2002-12-04

Fekete Ágnes: Áldás, békesség! Szeretettel köszöntöm a hallgatókat, Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják.

Ádvent van és ilyenkor zsúfolásig megtelt kirakatok mellett a várakozásnak éppen a lényegét felejtjük el. Azt, hogy befelé forduljunk, megtanuljunk ne a kívánságainkkal, hanem a hiányainkkal élni.

Műsoraink után számos telefonhívást kapunk. Hallgatóink sok kérdést és kétséget tárnak elénk, amire jobbára azt tudjuk csak mondani: Imádkozom önért. De, vajon olyan kicsiny dolog ez? Amikor éveken át egyedül karácsonyoztam, nagy erőt adott nekem az a tudat, hogy imádságban együtt vagyok sokakkal. Ezért ebben az évben mindazokat, akik talán már nem tudnak mást adni, de akikkel láthatatlan módon együtt vagyunk a rádiókészülék mellett, arra kérünk, hogy írjanak nekünk egy lapot címünkre: 1146 Budapest, Abonyi u. 21. Válaszként egy imádságot és egy áhítatot küldünk el, amelyet majd karácsonykor együtt mondhatunk el sokakért. Amikor esténként kicsiny gyermekeinkkel szinte összebújunk és úgy imádkozunk, szavak nélkül is megértik, mit jelent az Istennel való kapcsolat. Tapasztalható, lelki egészségünket is erősítjük vele. Most az imádság hatásairól Bagdy Emőke pszichológus fog beszélni.

