Ott kezdődött, hogy két ember egymásra nézett, belecsaptak egymás kezébe, és az úgy volt. Aztán jött a papírmunka, meg a bíróság. Azóta az egy kettéhasadásának szövevényében tengődünk, mivel a jog a kettős világlátás minősített terepe. Mert vagy neked van igazad, és a bíró engem ment fel, vagy nekem, és akkor te mész: te vagy én. Amikor úgy ezerötszáz-kétezer éve a keresztény teológia „házasságot kötött” a római joggal, a történet minden jó oldala mellett az is megtörtént, hogy a világot a jog hasadtságában kezdte értelmezni, és ma már látjuk, végképp a szabályozottság csapdahelyzetébe került. Akkor szabad-e? És mi van, ha nem szabad? A szabadság hatodik alparagrafusa mit mond most?
A kettősség, a dualitás világában soha nem lehetünk igazán emberek. Mi nem tudunk az egység szabadságán túl létezni, mint hal sem víz nélkül. Mi úgy tudunk élni, mint gyermek anyja ölében, vagy mint asszony férje mellett, vagy mint férj felesége karjában, mert akkor megéljük a szeretet egységét és szabadságát. De hát mit tegyen az ember, aki éppen válik? Mit csináljunk, ha naponta kurkásznunk kell a jogszabályok al-lábjegyzeteit is? Nem tudom. A kelepcébe esett világunk csak a szakralitás egységében találhat megnyugvásra újra. Teljesen mindegy, hogy ki hasogatja ketté azt a szőrszálat, nem segít semmit, csak tovább ront mindent. Azt látom, hogy Jézus az akkori szőrszálvagdosók számára egy paradox képet hoz: a gügyögő kisgyermeket állítja példának. Csak és kizárólag egy másik dimenzióban tudjuk megoldani életünk legnagyobb kérdését: a szeretet és a szabadság egységét. Ugorj hát egy nagyot, és engedd el szőrszálaidat! Keress egy gyermek-tekintetet, és merülj el benne! Lépj ki a kettősség világából az Egyetlen Egybe!
2024. október 6. – Évközi 27. vasárnap
Abban az időben: A farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.” Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.” Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta ezt, megharagudott, és ezt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda.” Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket. Mk 10,2-16
Kép: Saint-Pierre templom – Aulnay / Franciaország