Józsi
Van egy barátunk, Józsi. Ő egy olyan ember, aki a logikus gondolkodásban, számolásban, írásban akadályozott, így született. Nálunk volt most néhány napra. Egyik reggel arra…
Van egy barátunk, Józsi. Ő egy olyan ember, aki a logikus gondolkodásban, számolásban, írásban akadályozott, így született. Nálunk volt most néhány napra. Egyik reggel arra ébredtem, hogy ott ül az ágyunk szélén, és ezt mondja: aranyoskám, madárkám, jól aludtál? Talán az intézeti múltja miatt is van az, hogy nagyon szereti megérinteni az embereket, ki akarja fejezni nyitottságát és szeretetét.
Voltunk olyan helyen, ahol sokan voltak, nem ismerték őt, és Józsi akihez csak tudott, odament, és megsimogatta. Ők persze megijedtek. „Talán a pénztárcámat akarja elvenni?” – gondolhatták. Meg még sokféle furcsaság eszébe jut az embernek, ha egy felnőtt odamegy hozzá, és azt mondja, szeretlek téged. Józsiban az a furcsa, hogy bárkihez a lehető legtermészetesebb módon hozzáér, elkezdi simogatni, szeretetet ad, szeretet kér. Aztán néha elkezd üzletelni, órákat árul, csavarhúzókat vásárol. Ugyanakkor végtelenül érzékeny minden érzelmi rezdülésre.
Ezekben a napokban egyszer összecsattantunk itthon. Azonnal átölelt engem is, a férjemet is, és azt mondta, szeretlek titeket. Eszembe jutott az a történet, amikor a vérfolyásos asszony megérintette Jézust. Mintha az éppen az ellenkezője lett volna a mi élményünknek. Jézus volt az egyetlen, aki megérezte, hogy a Józsiéhoz hasonló szeretettel, vágyakozással érintette meg őt valaki. Az érintés, ez a finom mozgás, mennyire más tud lenni, mint amikor a tömeg lökdös! Ezer érintés közül is megérezzük, ha valaki ki akarja fejezni szeretetét. Ha őszinte vagyok, akkor belőlem is félelmet váltana ki, ha valaki, egy vadidegen, csak úgy odajönne hozzám az utcán, és azt mondaná: szeretlek.
De micsoda görbe tükör ez minekünk! Pilinszky János sora juthat eszünkbe: „Elnézlek, mint egy gyermek és te megijedsz e pillantástól. Fenyegetők egy gyermek szemei…” Van egy ember, akinek az a baja, azért vált ki belőlünk félelmet, mert bárkihez odamegy, mert mindenkivel beszélgetni szeretne, és a legváratlanabb pillanatban megsimogat, és azt mondja, szeretlek. Nem furcsa ez? Miért félelmetes ez a gesztus? Miért riasztó ennyire, ha valaki szeretetével lefegyverez? Valószínűleg a sok rémhír miatt is, meg azért is, mert már annyian megöltük magunkban a kisgyereket. Már lelkünk mélyére, jó mélyre küldtük azt a valakit, aki szintén szeretne odabújni bárkihez, és azt mondani, szeretlek. A védtelen, pici gyermek-énünket nem engedjük szóhoz jutni, mert félünk, hogy akkor végünk lesz!
Volt egyszer Jézus környezetében egyetlen nő, aki így, védtelen, icipici gyerekként ment Jézushoz.
A gyerekek hisznek az érintés mágiájában. Tudják, hogy a kéz gyógyít, a simogatás valóságos erő. És néha nagyon furcsa dolgokat is művelnek a gyerekek, amiktől meg is ijedünk, ha ezekre később, felnőtt módon visszagondolunk. Ez a bennünk élő gyerek az, akit meg tud szólítani Jézus. A harcossal, az erőssel, az önvédelmi reakciókkal nem tud mit kezdeni.
Sokféle úton el tudunk jutni a gyermeki létezéshez, de egy biztos: felnőtt páncélzatban, állandó önvédelmi reakcióinkban nem leszünk képesek a hitre. Talán azért örülök annak, hogy Józsi itt volt, mert egy nagyon kemény és világos tükörben láthattam magam. És érdemes néha ezekbe a pontos tükrökbe belenézni!
2024. június 30. – Évközi 13. vasárnap
Abban az időben: Amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte.
Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