Bagdy Emőke: Advent idején mindannyian várakozó reménységre állítjuk a lelkünket. És, ez a várakozás az imában óriási lelki energiákat szabadíthat fel. Visszaidézem mindnyájunk számára az örök üzenetet: Szüntelenül imádkozzatok! Idézném a Bibliából: "Kérjetek és megadatik Néktek.." Hogy vagyunk az imával? Olyan nagyon fontos gondolatokat üzen erről a pszichológia. A mi keresztyén kultúránkban az ima szerves része a mindennapjainknak. De, nem tudunk róla, hogy milyen csodálatos szervezeti folyamatokat gerjesztünk általa. Olyanokat, amik a testi egészségünket is szolgálják, a lelki erőnlétünket is növelik. Nos, hogy lehetséges ez? Miben áll az imának ez a rendező, erősítő, energizáló, gyógyító hatása? Miközben mi kérünk, már a kérés közben megadatik nékünk bizonyos belső rendeződés? Azt tanítja ma a pszichológia, hogy ha egy lelki problémát, feszültséget, bánatot, gondot kimondasz, tudatosítasz, az már a megoldódás irányába viszi a dolgot. És, hogy ártalmas, ami tudattalan. Mi! ért? Azért, mert, amit soha nem mondok ki, magamban hordok, azt az érzelmeket, indulatokat megkötő emléket, bánatot, gondot a jobb agyfélteke gondozza, ami időtlen. Nincs időfogalma a jobb agyféltekének.Vagyis, ami ott van, az örökkévaló. No, most, amit a bal agyféltekébe áthozok, amit tudatosítok, amikor kimondom, már belehelyezem az időbe. Tehát az idő részévé teszem és amit ma elmondok, az holnap már relatíve a múlt, egy hónap múlva már biztos, hogy távolságba kerül. De, ha nem mondom ki, akkor örök időkre, míg ki nem mondom, ott feszíti a tudatomat, mégpedig olyan területeken, ami nem a tudatos tudat területe, hanem ahonnan a hangulataim, a mindennapos közérzetem meghatározó töltéseit kapom. Pl. gondoljuk el és vegyük azt az egyszerű példát, ott van beszorulva, megrekedve, ki nem mondva mennyi bánat, gond, feszültség és ez mind-mind naponta beleadja a maga méregadagjait a közérzetembe és egyáltalán, a hangulatomba. Ezért kell kimondani. Ha kimondjuk, amit tudatosítunk, az belekerül az időbe és így letehetjük és miközben rábízzuk a teremtőre és segítséget kérünk, eközben valóban rábízzuk arra a csodálatosan gyógyító időre is, ami egy időtávlatba viszi. Egy nagyon fontos dolog, ha egy picit alacsonyabb szintre megyünk az érzelmi tudat irányába. A jobb agyfélteke felé, ahonnan épp ezek az előbb említett hangulati, közérzeti benyomások jönnek. Ez a tudat valami csodálatos dologra képes: befelé figyel, nem kifelé és úgy mozgatja a szervi folyamatokat, mint a marionett. El tudjuk képzelni, lenn vannak a szervek és a jobb agyfélteke, az érzelmi tudat a nagy mozgató. Figyeljünk föl rá, hogy amikor a gondolatainkkal befelé indulunk – úgy nevezzük ezt, hogy belső koncentráció – , ha behunyt szemmel, teljes belső jelenléttel bemegyünk ebbe a bizonyos érzelmi tudat világába – és ezt tesszük az ima során. Általában behunyjuk a szemünket, de nagyon befelé a gondolatainkra figyelünk, mindarra, amit a mennyei Atyára bízunk! ilyenkor. Éppen és csak ilyenkor tud a jobb agyfélteke egészen csodálatos, gyógyító, oldó, felszabadító, szorongáscsökkentő hatásokat üzenni és ezt megindítja a test és a vegetatív idegrendszer felé. Az ima tehát befelé, lefelé a testünk felé is old, gyógyít, rendez és olyan hatásokat ér el, amit nem tudom hány idegnyugtató sem tudna, amely kémiai kényszerzubbony, ha meggondoljuk, itt pedig természetes oldódások következnek be. A szervezet a maga belső lehetőségei szerint felszabadít és megszabadít a feszültségektől és újraépíti a jobb agyfélteke azt benn, amit lerombolt, szétzúzott a kín, összerendezi, amit összezilált a fájdalom, aggódás. Úgy gondold el, hogy ebben a folyamatban a test szolgai engedelmességgel követi, amit az érzelmi tudat üzen: a képzeleti tevékenység, a szemléletes gondolkodás. Így nevezi ezt az én pszichológiai tudományom a maga műnyelvén. Közvetlenül teremt a testben változásokat és ebben a lelkiállapotban – és itt jön a különleges ajándék – olyan erőre kap az immunrendszerünk, hogy a szervezet saját fájdalomcsökkentő és örömhormonjait is aktivizálja. Az ima, miközben mentálisan, lelkileg felszabadulás, megtisztulás és miközben leteszem mindazt, ami a belső gond, eközben az immunrendszert is aktivizálja, ami megcsinálja a szervezeti "nagytakarítást". A harmadik dolog a testi működési szinten, a kisiklott pályán, rosszul működő automatizmusok, a meghibásodott programok, az ilyen fölső parancsok révén újraszerveződnek. Minél inkább bennünk van ez a bizonyos, befelé forduló és egyben onnan felfelé, Isten felé forduló hit, bizalom, reménység és a jóvá fordulás várása, annál biztosabb, hogy lefelé is a szervezetben is végbemegy, a testben automatikusan megtörténik a változás, az újrarendeződés. A függőleges tengely, miként a Szent Kereszt, melynek az ég felé mutató irányára emeljük bizakodó tekintetünket, látod, valóban megoldást, megoldódást hoz.

Fekete Ágnes: Az imádság valóságos gyógyító hatásáról szól következő riportunk. A Kiskunhalasi Gyülekezetben egy úgynevezett RÉVÉSZ központot hoztak létre, amelyben szakemberek segítik egyházi intézményeinkben, az egész országban a fogyatékossággal élő gyermekek oktatását. Maruzsenszki Ernát, az intézmény vezetőjét hallják, akinek hitvallása, hogy a szeretet valódi gyógyító erő.

Maruzsenszki Erna: Szeretnénk magunkénak érezni azt a feladatot, hogy a református közoktatási intézmények a diakoniai elveink miatt integráljanak fogyatékos gyermekeket.

Fekete Ágnes: Ez most mindenütt egy nagy cél, hogy fogyatékosokat integrálni kellene. Valamilyen szinten ez megvalósul.

