2015-12-24

Áldás, békesség!
János Prológusával, bevezetőjével köszöntjük karácsonykor kedves hallgatóinkat!
"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt. Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt."

"… Kétféle sötétség van. Olyan, amely a vakító fényből támad és olyan, amely csak sötétség. Akár túl sok, akár túl kevés a fény, mindkettőtől sötét lesz. A fény teljesen el is kápráztathat valakit, úgyhogy nem lát többé. A lét tisztasága megnyilatkozik nekünk és elvakít. Olyan nagyon közeli, hogy nem tudjuk meglátni. Isten nekünk túlságosan intenzív, túlságosan nyomasztó. Itt kezdődik Isten világosságának paradoxona, közelségének titka. Kápráztató közelsége sötétbe borít. Mindenekelőtt ez a sötétség tölti el ma a világot. Az ember támaszt keres. Dolgokat, amelyeket megérinthet, érzékelhet. Egzisztenciális programot kutat, az élettel való megbirkózás művészetét. De ezen a módon Istent nem lehet megtalálni. Éppen közelsége miatt rejtett számunkra. Fényességében rejtőzik.. Isten túlságosan ragyogó a mi szemünknek ahhoz, hogy észrevegyük. Lényege előtt mindig fátyol, "függöny" húzódik.
Ezért az ember soha nem lelheti nyugtát a világban. Látja a dolgokat, megtapasztalja a világot, a barátságot, a szerelmet, az élet boldogságát, és mindezek mögött valami mást, valami rejtettet keres. …Isten nélkül nem tudunk élni. És vele sem. Túl világos, és ugyanakkor túl sötét. Az emberek olyan könnyen és olyan sokat beszélnek Istenről. Talán könnyebb volna, ha kevesebbet beszélnének róla. Isten éje a világban! De mégis: világos éj. Áldott éj! Belső vakságunk állandóan akadályoz abban, hogy belenézzünk Isten világosságába. Miért engedi Isten mindezt? Miért olyan vakító a lénye? A kérdés megmarad: Ki ez az Isten, aki előtt meg kell alázkodnunk, hogy egyáltalában emberek legyünk?…" (Boros László)

"S hogy fény legyen itt lenn
ha a Hold kiapadt:
kigyujtotta Isten
a csillagokat.
Nem-változók, aprók, kemények:
örök szeretetről beszélnek.
S ha burkot vonnak az égre a rémek:
eltűnnek, aztán megint visszatérnek."
(Weöres Sándor)

Minden sötétségben van valami világosság. Az élet legnehezebb pillanatai hozzák a legtökéletesebb átalakulásokat. Ha Pál apostol annak idején nem vakul meg, talán soha nem látja meg Jézus igazi arcát. Mennyire gyengén látók tudunk mi lenni! Sok száz igazságért lihegünk jobbra, balra, ugyanakkor amikor valójában kellene, nem tudunk felállni, hogy elmondjuk, létezik tiszta szó. Van éltető forrásvíz a sokféle hitető beszéd között. A sok igazságocska között, ami után loholunk, nem találjuk az Igazságot. Ahhoz hogy megfelelő időben a megfelelő szót kimondjuk, saját sötétségeinket kell leküzdenünk. Az ember egész életében másokkal harcol. Emberekben, mozgalmakban látja az igazság ügyének előre menetelét vagy hátratételét. De életünk egy adott pontján rájöhetünk, hogy önmagunkkal kell megküzdenünk. Nem bújhatok el igazi énem elől. Saul, te Saul vagy, egy ember, aki nem lát- hangzott fel egyszer régen. Nem élsz igazán. Vedd észre, hogy saját magadat üldözöd! Állj meg! Szállj le a lóról! Mindannyiunknak szüksége van erre az élményre. Kinek egy kicsit, kinek nagyot kell esnie. És mindannyiunknak az ösztöne, természetes vágya ellen van ez az érzés. Le kell szállnom. Amikor valódi énünkkel szembenézünk, megismerjük önmagunkat, megtanulunk kérdezni is. Mit akarsz, hogy cselekedjem? Isten emberei kérdező, kereső emberek. Aki a saját útján jár, az örökké kijelentéseket tesz. Mi azonban tegyük föl a kérdést: Mit tehetek Uram? Merre menjek? Tudom, hogy megszokott, biztonsággal bejárható útjaim nem jók. Amikor dőlnek az oltárok, akkor épülnek is. A mélyponton meglátjuk a Hajnalcsillagot. Az a feény elég ahhoz, hogy találjunk embereket, akik segítenek, kezeket, akik a mienkben kulcsolódnak.
Isten adja meg ezt a hiteles teljes változást – talán épp karácsonykor – az életünkben! Ámen.

Szeretettel köszöntjük
karácsonyi világosságot kívánva
a Kossuth Rádió
"Tebenned bíztunk"
című műsora minden kedves Hallgatóját!

Fekete Ágnes,
Kompán Zsoltné
és Papp Bálintné

www.tebennedbiztunk.hu
Címünk: 1146 Budapest, Abonyi utca 21.
Telefonunk: 06-30-333-1118