2005-05-04

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják. Elnézést kérek, sajnos ma ilyen rekedtesen fogok beszélni. Mintha ezek a pillanatok is jeleznék, hogy amire a testünk képes, az sok esetben eltér attól, ami a lelkünkben van. A következő csütörtök Jézus mennybemenetelének az ünnepe éppen erről beszél: nem csak Jézus teste lett láthatatlanná, hanem azzal, hogy átkerült a láthatatlan, isteni birodalomba, erre az átváltozásra nekünk is esélyt adott. Vannak emberek, akik különösen érzékenyek ezekre a titkokra. Az elmúlt héten a budapesti teológusok vendége volt Küllős Imola néprajztudós. Egy olyan kárpátaljai asszonyról beszélt, akiről azt mondta, próféta volt. Hallgassuk meg előadásának összegzését.

dr. Küllős Imola: Bodó Ferencné Borkó Mariska tiszaágteleki születésű asszony volt. Őróla egész véletlenül a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában találtam feljegyzéseket, néhány úgynevezett igéjét. Mint utóbb kiderült, ezek az igék egy nagyobb írásos műnek a részei, amit negyven éven keresztül írt, és "Lett szövetség" néven foglalt össze. Azért "lett", mert már minden meglett. "Az Újszövetségben, mint Fiú nyilvánulok, a "Lett szövetségben" Szentlélek által tanítok és szólok.", 1937 Húsvétjától kezdi hirdetni az igét, méghozzá saját házában, a küszöböt át se lépve. Később elhatározza, hogy csak péntekenként hirdeti az igét, több ezer ember ötven-száz kilométeres körzetből érkezik, és hallgatja őt. Utána megtiltják az összejöveteleket. A helybeli papság addig se nézte jó szemmel. A II. Világháború után, amikor Kárpátalja a Szovjetunió része lett, kifejezetten tiltott volt mindenfajta vallásos tevékenység és gyülekezés. Összeszedték Kárpátaljáról a tizenhat és negyvenöt év közötti férfiakat, majd az összes felekezet lelkészét. Tulajdonképpen egy etnocidium szenvedő alanyai lettek. A magukra maradt asszonyoknak hihetetlen nagy szükségük volt arra, hogy egy hiteles ember mondjon nekik valamit. Borkó Mariska próféciái, látásai a követőiben azt az érzést táplálták, hogy ennek a földrésznek nem lehet semmi baja, hiszen itt van közöttük egy próféta. A "Lett szövetségben" majdnem minden látomást a saját életükre tudtak vonatkoztatni. Némelyik ige három sor, némelyik egy oldal, ezeket ő éjjel cédulákra írta, majd másnap letisztázta egy füzetbe. A cédulák kézről-kézre jártak, és ez nagy kézirat másolási irodalmat teremtett, mert akik hallgatták őt, azok is mind leírták a saját füzetükbe. Ezeket a mondásokat az emberek, a saját életükre tudták visszaforgatni. Kívülállóként én nem értem meg. Él Dercenben – most már jóval hatvanon fölül lehet – egy nyomorék asszony, akinek megadatott az a kegyelem, hogy tudja magyarázni Mariska néni igéit. "Mert hát ott vótunk, és elbeszélte Mariska néném, hogy a katonaság le volt telepedve, ellepte az ágtelki meg a dobronyi határt! No, meg a harmadik világháború! Oszt akkor az Úr azért hárította el. Így voltunk vezettetve az Úrtúl, hogy tudtuk, hogy a történelem hol áll." Ez egy nagyon fontos mondat. Folklór ott van, ahol szükség van rá. A folklór az nem a paraszti nép hagyománya, hanem mindig a valahonnan való kiszorítottság eredménye, lenyomata. Az emberek akkor énekelnek, táncolnak, ha nincs tévé, rádió, ha az elit kultúrából kiszorulnak. Így van a népi vallásgyakorlással is. Amit a hivatalos liturgiától, a nagyon szekularizált vallásosságtól nem kap meg, megteremti magának.

