Krízis és katarzis
Akarod-e a boldogságból olvasni az életedet? Mert Jézus boldognak nevez. Nincs feltétel, nincs körülmény: boldogok vagytok. Ki akarsz-e jönni abból az ösztönös vészhelyzet – büntetés…
Akarod-e a boldogságból olvasni az életedet? Mert Jézus boldognak nevez. Nincs feltétel, nincs körülmény: boldogok vagytok. Ki akarsz-e jönni abból az ösztönös vészhelyzet – büntetés – jutalmazás rendszerből, amelyben élünk? Jézus boldogmondásai arra utalnak, hogy egy másik világ inger-válasz reakciói is beépülhetnek az életünkbe. Mintha arra kérne, olvassuk visszafele az életet.
Mi általában a boldogtalanságból értelmezzük az életet. Hamvas Béla ír a Világválságról. Úgy fogalmaz, „a modern európai legbelsőbb élménye a drámai összeütközés”. Itt Európában mindig krízis van. Mindig „jaj” van. Mindig felüti fejét a megtámadottság érzülete. Mintha maga a kritika éltetné kultúránkat. Úgy gondolja, nincs is más utunk, mint hogy ez a krízis-élmény átalakul katarzissá. Hamvas szerint ez a drámai megtisztulás élmény, azaz újjászületés élmény lehet az egyetlen út Európában.
Assisi Szent Ferenc életében láthatóan lezajlott ez a folyamat. Elkötelezte magát a Szent Szegénység mellett, akit egyfajta mitikus alakként követett. Beleállt kora krízisébe. Létében, életével válaszolt a reneszánsz drámára. De nem ekkor értette meg igazán, mi a szegénység. Hanem amikor úgy érezte, teljes kudarcot vallott rendjének belső viszálya miatt. Ez volt élete igazi tisztítótüze. Szent Ferenc ekkor véglegesen megszabadult önmagától. Krisztus követése a realitás elfogadásává vált számára. Először olyan volt, mint a parton vergődő hal, mint akitől elrabolták azt, amire feltette az életét. Azután visszahúzódva, csak Istennel beszélgetve megértette, hogy a saját eszménye is egyfajta gazdagság. Mert az van, ami van, és abban követhetjük a koldus-Jézust.
„Az emberek nagy tömege minden látszat ellenére elzártan marad önmagában. Hasonlítanak azokhoz a rovarokhoz, akik nem tudnak megszabadulni burkaiktól. Korlátaikon belül maradva vergődnek. A végállomásnál vannak, ahonnét elindultak. Azt hiszik, változtattak valamit, pedig meghalnak anélkül, hogy egyáltalán a világra jöttek volna. Soha nem ébrednek föl a valóságra. Álomban éltek.” (Eloi Leclerc: Egy szegény ember bölcsessége)
2025. február 16. – Évközi 6. vasárnap
Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tíruszi és szidóni tengermellékről. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és megszólalt:
„Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal.
De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.” Lk 6,17. 20-26
