2013-12-18

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Advent utolsó vasárnapja előtt vagyunk. A bibliai történetek szereplői közül ilyenkor Máriára gondolunk, aki várandósan is elsietett rokonához, hogy elmondja a hírt, és elénekelje: "Hatalmas dolgokat tett vele Isten!" Sebestyén Katalin lelkipásztorral együtt hallgattuk Johann Sebastian Bach Magnificat-ját, és a zene segítségével igyekeztünk megérteni azt.
Zene

Sebestyén Katalin: Jézus a hegyi beszédben azt mondja, hogy "boldogok a lelki szegények" azok, akiknek semmijük nincs Isten előtt. Isten előtt úgy lenni, hogy semmim nincsen, az egy nagyon tiszta állapot. Néha persze nagyon fájdalmas is. Ha Isten előtt nem tudom felmutatni, még a "megküzdött", "átszenvedett", "megtusakodott" hitemet sem, mert semmim sincsen előtte, ez a boldogság.
Fekete Ágnes: Mária pontosan ezt az állapotot írja itt le.
Sebestyén Katalin: Igen. Ez az az állapot, ami késszé tesz a befogadásra. Boldogok, akik be tudják fogadni, akik éhezik és szomjazzák az Isten igazságát, a jelenlétét, azt, amit Ő akar adni, azok megelégíttetnek. Minél inkább átélem azt, hogy semmim nincsen, annál nagyobb a hely Isten betöltő jelenlétének. Jézus így folytatja: "boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek". Az irgalom egy olyan állapot, amely nem Isten és köztem van csupán. Az irgalom az, ami kivisz, kifordít a másik ember felé. Nem az Isten igazságával fordulok oda, és végképp nem a sajátommal, hanem az irgalmával. Számomra ez egy olyan hátborzongató felismerés: fontos az igazság, amit felismerünk, meg fontosak az Igék, de amivel igazán megérintő módon lehet odafordulni a másik emberhez, az az irgalom. Isten az irgalmával látogat meg. Van ereje hatalmasokat szétszórni, akár gazdagokat üres kézzel elküldeni, de mégis úgy dönt, hogy az irgalommal jön. Nagyon megható számomra, hogy Isten úgy dönt, hogy irgalmas lesz az emberhez.
Zene
Fekete Ágnes: Itt a Magnificat-ban az a különös, hogy egy férfi és egy nő énekel…
Sebestyén Katalin: …egyértelművé téve azt, hogy mindez nem elmélet, hiszen kapcsolatokban élünk. Hogyan is vagyunk a házasságunkban, a párkapcsolatunkban? A zenében különös, hogy szinte alig lehet megkülönböztetni, hogy melyik szólamot énekli az alt, melyiket a tenor, mert ugyanabban a térben mozognak, de mégis férfiként és nőként. Egymásba nyúlnak ezek a szólamok, nem akad össze, nem ütközik. Csodálatos harmóniát hoz ki, mintha körbetáncolnák egymást a hangok. Ha valakit igazán szeretünk, közel engedünk magunkhoz, azzal sebezhetővé tesszük magunkat, és sebzünk is. Ez egy végtelenül kiszolgáltatott állapot. Az irgalmat megélni álarcok, szerepek nélkül nagyon nehéz tud lenni, mert tisztán adni magam, úgy, ahogy vagyok, a legtermészetesebb, mégis a legnehezebb dolog. Az, amit egy csecsemő "programozottan" tud, hogy végtelen bizalommal bízik, ez a felnőttnek nem megy. Ahhoz, hogy ezt át tudjuk élni, nagyon sok mindent el kell engedni. Görccsel és emberi erővel ez nem sikerülhet. Ez egy kegyelmi állapot, ami megadatik.
Fekete Ágnes: Itt ez a kegyelmi állapot, amit utána kifejt a Magnificat: "Hatalmasokat cselekedett…"
Zene

