Jelek a kavalkádban
Mindenki másképpen figyel. Egy spanyol úr tenyérjóslással foglalkozik. Tenyere biztosabban elmondja az igazságot, mint Keresztelő? Mások a fák tetejéről figyelnek, mintha ott jobban hallanának. Valójában…
Mindenki másképpen figyel. Egy spanyol úr tenyérjóslással foglalkozik. Tenyere biztosabban elmondja az igazságot, mint Keresztelő? Mások a fák tetejéről figyelnek, mintha ott jobban hallanának. Valójában csak azok értik jól János szavát, akik az éppen érkező Jézus felől hallják. Pedig még senki sem látja, kicsoda ő igazán. Ezek az emberek sírnak, arcukon valódi bűnvallás nyomai láthatóak. Az igazi világosságból érthető minden, nem a magaslatokról. Egyébként az élet arányai mindig becsapósak. Egy madarász fiú odavonzza tekintetünket, Jézust pedig alig vesszük észre. Azt a T betűt pedig végképp nem látjuk, amely elől, egy világos árnyalatú ruhán van. Pedig Ezékiel könyvét idézi meg, a 9. részben Isten megszólít egy gyolcsba öltözött férfit, akinek az oldalán íróeszközök voltak. Ő tesz jelet mindenkire. Még a keze is jelszerűen mutat előre, Jézusra, aki hasonló ruhában van. Mintha ezt mondaná: én az Ő jelét festem a kiválasztottakra. De hogy kik a jellel élő emberek, azt nem lehet tudni ebben a tömegben. Nagy a kavalkád. A fejsze a fák gyökerénél van, amely mögött bujkálnak törökök is – ez az akkori Európáról szóló képi prófécia. Most még semmi sem látszik a fadöntésből. Látjuk a sopánkodást, a döbbenetet, a fájdalmat, a közönyt és akár a cinikus üzletelést az arcokon, de hogy mindez mivé alakul majd, hogy igaz-e, amit János mond, azt most senki sem tudhatja.
Az élet perspektívái nagyon furcsa változásokon mennek át. Amit senki sem lát, valóság lesz. Ami elrejtett, azt később kezdjük kapiskálni csupán. De az biztos, hogy az életet valójában mindig a jövőből értjük meg. Az értelmezés mindig az események után születik.
Istenem, engedd, hogy a jövődből éljek, hogy általad, belőled lássam a jelent, hozzád lépve, örökkévaló világodban megmerítkezve. A világ zűrzavarában engedd, hogy így veled békét találjak. Ámen
Kép: Pieter Bruegel: Keresztelő Szent János prédikációja
2025. december 7. – Advent 2. vasárnapja
Abban az időben: Keresztelő János megjelent Judea pusztájában, és így tanított: „Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!” Ő volt az, akiről Izajás próféta ezt mondta: A pusztában kiáltónak szava:
Készítsétek elő az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit!
János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska és vadméz volt az étele. Kivonult hozzá Jeruzsálem, egész Judea és a Jordán vidéke. Megvallották bűneiket, és ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus is jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki indított benneteket arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne higgyétek, hogy közben azt gondolhatjátok: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek: Isten ezekből a kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejszét ráhelyezték már a fák gyökerére: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem! Én csak vízzel keresztellek titeket a bűnbánatra, de aki énutánam jön, az erősebb nálam; arra sem vagyok méltó, hogy a saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket; kezében tartja már a lapátot, hogy kitakarítsa szérűjét. A búzát magtárba gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti!” Mt 3,1-12
