Kiket veszünk észre?

Állítólag egyszer régen egy görög király a delphoi jóshoz fordult egy bizonyos ügyben. (Hamvas Bélánál olvassuk.) A jós elmondta válaszát, de a király kételkedett benne,…

Állítólag egyszer régen egy görög király a delphoi jóshoz fordult egy bizonyos ügyben. (Hamvas Bélánál olvassuk.) A jós elmondta válaszát, de a király kételkedett benne, ezért visszaüzent a jósnak. „Nem hiszem, amit mondasz, csak akkor, ha megmondod, mit csinálok most.” A válasz-üzenet a következő volt: a király a szobájában van, és eszik. A jós könnyen kitalálta ezt, hiszen, aki kételkedik, aki magát őrli, aki nem hisz, az egyedül van, és magával törődik.
Van egy, a lelkünk mélyéig hatoló erő, amely azt súgja nekünk: te vagy. Magad vagy, és ne higgy senkinek. Törődj önmagaddal. Ez az erő bezár, ez az erő elfordít a napfénytől és lefele húz.
Jézus sokszor találkozott a farizeusokkal. Általában dühös lett tőlük. Ennek oka a minden embert magába záró ördögi körzés volt, a képmutatás.
Valószínűleg most is a düh kerülgette Jézust, mert látta a sok embert, aki úgy dobja a pénzt a perselybe, hogy lássa mindenki. De keresett egy másik képet, amely mélyebbre viszi, és a szíve tápláléka lehet. Megtalálta. Teljes figyelmét arra a képre koncentrálta, amit mások meg sem láttak. Arra, aki hitt. Volt egyetlen magányos asszony, aki tiszta szívvel adta oda önmagát, így ment a perselyhez. „Vigyázz, hogy világosat gondolsz, avagy sötétet, mert amit gondolsz azt megteremtetted.” (Weöres Sándor) Jézus erre a teremtő tettre készült, amikor nézte a perselyhez menő embereket.
Ez az asszony talán elment ezen a napon dolgozni, és rájött, hogy egy sor özvegyasszony van, aki ma nem tudta ezt megtenni. Sokan vannak, akik ezerszer nyomorultabbak nála, hiszen ő nem éhes. Talán kitisztult a látása. Rájött, hogy az Isten az élet, tőle kapunk mindent, és nem kell félnie. Egyszerre eldobta azt az összes vacogást, ami minket is jellemez: jaj, mi lesz holnap, hogy fogok megélni, mit fogok enni, hol lakom, és csak úgy, bedobta a teljes napszámát.
Kérdés, vajon észre vesszük-e az ilyesmit magunk körül? Merthogy a farizeusokat észrevesszük az egészen biztos. Vannak titkos emberek, akik mellettünk hajolnak le, és csendben elhagyják ennek a világnak a rendjét, ahol a nagyhal megeszi a kishalat. Kilépnek szobájukból, nem esznek, hanem Istenre bíznak mindent. Nem mondják magukról, hogy most sokat adok, vagy keveset. Teljesen mindegy. Csak úgy teszik a dolgukat.
2021. november 7. – Évközi 32. vasárnap
Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.”
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be. Erre magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.”
Mk 12,38-44
Kép: Ferapontov kolostor, Oroszország
Nem érhető el leírás a fényképhez.

Similar Posts