez egy óriási feladat. Nagyon sokféle, összetett döntéshozatali mechanizmus van, de kulcsfontosságú kérdésekben mindig törekednek a konszenzusra. Az Unió eredetileg azért jött létre, hogy elejét vegye egy a jövőben bármikor kirobbanó európai háborúnak. Bármennyire is hihetetlenül hangzik egy mai fülnek keresztyén értékek is ott voltak az unió létrehozása mellett. Nagyon sok keresztény demokrata és keresztény szociális politikus ott dolgozott az alapértékek kialakításánál, az intézmények létrehozásánál. Egyfajta szolidaritást próbáltak létrehozni az európai tagállamok között. Olyan szolidaritásról beszélünk, ami tiszteletben tartja az individuum szabadságát és az egyén a létjogosultságát. Tehát a szolidaritás, a közösség iránti felelősségvállalás és szabadság együtt jelenik meg a keresztény gondolatvilágban, a keresztény emberképben. Az egyházak egyik fontos feladata és felelőssége, hogy ezek az értékek a gazdasági érdekek szorítása mellett ne merüljenek feledésbe!
Fekete Ágnes: Milyen jelentősége lehet a református egyház számára ennek az elnökségnek?
Hámori Ádám: Ennek a révén a Magyarországi Református Egyház nemzetközi szinten kerül a figyelem középpontjába. A nemzetközi egyházi partnerek a nemzetközi ökumenikus szervezetek keresnek bennünket, tehát a nemzetközi figyelem központjába kerültünk akaratlanul is, úgy hogy nem mi kerestük ezt a lehetőséget. Adódott ez a figyelem, ami felelősséget is ró ránk. Külföldön járva látható volt, hogy némiképp ugyanazok az értékek képeződnek le, ugyanazok az erőviszonyok figyelhetők meg az egyházi együttműködésekben is, mint Európában a tagállamok között. Leegyszerűsítve, és kissé vulgárisan fogalmazva a németek és angolok visznek mindent, hogy ha akarják. A soros elnökség kapcsán – hozzátéve, hogy minket a lengyelek követnek majd – a közép-európai elnökség fogalma már jelen van ilyen módon az európai köztudatban. Egyedülálló lehetőséget is ad, hogy erre, az általunk jól ismert kelet-közép-európai térségre is ráirányul a figyelem és így ránk is. Tehát az egyház által amúgy is végzett programok egy újabb háttértámogatást is kaphatnak azáltal, hogy a soros elnökség révén nemzetközi kontextusban is mutathatjuk, népszerűsíthetjük, és végezhetjük ezeket a tevékenységeket. Az Európai Uniós elnökség az egyházak számára január 16-án, vasárnap nyílik majd meg az ökumenikus imahét nyitóistentiszteletén, Budapesten a Fasori Református Gyülekezetben. Ez arról fog szólni, hogy ökumenikusan is kifejezik az elkötelezettséget, az együttműködés szándékát. Szeretnénk azt is elérni, hogy az Európai Unió vezetői és az európai egyházak vezetői éves hivatalos találkozójára Brüsszelben még a magyar elnökség alatt kerülhessen sor. Így esetleg olyan témák is napvilágra kerülhetnek ezen a tárgyaláson, amelyek kifejezetten a mi térségünk számára fontosak.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
A Magyarországi Református Egyház zsinati vezetősége a korábbi évekhez hasonlóan az idén is választott egy jelmondatot tevékenységének központi üzeneteként. Ebben az évben ez: Krisztusért követségben. A 2011-es évben ez a jelmondat az, ami kijelöli a közegyházi munka irányait.

A Farkasréti Ökumenikus Esték következő összejövetele január 10-én, este fél hétkor lesz, Budapesten a Németvölgyi út 138. szám alatti templomban. Az est témája: a keresztyén egység, amelyről Szuhánszky T. Gábor fog előadást tartani.

A Budapesti Egyetemi és Főiskolai gyülekezet idei első összejövetelét, ma este, 7 órakor tartja, Budapesten a Magyar tudósok körútja 3. szám alatt.

Udvaros Béla, az Evangélium Színház művészeti vezetője Az ember Tragédiája huszonötödik, ünnepi előadásával búcsúzik a közönségtől. Január 9-én, vasárnap délután 5 órakor, Budapesten a Duna Palotában.

