Karácsonyi fabula
Egyszer volt hol nem volt, volt egy rengeteg erdő, abban lakott Világóriás. Annak annyi gyereke volt, mint a rosta lika, mindent felemésztettek, ami körülöttük volt!…
Egyszer volt hol nem volt, volt egy rengeteg erdő, abban lakott Világóriás.
Annak annyi gyereke volt, mint a rosta lika, mindent felemésztettek, ami körülöttük volt!
A gyerekek állandóan ették apjuk szakállát, ráncigálták, hogy vegye már be azt a kis vakondtúrást, ami még nem volt az övék.
Erre a Bankigazgató megjelent, és ezt mondta: Jön hozzám az írnokom, és ellenkezik. Hiába parancsolom neki, hogy hozza ide a húgát, mert nekem tetszik,
ellenáll. Utána megyek, erre eltűnik a várban.
Világ király magához vette katonáit, odament a várhoz, hogy bevegye, de akármilyen közel ment, mindig távol maradt.
Lement egy völgybe, homály volt, nem látott semmit. Aztán egy szakadék tátongott, mindig messze maradt a vár. Mentek tovább, aztán azt vették észre, hogy már mögöttük van. Mire odaértek, kiderült, hogy szinte bevehetetlen. Hízelgés hadvezért küldték el, hogy vegye rá a vár lakóit, adják meg magukat!
A várban erről nem vettek először tudomást. Öntudat volt ott a a király. Felesége Hit volt.
-Benned látom a végtelent, mondta Hit királynő.
-Benned látom önmagam, mondta Öntudat Király feleségének.
Sokat beszélgettek. Néha a Hallgatás nagy óceánján úsztak együtt.
De egyszer Hit királyné elaludt, és őnélküle nézett ki a palotából a király.
Gyöngeség és szédülés fogta el. Valami belül ezt mondta: Add meg magad a Világnak!
Aztán ráadásul eljött emlékezet hercegnő, és az ő szemében még csábítóbb volt Világ birodalma.
Sőt, még Képzelet királyfi is betoppant.
Ő volt az a herceg, akit a királyné állandóan figyelt, nehogy valahol valami kárt tegyen! Ő azonban most aludt.
Képzelet a Világ összes kincsét odavarázsolta a király elé, aki egyre sóhajtozott minden után, ami a váron kívül volt.
Ekkor alacsony szolganépek törtek be – Mohóság, Kapzsiság, és hasonlóak.
Képzelet elkezdte őket csókolgatni. Most már teljesen ő vette át a hatalmat.
Mi ez az ócska kőrakás? Menjünk ki a Világba. És így is tett. Az egész vár apraja nagyja kivonult, feladták a várat.
Hit királynét azonban nem találták meg. Ő lemenekült a pincébe, és vele maradtak titokban udvarhölgyei, Hűség és Irgalmasság.
A világ mindenkit felkoncolt, akit tudott. Aki életben maradt, az moslékot kapott, lezüllöttek, olcsó és hamis pénzen fizették őket.
Öntudat királyt bilincsbe verte a Világ. A börtön olyan helyen volt, hogy állandóan nézhesse volt várát, és fájdalmasan sopánkodjon.
De emlékezetet nem engedték hozzá soha. Mégis, egy szép napon Emlékezet, aki valahogyan túlélt mindent, odaosont a börtön ablaka alá, és felmutatott a várra. A vár megmaradt épületrészéből gyereksírás hallatszott. Hit királynénak fia született! A vár új ura megszületett, szabad leszel!