A csigaiskola leckéje

Az esős napokban egész csigaiskola kúszott elő a bokrok alól. Én is beiratkoztam. Megfigyeltem, ahogyan a csiga leköveti az alatta levő táj minden részletét. Szinte végig simogatja az anyaföldet, a fűszálakat, virágot, mindent. Állítólag egy zsilettpengén is át tud menni a csiga, mert annyira finoman mozog. A gyerek jut az eszembe. Úgy ismeri meg dolgokat, hogy a szájába veszi, jól benyálazza, és rágogatja. A csiga ezt a jól elásott énünket szólítja meg, amikor szinte beleink mozgását utánozva araszol előre. Csak semmi kapkodás! Évmilliókkal ezelőtt élt rokonainak is volt ideje, hát legyen neki is! A türelem a csiga erénye. Azt is megvárja házában, amig mi emberek piszkáljuk. Mivel elszaladni nem tud, belsejébe bújik vissza óvatosságból. Egy általános emberi válasz ez a félelemre: A gyomrom ismert a legjobban a csiga válaszát. Sokszor így rándul össze. Csiga módjára tanulom az emésztgetést. Néha be kell húzódnom egészen a vackomba, hogy aztán kibújhassak, és araszoljak előre. A testem lelassít. Fel kell vennem a ritmusát. Mintha Isten mindannyiunkat szeretne beíratni a csigaiskolába, nehogy elcsigázottan kidőljünk a sorból!