Maruzsenszki Erna: Többet beszélünk róla, mint amennyi a valóságban megtud valósulni egyáltalán. A pedagógusok nincsenek felkészülve rá, a nem érintett szülők nincsenek felkészítve rá.

Fekete Ágnes: Akkor mit tud itt csinálni ez az otthon, ez a kis csoport?

Maruzsenszki Erna: Először is segítenünk kell a fenntartóknak. Ugyanis, az integráció nemcsak azon az egy pedagóguson múlik. Ezért van a céljaink között az országban, a református fenntartásban működő intézmények segítése. A két év alatt az derült ki igazából, hogy a pedagógusok az ún. más fogyatékosokkal kapcsolatos munkában látják a legnagyobb nehézségeiket. A viselkedészavaros gyerekeket, a diszlexiás gyerekeket, a diszgráfiás, diszkalkuliás gyerekeket.

Fekete Ágnes: Tehát kiderült, hogy ez egy probléma a pedagógusoknak, amihez valóban várnak segítséget.

Maruzsenszki Erna: A világból érkező összes információ azt bizonyítja, hogy a gyerekek 7-8-10%-a szenved ilyen tanulási, adaptációs problémával. Pont most készültünk egy olyan iskolába, ahol 16 kérdéses gyerekük van. Egy általános iskola és gimnáziumról van szó. Kimegyünk hárman-négyen a terepre, felmérjük ezeket a gyerekeket. Leülünk és átgondoljuk, hogy melyik gyereknek, melyik tantárgyon belül, milyen típusú oktathatósága van és milyen típusú számonkérési lehetősége van a tanárnak vagy az óvónőnek a gyerekkel szemben.

Fekete Ágnes: Tételezzük fel, hogy van egy vak gyerek. Hogyan segíti őt ez a szakszolgálat?

Maruzsenszki Erna: Ha egy vak gyereket integrál az óvodai csoport, akkor úgy érdemes elmenni kezet mosni és minden akcióra úgy érdemes indulni, hogy egymás vállára teszik a kezecskéjüket. A vak gyerek valahol a sor közepén van. Az ő vállát is fogják, meg ő is fogja a másik gyerek vállát. Ez igazából az egész csoportnak jó, mert jól tudják észlelni, hogy előtte és mögötte és sortartás. A vak gyerek viszont nem bukik fel.

Fekete Ágnes: Itt, emellett a szakszolgálat mellett működik is sérült gyermekeknek egy otthon.

Maruzsenszki Erna: A környék halmozottan sérült gyerekei jelentkeznek hozzánk. Sokszor kiderül, hogy a szülők pontosan a speciális gyerekük nevelése miatt nem tudnak munkát vállalni. Ez igen-igen megnehezíti a család anyagi helyzetét. Szeretnénk, hogy ha ez a közösség és a család közösen eljuttatná a fogyatékos gyerekeket oda, hogy minél kevésbé szoruljanak felnőtt korukban másokra. Szeretnénk az embereknek eljuttatni a szívébe és a fejébe azt a gondolatot, hogy Jézus érettük is van és az egyházunk érettük is van, és, hogy mennyire fontos az, hogy ne büntetésnek éljék meg a szenvedéseiket. Szeretnénk, hogy láthassák azt, hogy az egyházon belül másoknak is vannak szenvedéseik.

Fekete Ágnes: Itt egy fontos kulcsszó, hogy a legnagyobb gyógyító erő, a szeretet.