Sebestyén Katalin: A hatalmas és szétszóró cselekedeteket, amiket Mária megénekel eddig úgy képzeltem el, hogy az ellenpóluson levők felett Isten igazságot tesz: szétszórja Heródest, szétszórja a"nagyokat". De lehet, hogy ez valójában olyan ez, mint "egy lézeres műtét": Isten az erejével elporlaszt valami követ, vagy szétrobbant egy akadályt, ami nem engedi az áramlást bennem. Ez valóban hatalmas dolog! Mert magamtól nem tudok megszabadulni azoktól az indulatoktól, akadályoktól, amelyek segítenek abban, hogy irgalmas legyek vagy, hogy az Isten betöltsön engem az igazságával. Nem tudom ezeket magamban megszüntetni, de Isten egyszercsak beavatkozik. Mint ahogy egy követ szétporlaszt a lézer, úgy Isten szétszórja ezeket az irgalmával. Az Ő ereje, az irgalma. A legnagyobb akadály nem a külső ellenség, hanem én magam, aki falakat építek, vagy köveket gördítek, görcsöket élek meg másik ember irányában. Mások is gyakorolnak hatalmat rajtunk, de azzal valahogy megvagyunk. Akár egy fél életet el lehet tölteni azzal a kérdéssel, hogy mások miatt miért nem megy nekem az élet?
Fekete Ágnes: Hogy tegyen igazságot az Isten, és akkor majd minden jó lesz!
Sebestyén Katalin: Így is van! Intézze el őket, szórja szét! Mert a szívük szándékában föl vannak fuvalkodva, föltámadtak Isten ellen. Megérdemlik, hogy Isten rendet csináljon köztük. És mi van akkor, ha ez megtörténik, és még mindig nem tudom élni azt az életet, amit szeretnék? Akkor derül ki, hogy valójában bennem van az a hatalom, amelyik akadályozni tudja Isten kiteljesedését bennem.
Fekete Ágnes: Ez az ének, amely itt már egy zsoltárrá terebélyesedik. Nem arról szól, hogy akkor, ott egy háború, vagy forradalom zajlott volna, hanem egy kis, tizennégy éves lány énekelt.
Sebestyén Katalin: Maga az a szó, hogy hatalom, olyan félelmetes. Valahogy az erőt természetes módon a hatalom mellé társítom. Azt meglátni, hogy Isten ereje valójában az irgalmában van, az Isten hatalma az irgalmában nyilvánul meg! Ez egy különös kaput, vagy dimenziót nyit meg Isten felé. Azzal együtt, hogy a hatalma is erős. Ezek együtt igazak: Isten nem gyenge akkor, amikor irgalmas, mert pontosan az irgalma által tud bennem megváltoztatni mindent, hogy ne kívül keressem az ellenfeleket, akik miatt nem tudok jól élni, hanem meglássam, hogy bennem van mindez. Bár ez fájdalmas, de mégsem annyira, mert Isten irgalmából történik. Nem a büntetésből, mint ahogy néha felvetődik bennünk ez a gondolat.
Zene
Fekete Ágnes: Ott van egy elképesztő erő, stabilitás. Egyáltalán nem arról van szó, hogy gyenge az Isten, de ez az erő nem azt jelenti, hogy kalapáccsal meg karddal jön el Isten, mint ahogy az emberiség annyiszor így várta. A zsidók is így várták.
Sebestyén Katalin: Isten választása erre a lányra esett, Máriára, aki nem volt senki. Ha nem ő lett volna Jézus anyja, nem is tudnánk, hogy létezett. Egyáltalán nem lenne tényező. Kismillió más ilyen lány lehetett akkor. Voltak hercegnők és királylányok is. De Isten Máriát választotta ki: valakit, aki talán csak Isten számára volt fontos. Isten előtt nincsenek névtelen emberek, mert ők is különös kincsek hordozói!
Mária nem szabadkozik túl soká. Megkérdezi ugyan, hogyan lehetséges ez? De teljes mértékben átadja magát. Elfogadja azt, hogy ez most vele megtörténik. Természetesen fogadja, hogy egy angyal látogatja meg. Milyen bizalom az, amelyik nem küldi el az Isten ajándékát, bármi legyen is az!
Fekete Ágnes: Még a jótól is megijedünk.
Sebestyén Katalin: Mi mit szoktunk kérdezni: Miért esik rám ekkora figyelem? Mit kell majd tennem majd ezért a bizalomért? Sokszor szeretünk elbújni. Panaszkodunk ugyan, hogy nem figyelnek ránk, de valójában jó az, hogy el lehet bújni a többiek vagy a névtelenség mögé. Sokszor küzdelem ez a megnyílás, ugyanakkor hihetetlen emelkedés és növekedés Isten felé. Mária "megtáltosodik", és el mer menni Erzsébethez, fel meri vállalni a várandósságát, és megszólal ez a gyönyörű Magnificat. Ott van benne az, ami itt ki is jön belőle. Gondolom, hogy nagyon sokunkban ott van a magasztalás, a bölcsesség, az élettapasztalat, küzdelmeink, felismeréseink lenyomata életünkben. Persze nem hozzuk Jézust a világra mindannyian, de másfelől meg igen. Testben nem, de lélekben igen. A hitünkben, az életünkben hordozzuk Jézust csakúgy, mint Mária. Ha egyszer Isten megszólít, akkor ki is mondhatjuk, hogy magasztaljuk, látjuk ezt az Istent, aki cselekszik az életünkben. Máriának megadatott, hogy testben is világra hozza Jézust, de mindannyiunknak megadatik az, hogy vallást tegyünk róla, és az életünkben, a szavainkban, a döntéseinkben, a kapcsolatainkban, az irgalom által megjelenítsük Jézust.