Fekete Ágnes: Látszik, hogy valóban lelket akart önteni az emberekbe. Mintha azt akarták volna valahogy kikutatni, mi a pozitív.

dr. Küllős Imola: Igen. Pozitív személyiség volt, másrészt egyáltalán nem kímélte a korabeli egyházat sem. Persze az akkori egyház meghunyászkodott a szovjet rendszerben, nem is tudtak nagyon mást csinálni, papok nem is voltak. Ő nagyon gyakran a "lett szövetségben" olyan látomásokat lát, hogy a templom fala repedezett, a küszöböt és a templomhoz vezető utat ellepi a gyom, és neki kell ezt kitisztítani. Vissza a tiszta forrásokhoz! Ezen a területen a XVII. századi puritán pietista hagyományok megvoltak, a házi istentisztelet tartása, a Biblia magyarázás. Ez a lelkiségi mozgalom más vidékeken is élt, például Dél-Alföldön, csak nazarénusok lettek belőlük. Igét olvastak, együtt énekeltek – a szekták így alakultak ki. Mariska néni és a követői nagyon tiltakoztak az ellen, hogy ők nem szektások. Ők csak szeretnék azt csinálni, amire nekik szükségük van. Amikor találkoztam a nyolcvanas évek végén ezzel a paraliturgikus, protestáns, népi gyakorlattal, elkezdtem kérdezgetni, hogy van ez, mióta. Kiderült, hogy azok a lelkészek, akik szembe találták magukat ezzel a bensőséges imaélettel és paraszti vallásgyakorlattal, kétféleképpen viselkedtek. Az egyik, hogy teljesen elutasították, a másik, hogy azt mondták, ha ez az igény, akkor én többet látogatom a családokat, tartok családi istentiszteleteket. Akkor egyszeriben nem a "Lett szövetséget" fogják olvasni, hanem a Bibliát. Hangsúlyozták, Mariska nem babonáskodott, népi orvoslást nem végzett. Ő mentális törődést, lelkigondozást végzett. Hozzá kell tegyem, kegyességi irodalmuk sem volt, az emberek a saját dolgaikat másolgatták. A beregszászi kórházban a "Praxis pietatis"-t is másolgatták a parasztasszonyok. Létrejött egy, a kálvinizmusban nagyon ritka olyan narratív szöveganyag, ami csodálatos. Egy rész például versben van, amit az asszonyok nem érzékelnek. "Virágok, virágok, fehérek és kékek, Jézus szeretetéért adom ezt tenéked." A legegyszerűbb parasztasszonyok is olyan szépen tudnak imádkozni, hogy az imádkozáshoz egyébként hozzászokott fülnek is csodálatos. Megkérdeztem, honnan tudnak ilyen szépen imádkozni? És mondták, hangosan kell gyakorolni. "Gyerekeim, unokáim! Ó, de boldognak érzem magam lélekben, hogy kegyelemből, nem érdemből eljuthattam a teljes Szentháromság, egy örök, igaz Istennek Szent Igéjéhez. Ismét mondom, csak az ingyen kegyelem által, mint csonka- bonkát előállított, és asztalához ültetett. És táplál az éltető égi mannával, és a hitnek virágával." Halljuk, hogy a Károli Biblia nyelve, vagy az öreg Szikszai imádságos szövegei hogyan szűrődnek át, és lesznek népi szövegekké. Az asszonyok azt mesélték nekem, hogy elmentek hozzá, ő Bibliát nyitott, Igét olvasott, egyből felelt lelki problémáinkra. Akkor együtt imádkoztunk, beszélgettünk, és úgy mentünk haza, repültünk, mint a madarak.

Fekete Ágnes: Talán az egyházban ez egy női szerep, ami itt-ott fölvirágzik.

dr. Küllős Imola: Borkó Mariska tanítványai, vagy első hívei között voltak komoly presbiterek is. Azt mondták, igazat szól, a Bibliát szólja, nincs benne semmi kivetnivaló. Hivatalos egyházi hierarchiában a nők semmilyen módon nem tudnak bekerülni. De egy olyan közösségben, ahol nincsenek férfiak, és nőkre hárul a fizikai munka nagy része, teljesen természetes, hogy a férfiak helyett a nők veszik át a mentális vezető szerepet. Nota bene az hagyomány a paraszti gyakorlatban, hogy a nők tanítják imádkozni a gyerekeket, ők felelősek a gyerekek hitben való neveléséért.