Maruzsenszki Erna: Más fejlesztő módszerek nagyon gyakran olyan rigid követelmények elé teszik a szülőket és a gyereket, magát. Én azt gondolom, hogy ha ezt a szenvedést megpróbáljuk legalább 80%-ban a szeretet nyelvére fordítani, a szeretettel együtt adagolni egyes foglalkozásokat, megtanítani a szülőket és a terapeutákat arra, hogy a szeretettel együtt ez hogyan működik, akkor minden terápia hatása halmozottan tud érvényesülni. Én ezt nemcsak hiszem, de tapasztalom is mióta dolgozunk.Egyik alkalommal bejött hozzánk egy anyuka és sírva mondta, hogy adjunk már neki ágyneműt, ha ez egy egyházi intézmény, mert őt elutasítják és sehol sem kaphat segélyt. Az anyuka maga is egy falábbal együtt élő fiatal és nagyon okos, szimpatikus asszonyka. Odafigyeltünk rá. Szeretetteljesen figyeltünk oda rá. Kiderült, hogy az ő 9 éves, nagyon súlyosan értelmileg akadályozott gyereke éjszakákon, heteken keresztül csak hány-hány és senki nem segíti őt abban, hogy megműtsék. Az evangélikus egyháztól kaptunk kölcsön egy autót, hogy őt Pécsre szállítsuk és megvizsgálják. Miután megvizsgálták és megműtötték, az a kisfiú már elkezdett járni. Az anyuka attól boldog, hogy az ő fia most már puszit ad neki és ez a kisfiú nevet, amikor bejön az intézménybe. Ezek az emberek – azt hiszem – egy icipicit köszönhetik azt is, hogy megmaradt a házasságuk, mert ezzel a borzasztó furcsa gyerekkel az ő életükben annyit veszekedett ez a két, amúgy nagyon-nagyon jó ember egymással. Ez a család, bár egy fizetésből élnek, a gyerekházunkat ellátta egy hűtőszekrénnyel, egy vadonatúj tűzhellyel, egy turmixgéppel. Olykor az apuka szalad és megjavítja a villanykapcsolót. Azt hiszem, hogy ilyen típusú szeretetre és fejlesztésre csak Jézussal együtt lehet képes az ember.

Fekete Ágnes: Az imádság és a szeretet az egész életet is képes átívelni és megtartani. A lepramisszió megalapítója, a templomépítő, a fiatalok között fáradhatatlanul dolgozó Dobos Károlyt 100 éve tartja. Vasárnap ünneplik születésnapját. A százéves Károly bácsit és fiát Dobos Ágostont hallják.

Dobos Károly: 1928-tól 1938-ig országos református ifjúsági titkár, lelkész voltam a Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesülettel kapcsolatban. Nagy ünnepekben a második vasárnap Szabó Imre esperes rendszerint megkért igehirdetésre a Fasori Gyülekezetben. Amikor szó volt arról, hogy még egy lelkészt kell választani az új egyházi törvény szerint, akkor egyből meghívott a gyülekezet, hogy legyek Szabó Imre mellett a másodlelkész. 1952-ig ott működtem.

Fekete Ágnes: Akkor nagyon nehéz időszakban volt ott lelkész Károly bácsi.

Dobos Károly: Szabó Imrének is le kellett "önként" mondani a fasori papságról és elfogadni azt a kis gyülekezetet. Bereczky Albert mondta, hogy most veled is mit csináljak? Megfosszalak a palástodtól? Mondtam neki: Ezt már ne tegye, én kész vagyok Krisztust szolgálni, akárhol, csak hagyjon meg, ha lehet, a lelkészi működésemben. Akkor ő azt mondta, hogy "le fogsz menni Szank községbe". Ez egy nagyon szegény kisközség volt, egy pusztai gyülekezet. Móricgátuszta – egy szép napon ott találtam magam.

Fekete Ágnes: Én úgy hallottam, hogy egy ürüggyel távolították el. Május elsején kirakott egy fekete zászlót.

Dobos Károly: Az úgy volt, hogy május elseje előtt halt meg egy hűséges presbiterünk. Azért tettük ki a fekete zászlót. Ebből egy kis hazugsággal azt mondták, hogy én ezt tüntetésül tettem ki és így a közvélemény előtt befeketítettek bennünket. Elferdítettek tényeket, nem lehetett védekezni, mert a sajtó az ő kezükben volt teljes mértékben. Nagy tisztogatás volt, többeket kitelepítettek messze a Hortobágyra. Egy kis táskába rakhattak ruhát, amit vihettek magukkal, de bútort, mindent ott kellett hagyni. Nagy megpróbáltatás volt ez. Szabó Imrének a felesége csinált egy kis szervezést, hogy a kitelepített presbitereknek küldjön a gyülekezet élelmiszer csomagokat és amikor nagy volt az ínség, a gyülekezetnek a tagjai összeadtak, amit tudtak: élelmiszert és kis csomagokat küldtek a kitelepített, volt fasori presbitereknek. Mindez akkor főbenjáró bűn volt és mindig találtak valami ürügyet a kommunisták, hogy ezért meg azért el kell távolítani Budapestről. Csodálatosképpen Isten olyan nyugalmat adott a szívembe, amikor oda lekerültünk Szank – Móricgátpusztára Meg tudtuk építeni Kis Móricgátpusztai Templomot. Ha így visszanézek, látom csodálatosan, hogy Isten hogy használt fel.