Fekete Ágnes: A karácsony előtti időszak nagyon nehéz a legtöbb háziasszony számára. De egy lelkész családban talán még nehezebb. Jakab-Köves Gyopárka a szombathelyi lelkész felesége az ő karácsonyukról mesél.

Jakab-Köves Gyopárka: Elvileg meg kellene találni a helyes arányt a gyülekezetben és az otthon töltött idő között, azonban ez a gyakorlatban nem igazán valósul meg, nem tudjuk jól beosztani az időt. Viszont a feleségeknek nagy szerepe van abban, hogy sok mindent átvállalhatnak a férjüktől. Én például a hittanosokkal is foglalkozom, a karácsonyi műsorban is megoszlanak a feladatok. Karácsony előtt nagyon sok dolog van. A jövő héten bűnbánati hét lesz. Sokáig birkóztam a gondolattal, hogy hogyan tudom beosztani az időmet, hogy kitakarítsak rendesen, főzzek is vacsorát, és minden rendben legyen. Azt hiszem, ez tényleg csak fejben dől el. Nem szabad azzal a rettegéssel gondolni az előttünk álló feladatokra, hogy lehetetlen ennyi mindent megcsinálni! Egyik barátnőmmel beszélgettünk erről nemrégiben, hogy milyen nehéz karácsonykor, mert annyi minden plusz feladata van még az embernek. Jön egy pillanat és az ember nem tudja azt sem igazából, hogy mi lenne a következő feladat, annyi minden van. Valóban nem szabad előre aggodalmaskodni. Én minden este végiggondolom, hogy mit csináltam aznap, hogy minden szépen végbement, amit megterveztem és meg tudtam csinálni, semmi baj nem volt, jól elvégeztem a munkákat. Belegondolva, hogy mennyi belefektetett energia van benne, és ez így kész, egész. Mindig hálát adok érte, ez átsegít a következő napra. Azt hiszem, hogy ezzel a hálaadással tovább lehet menni. Nem szabad az átlagfeladatokból származó stressz érzésével menni az ünnepek elé.
Általában az emberek karácsonykor otthon, családi körben ünnepelnek, de a lelkészcsaládoknál ez másképp van: a templom és a gyülekezet előbbre kerül. Ezt sokan nem is értik meg. Még a saját szüleim sem értették. Amikor a nagypapám emlékiratait elolvastam, akkor jöttem rá, hogy a nagypapám bezárkózott a családjába, amikor az egész világ összedőlt körülötte a háborúval, és megszűnt a korábbi egzisztenciája. Akkor ő és azt mondta: most ez megmaradt nekem, akkor csak a családomért akarok élni. A háborús emlékiratai egy a karácsonyi ünnepség leírásával zárulnak: a családja végre együtt tudott ünnepelni, szerény kis ajándékokkal, de a hála és öröm érzésével. Akkor ez volt bennük. Nagyon szépen leírja. Akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen ez az, ami megmaradt a családban is. Ebből az érzésből eredeztethető a bezárkózás. Én viszont azt tapasztaltam, hogy közösségben megélni az ünnepet, az egy hihetetlen pluszt ad hozzá. Együtt vagyunk olyanokkal, akiket szeretünk…
