A kenyér az önátadás

Ezen a világon minden valaki vagy valami másért él. Nem arra születtünk, hogy önmagunkat tápláljuk. A kenyér az önátadás jelképe. Vajon mit rejt magában egy cipó? A tüzet, amiben kisült. A lisztet, amely átadta magát a víznek és a kovásznak, hogy masszaként kenyérré dagadjon. A malmot is magában rejli, ahol összetörtek és lisztté váltak. De a kenyérben ott rejtőznek a búzamagok is, akik egyszer odaadták magukat a földnek, hogy kalásszá legyenek. De benne láthatjuk a kaszát is, amely levágta egykor a búza szárát, hogy kipörögnek a szemek otthonukból. Ugyanez Isten útja is bennünk. Ha a saját egónk helyett az Istenben telhet az életünk. Akkor növekszünk, átalakulunk és mások számára kenyérré, tápláló életté válunk.

A kenyérben ott van az élet ezer izzadságcseppje. Belesültek a nap sugarai is. Benne van sok-sok mag, amely mind elhalt, és gyümölcsöt termett. Benne láthatjuk az éhező embert is, de a dolgos ember minden mozdulatát is.

A régiek Krisztus arcát látták a búzaszemben, de a leesett kenyeret is megcsókolták, mert azon az Isten arca van.

Amikor gyúrom a kenyeret, én is úgy érzem, több ez, mint valami anyag. Önmagán túl mutat. Kegyelemkenyér. Valójában minden étel, amit a szánkhoz emelünk kegyelem. Egyetlen tál ételen is akár ezer ember is dolgozott. Egy hosszú sor emberi munka után tette valaki a tányérunkra.

Ma a világ egyik fele turkál az ételben, és kidobja, a másik fele pedig nem talál magának elég ennivalót. Fájdalmas kenyértörés ez! Mifelénk mindenfélét összeeszünk! Mintha az étkezés lenne AZ ÉLET CÉLJA. De nem azért élünk, hogy együnk. Hanem azért eszünk, hogy éljünk. Jézus ezért vonta el magától először a kenyeret, amikor a pusztába ment, hogy majd később enni adjon ötezer embernek.

Így vagyunk most a böjtben mi is. A kenyérkérdés dolgát kicsit hátrébb küldjük a sorban. Ezzel a mozdulattal Isten válik a mi igazi kenyerünkké. Mivel Ő mindent átalakít.

Krisztus kenyér-teste bennünk életre kelve folyamatosan táplálhatja, éltetheti ezt a világot. Ez az élet kenyere!