Dobos Ágoston: Felkeresték édesapámat a régi barátai KIE -s barátai is és ebből indult azután az összeesküvésre irányuló előkészület című per és eljárás 1967-ben.

Fekete Ágnes: Mi volt ez pontosan?

Dobos Ágoston: Ebben a perben letartóztatták Kovács Bálintot, Batiz Dénest, Bugászky Mátyást és ebbe a perbe sok embert bevontak. Édesapámat is, akit nem tartóztattak le, de be kellett járni kihallgatásokra, házkutatást tartottak, sok mindent összeszedtek, elvittek, részben visszaadtak, részben nem. A Történeti Hivataltól megkaptuk az anyagot, van vagy ezer oldal.

Fekete Ágnes: Mi lett ennek a pernek a vége?

Dobos Ágoston: Mérséklődött ez a súlyos vád. egyesületi joggal való visszaélésre és így a börtönben töltött fél évet beszámították, illetve annyira ítélték őket. Rádióadások is hírt adtak erről.

Fekete Ágnes: Károly bácsi is volt börtönben?

Dobos Ágoston: Nem. A Gyorskocsi utcába járt kihallgatásokra, mint sokan mások, köztük én is. Tanúként engem is kihallgattak Batiz Dénes ügyében, aki a mi bibliakörünknek volt a szervező-vezető presbitere a Baross téri Egyházközségben.

Fekete Ágnes: Itt az asztalon már rengeteg irat halmozódott fel, mind a Történeti Hivatalnak a feljegyzései.

Dobos Ágoston: Ez egy összefoglaló és értékelő jelentés Dr. Batiz Dénes és társai ügyében. "Szabadlábon terhelt." Ez 1967. augusztus 8. Valakit Debrecenben kihallgattak, hogy miért járt Pesten. Anyagbeszerző volt és kivel találkozott és találkozott-e Dobos Károllyal? Tehát ez nem ügynökjelentés. Viszont van olyan is, hogy Budapest 1983. március 10. jelentés. Rendőr százados jelenti, hogy "Otthon fedőnevű lakásban találkozót tartottam Kaposi fedőnevű személlyel, aki szóban az alábbiakról tájékoztatott. Lepramisszió tevékenységről felettesei tudnak, de megtartásra engedélyt nem kér." Tehát a rendőrség figyelemmel kísérte azt, hogy mi történik, még 1983-ban is. Van itt egy irat, amely szintén 1984-ről szól. Napi jelentés. "Dobos Károly nyugalmazott református lelkész aláírásokat gyűjt a Zsinati Tanácshoz benyújtandó beadványhoz. Ebben egy Soli Dea Gloria Emléktábla állítását, valamint volt tagok részére évenkénti összejövetel engedélyezését kéri. Intézkedés. Operatív lehetőségek felhasználásával akadályozzák az aláírásgyűjtést, valamint a tervezett megvalósítását. Mészáros Béláné rendőr alezredes, alosztályvezető. Az információ megbízható. Ellenőrzött. 1984. július 19."Van egy másik. "Postaforgalomból kiemeltük Dr. Kiss György feladóval ellátott Dobos Károly címére feladott levélküldeményt. " Erről szól a napi operatív jelentés.

Fekete Ágnes: Hogyan élték meg az 1960-70-80-as éveket?