Kiss Sándor: Gondolom emellett a családi közösség is megvan.
Jakab-Köves Gyopárka: Természetesen, csak egy kicsit máshogy. Az biztos, hogy nem úgy ünneplünk, mint egy átlag család. Huszonnegyedikén későn este, amikor le tudunk ülni, akkor olvasunk a Bibliából, éneklünk, megvan az a meghitt, ünnepi hangulat. De nálunk az angyal valamikor az éjszaka folyamán érkezik. És huszonötödikén reggel, amikor felébredünk, akkor látjuk, hogy itt járt. A lelkészi család gyakorlatának is ugyanúgy megvan a meghittsége és öröme. Sok csomag szokott lenni és azt lehet bontogatni, de úgy hogy délutánra is maradjon.
Kiss Sándor: Mik vannak ezekben a csomagokban?
Jakab-Köves Gyopárka: Olyan játék is van benne, amit szeretnek és csak az angyal tud megvenni, mert nagyon drága (például a LEGO), de tényleg időtálló játékok, mert nincs annál szomorúbb, amikor a gyerek nyitja a csomagot és máris szétesik a játék. Könyv is mindig van az ajándékok között.
Egyszer az történt, hogy a templomban az igehirdetésben elhangzott egy olyan rész, amit a hittanon tanultunk, odasúgtam a gyermekemnek: hallod miről van szó? Ő rám nézett és ezt mondta: "Anyuka, ezt nekem ne mondd, én hiszek Istenben." Ezt olyan meggyőződéssel mondta, hogy kicsit meg is szégyenültem, hogy ezt így ki meri mondani. Nem is gondolná az ember, hogy mi van a gyerekekben?
Annyira csúnyán beszéltek a fiúk Koppány osztályban. Féltem, hogy hazahoznak mindenféle ronda szavakat, de tudják, hogy nem szabad. Tudják, hogy nem azért van, mert bármiféle büntetés, vagy szankció érné őket, egyszerűen itthon nem beszélünk csúnyán és így ők sem teszik ezt. Az lehet, hogy gyerek társaságban ki-kicsúszik a szájukon valami, ők is olyan hús-vér gyerekek és természetük szerint indulatosabbak, vagy hevesebbek. Nem az a nevelés célja, hogy lerombolja a gyerek személyiségét.

Zene

Fekete Ágnes: Végül egy másik családhoz a Béres családhoz látogatunk el. Idén éppen 20 éves az az alapítványa a Béres cégnek, amellyel nagyon sok mindenkinek segítettek. Béres Klárát hallják, akivel Kiss Sándor beszélgetett.