Fekete Ágnes: Mint református embert, ez gondolom, megérintette valamilyen módon.

dr. Küllős Imola: Nagyon. Méltatlannak éreztem magam ahhoz, hogy egyszeriben elkezdték mondani a derceni asszonyok, hogy én vagyok az, aki "kitakarom ezeket az igéket". Hiszen nálam sokkal jobban ismerik a Bibliát, és sokkal nagyobb a hitük, mint az enyém – szégyen, gyalázat. Meg is kérdeztem Szigeti Jenőt, hogy van ez, ő mondta, hidd el, mindenkinek, minden nap meg kell küszködnie a hitéért, én is ezt teszem. Ők viszont egy olyan feltétlen, áradó, a protestantizmustól egy kicsit különböző, érzelem teli vallásosságot gyakorolnak, ami meglepi az embert.

Fekete Ágnes: Szűkebb határainkon túl vezet következő riport összeállításunk is. Egy nógrádi falu, Terény díszpolgárságot adományozott azoknak a felvidéki, erdélyi, délvidéki magyaroknak, akik valamiképpen kötődnek a faluhoz. Ezzel egy mozgalmat szeretnének elindítani Hódmezővásárhellyel együtt, melyben várják egyházunk segítségét is.

Sólyom Éva: Losoncról vagyok, Sólyom Évának hívnak, és az ottani református gyülekezetnek vagyok tagja. Ez a kis falu nagyon szép, nagyon megható ez a meghívás. Megmondom őszintén, hogy a decemberi népszavazás után semmi haragot nem szabad magunkban görgetni, mint a lavinát. El kell felejteni, és megy tovább az élet. Lerakjuk hibánkat a földre, és megyünk tovább. Nem lehet elítélni egész Magyarországot, mert itt is vannak jó emberek és rosszak, odaát is. Ott is vannak szlovákok, akikkel barátkozunk, össze tudunk ülni, mert ott élünk együtt. Vannak szlovák barátaim, akikkel bármikor összeülünk megbeszélni a dolgokat, és egyformán gondolkodunk. Szerintem az élet olyan, hogy a rosszat, meg a rossz embereket el kell hessegetnünk az útból, és úgy kell élnünk, hogy csak a jó maradjon meg.

Erdős Márta vagyok Fülekről. Tiszteletbeli polgárokká avat a terényi község minket, ezért jöttünk. Olyan jó érzés, hogy valahol, ha szimbolikusan is egy kicsit magyar állampolgárok lehetünk.

Fekete Ágnes: Egy emléklapot kapnak?

Sólyom Éva: Igen. Ez nagyon szép gondolat, ahhoz képest, hogy milyen kis falu ez. Az egész emlékház gyönyörű.

Fáy Dániel vagyok, Terény polgármestere. Református családból származom, édesapám református lelkész volt. A családdal építészként költöztünk ebbe a kis faluba, ahol nagyon sok szép régi épület van, és olyan értékek, amelyek nagyon sok helyen a felújítások során elvesztek. A történelemoktatás családunkban nem a tantermekben zajlott, nálunk az volt a hétköznapi esemény, hogy jöttek Erdélyből Budapestre hímzett írásos terítőket, párnákat árulni a széki, kalotaszegi asszonyok. Természetesen szállást is adtunk nekik. Volt, amikor hirtelen haza kellett költözni egy pár hétre építkezés miatt, ez akkor gondot okozott, mert erdélyiekkel volt tele a ház.

Fekete Ágnes: A falu is megértette ezt az üzenetet?

Fáy Dániel: A falu felelősség vállaló képessége óriási. A gyökereket nem szeretnék elfelejteni. Terény, két nemzetiségű falu, magyar és szlovák. Az, hogy valaki szavazati jogot kap arra, hogy a másik ember magyar, vagy nem, ez vitatható kérdés. Van nekünk egy testvér falunk, Apátújfalu. Az ottani polgármester, Jámbor László meghívásomra átjött, és elmondta, ha negatív végeredménnyel zárul a szavazás, akkor őket a szlovákiai szlovákok joggal mosolyogják meg.

