Három vihar

Jónás egyszer viharba keveredett. Nem vállalta küldetését. Vízcseppé szeretett volna válni, amelyik nem gondolkodik, nem dönt, nem vállal semmit, csak dobálja tetszőlegesen a természet ereje….

Jónás egyszer viharba keveredett. Nem vállalta küldetését. Vízcseppé szeretett volna válni, amelyik nem gondolkodik, nem dönt, nem vállal semmit, csak dobálja tetszőlegesen a természet ereje. De az Úr kivette a cseppek milliói közül, és újra útnak indította.
A tanítványok viharba keveredtek egyszer. Nem szállhattak ki a hajóból, mindenképpen el kellett jutniuk a túlpartra. Jézust a hullámok ringatták. Néhány más hajó követte ugyan őket, de aztán elmenekültek a vihar elől. Akadtak azonban, mindig vannak olyanok, akik beleállnak a viharba. Voltak, vannak olyanok, akik odakiáltanak Jézusnak: Elveszünk!
Uram, a te alvásod, csended erősebb minden más jelenlétnél. Valaki mégis ezt kérdi bennem: Hogyan mersz ilyen nyugodt lenni?! Nincs jogod a párnára! Pedig hány és hány vihar ült el életemben úgy, hogy ma nyoma sincsen! A tanítványoknak egyszer át kellett élniük, hogy a vihar a földi valóság sajátja. Az életben tudtunkon kívül is vetjük a szelet. Jézus pedig aratja a csendet.
Pál is viharba keveredett egyszer. Küldetését teljesítette, és jelenlétével mindenkit megmentett, aki a hajón volt. Tudatos éberségével rossz döntéseiket is jóra fordította. (Apostolok cselekedetei 27,21) A hajón nemcsak aludt, de álmot is látott, és máig hangzik szava: Bizakodjatok, egy lélek sem vész el!
2024. június 23. – Évközi 12. vasárnap
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?” Mk 4,35-41

Similar Posts