2014-12-23

Áldás békesség!

Ezen az ünnepen érdemes meglátnunk, hogy Karácsony Isten álmának az ünnepe. Ő fényben lát minket. Egyik reggel meggyújtottam az adventi gyertyát, és néztem, ahogyan mögötte, mert az ablak éppen keletre néz, felkelt a nap. Még sosem láttam ilyen szép képet. A nap szinte magába szívta a gyertya lángját, már nem látszott belőle semmi. Csak ragyogott a szoba. Ez egy különleges adventi látomás volt. Mi égetjük kis gyertyáinkat, és igyekszünk a sötétséget visszaszorítani, de ez csak valami előjelzése az isteni győzelemnek. A gyertya, amíg a sötét szobában ég, szinte nem látszik. Csak fényét látjuk. De amikor felkel a nap, éppen a lángját nem vesszük észre, csak a szépen kiöntött forma jelenik meg színeiben pompázva. Valahogy így élünk mi, akik világítani igyekszünk: egy furcsa, nem igazi valóságot látunk. Hiszen a gyertya csak nagyon estelegesen, és bizonyos értelemben rossz fényt tud adni. Önmagát nem látja jól itt senki sem. De a nap mindent beragyog!

Tűz Tamás: Késő karácsonyok

Kezdetben voltak már a végső dolgok,
alfa és ómega már összeért,
Jézuska lába szalmaszálba bomlott,
gyermekszeme meglátta már a vért,
amely Heródes késeiről csorgott.
Az első karácsonyon is csikasz
farkasok bújták már az erdőt-bokrot
s az elveszettnek nem termett vigasz.

De volt Messiás, betlehemi csillag,
várták a szabadító hírnököt,
volt báránybégetés és szénaillat,
Mária szeme fényben tündökölt.
Így van ma is késő karácsonyunkon:
lobogó gyertyák és kemény padok,
ha zúg a szél is kint s akármi súly nyom,
én akkor is aranykort álmodok.

Az ember élete mindig "kellően sötét". Szegények mindig lesznek veletek – tragédiák, bűnök, háborúk, csapások mindig lesznek veletek. És mégis oly kevéssé kezdjük látni a csillagokat! Mert a ködösítés, a vélt felelőtlenség, kényelem minden igazságnál fontosabb! A karácsonyi Kisded az Igazság hordozója. Nemcsak szóban, tanításban, de tettben, stílusban, életben. Ő: Az ember, születhetne palotában, kitelne az Istentől. Mindig voltak és mindig lesznek emberek, akik ott születtek, derék, emberi lények.. Az istállóban ülni sem elég ahhoz, hogy a csillagokat lássuk. Ha belső energiáimat szétesni engedem, mi emeli fel a szememet? Voltak szentek, akik a Kereszt szemléletén át nőttek Istenbe… engem a Jászol elindíthat. Akár ezen, akár máson keresztül, de meg kell tanulnom nézni. Szemünket folyton elkápráztatja a bohóság igézete. A dolgok felületétől nem látunk a mélybe. …mert elfogyok én innen, s elfogy bennem a világ egészen… Kisebb vagyok naponta, mert a Végtelen felé törekszem. (Horváth Béla)

"Az alázatosakhoz szabjátok magatokat! Ne legyetek bölcsek timagatokban!" (Róma 12,16)

Karácsonykor mindenki útra kelt. Miután Jézus azt az óriási utat megtette a hetedik mennyégből a földre, itt is elindultak az emberek. Két csoport ment a karácsonyi jászolhoz: a bölcsek, vagy királyok, annak a kornak a leggazdagabbjai és a pásztorok, az akkori legszegényebbek. De nem ebben a sorrendben, hanem éppen fordítva. A bölcsek azok, akik "az alázatosokhoz szabták magukat". A hagyomány szerint ők két héttel karácsony után érkeztek oda. Nem magától értetődő az alázat. Iszonyatos erőbevetést kívánt tőlük. Alázatossá nem úgy lesz az ember, hogy egyszer csak egy fotelban ülve rájön, hogy nem az övé az utolsó szó. Kemény kihívások, izzadságos utak tesznek minket alázatosakká. A bölcsek mindenképpen látni szerették volna a Messiást. Ezt a három bölcset a hagyomány Menyhártnak, Gáspárnak és Boldizsárnak nevezte. Azt gondolták, három tájegység, három embertípus képviseletében az egész teremtett világ hódolt ott a jászol előtt.
Azt fejezte ki ez a néhány bölcs, hogy Jézust csak együtt lehet imádni. Krisztus imádata mindig egy nagy, jelképes közösségben történik. Lehet, hogy karácsonykor egyedül vagyunk. Akkor imánkban hívjuk oda szeretteinket, akár az egész világot! Több világrész jelen volt a jászolnál anélkül, hogy testileg ez megvalósulhatott volna. Ezek a bölcsek odavittek minket is Jézushoz egykor, és mi is odavihetünk ma másokat a szeretet forrásához. Ezek a bölcsek bölcsességüket nem a maguk gyarapítására használták, hanem arra, hogy mindannyiuk tudása összeadódva Jézus imádatához vezessen. Három vagy talán több alázatos ember indult útnak, akik együtt akartak bölcsek lenni, egymást kiegészítve. Ha mi is készek vagyunk arra, hogy ezen az úton elinduljunk, ne a magunk bölcsességét fényezzük, finomítsuk, hanem összeadjuk azt, amink van, akkor eljutunk majd oda, hogy a betlehemi csillag beragyogja az életüket. Ámen.

Áldott, szép karácsonyt kívánnak a Kossuth Rádió "Tebenned bíztunk" című műsorának munkatársai!
Fekete Ágnes, Kompán Zsoltné és Papp Bálintné