Szeretjük a világot bedobozolni
Szeretjük a világot bedobozolni. Pici gyerekek voltunk, és a mi, meg a ti különbsége mentén vágtuk ki újabb és újabb dobozainkat: a hülyék, a jók,…
Szeretjük a világot bedobozolni. Pici gyerekek voltunk, és a mi, meg a ti különbsége mentén vágtuk ki újabb és újabb dobozainkat: a hülyék, a jók, az okosak, a szépek, a tetszik és a nem tetszik halmazaiban kezdtük megérteni azt, ami van. Aztán összezavarodtak a kupacok, mert kiderült a jóról, hogy rossz, és a muszájról, hogy nem tetszik. És mit tesz a felnőtt ember? Általában újra gyártja a régi dobozokat, majd átadja gyerekeinek. Ez így megy nemzedékről nemzedékre. A megértés rémisztően szűkös világa ez.
Az égi átadás és befogadás mindig önátadás és önmaga elfogadása. Isten megismerésének az alapja nem a kategória, mert ő nem más. Ő maga a létezés. Ő igazán van. Nem valamiért, semmiféle célja nincs, csak él. Önmagáért van, és ez pontosan azt jelenti, mint hogy másokért van. Ezért nincsenek dobozok.
És ami még fontosabb, nincsenek maszkok sem. Mi sokat adunk a profilképünkre. „Lestalkoljuk” azt, akit nem ismerünk, vajon ki is ő? És az általa nyújtott képpel azonosítjuk. Én magam is folyton képet mutatok magamról, és szeretnék valaminek látszani. Mások is fájó módon azonosítanak azzal, amit belőlem látni vélnek.
De ez nem létezés. Ha csak valamiért tudunk létezni, akkor nem is vagyunk igazán. Hány ember futkos jobbra-balra ezer célért él, de meg kell kérdeznünk, hogy vajon él-e valójában. Mintha a célok hordoznák az embert, és nem az ember a célokat.
Isten az, aki tökéletesen van. Nem eszmék megvalósításáért, hanem önmagáért. Ha mi akár egy cseppet is kaphatunk ebből a létezésből, boldogok leszünk.
Így boldog Péter az evangéliumokban. Az összes addigi kategóriájából kihúzta Jézus. Így értik meg a tanítványok, hogy Jézus nem illeszkedik egyetlen földi dobozba sem. Így ismerik fel szívük legrejtettebb titkát, létezésüket, és mindent – az Istenben.
Mert Isten léte és élete beleszólt az emberi bonyodalmaikba, fenekestül kifordított mindent.
Az ember, azaz én, aki eddig dühös voltam magamért, mert nem hagyhatom, hogy eltapossanak, most meghallottam Isten hangját: önmagamért teszem. Valami igazi önmagam bújt elő, ami Ő is egyben. Vagyok, és ez ugyanaz, mint hogy érted teszem. Hiszen Isten létének lényege az osztás.
Ha ebből a létezésből nem kapunk, örökké szomjasok maradunk. Pakoljuk dobozainkat, méricskélünk, maszkolunk.
De Jézus végre ezt mondja: Te vagy.
2023. augusztus 27. – Évközi 21. vasárnap
Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás. Mt 16,13-20
( Kép: München, Staatsbibliothek)
