Matrjoska baba
Van egy különös matrjoska babánk. Máriában van Jézus. A kicsi, az ember hordozza a nagyot, a Teremtőt. Őbenne vannak a szentek, akik egyszerű, földi életet…
Van egy különös matrjoska babánk. Máriában van Jézus. A kicsi, az ember hordozza a nagyot, a Teremtőt. Őbenne vannak a szentek, akik egyszerű, földi életet éltek, de valamiképpen Istent hordozták. Tehát Istenben vannak. Végül ebben a matrjoska babában van egy angyal, az Isten követe. Tőle és hozzá tartanak, benne és belőle vannak a dolgok.
Ez egy paradoxon. Látszat-ellentét. A létezés azonban tele van ilyen érthetetlen résekkel. Látszólag ellentmondanak az ésszerűségnek, valójában csak másként beszélnek ugyanarról az egyetlen valóságról. Platón megkérdezte: „Hogyan kereshetjük a számunkra ismeretlen igazságot? Ha nem ismerjük, nem tudjuk, hol keressük, s ha megtaláltuk, nem tudhatjuk, hogy ez-e az, amit kerestünk.” Az efféle állítások arra mutatnak, hogy az életet a maga teljes valójában sem megérteni, sem kifejezni nem tudjuk.
Ha közelebb szeretnénk jutni a végtelenhez, ki kell mondanunk, hogy képtelenek vagyunk elgondolni Istent. Épp a tudatlanság beismerése rejti magában azt a tudást, amellyel mégis képes lehet az ember a végtelenségét megérinteni.
János evangéliuma paradoxonok sorozatával kezdődik:
A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. … de akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; utánam jön, aki előbb lett…
Lelkünket a lehetetlen megértés felé terelik ezek a szavak. Arra, hogy a világot inkább szemléljük. A paradoxonok mosolyra indítanak: Létezik az ellentéteken túli világ! Itt van már, és minden arra tart.
2026. január 4. – Karácsony utáni 2. vasárnap
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. Jn 1,1-18