Béres Klára: Mi egy énekes család vagyunk, szeretünk énekelni, azonban igazán jó énekeskönyvet nem találtunk, ezért a férjem elhatározta, hogy majd szerkeszt egyet. Ő egy tudós ember, eredeti szakmáját tekintve vegyész és így tudományosan látott neki ennek is. A végeredmény viszont fantasztikus lett, képes elvinni emberekhez a szép magyar éneket és most már a második kiadását koptatjuk.
Kiss Sándor: A munkatársak is képesek megtanulni egy-egy éneket?
Béres Klára: Igen, ez egy izgalmas ötlet volt, sok évvel ezelőtt, hogy ne csak otthon énekeljük, hanem közösen a részvénytársaságban is. Ma már azt gondolom, hogyha nem énekelnénk, akkor a kollégáink úgy éreznék, hogy valami nagy baj van a cégben. Évről évre keresünk egy újabb karácsonyi éneket, amit megtanulhatunk. Szétosztjuk a kottákat és ma már bátran énekel mindenki. Nagyon érdekes dolog volt először, nagyon izgultunk, hogy mi lesz, ha kiállunk a vállalat dolgozói elé, és biztatjuk őket, hogy énekeljünk együtt! Hát próbáljuk meg! Ha mi énekelünk, bár nem vagyunk operaénekesek vagy népdalénekesek, majd ők is. Először nagyon félszegen szólalt meg a kórus, de ma már zeng, és ez nagyon jó dolog. Tapasztalatból mondom, hogy neki kell kezdeni, aztán már megy.
Kiss Sándor: Hogy zajlik Önöknél a karácsonyi ünneplés?
Béres Klára: Számomra nagyon nehéz az adventi elcsendesedés, de úgy látom, más is ezzel küszködik. A rohanó élet nem engedi meg a csendet, ezért a legnagyobb feladatunknak tartjuk, hogy mégiscsak megoldjuk. Törekednünk kell rá, nagyon erős elhatározással. Az első vasárnap leültünk közösen az egész család és, megfogalmaztuk, hogy tudatosan figyelünk a napi jó cselekedetetekre, nemcsak a felnőttek, hanem gyerekek is és erről magunknak számolunk el. Tényleg nagyon rohanóvá vált a világ, mindenki rohan a fontos találkozásokra. Semmiképpen sem szeretném lebecsülni ezt, de sok minden között az ember megfeledkezik az igazi tartalomról. Mi próbálunk erre tudatosan figyelni, hogy ez ne vesszen el, legyen lelki felkészülés is, hogy leüljünk, gyertyát gyújtsunk, a Bibliából felolvassunk, elénekeljünk valamit, végiggondoljuk, hogy ma éppen mit tudtunk jót tenni. Az embert ez jó érzéssel tölti el. Magától a karácsonytól nagyon kifáradok, de amikor megszólalnak a kis csilingelő harangocskák, akkor eltűnik minden, és ragyog a szoba. És az én lakli gyerekeimmel, akik túl vannak a gyerekkoron, csillogó szemmel, meghatottan körbeálljuk a fát és hálát adunk a Teremtőnek, hogy együtt lehetünk, és persze gondolunk azokra is, akik nincsenek közöttünk és érezzük azt, hogy együtt vagyunk.

Zene:
Angyalszóra a pásztorok elindulának
Kis bölcsőjét fölkeresni ég s föld Urának.
Szívünkben a szeretet a kis Jézushoz vezet,
Céljuk felé gyorsan viszi a szegényeket.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
A 475 éves Debreceni Református Kollégium ünnepi évét zenés karácsonyi istentisztelettel zárja december 18-án, azaz ma 18 órakor. Bölcskei Gusztáv püspök igehirdetése után a 275 éve alapított Kollégiumi Kántus ad hangversenyt.

Advent negyedik vasárnapján december 22-én sok gyülekezetben tartanak ünnepi hangversenyt.
Karácsonyi zsoltárok és énekek hangoznak fel 18 órakor Budapesten, a megújult Kálvin téri templomban. Johann Sebastian Bach Karácsonyi Oratóriumának első három kantátáját adja elő a Lutheránia Énekkar 18 órakor Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban. Pálúr János orgonaművész hangversenye is 22-én lesz, 17 órakor az Óbudai református templomban. 18 órakor kezdődik az Anima Soni zenekar és Vida Mónika Ruth orgonista koncertje Pesterzsébeten, az Ady Endre utca 81. szám alatti református templomban. Az Animus Csengettyű Együttes koncertje 16 órától lesz a tardonai református templomban.

Adventi koncertet ad a népek karácsonyi énekeiből a Tabulatúra Régizene Együttes december 23-án, hétfőn 18 órától Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban.

A XVI-XVII. századi hagyományokra épülő éjszakai karácsonyi liturgia lesz debreceni egyházzenészek szolgálatával december 24-én, kedden 22 órakor a Debreceni Kistemplomban.

Örvendj világ, eljött az Úr! címmel jelent meg a Kelenföldi Református Énekkar új cd-je.

