Szent Benedek napjára

„Nincs olyan védett hely a világban vagy templomainkban, ahol kereszténynek lehetne lenni. Ez egy új korszak.” [1]

Rod Dreher: Szent Benedek válaszútján (Osiris, MCC 2021.)

Remek könyvre bukkantam, amely reális és mégis reményteli módon beszél az egyházról, a társadalom válságáról. Rod Dreher: Szent Benedek válaszútján. A könyv kulturális kerete Amerika, hiszen USA egyik konzervatív politikai újságíróját olvashatjuk, mégis könnyen magunkra ismerhetünk. Párhuzamba állítja szent Benedek életpályáját a mai fiatalokéval. Akkor is utazgattak és tanulgattak az emberek. Benedek kortársaival együtt Rómában tisztviselőnek tanult. Valami egészen más történt azonban. Benedek annyira megdöbbent Róma erkölcsi állapotán, hogy hátat fordított ennek a világnak. Szerzetes lett. Ahogyan Rod Dreher írja, akkor a vizigótok dúlták fel Rómát, ma kopják helyett okostelefonokkal felfegyverkezve jelennek meg barbárjaink. De a kérdés ugyanaz: Ki tud-e vonulni Babilonból Krisztus népe? Felismeri-e, hogy a politika nem fogja megmenteni?
1810-ben bezárták azt a kolostort, amely szent Benedek születése helyén, Norciában állt. 2000 decemberében egy maroknyi, többnyire Amerikából ideérkezett bencés újra kinyitotta ezt a kaput. Egy nagy igent és egy nagy nemet szeretnének életükkel kimondani. Igent, hiszen felújítják ezt a szent helyet, és nemet, mert a cseppfolyós, sodródó modernitásra nemet mondanak. Azért tartják fontosnak a sokszáz éves Regulát, mert ez csatornázza az ember spirituális energiáit. Benedek követői a mindennapi életben akarják megtalálni Istent. Rendet keresnek. Szemben a modern világgal, amelynek fő meghatározó vonása a rendetlenség.[2] A rend nem törvényről és fegyelemről szól, hanem arról, hogy szokássá váljon az erény.[3] Rod Dreher szerint a munka az az emberi tevékenység, amit igazán át kellene ma gondolnunk. A munkamániás modern Amerikában elveszítik az emberek hivatásuk igazi értelmét. Benedek Regulájának egyik legfontosabb tanulsága, hogy a munkát csakis Isten alatt, ajándékaként lehet értelmezni. Ha öncél, akkor nem lesz határa. A szerző szerint el kell tudnunk fogadni, ha meggyőződésünk miatt kitessékelnek munkahelyeinkről. Határt kel szabnunk érvényesülési törekvéseinknek.

Szent Benedek Regulája olyan, mint egy edzési, képzési kézikönyv. A szerzetesek visszautasítják a kényelmet. A testüket-lelküket arra nevelik, hogy Istent folytonosan saját maguk fölé helyezzék. Pedig mostanság Nyugaton azonban a vallástól is kényelmet várunk. „Túl sok egyházközségünk működik vallásos vakolattal ellátott szekuláris szórakoztatóközpontként.”[4] A templomban is turisták vagyunk. Benedek az élet különböző síkjait: a munkát, az imádságot, a stabilitást, a közösséget együtt látja. A fegyelem éppen ezért nem előírás elsősorban, hanem a szeretet tette.[5] A monostor egyik tagja, Francis testvér így fogalmazott: Ha egy közösség túl lazára veszi fegyelmét, föl fog bomlani. Ha azonban túl merev, megőrjíti az embereket.”[6]

Rod Dreher egy újfajta keresztény közéletet szeretne. Úgy véli, az ismerős társadalmi fogalmak meghaltak. Ma nagy kérdés, Krisztus követőjeként hova kell állnunk? Válasza nem lesz kielégítő azok számára, akik egyenlőségjelet tesznek egy imádkozó Republikánus Párt és az egyház közé. Politikai értelemben otthontalanokká lettek Amerikában azok, akik még 2016 előtt kényelmesen és jó öntudattal mentek el szavazni. Szent Benedek válaszútjának keresése új politizálásra szólít – írja. A politikai hatalom nem erkölcsi fertőtlenítőszer.[7] Rod Dreher kérdése: Mikor ront meg bennünket a cinkosság? A hithű konzervatív keresztények nem bízhatnak gondolkodás nélkül a politizálás elmúlt harminc év alatt megtanult mintáiban. [8]

