Húsz ujjunkkal sem érjük el Istent

Húsz ujjunkkal sem vagyunk képesek elérni az Istent. Hiába minden erőlködés, minden okoskodás, nincs út érzékszerveinktől Isten felé. Tamás története az ujjaink, érintésünk határait feszegeti….

Húsz ujjunkkal sem vagyunk képesek elérni az Istent. Hiába minden erőlködés, minden okoskodás, nincs út érzékszerveinktől Isten felé. Tamás története az ujjaink, érintésünk határait feszegeti. Mintha Jézus tanítványa itt valamifajta infantilizmusba esett volna. Mintha ezt mondaná: újra kisbaba akarok lenni, aki anyatejként szopja a hitet. Nem akarok felnőtt módon hinni. És kérdezzük meg a modern, mindent tudni akaró embert, vajon nem hasonlóan gyermeteg-e ? Hiszen ma közvetlenül akarunk érteni és érzékelni mindent. Vajon nem infantilizálnak-e minket, amikor 3D-ben és illatokkal, varázskesztyűkkel igyekeznek üzeneteket, filmeket eljuttatni hozzánk? Mint a csecsszopó gyerek, így igyekszik a mai ember is megértés felé.
A mi szemünkben a hit sokszor egyfajta tézis. A hit valami kőkemény elköteleződés, sajnos néha a bigottsággal azonosítják. Nyilván a hit elköteleződés is, de a hit elsősorban bizalom.
A bizakodás pedig eltávolít attól, hogy a valóságot ki akarjuk tapogatni. A bizalom egyfajta titkos távolságot teremt a vágyam és közöttem.
Nem olvassuk, hogy Tamás odanyúlt volna a sebekhez. Valószínűleg nem is tette ezt meg. Pedig a legtöbb festmény így ábrázolja. Rembrandt valamit megértett, amikor Tamás hátrahőkölését festette meg. Tamásnak nem volt már szüksége az ujjaira.
Jézus felülmúlta vágyát. Sokkal közvetlenebbül, szinte a bőrünkön érzékelhetjük Őt anélkül, hogy kitapintanánk. A lélek titkos útjain, de a lehető legvalóságosabban jön el.
A hit belső látásra hív minket! Hunyjuk be szemünket, és képzeljük el Tamást, lássuk meg, hogy mi vagyunk azok, akik Jézust érinteni akarjuk, azután érezzük lélekben a földet, azt az egyetlen valamit, amit igazán érinthetünk! Isten ujjainkat szolgálatára rendelte. Tapintásainkból legyen érintés! Ujjaink adják tovább a szeretet jelzéseit!
2022. április 24. – Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31
Kép: Rembrandt van Rijn: Tamás hitetlensége

Similar Posts