Jézus felnőttségre hív
Jézus felnőttségre hív. Ez a világ infantilizál. Amikor sokan vagyunk együtt, mindig egy kicsit gyerekké is leszünk. Keresünk egy vezért, és várjuk, hogy valaki mondja…
Jézus felnőttségre hív. Ez a világ infantilizál. Amikor sokan vagyunk együtt, mindig egy kicsit gyerekké is leszünk. Keresünk egy vezért, és várjuk, hogy valaki mondja meg végre, mi az igazság. Aztán, amikor megmondja, azzal közösen harcolunk. Mint a gyerekek. A gyerek nem akar magáért felelősséget vállalni. Nem lát arányokat. Nem mérlegel. Nem gondolkodik hosszútávon: Most legyen jó! A mai, eltömegesedő fogyasztói világ mindannyiunkat gyermekded állapotban akar tartani. A test nem eszköz már a szellem kibontakozására, hanem önmagában cél. Földi hústornyunkat úgy építjük fel erre a nyolcvan-kilencven évre, hogy nem vetünk számot a költségeivel.
Jézus a pici, gügyögő, önfeledt gyermeket példának állítja, de nem az infantilizmust. Lehet, hogy az igazi felnőttség éppen az, amikor visszatalálunk ebbe a teljes jelenlétbe? Amikor nem viselkedünk, nem hozunk áldozatokat apró célokért, hanem csak vagyunk. Mindenről lemondani, amit Jézus kér, talán épp ezt jelenti: nem viszonylatokban létezni. Nem maszkok mögött élni, nem a másikban, hanem saját magamként, mégis együtt a többiekkel. Úgy, ahogy és aki vagyok, önmagam meghatározottságában, mégis együtt.
Amikor 2025. szeptember 7. – Évközi 23. vasárnap
Abban az időben: Amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.
Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.
Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze jár, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”
Lk 14,25-33