Fekete Ágnes: Ez bekövetkezett?

Fáy Dániel: Sőt, megveregették a vállukat, hogy látjátok, a magyaroknak nem kelletek, de nekünk azért jók lesztek. Nyilván ennek kapcsán az erkölcsi törés sokkal nagyobb volt, mint amit a felszínen érzékelhettünk.

Fekete Ágnes: Mi lehet az oka, hogy itt megértették, hogy nem fogják az állásaikat elveszteni, pedig Magyarországon sokan féltek ettől?

Fáy Dániel: A tavaly május elsejei uniós csatlakozás óta eltelt félévben már átjöttek, akik itt akartak dolgozni, és el is veszítették az állásaikat azok, akik a határ menti gyárakban dolgoztak. Ezen túl voltunk. Azok kapták a pofont, akik eddig is otthon dolgoztak azért a környezetért, azokért az értékekért, amiket ott kint kell megőrizni, és ma is ezekért dolgoznak.

Fekete Ágnes: Itt végül is milyenek voltak a szavazati arányok?

Fáy Dániel: 70 százalék volt az igen szavazat a határon túli magyarok honosítási kérdésében, 48, 5 százalék a részvételi arány. Nekünk a kis falvakban rengeteg hátrányunk van. Lassan Magyarországon mi is kisebbségben vagyunk a falvakban. Ez a tiszteletbeli polgárság egy olyan kapcsolatrendszert tud elindítani, hogy a határon túli magyaroktól, akik kisebbségben élnek, őrzik a nyelvüket, az iskoláikat, nagyon sokat tanulhatunk. Ha más kistelepülések, falvak csatlakoznak ehhez a mozgalomhoz, akkor óriási kulturális tőkét kaphatnak.

Fekete Ágnes: Következő riportunk egy segítségnyújtó kézmozdulat. A temesi árvíz egy református parókiát is érintett, Szigetfalut. Az ottani lelkészt hívtam fel telefonon.

Szilágyi Puskás Albert református lelkész vagyok, a szigetfalui szórványközpont lelkipásztora, Temesvártól hatvan kilométerre.

Fekete Ágnes: Hogyan élte meg ezt a néhány napot?

Szilágyi Puskás Albert: Egyszer csak elkezdett szivárogni a víz az utcán. Kinyitottam a kaput, hogy átfolyjon, nehogy a kaput kiszakítsa, látom, hogy hátulról jobban kezd jönni. Gyorsan átszaladtam a gondnok asszonyékhoz, akik idős emberek. Feleségem telefonált, gyere Albi, nagyon nő a víz. Nem hittem el, és mikor jöttem haza, (a magyar utcában lakunk, egy tipikus magyar telepen), már lábszár középig ért a víz. Nem hittem volna el soha, hogy 5-6 másodperc alatt a nyakamig fog érni a jég hideg víz, úgyhogy az ember belekékült. Gyorsan összeszedtük az egyház fontos iratait, a kegytárgyakat, nem is maradt időm átöltözni, úgy vizesen mentem fel a padlásra, és néztük, mégis mi és hogy lesz. Jött a prefektus, a hadsereg két kétéltű járművel, ami a térdig érő vízbe ott maradt. Jeleztünk elemlámpával, ők visszajeleztek, hogy jó, tudomást vettek rólunk, üljünk nyugodtan a padláson. Négy óra felé mondtam a feleségemnek, hogy én most már lemegyek, és megnézem, hogy áll a helyzet. Amikor lejöttem elkeseredtem, mert ha az én házamat öntötte volna el a víz, az az én házam. De amikor egy egyház, egy parókia, – amit a szegény emberek összekuporgatott kis pénzén építettek fel, hogy a lelkésznek legyen egy lakható lakása -, állt térdig érő vízben, iszapban, minden elázva, ruhásszekrény, palást, akkor elkezdtem sírni. Soha az életben még csak javítgatni sem fogják tudni a parókiát. Kedden délben a víz az ablakunkig ért, egy méter kilencven centi volt. Látom, hogy senki nem néz ki az ablakon, nagy a csend. Telefonál a katolikus plébános úr, kollega, küldök egy exkavátort, kijöttök a parókiáról, mert csak ti vagytok már az utcában ketten. Mondtam, Juditka tedd a lábad először bokáig, aztán térdig a vízbe, hogy szokjad, és amikor megszokta kieresztettük a nyakig érő vízbe. Mondta, hogy juj, juj, hideg, aztán felmásztunk az aktákkal a traktorba, és elmentünk a plébániára. Még mások is laktak ott. Teljes szervezetlenség volt az egész Bánátban, ez jellemezte a helyzetünket. Kaptunk vizet és kenyeret, de a katonaságnak nem volt egy csónakja sem, az emberektől kérték kölcsön a csónakot, az állatok elpusztultak, a szag kibírhatatlan.