Dobos Ágoston: Miután lezajlott ez a per – az mondjuk egy megkönnyebbülés volt. Eléggé igénybe vette a családot is. Tudták rólam a hivatalban, hisz ott is volt BM-összekötő. El is hangzott egy ilyen vezetői továbbképzésen – műszaki vezetője voltam egy telepnek – , hogy "Dobos elvtárs nagyon jól tudja, hogy nem lehet a MAHART vezérigazgatója vagy főmérnöke, viszont azokat a műszaki feladatokat, amiket kezel, azokat jól el tudja látni."

Fekete Ágnes: Közben ideült Károly bácsi is képeslapokkal, különböző újságokkal.

Dobos Károly: Ez a móricgátpusztai templom. Az egyetlen, amit a kommunisták toronnyal engedélyeztek épülni még. Isten az ügye vészen, viharon, ellenségen keresztül minden megy előre.

Fekete Ágnes: Most lesz Károly bácsi 100 éves december 8-án. Én úgy hallottam, hogy a mai napig tornázik. Igaz e ez?

Dobos Károly: Egy kis gyenge szobatorna…., de itt elég nagy kert van és az ad annyi szükséges mozgást, kis kertészkedés, nem tespedtem el és mind a mai napig itt vagyok. Bizonyságtevője annak, hogy érdemes Jézus Krisztus követőjének lenni már ifjú korunktól fogva. Ha most kezdeném az ifjúságomat, most sem találnék különb utat.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát a 90. Zsoltárból.

”Életünk ideje 70 esztendő, vagy ha több, 80 esztendő és nagyobb részük hiábavaló fáradság. Olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”

Advent van. Várakozunk. Várunk a karácsonyra, egy jó szóra, a mindennapira, a sor végére, a kórházi zárójelentésre, a buszra, a hazaérkezésre. Várásunkat még nehezebbé teszi, hogy az óra ketyegése hol lassítja, hol sietteti az idő múlását. Milyen érdekes, hogy az órák is hogy változtak a hosszú idők alatt. Régen napórával, a csillagok járása után a természetben tapasztalható lüktetéssel haladtunk az időben. Még semmi sem mozgott a szerkezetben. Az álló pálca a mozgó fényt mutatta. Miről tanított ez az óra? Arról, hogy mi itt élünk változatlanul, Isten pedig fent és teljesen tőle függ az életünk.Azután jött a homokóra. Egy adott mennyiségű porszem aláhull, ennyi az idő, ennyi az élet. Ennek az órának az üzenete az emberi élet valósága. Amikor mi várakozunk, nem a végtelenben helyezzük el vágyainkat. Bármennyire szeretjük elhessegetni a gondolatot, életünk egy véges hosszúság. Valahonnan jövünk és valahova megyünk. Életünk 70, vagy feljebb 80 esztendő. A homokszemek aláhullnak és nekünk nem az a dolgunk, hogy kézdörzsölve, rettegve számolgassuk: már ötven lehullt, már hatvan, jaj, jön az utolsó szem, hanem, hogy abban az időszakaszban, ami nekünk adatott, Isten végtelen szeretetét megéljük. De, nemcsak ez az élet. az ember felfedezte az óra szerkezetet, amely a hatos számrendszer szerint körbe-körbe jár. A ciklusok, az újraélt ünnepek, a vissza-visszatérő születésnapok, karácsonyok, mintha mindig felülírnák az előzőt. Az idő ilyen is. Az óra körbe-körbe jár, ismétel és tanulást szül bennünk. De, itt van egy újdonság, egy óraszülemény, ami teljesen felülírja az eddigi órák időszemléletét: a digitális óra. Mit beszél el ez a szerkezet? Azt sugallja, hogy a kiírt számok, mint a számlálógép – végtelenségig pörögnek. A számjegyek, mintha örök mozgásban lennének. Ez az óra mai korunk önámításáról szól. Ő az örök Isten, aki úgy jön el hozzánk, mint a jászolban fekvő csecsemő. A végtelen Isten, tökéletes szeretet a mi tökéletlenségünkben. Annyit tehetünk, hogy szállást adunk neki. "Jer hű szívembe hát, habár szegény e szállás, de mindörökre hálás."
Ámen