Joó Sándor neves budapesti prédikátor igehirdetései folyamatosan kiadásra kerülnek, a legújabb kötet Áldjad én lelkem az urat címmel már kapható a református könyvesboltokban és a Budapest Csaba utcai imaházban.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Ézsaiás próféta könyvének 32. fejezetéből!

"A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszítse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is. De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad." (És 32:7-8.)

Ezt a bibliai mondatot úgy találtam, hogy a biblia.hu-ban a keresőbe benyomtam azt a szót, hogy eszköz, és ez a mondat ragadott meg legjobban a találatok közül. Ez is egy új dolog. Új eszköz, és hasznos eszköz a gép, amelyből néhány gomb megnyomásával, különös dolgokat is megtudhatunk, anélkül például, hogy az egész Bibliát átlapozgattuk volna. De vajon ilyen egyszerűen elintézhetjük-e ezeket az újfajta eszközöket, amik körülvesznek minket? Tárgyak, amik jó kézben jóra használhatóak… Tartok tőle, hogy nem. Attól félek, hogy a gépek nem csupán a fejünkre nőttek, hanem azon túl is nőttek már. Érdemes eljátszani a gondolattal, egyik barátom kérdésére én is megtettem: vajon mennyi kár keletkezett abból, hogy az ember elkezdett írni. Erre nem szoktunk gondolni, mert annyira természetes az írásbeliség. Pedig évezredeken keresztül nem volt írás, vagy ha volt is, csak szent célra, különleges üzenetek egyszeri továbbadására szolgált. Az embereknek az emlékezőtehetsége nagyságrenddel jobb volt, ma már elképzelhetetlen mennyiségű köteteket tudtak fejből. Apáról fiúra, mesterről tanítványra természetesen és mindig személyességgel mentek tovább a tudnivalók. Nem, ki tudja honnan érkezett papír-cetlik voltak, hanem élő, megélt és elmondott valóságok. Persze elgondolhatjuk, milyen kár lenne, ha nem olvashatnánk Arany Jánost, ha Thomas Mannt nem vehetném le a polcról, vagy Homéroszt, Babits Jónását, nem is beszélve a Bibliáról. Tehát mondhatjuk, kár-kár, de megérte, hogy elkezdtünk írni, és megjelent az első könyv.
De, ha a gépekre gondolunk, megáll-e ez a mondat: kár-kár, de megérte. Józanul nem mondhatjuk erre, hogy igen. Olyan fokú elkorcsosulást okozott a gerincünknek, az agyunknak, a szívünknek, a lábunknak, az emésztőrendszerünknek, a szemünknek, az idegrendszerünknek, a fülünknek, nem is tudom mindek nem… de ne feledjük, a lelkünknek is, ami felbecsülhetetlen. Felmérhetetlen. Lassan önnön akaratunkból vonulunk be az intenzív osztályra, fekszünk a gép mellé.
Látunk kollégiumokat, amik valamiféle kórházhoz, sőt a legsúlyosabb osztályhoz hasonlítanak: mindenkiből egy vezeték lóg ki, és kizárólag a gép segítségével képes életfunkciókat mutatni. Tényleg, ha végigmegyünk egy-egy több ember által lakott épületen, egy panelházon, akárcsak egy kórház: kis asztal, kihúzható gyógyszeres pult a billentyűzetnek, mellette a vezeték, a képi kijelző, mint az intenzív osztály. Néha ki is mondják: nem lehet élni számítógép nélkül. Lélegeztető gép lett az új eszközökből. Mi lett belőlem is, aki éppen egy beszélő doboznak mondom a magamét. Felmérhetetlen pusztítást végeznek rajtunk a gépek. Persze mi kedvesen csak a szépre emlékezünk, és azt hangsúlyozzuk, miközben néha zihálva levegőt veszünk, rákötve magunkat a lélegeztető gépre, mennyire hasznos is ez, milyen jók ezek a gépek! Aztán megfogjuk derekunkat, és úgy oldalozva elbicegünk a gyógytornászhoz. Itt valami nagyon nincs rendben velem és velünk.
