Számolok Istennel

Nem könnyű számolni Istennel. Csupán jó kis szójátéknak tűnt, amikor megjelent könyvecském ezzel a címmel: Számolok Istennel. De az életben kiderült, hogy Istennek sok minden…

Nem könnyű számolni Istennel. Csupán jó kis szójátéknak tűnt, amikor megjelent könyvecském ezzel a címmel: Számolok Istennel. De az életben kiderült, hogy Istennek sok minden 0, ami nekem sok, és hogy neki minden alapvetően EGY.
Szeretjük a nagy számokat. De jó lenne ezer, millió… rózsából is! Pedig a számok valójában arányok. Mi azt hisszük erről a látható világról, hogy objektív valóság. Az egyik ház nagy, a másik kicsi. Öt kis árpakenyér kevés. Ötezer ember az sok. Tizenkét tele kosár kevés ennyi embernek, de maradékként rengeteg. Valójában az Én mindig több, mint az Enyém. Az élet voltaképpen arány, vagy aránytalanság.
Az első aránytalanság, amit megélünk az, hogy “nem elég”. A pici gyerek kezében három babával elveszi testvére játékát, és azt mondja: enyém. Meghúzza a határvonalakat, igyekszik a lehető legnagyobb arányt kiharcolni a maga számára. Ez a “nem elég”- érzés végig kíséri az életünket. Nincs elég idő. Nincs elég erő. Nincs elég pénz. Nincs elég ember. Nincs elég lehetőség. Napról napra szembesülünk ezekkel a képtelenség érzésekkel. Ez az érzés jele az élet kibillenésének.
Az ősbűn él bennünk, amikor nem egységnek látjuk az életet, hanem soknak és kevésnek. Pedig egy kisgyerek adománya betöltötte azt a hiányt, ami egyszer Jézus mellett keletkezett. A fizikai életben is látunk számos példát arra, hogy például egy bivalyerős ember se tudna megtartani valamit, de egy jól elhelyezett kis ék igen. A jó arány oldja meg az életet és nem a mennyiség. Ezért nekünk nincs más dolgunk ezen a földön, minthogy a magunk arányos viszonyát megtaláljuk Istennel és az emberekkel. Akkor megláthatjuk, hogy nincs sok és kevés, hanem ezek kiegészítik egymást, és a teljességre törekszenek bennünk is, és egymás között is.
Életünk folyamán tanulgatjuk, hogy a különbségek nem arra szolgálnak, hogy egymással versenyezzenek, hanem hogy egymást kiegészítsék. Mert Isten igazából azért alkotta megszámlálhatónak ezt a világot, hogy megtanuljuk a különbségeket az egység részeként látni.
A mi életünk is egy rész Isten tenyerében.
József Attila versénél jobban nehéz ezt megfogalmazni:
“Tanultátok-e a számokat?
Bizony számok az emberek is,
Mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
És csudálkozik módfölött az irka,
Hogy mindegyik csak magára gondol,
Különb akar lenni a többinél
S oktalanul külön hatványozódik,
Pedig csinálhatja a végtelenségig,
Az 1 ilyformán mindig 1 marad
És nem szoroz az 1 és nem is oszt.
Vegyetek erőt magatokon
És legelőször is
A legegyszerűbb dologhoz lássatok –
Adódjatok össze,
Hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.”
2022. június 19. – Úrnapja
Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.
A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk.” „Ti adjatok nekik enni” – válaszolta. „Csak öt kenyerünk és két halunk van – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek.” Mintegy ötezer férfi volt ott.
Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban.” Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze
Lk 9,11b-17
Kép: Emmanuelle Moureaux: Szám-erdő

Similar Posts