Fekete Ágnes: Még most is?

Szilágyi Puskás Albert: Még jobban, mert valamennyire lehúzódott a víz. A pszichiátriára költöztették az embereket. Nagyon sokan szégyellik, pedig mondtam, hogy nem szégyen, ha valaki ott kap szállást. Ők nem idegbetegek, és kapnak reggelit, ebédet, vacsorát addig, amíg valamit intéznek az elhelyezésük ügyében. Reménykedünk. Elismerésünk a Temesvári Nőszövetségnek, és a Fornetti cégnek – ez egy román-magyar vegyes vállalat – süteményt hoztak az embereknek, ásványvizet, kenyeret, rengeteg ismeretlen ember segített a saját kocsijával. Hoztak, amennyi csak belefért, kis cégek, akik a csőd szélén állnak, de hoztak ötven kenyeret, ötven liter ásványvizet.

Fekete Ágnes: Mondta, hogy ma is osztottak adományokat.

Szilágyi Puskás Albert: Megjelentek Oravicáról magyarok, románok, svábok, izraeliták, szerbek, törökök, mindenféle nemzet él ott. Eljöttek, hogy tiszteletes úr, román húsvét van, elhozzuk önhöz az adományainkat, ismeri, kik románok itt Szigetfalun, legyen szíves, vigye el nekik. Nagyon jól esett, piros tojást is hoztak, természetesen kiosztottuk. Nekem megvan a névsora azoknak is, akiknek ledőlt a házuk – harminchét ház -, akik most földönfutók. Hova tudja felépíteni, és miből?

Fekete Ágnes: Nem is ígértek semmit? A parókia milyen állapotban van?

Szilágyi Puskás Albert: A parókia állapota leírhatatlan. Itt lakott két család nálam, sőt még árvagyerekünk is van, mert kivettünk két gyereket az árvaházból, mi is gyereket vártunk, és most a hideg víz elvitt mindent. Reméljük, hogy az Úr Isten megsegít, és az Úr embereken keresztül dolgozik.

Fekete Ágnes: Az ottani egyház ígért valami segítséget?

Szilágyi Puskás Albert: Tőkés László püspök urunk áldozó csütörtökön eljön, meglátogatja a mi falunkat és a katolikus falvakat is. Ugyanis az elöntött falvak mind katolikusok, egyedüli református parókia a mienk.

Fekete Ágnes: Mi az, amire szükség van?

Szilágyi Puskás Albert: Arra kérek minden jó szándékú embert, imádkozzon azért, hogy ez a sok idős ember, aki sírva nézte, hogy a háza a szeme előtt összeomlott, és semmit meg nem tudott belőle menteni, kibírja ezt a tragédiát. Ez a legnagyobb segítség, a lelki segítség Isten részéről. A másik kérésem: Szigetfalu nagyon távol van az esperesi hivataltól, minden kollégától, legkevesebb hatvan kilométer van minden irányban, egy telefont is alig tudunk fenntartani, egyszerűen nem megy. Szüksége lenne az egyházközségnek egy nagyon egyszerű számítógépre, amin keresztül a kollégákkal tudnánk tartani a kapcsolatot. Könnyebben tudnánk bonyolítani a szervezést, hogy ne hat kézen keresztül menjen keresztül egy dolog.

Fekete Ágnes: Gondolom, örülnek, ha adományok is érkeznek.

