Vakok vagyunk

Nemrég a mellkasom körül megjelent valamilyen fájdalom. Ilyenkor az ember először figyeli, aztán utánanéz, kérdezget. Így történt az, hogy egy orvos barátom azt mondta, szerinte…

Nemrég a mellkasom körül megjelent valamilyen fájdalom. Ilyenkor az ember először figyeli, aztán utánanéz, kérdezget. Így történt az, hogy egy orvos barátom azt mondta, szerinte refluxom van. Irány vizsgálatokra! Gondoltam, előbb elkezdek diétázni, és lássatok csodát, el is múlt. Pár héttel később újra valamilyen furcsa fájdalmat észleltem. Megint megpróbáltam a legkülönfélébb diétákat. Újra telefonbeszélgetés: Vajon nem a gerincedből sugárzik ez előre? Attól az órától kezdve nem a mellkasomnál, hanem a hátam közepénél érzek fájdalmat. Elkezdtem tornáztatni!
Leginkább saját magamon döbbentem meg. Nem az a típus vagyok, akit könnyű megvezetni – ezt gondoltam magamról. És mégis milyen erősen irányít az agyam mély valósága, amiről nem is tudok! Tényleg agyban dőlnek el a dolgok!
Jézus názáreti látogatása az egyik legerősebb történet arra, hogy ezt a valóságot megértsük. “Ki ez az ember?” – kérdezgették. “A csodatevő!” Jézus igyekezett tetteivel kipárnázni a megértés székét. A názáretiek mégsem ültek bele. Hiszen mást láttak: Ő valakinek a valakije. Előképeik, prekoncepciójuk valósult meg. „Jézus a mi kutyánk kölyke. Menjen vissza a biztonságos megértési keretek közé! Nem lehet így gondolkodni. Itt nőttünk fel, itt így működnek a dolgok!”
Megsértődnek. Mert Jézus egész létével a szabad életre hívja őket, tehát ki kellene lépniük saját maguk által gyártott kereteikből. Ez azonban mindent megkérdőjelez. Nincs más útja a tiltakozó léleknek, minthogy megsértődjék, és ettől a pillanattól kezdve nem lát, nem hall, süket, néma és vak marad. Az érzelmek vezérlik. Milliószor megtörtént ez már a földön. Az ember saját magát teszi vakká azáltal, hogy fél a szabadságtól.
Ha azonban szeretnénk megérteni Jézust, egyetlen lehetőségünk, hogy kilépünk megértési terünkből. Hogy Ő kérdéseivel oda is bevilágíthasson, ahol sikoltani volna kedvünk! Különben fájdalmas eredménye lesz annak, hogy saját magunkról, saját szabad gondolatainkról lemondunk: betegek maradunk. Jézus betegség-metaforája megvalósult Názáretben. A csoda nem tudott megtörténni. Az agyuk parancsa fájdalmat diktált talán a gyomruk, talán a hátuk számára. De nem vették észre azt, hogy valójában mi történik velük!
Ismerek egy mesét, amely nagyon kedvesen ír erről a jelenségről Moha bácsi meséi között. Egy cirkuszról szól. Mivel nem azt tették a kis törpék, amit szívük jobbik része diktált, nem tudtak igazán jelen lenni a cirkuszban, és megvezették őket. Moha bácsi jó tanárként visszakísérte őket értelmük és szívük egységébe. (A mese: Itt olvasható)
Názáretben maradt a régi kör – ezt mutatja a kép az elsötétült nap köré gyűlt látni nem akarókról: orvos, gyógyítsd meg magad! Maradt az életállapot, amikor nem látom meg az orvosban az embert, magamban a gondolkodó lényt, a betegségben az átmeneti és döntésre hívó időszakot, és az utat sem, amely ebből a látható világból a láthatatlanba vezet.
2022. január 23. – Évközi 3. vasárnap, Isten Igéjének vasárnapja
Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki. Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez? Ő pedig így szólt hozzájuk: Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban! Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában.
(Kép: fr. Sieger Köder pap-festő)
Nem érhető el leírás a fényképhez.

Similar Posts