Farkas Márta Szerzek néki című regényének bemutatóját tartják december 18-án, azaz ma este 18 órakor Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatti Bibliás Könyvesboltban.

Tapolyai Emőke Gondolataink megújítása című sorozatának következő előadása december 20-án, pénteken 18 órakor lesz Budapesten, a Wesselényi utca 53. szám alatt.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten Igéjét Mózes első könyvének 2. fejezetéből!

"Mikor pedig elvégezte Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott, megszűnt a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott." (1Móz 2,2)

A számok sorában a hetes szám következik. Nekünk, magyar embereknek talán a hét vezér, vagy az a verssor jut az eszünkbe először: "a hetedik te magad légy!" De a Bibliában szinte minden a hetes számhoz kötődik. A hetedik hónapban feneklett meg Noé bárkája – olvashatjuk a Szentírás elején, és az utolsó lapokon pedig azt, hogy a hetedik pecsét feltörése után nagy csönd lett, majd amikor az angyalok közül a hetedik megfújta a trombitát, eljött a vég. De ezt a mindenen túli világot a magyar nyelv is a hetes számhoz köti, hiszen hetedhéthatáron megyünk túl, amikor messze megyünk, és hetedhét országra szól az a lakodalom, ahova mindenkit meghívnak.
A hetes tehát azt fejezi ki, hogy valami, ami félig volt, megtelt. A beteljesedés jelképe. De vajon miért volt Istennek szüksége arra, hogy a hetedik napon megpihenjen? Miért kellett a teremtés végére még egy pont, amivel beteljesedett az alkotás. Nem valószínű, hogy Isten elfáradt volna, és ugyanúgy, mint nekünk, pihenőre lett volna szüksége. Mégis volt egy nap, amikor Isten visszatekintett az egész műre, volt egy nap, amikor még az Úr sem csinált semmit. Akkor az lenne a tökéletesség, amikor nem csinálunk semmit? A hetedik nap nem a semmittevésről szól. A nyugalom egyrészt a muzsika szünetét jelenti. Azt a zenét, amiben nincs pauza vagy szünet, inkább zajnak lehet nevezni. A csend adja meg a hangok értelmét, szinte a fülünk számára tálalja a hallanivalót. De a legkönnyebben talán az izmok működéséből lehet megérteni, mi a nyugalom: Az izom úgy működik, hogy nyugalmi állapotból kinyúlik, és összehúzódik. Ha nem nyúlik ki, nem tud megfeszülni sem. Akinek volt már görcsben a lába, tudja, hogy milyen érzés az. A nyugalom a kinyúlás: amikor az ember a dolgokon túllát egy picit, hogy azután visszatérjen a dolgok közé, és dolgozni tudjon. Ha az egész életet egyetlen nagy ritmusnak tekintjük, akkor ennek a világnak a hatnapi munkája után a hetedik az, amikor Istennel találkozunk. Vele együtt visszanézünk az életre.
Karácsonyra készülünk. A feszült izomtónusból várjuk a nyújtás idejét. Vajon eljön-e? Lesz e hetedik napunk? Lesz-e teljesség, lesz e hetes szám, vagy maradunk a "hatos"-nál? Ez az egész csak egy lépés kérdése: Kilépünk zakatolásainkból, vagy benne maradunk. Felkelünk, elmegyünk a templomba, vagy nem tesszük meg ezt a lépést. Visszatekintünk a hetedik napon, vagy csak alszunk vagy robotolunk tovább? Ritmusban akarjuk leélni az életet, pauzát tartunk, vagy a zajban maradunk? Mindez egy lépés kérdése. Az emberi lépés pedig talán a ritmus legszebb példája: elrugaszkodunk a földtől, hogy azután újra megérkezzünk oda.
Mária énekelt, amikor világossá vált számára, mit tett vele Isten. Megállt egy cseppet, és megnézte a Hatalmas Istent. Vannak az életben dolgok, amik mellett nem lehet elszaladni. Ahogyan Isten visszanézett a teremtésre, úgy kell nekünk is megállnunk karácsonykor. Nagy dolgokat tett velünk az Úr. Adja Isten, hogy észrevegyük ezt. Ámen.