Beleolvadva a térbe
Napi kérdésünk: Vajon helyes e az út, amin járok? Nem lehet, hogy rosszkor, rossz helyen vagyok? Aki Istenhez kapcsolódott, mindig útra kelt. Vándorok voltak őseink….
Napi kérdésünk: Vajon helyes e az út, amin járok? Nem lehet, hogy rosszkor, rossz helyen vagyok?
Aki Istenhez kapcsolódott, mindig útra kelt. Vándorok voltak őseink. Egy igaz világ felé tartottak. Az egész életünk úton lét.
De mi is történik, amikor megyek? Felveszem a lábam a földről. Ekkor elvesztem az egyensúlyt, majd előre teszem, és lábam megint leteszem a földre. Billenésből billenésbe haladok. Egyensúlyvesztés nélkül nincs előre haladás. Az úton lét mindig azt a ritmust hozza el életünkbe, hogy stabilan állok, majd ezt elengedem, és megint biztonságot találok. Két pont közötti ritmus ez. Igy megyek a Mester után.
Amikor Jézus magáról azt mondja, hogy ő az út, akkor arra kéri tanítványait, hogy biztonságukat ne a keretekben keressék. Tamás lelki mankót akart kérni Jézustól. Jézus pedig mankó helyett azt kéri, hogy hallgassanak lelkük mélyebb hangjaira. Jóllehet bizonytalanságban vannak, de ha ráállnak a bizalom útjára, akkor pontosan tudják majd, hogy mikor mit kell tenni. Nem parancsokat kell teljesíteni, hanem Jézus életpéldáját követni. Vagy inkább vele eggyé lenni. Mint ez a lány a fűben.
Jézus annyi mindennel azonosította magát, szinte beleolvadt a virágok, a madarak, és a szántó-vető emberek életébe. Eggyé lett mindennel. Mi pedig kiszállhatunk az élet iszonyú kattogásából, legalább időnként, és lassan emelgetve lábunkat, érezhetjük Őt.
Jézusom, furcsa arra gondolni, hogy rajtad taposunk. Hogy te vagy az a felület, amelyen zajlik az életem. Te vagy a talaj, amelyen saját döntéseim alapján előre jutok. Köszönöm, hogy nem mankó vagy, nem korlát, nem túracipő, hanem út.
Rád figyelek. Belekerülök életteredbe.
(Ezt régebben így dolgoztam fel:
2023. május 7. – Húsvét 5. vasárnapja
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.”
Jn 14,1-12
Kép: Jeanne-Simmon
