Vakká lettünk az EGY titkára
Mit ad egy fa nekünk? Azt, amit kap. Süti a nap, esik rá az eső, és ebből ad vissza. Abból, amije van. Amit mégsem birtokol….
Mit ad egy fa nekünk? Azt, amit kap. Süti a nap, esik rá az eső, és ebből ad vissza. Abból, amije van. Amit mégsem birtokol. Lehetőséget kap az életre, és ebből ad lehetőséget az életre. Ha nincs nap, nincs eső, akkor nincs növény, és nem ad semmit nekünk.
Velünk is ugyanez a helyzet, és mégis azt gondoljuk, hogy nekünk járandóságunk van ezen a földön. Nekünk kell. Muszáj. Szükségem van, és jár!
Pedig valaki meghívott minket. Még délután is kimegy értünk: Hátha nem hallottunk arról, hogy Ő hív.
Kicsit olyan ez, mintha a sokféle számrendszerből, amivel számolunk, egyszerre az egyesre váltana Isten. Kapunk valamit, meghív: 1. Az ellenszolgáltatás: 1. Nincs semmi más lehetőség: menni, maradni. Kapni, nem kapni. Ekkor teljesen mindegy, hogy mennyit kapunk.
Létezik ez a dimenzió: én és az Isten. Csak én vagyok. Fontos vagyok. Neki vagyok. Én és Ő. Ebben a rendszerben érthető csak az élet. Ez a világosság.
Igen, vannak dolgok, amik csak ebben a Te – én, vagyok, élek, egy nap, egy élet, egy szeretet, egy, …. egy rendszerben érthetőek.
Mi elveszünk a sokféleségben, a hasonlítgatásban. Az árnyékban sutyorgunk. Vakká lettünk az EGY titkára. De a Gazda itt is megszólít: Barátom!
2023. szeptember 24. – Évközi 25. vasárnap
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók! Mt 20,1-16a
Harmenszoon van Rijn Rembrandt: A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd (1637)
