Boldog, aki nem
Boldog, aki ismeri a bőséget. A magyar „boldog” szó mögött a bővelkedés képe áll, azaz a „bő” szócska. Boldogság a megteltség, az elégedettség, a teljesség….
Boldog, aki ismeri a bőséget. A magyar „boldog” szó mögött a bővelkedés képe áll, azaz a „bő” szócska. Boldogság a megteltség, az elégedettség, a teljesség.
Jézus pedig ezt mondja, „boldog, aki nem…” Milyen különös ez a szóösszetétel. A boldogságról az első, amit mondhatunk, hogy „nem”. Tehát a szűkösség az első, ha a bőségről bármit szólni szeretnénk. Mint a boldog két-három évesek, akik kacagva tanulják akaratukat, énjük határát, és sorra halljuk tőlük: nem! Valamiféle torkolat van ott, ahol boldogságban élnek az emberek. Szorosság, önmegtagadás, valamiféle szurdok vezet ahhoz a jóhoz, amire vágyunk.
Így van ez megértésünkkel is. Csak a szívvel látunk jól. Ha gondolataink nem a szív szűk csatornáin mennek keresztül, nem látunk többet, mint sarat. A szív érzi meg Isten jelenlétét. Azután már az egész valónk, minden gondolatunk is az Ő jelenlétébe kerül, és boldogok leszünk.
Assisi Szent Ferenc szerint az az igazi boldogág, ha tépett ruhában, esőben, jéghidegben kopogtatunk a saját közösségünk ajtaján, és bár teljesen elutasítanak, mégis türelemmel fogadjuk a bántást. A béke őrzése szívünk szűkös csatornáiban: ez a boldogság.
2026. április 12. – Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja
Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne. Jn 20,19-31