Olyan életformákra van szükség, amelyek megerősítik az „idegenlét”, „száműzöttség” érzését, és ennek a létállapotnak mély bibliai alapja van. El kell sajátítanunk a kisebbségi létezés érzületét. Hiszen az egyház földi pályája nem a politikai sikerről szól, hanem a hűségről.[9] Politikaellenes politizálásra buzdít Rod Dreher. Társadalmunk és kultúránk bajait a szokásos politika meg nem javítja – mondja.[10]  „Semmiféle politikai választás sem fogja föltartóztatni vagy visszafordítani azokat a mélyreható kulturális erőket, a melyek századok óta Nyugat Istenétől történő elválasztásán dolgoznak… Ha föladjuk abba vetett hitünket, hogy az Amerikai Birodalom sorsa a mi kezünkben van, ezáltal felszabadulunk arra, hogy saját kis megyéinkben Isten országáért munkálkodjunk.”[11]

A jövőbe vezető út az, ha felfedezzük a múltat. „Ha a norciai szerzetesek nap mint nap új világra ébrednének, s kósza ötleteik alapján határoznák meg közös életük irányát, a közösség szétesnék, vagy legalábbis megszűnne keresztény szerzeteseket formáló közösség lenni.”[12]

A jövőbe vezető út a liturgia felfedezése. A bevásárlóközpontok szekuláris liturgiáját úgy tervezték, hogy az üzletbe lépve bizonyos vágyakat gerjesszenek és tápláljanak. Az is egy szertartás. A keresztény liturgia az Istennel való közösség vágyára épül. Újra és újra emlékeztet minket arra a történetre, amihez tartozunk.[13] Nem az a kérdés tehát, hogy alakít e a liturgia, hanem hogy melyik liturgia alakít minket. Rod Dreher számos lelkésszel beszélgetett, akiknek elege lett a kortárs istentiszteletekből, amelyek manipulálnak és szórakoztatni akarnak. „S ámbár a liturgia önmagában nem elegendő, egy olyan egyház, amelyik elhanyagolja a testi részvételt az istentiszteleten, ahogy Amerika halad előre a kereszténység utáni korszak felé, egyre nehezebben fogja találni, hogy istentiszteletein vasárnap reggel testileg részt vegyenek.”[14]

A jövőbe vezető út a szépség útja is egyben. Rod Dreher szerint a mai evangelizáció lényege, hogy az emberek átélhetik a szépséget és a jóságot. Abba kellene hagynunk a világ szájaíze szerint való gondolkodást – kéri olvasóitól. Nonkonformizmusra szólít fel a könyv egyik címével is: Ne féljünk a saját utunkat járni! Legyen minden család házi monostor! Ez az online tér korlátozását is jelenti. G.K. Chestertont is idézi: Egy döglött dolgot magával sodor az ár, viszont csakis az eleven élőlény megy vele szemben.[15]

A jövő útja, ha az egyházakon túlmutató kapcsolatokat építünk. Mostanában egyfajta szövetkezés az ökumené. „Ökumenizmus a lövészárokban” – ahogyan írja. Különféle szociáletikai célokért szerveződünk, és ez fontos is. Ugyanakkor „az ideológia az örömteli közösség ellensége”. [16]

Rod Dreher a jövő útjának megtalálásában kiemelt szerepet talált az oktatás számára. Ugyanis a modern-barbár világ egyik alapja, hogy a tanításban szétválasztották az erényt és az oktatást. A barbárok történelmi emlékezet nélküli emberek. Radikális kortársságot jelent ez a létmód.

Végkövetkeztetései között szerepel ez a kép: Vannak idők, amikor óvnunk kell a vetőmagot.

A könyv egy nagyon különleges tapasztalattal zárul. Földrengés volt 2016-ban. Az első rengéskor éjszakai imádságot mondtak éppen. Kimentek a főtérre imádkozni. Később felköltöztek a városon kívüli tanyára. Október 30-án a legerősebb földrengés csapott le rájuk. A 14. századi bazilika darabjaira hullott. A kereszt szabályosan leesett a tetejéről. Azt mondták a szerzetesek, hogy két hónapon keresztül készítette fel őket Isten arra, hogy védőszentjük temploma összerombolódik. Nemrég építkeztek, most kezdhették újra. De semmi elkeseredés. A katasztrófát elmélyültebb életszentségre és önfeláldozásra szóló felhívásként fogták fel. Szent Benedek útját választották és választják, hogy növekedjen ellenállóképességük, és kibírják a nehéz időket is.

 

 

[1] Ephraim Radner, a fenti mű 32. oldala: No safe place exept hope, https://covenant.livingchurch.org/2016/07/29/no-safe-place-except-hope-a-scriptural-response-to-the-anthropocene/

[2] Rod Dreher: Szent Benedek válaszútján (Budapest, Osiris – MCC, 2021.) 88.old.

[3] Id. mű 92.old.

[4] Id. mű 154. old.

[5] Id. mű 107.old.

[6] Id. mű 114.old.

[7] Id. mű 124.old.

[8] Id. mű 126.old.

[9] Id. mű 133.old.

[10] Id. mű 145.old.

[11] Id. mű 149. old.

[12] Id. mű 155. old.

[13] Id. mű 163.old

[14] Id. mű 180. old.

[15] Id. mű 247. old.

[16] Id. mű 203. old