Hajnal
A mai hajnal gyönyörű volt. A teljes eget felhők borították, csak alul láthattam egy határozott fénycsíkot, ahogy feljött a nap. Mint egy fény-létra. Mindenütt felhő,…
A mai hajnal gyönyörű volt. A teljes eget felhők borították, csak alul láthattam egy határozott fénycsíkot, ahogy feljött a nap. Mint egy fény-létra. Mindenütt felhő, de a nap fénye olyan, mint egy lépcső, azon fel lehet menni a mennybe. Ez a tisztaság, a fény ereje. Aztán ez a fényjelenség szertefoszlott, viszont a felhők világosabbnak látszottak, ahogy megsütötte őket a nap. Ezek is lépcsőkké alakultak, amiken fel lehet menni a mennybe. Mint életünk összes baja és felhője, amelyek visszatekintve sorra létrákká alakultak, és mind valahova vezetett. Egy felhő sem érkezett hiába az életbe! Aztán egyszer csak fent a magasban egyre világosabbak lettek a felhők. A fény megjelent erővel ott, ahol nem is vártam. A nap gyorsan felemelkedett a horizonton, és ezt a felhők takarásában észre sem vettem. Egyre nagyobb világosságot láttam, de nem ott, ahol erre számítottam. És megláttam a napot. A felhők segítségével láttam. Rá tudtam nézni egy kicsit. Kiderült, hogy az ég felhőtakarója mekkora védelem is! Talán soha nem látnánk meg a fény igazi forrását! Talán bele is vakulnék, ha nem a felhők szűrőpapírján keresztül pillantanám meg. Pontosan úgy, ahogyan az életben: a földi események – sokszor fájdalmas – takarásában látom meg igazán azt, hogy Isten a fényforrás, senki és semmi más.
A földi hatalom és az égi egymással játszadozva alakítják életünket. Jézust így vitte egy szamár egykor Jeruzsálembe. Milyen mókás lehetett az, ahogyan ezen az állaton himbálózott! Mintha kiszolgáltatott lenne, pedig minden előre tervezetten történt. Mintha egy óramű pontosságával történtek volna a dolgok, őt mégis dobálta a hátán a földi hatalom, akár egy rongybabát. A hit kérdése, hogy melyik valóságot látja. A hit dolga: Vajon a felhőket égi létrának látjuk-e?
2024. március 24. – Virágvasárnap
Abban az időben, amikor Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél Jézus előreküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki szólna, hogy mit tesztek, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége. Erre mindjárt elengedi.” El is mentek, és az útelágazásnál egy kapuhoz kötve megtalálták a szamárcsikót. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” Azt válaszolták, amit az Úr mondott nekik, és erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették. Ráterítették a köntöseiket, ő pedig felült rá. Sokan az útra teregették köntösüket, mások meg a lombos faágakat, amelyeket a réten vágtak. Akik előtte jártak, és akik kísérték, így kiáltoztak: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!” Mk 11,1-10