Szilágyi Puskás Albert: Most csak úgy ránézek a gondnok asszonyra, és megkérdem. Ő azt mondta, természetesen.

Fekete Ágnes: Akkor ezt továbbítjuk.

Szilágyi Puskás Albert: Istennek adok hálát, hogy itt van egy romániai szlovák kollégám, feleségével együtt, evangélikus lelkész. Lelkileg rengeteget támogatott bennünket, itt van tizenöt kilométerre. Megjelent egy csomó mézzel, hogy osszuk ki. Csodálatos, hogy vannak emberek, akik gondolnak ránk. Mikor az embernek már az orráig ér a víz, akkor tényleg elmondja, mi a baj. Tehát, szükség lenne mosószerre, mert itt mindenkinek mindene elázott, és nagyon drága ez minálunk. A pénzbeli segítség is jól jönne, hogy rendbe tegyük az otthonainkat.

Fekete Ágnes: Köszönöm szépen, jelentkezni fogok.

Szilágyi Puskás Albert: Mi köszönjük szépen, hogy tetszett érdeklődni, olyan jól esett! Viszonthallásra.

Fekete Ágnes: Akik szeretnének segíteni a szigetfalusi reformátusoknak, esetleg egy számítógépet fel tudnának ajánlani, kérjük hívjanak a 06-30/333-111-8-as telefonszámon, vagy írjanak számítógépes levelet a [email protected] címre. Adományaikat a budapesti erdélyi gyülekezeten keresztül fogjuk eljuttatni a szigetfalusiaknak, Nemes Csaba intézi az akciót, telefonszáma: 30/396- 7961.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát, Pál apostol első Korinthusi levelének 15. fejezetéből az 51. verset:

"Íme titkot mondok nektek. Mindnyájan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk, nagy hirtelen, egy szempillantásban."

A gyermekrajzokban a maga teljességében lefestve láthatjuk ezt a bibliai mondatot. Elváltozik minden, és hirtelen a családból lepkepapa, lepkemama és lepkegyerekek lesznek. Óriási csápjuk nő, annyira vágynak az ég felé. Lebegnek a fenti világ, a felhő és a nap, és a földi világ, a házak, fák, füvek között. Mintha a gyerekek tudnák maguktól, hogy nem test az ember. A pillangó ősi képe annak, hogy az ember elváltozik, más testben kerül Isten elé. Báb gúnyáját, poroszkáló hernyó voltát leveti, és égi testet ölt magára. Magyar pillantás szavunk is szépen tükrözi ezt a képet, becsukom a szemem, és ezalatt ahogyan a lepke pilleg, elváltozunk egy más formára, más képbe, pontosan úgy, ahogyan a gyerekek fantáziája ezt megéli.

Mi felnőttek sokszor törjük az agyunkat azon, hogyan lehetséges az, hogy Jézus feltámadt. De azt végképp nem értjük, hogyan ment fel a Mennybe. Sokan úgy képzelik, hogy emelkedett fel, egyre magasabbra, magasabbra, amíg egyszer csak olyan messze nem volt, hogy már nem láthatta őt a szem. No és ott van az Isten országa – gondoljuk. A bibliai írók az átváltozás képét festik elénk. Egyszer csak egy felhő takarta el Jézust, és egy szempillantás alatt láthatatlanná lett, azaz eltűnt a szemük elől. A szem világából a lélek világába ment.

Azt is szeretem a gyerekrajzokban, hogy többnyire nem kettősnek rajzolják meg a világot. Nem azt láthatjuk a képeken, hogy a sötét földi gúnya helyett egy világos lelki világba vágynak, hanem valami egészen szoros átmenetet látnak a lélek és a test között. Az apa lehet nap is, lehetünk fák, vagy éppen madarak. Vagy éppen egy létrán mászhatunk az ég felé. Ott van az elvágyódás, de nem a nagyon sötétből a nagyon világosba.

