A banya-tankos imádkozó
Szeretem Jézus humorát. Helyzet- és jellemkomikum egyvelege a példázat, amelyben egy özvegyasszony verésétől fél az a bíró, aki egyébként nem tart sem az Istentől, sem…
Szeretem Jézus humorát. Helyzet- és jellemkomikum egyvelege a példázat, amelyben egy özvegyasszony verésétől fél az a bíró, aki egyébként nem tart sem az Istentől, sem az emberektől. Eszembe jutott az a néni, akinek segítettem receptet íratni az orvosnál. Az asszisztensnő ezt mondta: Ja, ő az, aki a kerekes kocsijával mindenkin áttör, és elsőnek elintéz mindent? Igen, ráismertem. Egy ilyen kerekes bevásárló kocsival képzelem el Jézus özvegyasszonyát is. Ezek a guruló piaci szatyrok valóságos fegyverekké képesek átalakulni. (Lehet, hogy lassan be is kell szerezzek egyet!) A túlélés biztos eszközei. Ha a fogantyúba erősen kapaszkodik az ember, azt nem igen veszik el tőle. Árkon bokron húzhatom, mint egy kisméretű ágyút, amelyet bármikor bevethetek. Túlélek. Jézus szerint nincs az a bíró, amelyik elbír ezzel a karakterrel.
Egy ilyen asszony az imádság példaképe. Ez a humoros beszéd megtöri a fényt, és szivárvánnyá alakítja az életet. Ez a derűs kép egyszerre eloszlatja minden kényszerünket és félelmünket, ami az imádsággal kapcsolatban bennünk él.
Egy érdekes régi mondás így szól: Imádkozz úgy, mintha minden rajtad múlna, és cselekedj úgy, mintha minden Istenen múlna. Az imádság nem teljesítmény. Az ember feladata csak az, hogy határozottan, és jó irányba álljon. Ez az imádság.
Egy széteső kultúrában, ilyen nagy változások között, mint amiben élünk, talán a középkorinál is nagyobb kísértés az, hogy emberi eszközökkel igyekezzünk megtartani szervezetünket, egyházunkat, közösségeinket. Ez az erőlködés azonban csak oda vezet, hogy egyre formalistábbak, egyre felszínesebbek, egyre felületesebbek leszünk. Végül az embernek az a benyomása, hogy már a cégtáblánkat is kicserélhetjük a falon. Tapasztalat szerint a legtöbb ember az egyházban, ha kimondja, ha nem, egy titkos szerződést kötött magában: mi vagyunk azok, akik jók vagyunk, és békességben élünk – akármi áron. Csak semmi békétlenség! Olyan programokat szervezünk, amit mindenki szeret, egyáltalán mindent úgy teszünk, hogy az a legtöbb ember kedvére legyen. De hol van ebből az imádság lelke?
Az imádság nem cselekedet, hanem habitus. Lényege a türelem. Újra és újra átjár az, hogy nem a földön oldom meg feszültségeimet. Nem itt van az igazi világosság, hanem Istennél. Oda szeretnék tartozni.
Az imádság olyan, mint ez a guruló bevásárló kocsi. Minden benne van, ami fontos. Nem azért hallgatja meg Isten, mert szép szavakat hall, hanem mert teljes valónkat visszük elé.
2022. október 16. – Évközi 29. vasárnap
Abban az időben: Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. Így szólt: Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.
Az Úr így szólt: Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?
Lk 18,1-8
