Életigenlés
Többféle szomj létezik. Amikor az ember lázas, csak inna, inna. Sohasem érzi azt, hogy szomja valóban oltódott volna. Hiába gondolja, hogy most jobb lesz. Az…
Többféle szomj létezik. Amikor az ember lázas, csak inna, inna. Sohasem érzi azt, hogy szomja valóban oltódott volna. Hiába gondolja, hogy most jobb lesz. Az segít, ha elmúlik a betegség. Lázas vágyódásunkban rohangálunk mindenfelé, minden buta tárgyat összegyűjtünk mondván, csak végre az az enyém legyen, akkor majd nem vágyódunk másra! De persze rohanunk tovább, mert soha nem tudunk megelégedni. Jézus ezért kínálja önmagát. Nem ezt vagy azt ad, hanem a létet magát. Aki szomjazik, jöjjön hozzám. Nem azt mondja, ha lázas vagy, és vallásos keresgélésedben már megfáradtál, már jártál mindenféle közösségben, és egyik sem tetszett, akkor próbáld ki azt, amit én adok, hanem ezt mondja: jöjj hozzám. Jézus önmagát tudja csak adni. De ha nála vagyunk, akkor tapasztaljuk azt is, hogy Ő ad vizet.
Létezik olyan szomjúság, amelyik egészséges és valódi szomj. Mindenki tudja, ha kirándul, hogy ha igazán szomjas, csak a víz oltja a szomjat. A műitalok most nem segítenek. Amikor igazán kiszáradtunk, nem iszunk ilyen förtelmes leveket, hanem rohanunk a forráshoz vagy a csaphoz. Jézus ezt a szomjúságot képes oltani. Amikor a lelkünk kiaszott, amikor süket csöndet érzünk mindenütt, amikor nem szól senki egy értelmes szót, akkor Jézus szava üdítő, mint a tiszta víz. Bárhol járok, tapasztalom, mennyi ember szomjazza a tiszta szót. Mennyire vágyunk arra, hogy ne álmosolyokkal, ne érdekből, nem mézes-mázosan és hatásvadász módon, hanem szívből szóljanak hozzánk. Jézus adja meg ezt a tiszta szót! Ha ezredszer olvasom is a Bibliát, mindig az a fő élményem, mennyire tiszta ez a beszéd.
Nemrég jártam egy idős házaspárnál. Úgy jöttem el tőlük, hogy van értelme az életnek! Valahogy a sok kesze-kusza mondat, amit korukból kifolyólag mondtak, egy nagyon őszinte életigenlés volt. Vannak mellettünk források. Lehet, hogy el kell hordani felőlük a köveket, lehet, hogy betemették őket, de vannak. Nem érdemes pocsolyából inni, nem érdemes a körülöttünk kínált lőréket kóstolgatni, hanem érdemes azokat a hiteles embereket felkeresni, akiknek a szava tiszta. Kívánom mindenkinek ezt a kutakodást az élő víz forrása után.
2023. március 12. – Nagyböjt 3. vasárnapja
Jézus elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába. Samárián kellett pedig átmennie, és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is? Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni…
János ev. 4,5-42