Mi felnőttek gyakran úgy képzeljük a halált, hogy valami kettéválik bennünk. Itt hagyjuk a testünket, és elszáll a lélek. Pedig még a pillangó átváltozása is azt mutatja, hogy bizony a hernyó életnek vége, de ugyanaz az állat él tovább csak másként. Nem a test és a lélek kettősségére tanít minket Isten, hanem arra, hogy a test önmagában nem élet. Több az élet, és ő szeretne átváltoztatni bennünket erre a többre. Abban, hogy a kicsi gyerekek rajzán minden áttetsző, nincs tér, nincs idő, nincs dimenzió, azt láthatjuk, hogy ők pontosan tudják, hogy nem majd valami próbatétel, az élet változásai, végül a halál hozza el a változást, hanem ez a folyamat itt zajlik bennünk.

Mi felnőttek gondoljuk azt, hogy a halál az, amikor nem dobog a szív, és akkor kerülünk Isten országába. Pedig valójában Isten országa itt van közöttünk. Ha valami olyan nagyítónk lenne, amelyik úgy láttatná a világot, ahogyan a gyerekek lerajzolják, akkor megértenénk ezt. Isten itt van és hív minket. Hív arra, hogy elváltozzunk, hogy e földi világból igyekezzünk az ő világát felfogni, hogy hitünk, mint valami lepkecsáp forduljon a Mennyei Atya felé, és várja azt a végső átváltoztató erőt, ami a teljes boldogságra képes vezetni. Így a titok a miénk is lesz, és átváltozunk, hogy Krisztus arcához hasonlítsunk.
Ámen

(Ének: Zúgj hullám…)

Énekajánló – Pünkösd

Pünkösd

"Az Úrnak lelke betöltötte a földkerekséget" – Pünkösd ünnepével nemcsak az üdvtörténeti ünnepek Adventtől indult sorozata zárul, hanem a Böjt első vasárnapjától indult húsvéti ünnepkör is. Ennek az időnek a vasárnapjait vettük eddig nagyító alá, hogy lássuk: az evangéliumi események folyamatosságára támaszkodva hogyan alakult ki az egyházi év szerinti vasárnapok rendje. Annak ellenére, hogy a mai református igehirdetési rend nem követi ezt a felépítést, talán e vezérfonal mentén készült énekválasztási minták alapján leszűrhető már néhány általános énekválasztási alapelv is. Mindennek továbbgondolását most az olvasóra bízzuk.

Pünkösd első napjának igéi – Csel. 2,1-18. és János 14,23-30. – közül az utóbbi az ünnep előtti vasárnapok témáját követve még mindig Jézus búcsúbeszédét idézi. Az ünnep másodnapja azonban továbblép és János 3,16-21., de még inkább Csel. 10,34. és 42-48. versein keresztül rámutat, hogyan terjedt tovább a Lélek kiáradása nyomán az evangélium a pogányok felé is.

Az ünnepi énekek közül kettőre hívjuk fel a figyelmet. A 374. dicséret egyetlenként az ünnep eseményeit hirdeti meg, legjobb helye az istentisztelet elején lenne. Az ezt megelőző 373. dicséret a Szentlélek ajándékait felsoroló és magasztaló ősi himnusz (Veni creator Spiritus egyszerűsített formája) szintén az ünnep kihagyhatatlan éneke.

Énekek Pünkösd ünnepére:

Fennálló énekek: 111,1-2. Hálát adok Uram, néked vagy 374,1-2,5. A Pünkösdnek jeles napján

Fő (derekas) ének: 374. A Pünkösdnek jeles napján vagy 373. Jövel, teremtő Szentlélek vagy 376. Ó áldott Szentlélek

Igehirdetés előtt: 370,1. Jövel Szentlélek Úr Isten

Ráfelelő, illetve úrvacsorára készítő ének: 377. Szentlélek, végy körül bennünket

Úrvacsora alatt többek között az ünnepi énekek közül ajánlott: 369. Jövel… lelkünknek vígassága 372. Könyörögjünk az Istennek 246. Adj, Úr Isten nékünk Szentlelket 235. Hallgass meg minket

Záró ének: 376. Ó áldott Szentlélek vagy 196. Mondjatok dicséretet

Énekek Pünkösdhétfőre:

Fennálló ének: 117. Az Urat mind, ti nemzetek

Többi ének az előző napon megadottakból, vagy azok alapján választható.