Mindezeket a gondolatokat az kényszerítette ki belőlem, hogy megláttam a majd nyáron megrendezendő Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó falragaszát. A találkozó címe nagybetűvel: "Érintések", fölötte kicsivel: "A lényedre tapint". A kép: egy érintőképernyős telefon, amit valaki megérint. Mondom: Uram, Atyám! Erről a gyönyörű szóról, hogy érintés, ez jut képileg az eszünkbe? Egy számítógépes kütyü? Egy ilyen hírközlő kép, üzenetet ad át. Ha nem is szavakkal, de képben. Az ember gyorsan ránéz, gondolattársítások futnak végig az agyában. Anélkül, hogy tudnánk róla, hirtelen összeállnak dolgok a fejünkben. Az érintésekkel kapcsolatosan, ha a világhálóra kukkantunk, a férfi és a nő testi kapcsolata ugrik elő első képként. Persze, ma ezt a korszakot éljük. Ahogyan Mórickának a viccben, mindenről ez jut az eszébe az embernek. A sorban rögtön ezután következő kép, a gép. Érintőképes képernyők garmada látható, ha az érintés szót bepötyögjük szintén egy gépbe. Ez hát a korunk képzeleti alapja: szex és gépek. Az egyházban az első nyilván kiesik, mert azt nem illik, marad a másik, a kütyük. Szegény Michelangelonak még a Teremtés jutott az eszébe az érintésről. Én már sokkal póriasabb vagyok, nekem egy egyszerű simogatás jut az eszembe. Vagy talán egy mimóza, amelyik egy pici érintést is megérez.
De miért az, hogy a gépek áradata így beömlött az egyházba? Miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy szétrombolják még az utolsó idegsejtünket is, miközben teljesen nyilvánvaló, mennyi kárt okoznak… Mi állunk mosolyogva, és azt mondjuk, persze, Krisztus a legújabb eszközöket is használja, persze, jól kell őket alkalmazni, de mennyi hasznos jöhet ki belőlük, ha megfelelő módon vesszük a kezünkbe. Csak éppen nem találjuk azokat, akik ezt a megfelelő módot elénk élnék. Ez a valóság.
Persze tudom, azonnal rávágja valaki: Te beszélsz a rádióból? Neked nem gurul az autód? És így tovább. Még ha szeretnék is, nem lehetek gépromboló, mert kevésnek érzem magam ehhez. Mégis azt látom, tehetünk lépéseket. Legalább az irány legyen jó!
Nemrég a nagycsaládosok levelező listáján érkezett egy felhívás, hogy szavazzanak minél többen egy vidéki tagszervezet számára, mert a világhálón, ha megfelelő mennyiségű szavazat érkezik, akkor két millió forintot kapnak, és azt egy szegény család pelenkakészletére fogják költeni. Állandóan pörögtek a szavazatok, elképesztő mennyiségű gép sistergett, de végül mégiscsak a rézfúvósok kapták a több szavazatot. Volt néhány anyuka, aki magában fortyogott, hogy talán nem arra kellene ösztönözni az idővel amúgysem bőségesen rendelkező nagycsaládosokat, hogy a gépeket nyomogassák kétmillió forintért, az adott óriáscégnek, aki ezt felajánlotta. Nyilván ez az "odaláncolás" éppen a célja, ez ér meg neki kétmillió forintot. Persze aggályait csak utólag merte egy anyuka leírni, annyira nehéz ezeket a szavakat a mai közhangulatban kimondani. A történet csattanója, hogy a nagycsaládosok gyűjtésbe fogtak az illető család pelenkáinak a megvásárolásáért. Néhány nap múlva össze is gyűlt az összeg. Gépnyomogatás nélkül. Persze erről egyetlen újságban, világhálós oldalon sem olvasunk, nyilván nem fogják híresztelni nekünk: nem is érdemes szavazgatni, sokkal egyszerűbben, összefogással el lehet érni ugyanazokat a célokat. Ez ma nem üzenet. Az egyházban azonban mégiscsak lehetne ez üzenet. Legalább itt!
Ezek a már-már titkos történetek arról szólnak, hogy érdemes személyesen egymáshoz fordulni, egymást megérinteni. Érdemes a tekintetünket tudatosan elfordítani a gépektől. Nagyon szeretném, ha egy pillangó csak úgy oldalvást megérintene a szárnyával, erre nagyon vágyom. Ez az érintés az Isten csodája, amit mindannyiunknak adjon meg Isten! Ámen