A magasabb világban való találkozás jele
Két arc egy szív formában válik eggyé. Péter és Pál. Őket nem a föld, hanem az Ég kötötte egybe. Az egyik kopaszodó, nagy szakállú, távolba…
Két arc egy szív formában válik eggyé. Péter és Pál. Őket nem a föld, hanem az Ég kötötte egybe. Az egyik kopaszodó, nagy szakállú, távolba látó tudósember, a másik kócos hajú, közelbe tekintő, minden filozófiai bonyodalomtól távol álló halászember. Az egyik a pogányok felé, a másik a zsidók felé indult, mégis összetalálkoztak. A hagyomány szerint más-más módon és helyen, de ugyanezen a napon lettek vértanúkká. Két teljesen más világ, de ugyanaz a krisztusszerelem. Egészen más utakon, de egy isteni ölelésbe kerültek. Péter keze mutatja azt az elragadtatott embert, aki mindent csak hevesen tudott tenni. Pál pedig még ölelésében is megfontolt. Életükben vitákról tudunk (Galata 2,11), csak Arany János írja: „Péter és Pál (tudjuk) nyárban/ Összeférnek a naptárban”.(Fülemile)
Halálukban lettek az egyház egységének a jelképévé. Milyen korban éltek és haltak meg ők? A mienkhez hasonló szellemi katyvaszban, amely összekeveri a Teremtőt alkotásával. Olyan korban, amelyben az ember Istentől való szabadsága nem számított, a háborúban és a birtoklásban, magyarán a földben bíztak. Pétert és Pált a kereszt mennyei ereje hajtotta, a halál halálát látták, és szabadok voltak a nagy aratásra. A szeretet apostolaiként letették életüket.
„Ami a közösséget megalkotja, az a lényekben élő barátság…. Soha az emberiség nem volt még olyan közel ahhoz, hogy valahány lény csak van, annyi dúvaddá váljon, és lesből egymásra vicsorogjon. A tömegvallások erőszakos kollektivizmusa felszín, alatta oly ember él, aki már majdnem kész a vele egy fedél alatt élőt, csak azért, mert különbözik, reggelre megfojtani. Mindenkinek, aki ma kezét valaki felé kinyújtotta, megszégyenülten át kellett élnie, hogy éppen azt nem értik, ami az egyetlen lényeges. De senkit nem lehet felelősségre vonni. Tegnap kinyújtottam a kezemet valaki felé, s nem vette észre; ma felém nyújtotta ki valaki, és én vagyok az, aki nem veszem észre. … Egész csak egészen egészülhet ki. Ahogy az elnyomás végül az elnyomást is elnyomja. S ahogy a teljesség csak teljességen teljesülhet. Nyílt csak barátom nyíltságán lehetek, őszinte csak az ő őszinteségén. Barát az ő barátságán s ő az enyémen. Nincs hierarchia, rangsor, egymásután. Az értékek kölcsönös egyöntetűségének tökéletes elismerése… A baráti kézfogás a magasabb világban való találkozás jele.” (Hamvas Béla: Láthatatlan történet esszékötetben: A barátság)
2025. június 29. – Vasárnap, Szent Péter és Szent Pál apostolok
Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.” Mt 16,13-19
